Osztogatás és fosztogatás
egy „lengyel” városban
Van, hogy egy sajtóhír annyira felkelti az ember érdeklődését, hogy elkezd utánajárni a részleteknek. Időnként ez odáig vezethet, hogy az eredetileg megismert adatokat is teljesen át kell értékelnünk. Az eszperantó kezdeményezője, Zamenhof és szülővárosa kapcsán is találhatunk erre példát.
Olvasónk nemrég hívta fel a figyelmünket egy cikkre, melyben egyebek közt azt olvashatjuk:
Lazar Markovics Zamenhof egy a határ melletti lengyel városban született 1859-ben, melyet gyakorta az orosz erők is uralmuk alá hajtottak.
A település belorusz neve Беласток [belasztok], ami megegyezik az orosz névvel, hiszen a hangsúlytalan o az oroszban is [a]-szerűen hangzik. Az átírás különbségét csupán az okozza, hogy orosz kiejtésként nem az szokásunk megadni, hogyan hangzik az orosz szó magyar füllel, hanem azt, hogy hogyan írnánk át a szót magyarra, és azt miképp ejtenénk.
(A szerk.)
A lengyelül Białystok [bjauisztok] (oroszul Белосток [belosztok]) nevű település ma valóban Lengyelország része, a mai lengyel-fehérorosz határtól alig 50 km-re, mintegy 300 ezer lakossal. A statisztikák szerint ezek 97%-a lengyel, 2,5%-a fehérorosz, a többi számos más kisebbséghez tartozik. Nyugodtan elmondható, hogy Białystok napjainkban csaknem teljesen etnikailag homogén, 97%-ban lengyel város. Korántsem volt ez azonban mindig így: Zamenhof életében sem.
(Forrás: Wikimedia Commons / Slowacki)
Osztogatás
Ha csupán a város új- és legújabb kori történetét nézzük, láthatjuk, hogy Lengyelországhoz (és azon belül a Litván Nagyhercegséghez) tartozott, ám ekkor Lengyelország (1772-es első, majd 1793-as második felosztását követő) 1795-ös harmadik felosztásával (mely a lengyel állam megszűnését is jelentette) Poroszországhoz került.
(Forrás: Wikimedia Commons / Halibutt / GNU-FDL 1.2)
A napóleoni háborúk során a tilsiti békében (1807) Poroszország elveszti a várost és környékét, ám nem válik a Napóleon által ekkor létrehozott Varsói Hercegség részévé: a területet Oroszország kapja meg. Az 1812-es oroszországi hadjárat során a Grande Armée átvonul ugyan a városon, de ez érdemben nem változtatja meg a település helyzetét. 1815-öt követően a város nem lesz a bécsi kongresszus által lérehozott úgynevezett Kongresszusi Lengyelország (hivatalosan: Lengyel Királyság; perszonálunióban Oroszországgal) része sem, melyet 1832-et követően amúgy is teljesen beleolvasztanak az Orosz Birodalomba.
1807-1842 között a Poroszországtól közvetlenül Oroszországhoz csatolt város és vidéke külön kerületet alkot a cári Oroszországban, ezt követően azonban beolvasztják a Grodnói Kormányzóságba. Zamenhof születésekor tehát a lengyelül Białystok néven ismert város, Zamenhof szülőhelye a Grodnói Kormányzóság és így Oroszország szerves része jó fél évszázada.
A várost még Zamenhof életében, az első világháború idején elfoglalják a németek (1915-ben): néhány évig német megszállás alatt van. Zamehof 1917-es halálát követően 1918-1919-ben a tiszavirág-életű Fehérorosz Köztársaság tart igényt városra, majd a lengyelek foglalják el. 1921-től formailag is az ismét létrejött Lengyelország része, annak 1939-es ismételt felosztásáig. Ekkor a Szovjetunió foglalja el, majd 1941-1944 között ismét a németek. Ha tehát szemügyre vesszük a hányattatott sorsú város modern kori történelmét, 1807-1915 között, azaz Zamenhof születését megelőzően és csaknem teljes élete során a város Oroszország része.
Felmerül a kérdés: mennyiben tekinthető lengyelnek e város 1859-ben?
(Forrás: Wikimedia Commons / Jacques Lahitte / CC BY 3.0)
Etnikai átalakulás
Ahogy az a statisztikákból kiderül, ma Białystok valóban lengyel többségű város. Zamenhof születési évének környékéről a legközelebbi statisztikai forrás az 1897-es oroszországi cenzus: a felmérés anyanyelvre és vallásra is vonatkozott. Az anyanyelv szerinti felmérés alapján a 66 ezer lakosú városnak mintegy 9 ezer orosz, ukrán és belorusz és úgy 11 ezer lengyel anyanyelvű lakosa volt, de döntő többségük, közel 41 ezer fő (62%) anyanyelve volt a jiddis.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A család, hol Zamenhof született, zsidó család volt. Zamenhof anyjával jiddisül beszélgetett, ám apja, Mark Fabianovics Zamenhof a teljes nyelvi asszimiláció híveként elvárta gyermekeitől, hogy jelenlétében csak oroszul beszéljenek, ily módon Zamenhof „apanyelve” az orosz lett, derül ki Rátkai Árpád Lazar Markovics Zamenhof és a Ludoviko-kultusz című tanulmányából.
Zamenhof fiatalon maga is írt jiddis nyelvtant, de ez kéziratban maradt. Szintén fiatal korában írt orosz nyelvű verseket is: önmagát Zamenhof többször is „oroszországi hébernek” (ruslanda hebreo) minősítette, ám ez az öndefiníció sem túl szerencsés.
(Forrás: Wikimedia Commons / Archiwum Muzeum Podlaskiego)
A Zamenhof születésekor és élete nagy részében orosz uralom alatt, zsidó többségű város etnikai összetétele nem is a restaurált, két világháború közti Lengyelország, hanem a második világháború okozta kataklizma és a holokauszt hatására alakul át gyökeresen, majd válik napjainkra 97%-ban lengyel várossá. Az olvasónk által idézett cikk nyitómondata kapcsán ennyit mondhatunk el röviden Białystokról, a „határ menti lengyel” városról, melyet „gyakorta az orosz erők is uralmuk alá hajtottak”.
Források
Rátkai Árpád: Lazar Markovics Zamenhof és a Ludoviko-kultusz
Dr. Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. Gondolat, 1977
Szerdahelyi István: Bevezetés az interlingvisztikába. Történeti vázlat és forrástanulmány. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980
@LvT: Valóban, köszönjük!
A lengyel <Białystok> városnév cikkbeli kiejtési javaslatából kimaradt a második szótagi <y> /i/ magánhangzó: /bʲaᵘisztok/.