A nyelv, a világ és a píszí
Értelmetlen-e a nyelvi politikai korrektség csak azért, mert a nyelvvel nem befolyásolhatjuk világunkat? Szó sincs róla!
Nemrégiben egy cikkünkben megállapítottuk, hogy nem szóhasználatunk befolyásolja életünket, hanem életünk szóhasználatunkat:
Ahogyan nem segítettek a családi összetartozásban a meglevő szavak, hasonlóképpen aligha segíthetnek az újonnan létrehozottak sem, mint ahogyan az sem, ha a feledésbe merült vagy merülő szavakat megpróbáljuk visszahozni a használatba. Hasonlatos ez ahhoz, ahogy a mamut szó gyakori használata sem hozza vissza a szőrös ormányosokat, sőt, a föld alól sem fognak ennek köszönhetően újabb mamutleletek felbukkanni. Ellenben ha a Pilisben hirtelen mamutcsordák kezdenék taposni Attila városának maradványait, a szó használati gyakorisága megnőne, és azok is megismernék, akik korábban nem ismerték.
Ebből tehát az következik, hogy a valóság befolyásolja a nyelvet, és nem a nyelv a valóságot. Egy olvasónk a Facebookon ehhez a következő megjegyzést fűzte:
„Nem a nyelv határozza meg a világot”: hajlamos vagyok ezt elfogadni, de ebből az is egyenesen következik, hogy a nyelvi politikai korrektségnek semmi értelme.
Igaza van-e olvasónknak? Véleményünk szerint nincs, méghozzá több okból sem.
Először is, észre kell venni, hogy itt teljesen más szituációról van szó: cikkünkben azzal foglalkoztunk, hogy van-e valamire megnevezés (kereszttestvér), vagy nincs. Állításunk az volt, hogy a fogalmat akkor fogjuk használni, ha társadalmilag szükségünk van rá – ha nincs, elfelejtjük. Egy szót nem lehet életben tartani, ha nincs rá szükség. A píszí azonban nem arról szól, hogy megnevezünk-e valamit vagy valakit, hanem hogy miként nevezzük meg. Persze megfogalmazásunk meglehetősen általánosító volt, és belefér a megnevezés hogyanja is, de ha valaki ennyire más probléma felől közelít, mégiscsak óvatosabbnak kellene lennie a radikális következtetések levonásával.
Másodszor: olvasónk következtetése mögött az a ki nem mondott feltételezés húzódik, hogy a píszí egyetlen célja, hogy megváltoztassuk a világot. Erről azonban szó sincs. Attól, hogy valakit négernek, feketének vagy afroamerikainak nevezünk, ő maga nem változik meg. Mint azt korábban megírtuk, a píszí nyelvhasználat egyfajta udvariasság: úgy nevezünk meg valakit, valamilyen tulajdonságát vagy cselekvését, hogy ne sértsük vele. Sérteni nem csak az sérthet, amit sértőnek szánunk, és nem csak az lehet sértő, aminek sértő tartalma van. A vakok számára sokszor bántó, ha világtalannak nevezzük őket, mert úgy érzik, ez azt jelenti, nekik nincs világuk. Hiába tudjuk, hogy ebben az esetben a világ ’fény’-t jelent, ez itt irreleváns szempont. Csak az számít, hogy ők hogy érzik. Továbbmenve: vannak olyan szavak, amelyeket egymás között nem is éreznek sértőnek, és használják is: például a vakok nevezik magukat kuksinak, egyes melegközösségek tagjai mint buzikra is hivatkoznak magukra – ám kívülállóktól ugyanezt már nem fogadják el. Nyilván nem feltételezik, hogy minden kívülálló rossz szándékkal használja ezeket a kifejezéseket, de csak egymás között lehetnek biztosak abban, hogy nem.
Harmadszor: olvasónk bizonyára hallott olyan érvelést, hogy a negatív tartalmú megnevezések megerősítik a sztereotípiákat, és erre utal. Itt sem tudunk azonban neki igazat adni. Ugyanis nem arról van szó, hogy attól, hogy emberek egy csoportjára más szót használunk, attól megváltozik a véleményünk – hanem arról, hogy a régi szóhasználattal nem konzerváljuk előítéleteinket. Vegyük például az előbb említett buzit! Ezt a szót sima (nemi orientációra nem utaló) szitokszóként is használjuk: ha azt halljuk, hogy valaki a buzi ellenőrt emlegeti, akkor talán eszünkbe se jut, hogy a tömegközlekedési vállalat szóban forgó alkalmazottja a saját neméhez vonzódna – az ellenben világossá válik, hogy a beszélőnek komoly fenntartásai vannak az illető személyével szemben. A szó negatív jelentése akkor sem kerülhető el, ha homoszexuálisakra használjuk, nem mondhatjuk, hogy „Képzeld, kiderült, hogy a raktáros Jóska buzi”, vagy hogy „a buzik minden nyáron felvonulnak” úgy, hogy ezzel ne sugalljuk azt, hogy problémánk van a homoszexualitással. Hasonlóképpen: a süket egyaránt használatos ’hallsássérült’ és ’lüke, szellemi fogyatékos’ jelentésben is. Ha tehát azt mondjuk, hogy „nem érti, mert süket”, akkor abba a második jelentés akkor is belejátszhat, ha nem akarjuk – ezért részesítik előnyben a hallássérültek a siket alakot. A nem píszí szavak tehát azért kerülendőek, mert akarva és akaratlanul is megerősítjük velük egyes csoportok megbélyegzését – azaz a világ jelenlegi állapotát fenntartjuk. A világ persze nem fog attól megváltozni, hogy más szavakat használunk, csupán nagyobb teret adunk neki a változásra.
(Forrás: Wikimedia Commons / David Fulmer / CC BY 2.0)
Itt kell megemlítenünk egy érvet, melyet gyakran hoznak fel a píszí beszédmóddal szemben: a píszí szavak idővel gyakran maguk is pejoratívvá válnak, és újabb píszí kifejezéseket kell találnunk. Ez a jelenség kétségkívül létezik, és tulajdonképpen természetesnek is mondható, amíg egy adott csoporttal szemben előítéletek léteznek. Ilyenkor ugyanis ezek a szavak sokszor kerülnek olyan környezetbe, ahol negatív érzelmi töltetet kapnak, amit aztán tovább visznek más környezetbe is. Ez azonban nem indok arra, hogy használatukkal továbbra is akadályozzuk az előítéletek feloldását, vagy másokat sértsünk vele. Más szavak jelentése is változik, mégsem mondjuk azt, hogy ne használjunk szavakat, mert száz vagy ezer év múlva úgyis mást fognak jelenteni; nem udvariatlankodunk csak azért, mert idővel úgyis változnak az udvariassági szabályok is.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
A buziság megítélése nem a rá használt szótól függ, hanem a jelenség megítélésétől. Egy homofób szájából a meleg is pejoratív, bárki mástól a buzi is semleges, mert az embernek a tartalommal kapcsolatban van értékítélete, nem egy hangsorral kapcsolatban. Ha kiveszne a "buzi" szó, a "meleg" egyszerűen átvenné a helyét minden tekintetben. Vagyis az olvasónak van igaza, nem a cikknek.
@Fejes László (nyest.hu): a nyelvi píszí tán úgy néz ki, hogy igény van egy olyan szóra, ami például a feketebőrű amerikaiakat jelöli, de mindenféle konnotációtól mentesen, és akkor mindenféle voluntarizmus nélkül a semmiből kipattan az "afroamerikai" szó? Vagy megjelenik az igény (mondjuk a XIX. század első felében Magyarországon) a modern élet területén egy csomó szóra, ami (az akkori társadalmi igény szerint) nem idegen eredetű, és az igény hatására a semmiből megjelennek a szavak? Az más kérdés, hogy megtapadnak-e, persze. De te nem azzal érveltél, hogy pont a kereszttestvér szó szerinted nem tapadna meg, hanem hogy ilyenekkel, hogy a nyelvvel akarjuk befolyásolni a világot (jelen esetben a közgondolkodást formáljuk) úgy ahogy van, nem is érdemes próbálkozni. Ennek az általános kijelentésnek piszkálom a kompatibilitását a nyelvi píszí azon feltételezésével, hogy azzal lehetne a sztereotípiák ellen harcolni.
@Grant kapitány: Azt ne várd, hogy a dolog számszerűen mérhető legyen. De ha más hatása nincs is, akkor is azt a benyomást kelti, hogy egy olyan szó használható valakire, ami az illetőt sérti. Azaz az illető sérthető. Egy melegnek tűrnie kell, hogy lebuzizzák, mert nem jár neki az a méltóság, hogy ezt visszautasítsa stb.
Egyébként van egy érdekes módja az ilyen sértés kiküszöbölésének – amikor az adott közösség tudatosan elkezdi magára használni a sértő kifejezést, és ezzel elveszi a sértő élét. Ehhez azonban nagyfokú tudatosság, közösségi összetartás, szervezettség stb. kell.
@gligeti: De olyan esetekben, amikor társadalmi igény van egy ilyen megnevezésre, meg is fog születni. Az általad leírt esetben egyéni igényről van szó. Ha a levélírónak jelentkezik ez az egyéni igénye, de társadalmi igény nincs, akkor hiába csinálunk szavakat. Nem lehet egy szót így „bevezetni”.
@nudniq: „Én gyerekkorom óta azt érzem nagyon durván sértőnek, ha egy süketet "siketnek" neveznek.” Ha te magad nem vagy hallássérült, akkor ez irreleváns. Az számít, hogy az érintettek mit éreznek. Ha hallássérült vagy, akkor érdekes a helyzet, mert akkor különböző siketközösségek alapvetően másképp ítélnek ebben a kérdésben.
„Nem volna helyesebb a píszí részéről az, ha nem a "buzi" szó eredeti jelentését akarná mással megneveztetni, hanem inkább arra agitálna,h becsmérlő kifejezésekben a becsmérlés kifejezésére ne használja lehetőleg senki, aki adni akar a tapintatra?” A szitokszavak köre nem érinti a píszít, hiszen ott a bántás a cél. A píszí azzal foglalkozik, hogy hogyan ne sértsd a másikat akaratlanul.
„Ugyanígy számomra a "zsidó" szó abszolút pozitív, és akkor gurulok be, ha valaki becsmérlő szándékkal, azért nevez valakit zsidónak, hogy ezzel a szóval degradálja.” Tudtommal a zsidó szó használatát soha senki nem kifogásolta. A „zsidózással” nem az a baj, hogy valaki a zsidó szót használja, hanem az, hogy akkor hivatkozik a másik vélt vagy valós zsidóságára, amikor az teljességgel irreleváns. Egyébként érdekes kérdés, hogy hogyan válhat egy kifejezés szitokszóvá, ma például rengetegszer liberálisoznak olyan kérdésekben, melyeknek semmi közük a liberalizmushoz.
@nudniq: Melyik vidéken élsz? Mert Budapesten és Miskolcon is, meg sok más helyen is a süket szó a sértő.
Viszont a Károli Biblia és Jókai Mór is a siket szót használta hallássérült értelemben, minden hátsó szándék nélkül. Jó lenne készíteni erről a szóhasználatról egy térképet.
Az én elméletem szerint ez a jelentés azért alakult ki, mert a süketek/siketek nem mindig értik meg a hallókat, ezért eredetileg arra szolgált, hogy nem hallod, nem érted ~ hülye vagy, hogy nem érted ~ te hülye. Aztán ez elterjedt a nagyobb központokban.
Siketiskola hét városban van, ezek: Budapest, Vác, Eger, Sopron, Debrecen, Kaposvár, Szeged, az ott beszélt magyar nyelv a mérvadó. Ott elhasználták a süket szót, míg a siketet például a Károli Bibliából megismerve nem találtak sértő mellékjelentést.
Ugyanígy a "buzi" szót én épp akkor érzem durván sértőnek, ha nem homoszexuális orientációt akar kifejezni, hanem csak szimplán megvetést. Ha valaki a társaságomban "buzi ellenőrről" beszél, akkor azért érzem magam rosszul, mert az én szóhasználatomban a "buzi" kizárólagosan a homoszexuálist jelenti, és becsmérlő módú használatát kifejezetten a homoszexuálisok becsmérléseként dekódolom. Nem volna helyesebb a píszí részéről az, ha nem a "buzi" szó eredeti jelentését akarná mással megneveztetni, hanem inkább arra agitálna,h becsmérlő kifejezésekben a becsmérlés kifejezésére ne használja lehetőleg senki, aki adni akar a tapintatra?
Ugyanígy számomra a "zsidó" szó abszolút pozitív, és akkor gurulok be, ha valaki becsmérlő szándékkal, azért nevez valakit zsidónak, hogy ezzel a szóval degradálja. Én ezt tartom durván sértőnek, nem azt, ha a zsidó hitközségre használom.
Ezt a süket/siket kérdést már nagyon régóta nem értem. Miért az állatokra vonatkozó "siket" szó lett a píszí. Én gyerekkorom óta azt érzem nagyon durván sértőnek, ha egy süketet "siketnek" neveznek. Ahhoz hasonló lelki görcs keletkezik bennem, mint amikor egy ember meghalását a "megdöglik" igével fejezi ki valaki, vagy egy nőt szukának, férfit kannak nevez.
Ráadásul az én anyanyelvi változatomban a siketnek megvan az "ostoba állat" mellékzöngéje is. (Míg a süket az kizárólag a nem halló emberre vonatkozik.)
@Fejes László (nyest.hu): Lefordítom: ő meg azt állítja, hogy az, hogy a keresztszülő gyerekét csak ilyen nyakatekert módon tudja kimondani, az újra meg újra megerősíti azt a képzetet, hogy az ilyen fokú rokonság az már nem számontartandó
Ez ekvivalens azzal, hogy ha ez a megerősítés nincs, akkor az segíthet a rokoni kapcsolatok erősebb számontartásán. A "nem páros" pontosan ugyanaz az állítás, mint a "páratlan", attól, hogy negálva mondom, nem lesz "alapvetően különböző dolog".
@Fejes László (nyest.hu): "Csupán azt állítjuk, hogy a buzi használata újra és újra megerősíti az előítéleteket."
Ezt milyen adattal vagy érvvel tudod alátámasztani? Érted egyáltalán, hogy miről beszélsz? Hogyan lehet mérni egy előítélet erősségét azokban, akikben megvan?
@gligeti: Az olvasó egészen pontosan ezt írta: „Milyen rokona/atyafia a fiam keresztanyjának a gyereke a fiamnak? Kereszttestvére? vagy erre nincs is kifejezés. Pedig jó lenne a család-összetartozások erősítése érdekében.”
Tehát úgy gondolja, hogy ha van rá külön szó, akkor jobban számon tartjuk. De ez nem igaz, mert csupán attól, hogy bevezetünk egy szót, nem fogjuk jobban számon tartani.
Ennek az átvitele pl. a buzi szóval kapcsolatban az lenne, ha azt állítanánk, hogy amennyiben nem a buzit használnánk, megszűnnének az előítéletek. Csakhogy ilyesmit sem mi nem állítunk, sem általában a píszí szorgalmazói. Csupán azt állítjuk, hogy a buzi használata újra és újra megerősíti az előítéleteket.
@Grant kapitány: Persze, ez teljesen igaz. Ugyanerről a jelenségről szól a klasszikus vicc:
– Van antiszemitizmus itt a faluban?
– Nincs, de igény az volna rá.
@Fejes László: "a píszí szavak idővel gyakran maguk is pejoratívvá válnak, és újabb píszí kifejezéseket kell találnunk. Ez a jelenség kétségkívül létezik, és tulajdonképpen természetesnek is mondható"
Ez megfordítva miért ne lehetne igaz? Miért ne fordulhatna elő, hogy a nem píszi szavak, mint a "buzi" idővel elvesztik a pejoratív "mellékzöngéjüket"?
Ezt két dolog is alátámaszthatja. Az egyik, hogy pl. a "buzi" jelentésváltozása az összetételekben talán már ebbe az irányba mutat. Másrészt több tabu kifejezés folyamatosan veszíti el tabu besorolását - ilyen pl. a "seggfej", ami az emberek egy része számára ma már nem tabu, ahogy azt a nemrég megjelent cikketek címe is mutatja. De mondhatnám a "kurvá"-t, vagy az "elkúr", "szar" szavakat is, ezeket már tv és rádióműsorokban is lehet hallani időnként.
@Sultanus Constantinus: vannak dolgok, illetve fogalmak, amelyek túlságosan a halláshoz és a hallók társadalmához, kultúrájához kötődnek, így a siketek egyszerűen képtelenek megérteni ezeket.
Másrészt, a nagyothallók szokták magukat süketnek nevezni.
Harmadrészt, sok siket olvas szájról, így jól meg tudják különböztetni a siket és a süket szavakat. Tükör előtt gyakorolva te is láthatod a különbséget. Nem segít az sem, ha elfordulsz, mert a testbeszédet még az is jobban értelmezi közülük, aki nem olvas szájról.
"Egy szót nem lehet életben tartani, ha nincs rá szükség."
Megfordítva ez épp amellett érv, hogy a "buzi" és más nem píszi szavakra szükség van, hiszen már régóta beszélők milliói "tartják őket életben".
@Fejes László (nyest.hu):
Valamit nem értek, ugyanis úgy érvelsz, minhta a kérdező a "kereszttestvér szeretete és a vele való szoros kapcsolattartás" jelenségére hiányolna egy szót. Nem: ő a kereszttestvér szót hiányolta, márpedig kereszttestvér az objektív valóság része, létező jelenség, akár van rá szó, akár nincs és körül kell írni (ahogy homoszexualitás is van, függetlenül attól, hogy a rá vonatkozó szót kiirtjuk, vagy helytte körülírjuk, vagy lecseréljük). Tehát nem önmagát a jelenséget (hogy léteznek keresztszülőknek gyermekei) szeretné erősíteni, hanem a jelenség nyelvi megjelenésén keresztül annak megítélését (ez egy fontos családi kapocs) erősíti, vagy gyengíti a kérdező szerint.
Az kétségtelen, hogy az egyik esetben negált állításként merül fel a dolog, de az csak látszólagos különbség, hiszen csak logikai megfogalmazás kérdése, hiszen ha úgy mondom, akkor máris nem új, hanem meglévő dolog, hogy a keresztszülő gyerekéhez fűződő kapcsolat *gyenge* (nem erős), és a szó nem létezése a kérdező szerint ezt a megítélést erősíti, a szó bevezetése/felélesztése meg ez ellen hat. Vagy megfordítom a másikat, "új dolog" a homoszexualitás elfogadása, a píszízés ezt az új dolgot szeretné "létrehozni". Tehát ezt egyáltalán nem tudom elfogadni, hogy alapvetően kúlönböző dolog lenne az, hogy az egyik esetben logikailag negált módon fogalmazzuk meg az analóg állítást.
@gligeti: Nem tudom, a kérdező mit gondolt, de ő azt mondta, hogy ha egy ilyen szót bevezetünk, az erősítheti a családok összetartozását. Ez azonban nem igaz, mert ha mondjuk a nyesten javasoljuk egy ilyen szó használatát, vagy a közmédia ezt fogja használni, az emberek ettől még nem fogják jobban számon tartani a maguk kereszttestvéreit. Ezzel szemben pl. a buzizás megerősíti a sztereotípiákat, és az ellen hat, hogy az emberek elfogadják, hogy nincs azzal semmi baj, ha valaki a saját neméhez vonzódik.
A különbség az, hogy a szó új dolgot hozna-e létre, vagy egy meglevő dolgot erősít-e meg. És nem magát a jelenséget, hanem annak megítélését. Ezek alapvetően különböző dolgok.
Amit mindasz, azt a kereszttestvérre is lehet finomítani: a kérdező se azt gondolja, hogy ettől egycsapásra összetartanak majd a családok, hanem csupán „nagyobb teret ad” a változásra. A „megváltoztatja a világot” és a „nagyobb teret ad a világnak, hogy megváltozhasson” nem lényegi különbség, illetve azt gondolom, hogy a kereszttestvér szó bevezetése/felélesztése nemcsak hogy nem változtatja meg a világot, de még csak nem is ad neki nagyobb teret a változásra (ha ez egyáltalán mást jelent), ahogy a nem píszí szavak (kontextus és tartalomtól független) kiiktatása sem. Lehet, hogy tévedek, (ezért mondtam óvatosan, hogy hajlamos vagyok elfogadni, hogy nem hat a világra a nyelv, csak tükrözi a világot) de abban biztos vagyok, hogy nem nagyon konzisztens azt mondani, hogy az egyik esetben természetes,,hogy visszahat(hat) a nyelv megerőszakolása a világra, ám a másik esetben ez kizárt. Tehát elsősorban a konzisztenciát kérem számon. Ha elfogadjuk a visszahatás lehetőségét (a mamutra nyilván nem, de a közgondolkodásra és fejekben játszódó társadalmi folyamatokra), akkor a kérdezőnek is igaza lehet, hogy a kereszttestvér szó mesterséges életrelehelésével lehetséges, hogy „teret adunk” a családi kötelékek erősödésének.