és egy kicsit csehül,
néhány szót németül
Ha száz évvel ezelőtt...
Egy országhoz tartozni nem csupán a nemzeti kultúra ápolásának lehetőségét jelentheti – egy város elvesztheti saját kultúráját azáltal, hogy egy nemzetállamhoz kerül. Hát még, ha kettőhöz.
Těšín (lengyel helyesírással Cieszyn) [tyesín], németül Teschen [tesen] város a lengyel-német határon. 1220-es alapítása és 1920 között egységes város volt, az első világháborút lezáró békeszerződések azonban kettéosztották: az Olše (lengyelül Olza, németül Olsa) folyótól nyugatra eső városrészek Csehországhoz (Csehszlovákiához), a keleti városrészek Lengyelországhoz kerültek. A környék szláv lakosságának nyelvjárása mind a cseh, mind a lengyel irodalmi nyelvtől számottevően különbözik. A magukat lengyelnek vallók többsége is protestáns, miközben a lengyelekre a katolicizmus jellemző. Lakosságában korábban jelentős volt a német és a zsidó elem is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Darwinek / GNU-FDL 1.2)
A város a huszadik század elejéig multikulturális, többnyelvű központ volt. A város felosztásával mindez megszűnt, a helyi identitás és a többfelé kötődés helyett a lakosságnak egyértelműen választania kellett a cseh és a lengyel identitás között – elveszítve ezzel sok mindent, mely a másik kultúrához kapcsolta őket. A város egysége 1938-ban egy időre helyreállt: ekkor a cseh oldalt is lengyel csapatok szállták meg, alig egy évvel később pedig mindkét oldal német megszállás alá került.
Az elveszett idilli (de legalábbis akként bemutatott) állapotot idézi fel Jaromír Nohavica cseh „folkzenész” dala. Címe Těšínská (píseň) – Těšíni (dal).
Kdybych se narodil před sto lety Ha száz évvel ezelőtt születtem volna v tomhle městě ebben a városban u Larischů na zahradě trhal bych květy A Larischékék kertjében téptem volna virágot své nevěstě a menyasszonyomnak Moje nevěsta by byla dcera ševcova A menyasszonyom egy varga lánya lett volna z domu Kamińskich odněkud ze Lvova a Kamińskiak házából valahonnan Lembergből kochał bych ją i pieśćił szeretném és simogatnám chyba lat dwieśćie akár húsz évig is Bydleli bychom na Sachsenbergu A Sachsenbergen laknánk v domě u žida Kohna a zsidó Kohn házában nejhezčí ze všech těšínských šperků az összes těšíni ékszer közül byla by ona ő (a menyasszony) lenne a legszebb Mluvila by polsky a trochu česky Lengyelül beszélne, és egy kicsit csehül pár slov německy a smála by se hezky néhány szót németül és szépen mosolyogna jednou za sto let zázrak se koná száz évben egyszer történik csoda zázrak se koná csoda történik Kdybych se narodil před sto lety Ha száz évvel ezelőtt születtem volna byl bych vazačem knih könyvkötő lettem volna u Prohazků dělal bych od pěti do pěti Prohazekéknál dolgoznék öttöl ötig a 7 zlatek za to bral bych és hét aranyat kapnék érte Měl bych krásnou ženu a tři děti Szép feleségem lenne és három gyerekem zdraví bych měl a bylo by mi kolem třiceti egészséges lennék és harminc körül járnék celý dlouhý život před sebou előttem az egész hosszú élet celé krásné dvacáté století az egész gyönyörű huszadik század Kdybych se narodil před sto lety Ha száz évvel ezelőtt születtem volna v jinačí době jobb időben u Larischů na zahradě trhal bych květy A Larischékék kertjében téptem volna virágot má lásko tobě neked, szerelmem Tramvaj by jezdila přes řeku nahoru A villamos felmenne a folyón át slunce by zvedalo hraniční závoru a nap felemelné a határsorompót a z oken voněl by és az ablakból illatozna sváteční oběd az ünnepi ebéd Večer by zněla od Mojzese Este Mózestől szólna melodie dávnověká a réges-régi dallam bylo by léto tisíc devět set deset 1910 nyara lenne za domem by tekla řeka a ház mögött folyna a folyó Vidím to jako dnes šťastného sebe Látom, mintha ma lenne, boldog önmagam ženu a děti a těšínské nebe a feleségem, gyermekeim és a těšíni eget ještě že člověk nikdy neví az ember sohasem tudhatja co ho čeká mi vár reá
A cseh nyelvű dalban keverednek a lengyel, német és zsidó elemek. Külön figyelmet érdemelnek az egyes nemzetiségekhez tartozó nevek: Larisch (osztrák-német); Kamiński, Prohazek (lengyel), Kohn, Mózes (zsidó). A város neve mindig csehül szerepel, viszont egy városrész neve (Sachsenberg – csehül Saská kupa) németül – ez ipari negyed volt, a mai cseh oldalon található. Az elképzelt menyasszony lengyel, és más nyelven jól nem is beszél. A második versszak második fele, mely róla szól, lengyel nyelvű. A cseh nyelvű dalban azonban cseh elemek alig bukkannak fel – egyedül a menyasszony töredékes cseh nyelvtudására való utalás érzékelteti, hogy a csehek is jelen vannak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Stoik1 / GNU-FDL 1.2)
A tizes években a városban villamos is járt, ez kötötte össze a folyó két partján található városrészeket. A város felosztása után a villamosvonalat megszüntették. A dalban a villamos a város egységességének szimbólumaként jelenik meg.
A dal ünnepélyes, meseszerű, nosztalgikus hangulatát megtöri a vége, mely a jövőre, az általunk már ismert múltra utal. Az ilyesfajta szövegfelépítés persze a magyar hallgatónak ismerős lehet.
Olvasóinknak és magunknak csak azt kívánhatjuk, hogy száz év múlva ne ez a dal legyen... Azt azért örömmel jelenthetjük, hogy ha a város nem is egyesült, a határ jelképessé vált, és ma szabadon lehet közlekedni, ismét lehet az egyik oldalról a másikba járni dolgozni, bevásárolni vagy csak sétálni – és akár a másik nyelvét gyakorolni.
Tanulságos. Aki bírja a német nyelvet, annak ez is érdekes lehet: www.bpb.de/geschichte/zeitgeschichte/deutschlandarchiv/132976/kalini
750 éves Kalinyingrád