Kötelességünk, hogy ne legyünk seggfejek egymással
A PC annak az alapelvnek a tagadása, hogy „mindenkinek istenadta joga szemétnek lenni a másikkal”.
Korábban többször foglalkoztunk a píszí fogalmával, és szorgalmaztuk a píszí kifejezések használatát. Emiatt azzal is vádoltak minket, hogy a nyelvművelőkhöz hasonlóan meg akarjuk változtatni mások nyelvhasználatát – ezt külön cikkben voltunk kénytelenek visszautasítani. Megállapítottuk:
A píszí beszédmód propagátorai elsősorban azokhoz szólnak, akik maguk szeretnének úgy beszélni, hogy ne sértsék meg akaratlanul embertársaikat.
A píszí beszédmód célja ugyanis éppen a – gyakran önkéntelen – sértés és a megbélyegzés elkerülése. Hasonlóan érvel nemrég megjelent írásában Kapelner Zsolt is.
Kapelner a píszí kritikájaként felhozott érvek cáfolatával kezdi. Az egyik ilyen jól ismert kritikai elem, hogy píszít túlhajtják, esetenként valóságos nyelvi terrorra használják, a nyelvi kérdéseken való lovaglás a valós politikai cselekvést helyettesíti. Kapelner ezt azzal az elegáns érvvel utasítja el, hogy ez lényegében bármiről elmondható, mindent túlzásba lehet vinni, mindennel vissza lehet élni. Korábban hasonlóan érveltünk mi is:
Ez persze nem jelenti, hogy hogy a píszí nyelvhasználatnak nem lehetnek túlkapásai, a javasolt kifejezések ne lennének időnként túl körülményesek, vagy – legalábbis a kívülállók szempontjából – túlzóak, indokolatlanok. Mindez azonban nem lehet ok arra, hogy a píszí beszédmódot egy az egyben elutasítsuk. Aki azt állítja, hogy a kifejezések megválogatása, a kiszolgáltatottabb csoportok tagjai érzékenységének figyelembe vétele felesleges, az lényegében amellett foglal állást, hogy ezen csoportok tagjaiba (legalábbis verbálisan) szabadon bele lehessen rúgni.
Kapelner Zsolt sajátos módon definiálja is, hogy mit is ért píszín:
A PC szerintem annak az alapelvnek a tagadása, amit a Szellemirtók 2-ben így fogalmaz meg a polgármester: „mindenkinek istenadta joga szemétnek lenni a másikkal”. Ez az, ami a PC szerint nem igaz: valójában kötelességünk, hogy ne legyünk seggfejek egymással.
(Forrás: Wikimedia Commons / istolethetv / CC BY 2.0)
Ha egyszer az érintettek nem szeretik, ha süketnek nevezzük őket, miért ne tehetnénk meg a kedvükért, hogy a siket szót használjuk? Ha az érintetteket bántja a tolókocsi kifejezés, miért ne beszélhetnénk kerekesszékről? És vajon nem seggfejség ezt csípőből elutasítani, mindenféle okoskodásokkal előállni ahelyett, hogy nálunk nehezebb sorsú, sok szempontból kiszolgáltatott embereken legalább annyival segíteni, hogy ezt megtesszük a kedvükért?
Kapelner felhívja a figyelmet arra is, hogy a beszéd formálja világképünket, maga is tett, melyet nem lehet szembeállítani a cselekvéssel: a beszéd a társadalmi cselekvés egyik formája, a nyelv ha nem is a politika, de politika. A píszí nem arra való, hogy helyretegyük azokat, akik valami inkorrektet mondanak, nem öncenzúrára kényszerít, hanem az önreflexiót, annak újragondolását segíti elő, hogy mi is van a szavaink mögött.
Kapelner Zsolt írása a Dinamó Műhely blogján jelet meg, mindenkinek szívből ajánljuk.
Charlie Hebdo ????
"A píszí beszédmód célja ugyanis éppen a – gyakran önkéntelen – sértés és a megbélyegzés elkerülése."
Ez mind szép, csak ezzel épp a probléma, ami benne is van magában a meghatározásban: "önkéntelen". Vagyis az illető nem tud róla, hogy amit mond, az sértő, mert ha tudná, akkor valószínűleg nem is használná az adott szót/kifejezést. Hiába akar tehát p. c. lenni, nem biztos, hogy sikerül.