0:05
Főoldal | Rénhírek
Lille 2015

110 év alatt századszorra!

Az első eszperantó tankönyv 1887-ben jelent meg az akkor a cári Oroszországhoz tartozó Varsóban, 1905-ben pedig a franciaországi Boulogne-sur-Mer városában megrendezték az első eszperantó világkongresszust. 110 évvel az első után 2015 nyarán ismét Franciaországban rendezik a 100. eszperantó világkongresszust.

Horváth Krisztián | 2015. július 24.

2015. július 25. és augusztus 1. között a franciaországi Lille városa ad otthont a 100. eszperantó világkongresszusnak. Ezek az évente más és más országban megrendezett kongresszusok a világ eszperantistái számára az egyik legfontosabb és legrégibb hagyományokkal rendelkező összejövetelek, melyekre minden év július utolsó, augusztus első hetében kerül sor. A dátum nem véletlenszerű: 1887. július 26-án az orosz cári cenzúra ugyanis áldását adta az első, Zamenhof által írt eszperantó nyelvkönyv kinyomtatás utáni terjesztésére is. E dátumot ezért az eszperantó születésnapjának szokás tekinteni. Az egyetemes kongresszusok számtalan turisztikai és kulturális eseménynek adnak otthont.

Eddigi és tervezett eszperantó világkongresszusoknak otthont adó országok 1905-2017 közt
Eddigi és tervezett eszperantó világkongresszusoknak otthont adó országok 1905-2017 közt
(Forrás: Wikimedia Commons / Kwami, Remux, Blahma / CC BY-SA 3.0)

Az első világháborúig

Már olvashattunk arról, hogy 1904-ben egy „nulladik”, kísérleti jellegű kongresszus után a nagy sikerre való tekintettel 1905-ben Boulogne-sur-Mer francia kisvárosban rendezik az első – ekkor még nemzetközinek nevezett – eszperantó kongresszust, 688 résztvevővel. A következő, Európában rendezett kongresszusokon a résztvevők száma már 1000-1500 körül mozog. A 6. kongresszus az első, melyet Európán kívül rendeznek meg: Washingtonban, mindössze 357 résztvevővel. A szerény részvételi arány magyarázata lehet, hogy az eszperantó tömegbázisa ekkoriban még Európában volt, de a közlekedési lehetőségek sem voltak olyanok, mint manapság.

Csoportkép az első kongresszusról – az első, ülő sorban Zamehof is ott van
Csoportkép az első kongresszusról – az első, ülő sorban Zamehof is ott van
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az 1912-es kongresszust Ausztria-Magyarország területén, Krakkóban rendezik meg: nevében ez volt az utolsó „nemzetközi” kongresszus – az első világháború előtti utolsó békeév immáron „egyetemes” kongresszusa Bernben zajlik: az 1914-es párizsi kongresszus (mely augusztus 2-9. közt került meghirdetésre), rekord számú résztvevővel indulna (3739), ám a világháború kitörése közbeszól. A Párizs felé igyekvő Zamenhofot Kölnben éri utol a hadüzenet híre, a francia-német határon már nem jut át, de Varsóba is csak Svédországon keresztül ér vissza.

Az 1915-ös világkongresszusnak minden idők legkevesebb résztvevőjével (163 fő) San Francisco ad otthont; európai eszperantisták a háború miatt alig jutnak el oda. A kongresszus fő témája: a háború utáni újrakezdés, melyre a kongresszusok történetében csak 1920-ban kerül majd sor Hágában.

A második világháborúig

Zamenhof halálát és a világháborút követő első hágai (12.) kongresszus 1920-ban alig 408 fős. Hamarosan azonban minden addigi részvételi rekord megdől: az 1923-as nürnbergi kongresszuson közel 5000 fő vesz részt.

Korábban már olvashattunk róla, hogy 1929-ben Budapest ad helyszínt a 21. kongresszusnak. Az esemény fővédnökei között meg kell említeni Bethlen István miniszterelnököt, ahogy a védnökök közt Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert és Berzeviczy Albertet, az MTA elnökét.

1933 nyarán a 25., Kölnben megrendezett kongresszus védnöke Konrad Adenauer lett volna, a város addigi polgármestere (és az NSZK későbbi kancellárja): a nácik hatalomra jutása után azonban a polgármestert hamarosan megfosztották tisztségétől. Adenauer kölni polgármesterként és a porosz államtanács elnökeként soha nem szimpatizált a nácikkal és Hitlerrel: rendszerellenes magatartásáért az új hatalom 1934-ben rövid időre be is börtönözte, s bár később szabadlábra került, 1944-ben a Gestapo ismét letartóztatta a Hitler elleni Stauffenberg-féle merényletben való részvétel vádjával.

1935-ben egy másik diktatúrában, a fasiszta Olaszországban rendezték meg a 27. kongresszust, mely mind hosszú időtartamát, mind helyszíneit tekintve különlegesre sikeredett: a rendkívül hosszú, vándorkongresszusra emlékeztető összejövetelnek Firenze, Róma majd Nápoly adtak helyszínt, ezt követően a résztvevők hajóval az akkori észak-afrikai olasz gyarmatra, Tripoliba utazhattak, majd onnan vissza Genovába. Ha a tripoli exkurzust nem számítjuk, eszperantó világkongresszus Afrikában a mai napig még nem volt.

Az 1935-ös itáliai és észak-afrikai vándorkongresszus útvonala
Az 1935-ös itáliai és észak-afrikai vándorkongresszus útvonala
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az eszperantó születésének 50. évfordulója alkalmából 1937-ben Varsóban rendezik meg a 29. kongresszust. 1939 nyarán furcsa véletlenként ismét Bernben került sor az immáron második világháború előtti utolsó kongresszusra.

Napjainkig és tovább

Korábban már azt is megírtuk, hogy a második világháború utáni első kongresszus (sorrendben a 32.) 1947-ben szintén Bernben zajlik. A vasfüggöny keleti oldalán először 1953-ban rendeznek kongresszust Zágrábban, de a Zamenhof születésének századik évében (1959) rendezett 44. kongresszusnak is Varsó ad otthont.

Az első Ázsiában rendezett kongresszus az 1965-ös (50.) tokiói; ezt követi ismét Budapest, majd Tel Aviv következne 1967-ben, ám az Izrael és szomszédai közti háborús feszültség miatt utóbbi helyszíne végül Rotterdam lesz.

Az 1966-os, 51. eszperantó világkongresszus emlékműve Budapesten, a Rác fürdő előtti téren
Az 1966-os, 51. eszperantó világkongresszus emlékműve Budapesten, a Rác fürdő előtti téren
(Forrás: Horváth Krisztián)

A 66. eszperantó világkongresszus helyszíne – történetében először – a déli féltekére kerül: Brazíliavárosba. Budapest harmadszor 1983-ban adott helyszínt az eszperantó világkongresszusnak. Az eszperantó születésének 100. évében ismét Varsó a helyszíne az immáron 72. kongresszusnak, mely a maga 5946 résztvevőjével minden idők eddigi legnépesebb kongresszusa.

Ausztráliában először 1997-ben tartanak eszperantó világkongresszust (Adelaide), a háborús veszély miatt az 1967-es rendezésről lemaradt Tel Avivban pedig 2000-ben. Az eszperantó világkongresszusok 100. évfordulója alkalmából a 90. kongresszusnak Vilna, Zamenhof születésének 150. évfordulója alkalmából pedig szülővárosa, Białystok ad otthont az eseménynek. Arról is olvashattunk, hogy a 99. kongresszus helyszíne Buenos Aires volt, a 101. kongresszusé pedig Nyitra lesz.

Lille, a 100. eszperantó világkongresszus helyszíne
Lille, a 100. eszperantó világkongresszus helyszíne
(Forrás: Wikimedia Commons / Velvet / CC BY-SA 3.0)

A lille-i 100. kongresszus számos érdekességgel várja az érdeklődőket és a július 16-ig 81 országból jelentkezett mintegy 2565 résztvevőt. A kongresszus előtt, alatt és után a résztvevőknek lehetősége nyílik felfedezni a várost, de lesz szervezett kirándulás Boulogne-sur-Mer városába és egyebek mellett a környéken található első világháborús helyszínekre is. A koncertek és előadások szünetében a sörbarát eszperantisták pedig ellátogathatnak a közeli Lepers sörfőzdéjébe, melyet történetesen éppen az első kongresszus évében alapítottak.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (9):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
4 éve 2015. július 26. 13:37
9 menasagh

@Patyuka:

A műnyelv szerintem csak hobbi és azzal elér az ember akkor bíbelődni amikor futja rá az idejéből a megélhetése mellett.

4 éve 2015. július 26. 13:34
8 menasagh

@Krizsa:

...nem fogalmaztam elég érthetően...

Minden idegen nyelv nehéz egy gyereknek és nemcsak a gyereknek.

Az igaz, hogy egy kisgyerek korban fogékonyabb mindenki de attól még nehéz. Amúgy csupán azt akartam kifejezni, hogy ha már egy kisgyereknek idegen nyelvet tanítanak akkor azt szerintem érdemes olyannal kezdeni aminek több hasznát veszi mint a mint csak az évente megrendezett konferenciákon tud használni.

Hülyeség azt hinni, hogy ma a kereskedelem, az ipa,r a mindennapi élet egy műnyelv használatára épül vagy abban látja a további fejlődését.

Szerintem ha mindenki a saját nyelvén tanul meg valamit azt tökéletesebben el tudja sajátítani mint bármilyen amúgy perfektül beszélt nyelven.

Attól persze bárki bármit megtanulhat sőt a tudás hatalom viszont szerintem az nem igaz hogy az egységesítés jobb eredményt hozna mint a külön nyelvek használata. Ez az egész azért is kerül időnként előtérbe, mert azok akik világkereskedelemből élnek azoknak sokkal olcsóbba kerülnének az alkalmazottak.

4 éve 2015. július 26. 13:17
7 Patyuka

"Egy kisiskolásnak minden idegen nyelv nehéz."

.

Korszerű pedagógiai attitűdből nézvést ez az állítás erősen vitatható. Szerintem: az életkor - a spontenaitást közelítve - legyen minél korábbi, a metódus pedig - a tartalom és a forma tekintetében egyaránt ahhoz igazodva - adekvát, és semmi grammatizálás!

Bár a szókincs tekintetében a mi nyelvünk kevesebb adalékkal szolgálhat a nagyokhoz - (új)latinhoz, angolhoz, némethez... - képest, ám, minthogy kevesebb a grammatikai kötöttség, kisebb a tévedés lehetősége is, ezért aztán az eszperantó e tekintetben (is) könnyebben elsajátítható.

4 éve 2015. július 26. 12:47
6 Krizsa

@menasagh: A "világpolgár" mindenképp a kihasználhatóságba sűllyed. Nem ismeri a helyi törvénykezés raffináltságát még akkor sem, ha már kitűnően beszéli az idegen nyelvet. Nem ismeri a környező emberek és munkaadók helyi raffinériát sem. Mire megismeri... de akkor sem tud hatékonyan csörtézni.

A kisiskolás témán viszont vitatkozom. Kettőtől kb. 7, maximum 9 éves korig az idegen nyelv tanulása valami csoda. Persze ebben is a genetika játszik szerepet. A kis állat / gyerek életben maradásának feltétele a szinte korlátlan fogékonyság a környezet iránt és a minden határon túli memorizáló képesség. Szinte elég, ha "egyszer" hallja... Ezt én magamon is tapasztaltam, mert apám angolra is és németre is járatott 5-7 éves koromtól. És amikor kihoztam egy 9 évest, EGY NYÁRON ÁT tanult meg az izraeli ingyenes nyelviskolában (koedukáltan a felnőttekkel) héberül úgy, hogy szeptemberben

a magyar negyedik osztályból az izraeli ötödik osztályba vették fel.

Először el sem hittem. Anyuka a gyereked már jobban tud beszélni, mint Te. (Én már M.o.-on is másfél évet tanultam héberül.) Dehát hogy lehet ez? Egy kicsit szerencséjük van, mondta az iskola pszichológus. Az valóban ritka, hogy még 9 éves korban is úgy tanuljon valaki nyelvet, mint egy 3-4 éves. Ritka, de volt már néhány ilyen esetünk.

4 éve 2015. július 26. 12:18
5 menasagh

@Patyuka:

Egy kisiskolásnak minden idegen nyelv nehéz. Azok valamivel könnyebbek amelyek hasonlítanak, vagy rokonságban vannak a saját anyanyelvével.

A világnyelv bevezetése pedig ismét visszaterelt abba mederbe hogy az nem hatékonyságról szól hanem gyökértelenségről és szolgasorsról.

4 éve 2015. július 26. 11:49
4 Patyuka

@menasagh: "Egy új nyel fabrikálása nem olyan egyszerű ahogy azt ma elképzeljük."

Minthogy az eszperantó létezik, nem kell/kellene "új nyelvet fabrikálni", ám bevezetéséhez a közös, nemzetek feletti akarat megteremtése már mindennél nehezebbnek bizonyult.

Pedig aligha vitatható, hogy az eszperantó első idegen nyelvként már kisiskolás korban bármely nyelvnél könnyebben és gyorsabban megtanulható (lenne) bárki számára is. Csakhogy ennek a rációnak a (f)elismerése leginkább nem nyelvi/kommunikációs, hanem politikai fogékonyságot feltételez, így aztán holmi hatalmi demagógiából és önzésből mindenekelőtt a nagy - egykor gyarmatosítókként uralgó - nemzetek érdekeit, önérzetét... sértetve a legjobban, megakadályoztatott az efféle privilegizálása.

Tehát éppen az utóbbi okból fölöttébb álságos akként érvelni, hogy az eszperantó nem volt képes oly mértékben teret nyerni, hogy jogot formálhasson erre a szerepre!

Bármennyire is kétséges a 'milettvolnaha'-féle kérdések létjogosultsága - meggyőződésem szerint -, nem tanulság nélküliek az efféle morfondírozások még az ún. világmegváltó, -rengető ügyekben sem! Sőt...

4 éve 2015. július 26. 09:52
3 menasagh

@|Emese|:

Minden nyelv valamilyen etnikumi alapon alakult ki és köze van az adott etnikum civilizációjához.

A műnyelvek, hát hobbinak jó de szerintem azonkívül hogy valakinek szórakozást és kellemer meg akarja érteni egymást sokkal egyszerűbb egymás nyelvét megtanulniuk mit kidolgozzanak egy harmadikat aminek az egymással való megértetéséhez előbb úgyis meg kell tanulják egymás nyelvét..

Azt írod ahány nyelv annyi ember...akkor a műnyelv műember ?

Az sem igaz, hogy a nyelv személyiséget változtat. Az hogy egy magyar nyelvű ember magtanul angolul attól nem lesz angol. A nyel tökéletes beszélése nem a szokásokat változtatja meg csak segít megismerni a másikat és esetleg álcázza az eredetit.

Az hogy valaki megtanul cigányul még nem lesz cigány, ha valaki zsargonban beszél még nem föltétlen rabló.

Ha igaz minden nyelv egy tőről fakad, mégis óriási különbségek keletkeztek közöttük. Egy új nyel fabrikálása nem olyan egyszerű ahogy azt ma elképzeljük. Az idáig létrehozott műnyelvek minden ízében a régiek felhasználásával készült tehát valójában nem új hanem darabokból összevarrott valami, és attól senki nem lesz új ember.

4 éve 2015. július 25. 22:48
2 |Emese|

@menasagh: Ilyen alapon az angol nyelv még inkább szolgasorba való benevelést testesít meg. Az angolszász országoknak is érdeke az angol nyelv elterjesztése, ami egész jól megy. Nem beszélve minden egyes nemzeti nyelvről, amelyek elterjesztése az adott nemzet érdeke.

Másrészt: Ha valaki szabad akaratából meg akar tanulni eszperantóul, mert érdekli a nyelv és a közösség (vagy más valami az eszperantóval kapcsolatban), akkor miért lenne "benevelve a szolgasorba"? Ha valaki eszperantista ugyan úgy normális, szabad emberként fogja élni életét, mint addig.

Az embernek szabad akarata megválasztani mely nyelvet tanulja, ha eszperantót akar tanulni, akkor eszperantót tanulni, ha angolt akar tanulni, akkor angolt tanul.

Egy nyelv nem változtatna az emberi természeten? Ajánlom a Nyelv és Tudományon megjelent "Több nyelv – több személyiség?" című cikket, érdekes olvasmánynak fogod találni! :-)

www.nyest.hu/hirek/tobb-nyelv-tobb-szemelyiseg

Különböző etnikumú és vallású emberek is remekül kijöhetnek egymással. A minap az RTL Híradójában bemutattak egy szerelmespárt. A hölgy és az úr különböző iszlám felekezethez (szunnita és síita) tartozik, mégis szeretik egymást.

rtl.hu/rtlklub/hirek/a-szerelmukert-menekulnek

Van, hogy az eszperantó nyelv is összehozza a különböző etnikumú (és vallású) embereket. Például Boris Arrate (kubai származású) és Mézes Gyöngyi az eszperantóval talált egymásra, akikről a Népszava írt a "Szerelem és eszperantó" című cikkben.

nepszava.hu/cikk/1017892-szerelem-es-eszperanto

Summa summarum: Szerintem a nyelvek önmagukban nem nevelnek szolga sorba, legföljebb eszközei lehetnek a "szolgasorba való benevelésnek, és a gyökértelenség kinevelésének".

4 éve 2015. július 24. 16:53
1 menasagh

Szerintem ez az egész eszperantó hadova egy jól kidolgozott szolgasorba való benevelés, és a gyökértelenség kinevelése.

Egy nyelv beszélése nem változtat az emberi természeten sem a beleszületett vallásán sem a szokásain csupán arra jó, hogy az úgynevezett etnikai hovatartozást szüntetné meg.

...és ez csak azoknak érdeke akik kimondottan vallási alapon különböztetik meg magukat.