Lesz-e végső győzelem?
Olvasónk aziránt érdeklődik, hogy az eszperantó ki fogja-e egyszer szorítani az angol nyelvet. Kérdése – s ezt talán ő maga sem gondolta – igen bonyolult választ is provokálhat. Röviden azonban csak annyit mondhatunk: nem. Hosszabb válasz: soha. Részletek alább.
Vilmos kérdezte tőlünk a következőt:
Az eszperántó az ki fogja egyszer szorítani az angol nyelvet?
Korábban már írtunk az eszperantó nyelvpolitika kapcsán a végső győzelem (fina venko) esélyeiről, de az angol nyelv globális nyelvrendszerben elfoglalt helyéről is volt már szó. Rövidre fogva a dolgot, azt válaszolhatjuk, hogy a dolgok jelenlegi állását figyelembe véve nem valószínű, hogy a közeljövőben bekövetkezne az olvasói kérdésben megfogalmazott helyzet. Több okból sem.
(Forrás: neciklopedio.wikia.com)
A végső győzelem ideológiai háttere
Nem árt először is arra felhívni a figyelmet, hogy a kérdésre adható olyan válasz is, miszerint az eszperantónak alapvetően nem célja, hogy bármilyen nyelvet is „kiszorítson”. Zamenhof szeme előtt az a cél lebegett, hogy a nemzeti nyelvek mellett, de nem azok helyett álló második, nemzetközi közvetítő nyelvet hozzon létre az eszperantóval. Ilyen értelemben tehát az eszperantó – remélhetőleg – soha nem fogja kiszorítani sem az angolt, sem más nemzeti nyelvet. Itt ugyanakkor érdemes megemlíteni az eszperantó és a nemzetközi nyelvek kritikusainak egyik ellenérvét, mely pontosan az, hogy egy globális második nyelv különös veszélyt jelenthet – főként a kisebb, írásbeliség nélküli – nemzeti nyelvek fennmaradására.
Ha viszont a kérdés azon aspektusát szemléljük, vajon képes-e az eszperantó az angol jelenlegi, nemzetközi helyzetét veszélyeztetni, átvenni annak szerepét a nemzetközi kommunikációban (de érintetlenül hagyva annak nemzeti nyelvi szerepét), akkor ismét a bevezető bekezdésben idézett cikkek mellett – igen óvatosan fogalmazva, nem kívánván megsérteni bárki érzékenységét sem – pusztán annyit mondhatunk: a dolgok jelenlegi állása mellett ez nehezen elképzelhető.
(Forrás: neciklopedio.wikia.com)
Túlmenve azon a filozófiai problémán, hogy van-e végső forradalom, végső igazság, és ily módon eszperantó végső győzelem, inkább szeretnénk felhívni a figyelmet a liberafolio.org eszperantó nyelvű hírportálon is megjelent könyvajánlóra. Ez Philippe van Parijs Linguistic Justice for Europe and for the World (Nyelvi igazságtétel Európának és a világnak) című könyvét mutatja be, mely az angol nyelvnek a világban (és Európában) elfoglalt helyzetével foglalkozik. Az eszperantó kapcsán a szerző – egyebek mellett – azt a többek által is elismételt kritikát fogalmazza meg, hogy lehet az eszperantó mégoly érdekes és tökéletes(ségre törekvő) szellemi produktum is, az angol sokkal praktikusabb.
(Forrás: Wikimedia Commons / Xan Gregg / CC0 1.0)
Nem kívánván belemenni abba a számháborúba, hogy az angolnak, az eszperantónak vagy más nyelvnek végül is hány beszélője van, a „praktikussággal” kapcsolatban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a többek által a nemzetközi kommunikáció par excellence „helyszíneként” szolgáló interneten az angol toronymagasan vezet a weboldalakon használt nyelvek arányát tekintve. Az eszperantó nyelv használata ehhez képest igen csekély százalék, s az elmúlt egy év trendjét figyelve aránya inkább csökken, szemben az angoléval.
Kevesebb harcos a végső győzelemért?
Az eredeti olvasói kérdéssel kapcsolatban igen érdekes adatokkal szolgál a liberafolio.org egy másik cikke is, mely arról szól, hogy az idei, 2014-es 99., Buenos Airesben megrendezett Eszperantó Világkongresszus (UK) résztvevőinek száma riasztóan alacsony volt – ahogy szintén kevesen vettek részt a horvátországi Rijekában megrendezett Európai Eszperantó Kongresszuson is.
Csökken az eszperantó közösség létszáma? Általános ez a tendencia, világméretűa jelenség? – Az olvasói kérdés akár úgy is szólhatna, hogy az angol kiszorítja-e (teljesen) az eszperantót.
(Forrás: neciklopedio.wikia.com)
Eszperantisták és nem eszperantisták számára is ajánlunk egy – jobbára – eszperantó nyelvű filmet, ami a 99. Eszperantó Világkongresszuson készült, ami még azok számára is, akik nem tudnak eszperantóul. Ez a film pár percben remek hanganyagot kínál az eszperantó „dialektusokból”, azaz a különböző anyanyelvű eszperantisták által beszélt eszperantóról. Hallhatunk itt eszperantistákat beszélni Brazíliából, Dél-Afrikából, Kínából, Szenegálból, Peruból, Nepálból. Ez pedig azt is bizonyítja, hogy azért attól még távol állunk, hogy az eszperantót kihalt nyelvnek tekintsük.
Bármilyen is legyen az eszperantó és az angol egymáshoz viszonyított és egymástól független jövőbeli helyzete, az eszperantó végső győzelmét (vagy éppen végső vereségét) váró nagyközönség szíves figyelmébe ajánljuk a jövőre, 2015. július 25. és augusztus 1. között a franciaországi Lille-ben esedékes 100. Eszperantó Világkongresszust, ahol bárki személyesen is megismerkedhet az élő eszperantóval. Lille nekünk, magyaroknak földrajzilag kétségtelenül közelebb van, mint Buenos Aires, a 99. kongresszus helyszíne, de ha még Lille is messze lenne, javasoljuk 101.-et: a tervek szerint ez a szlovákiai Nyitrán lesz.
Felhasznált források
Akademia pledo por venkigi la anglan
Kien malaperis la esperantistoj?
Javítás: ...hogy a MAGÁNhangzók végső soron "nem számítanak"...
@Janika: Karinthy eszperentéjének alighanem a gyöknyelvészet is köszönheti a létét.. Azt nem mondom, hogy enélkül sose jutottam volna odaig - vagyis fogalmam sincs. Már gyermekkoromban is tudtam, hogy az emberi beszéd értelemhordozói inkább csak a mássalhangzók. Amikor elkezdtünk mondatokat írni (társaságban is, a családban is) bármilyen magánhangzó berakásával: mindig csak e, vagy csak o, vagy csak a...persze mindenféle malac viccet is - akkor mindenki minden mondatot azonnal megértett. Viszont ha teljesen magánhangzók nélkül írtunk mondatokat, akkor már nem olyan gyorsan és nem is mindent értettünk meg.
Pontosan ez volt az utolsó problémám, mielőtt a gyöknyelvészetbe belefogtam. Mert hiába tudtam már gyerekkorom óta, hogy a mássalhangzók végső soron "nem számítanak", de nem láttam ezt ilyen világosan. Csak azután, hogy többszáz ilyen gyakorlatot csináltunk. Na, önmagamat már mindenesetre meggyőztem - kezdhetjük.
Azért van egy magyar szavunk, amit közvetve az eszperantónak köszönhetünk: eszperente.
Eszperantó nélkül ez nem lenne esetleg nem lenne eme helyen ezzel jellegzetesen nevezve.
Az eszperantónak egyetlen dologban van vitathatatlan érdeme - demonstrálta és bebizonyította az alkalmatlanságát arra, amire szánták, továbbá azt is, hogy teljesen értelmetlen és hiábavaló erőfeszítés volt. Ezt sokszorosan bizonyították, de hát vannak elpusztíthatatlan és kihalni képtelen téveszmék, ergo ez sem fog eltűnni ):o)
@aryanem vaejo: El tudod-.e képzelni, hogy egy több, mint 120 éves nyelvnek ne legyen semmilyen kultúrája? Igaz, az eszperantó kultúra nemzetközi, és európai alapú, de az ebben a cikkben említettek mellett még más elemek is vannak. Ebbe tartozik a turisztikai csereprogram, a nyelv és alkotójának születésnapjának megünneplése, a nyelv eszmeisége, a nyelvek iránti érdeklődés, és hasonlók. Kritizálni lehet, de a kritika is azonnal bekerül a kultúrába.
Soha nem értettem, hogy mi értelme van nem létező (nem holt, hiszen soha nem is létezett) nyelvet tanulni. Ha nyelvet tanulok, akkor nemcsak a szókincset és a nyelvtani szabályokat akarom megtanulni, hanem a hozzá kapcsolódó kultúrát is meg akarom ismerni.
Az eszperantó egy latin nyelvekből összefércelt szörnyszülött. Akkor már miért nem tanul valaki olaszt? Nem túl nehéz, nagyon szép, és óriási kultúrkincs kapcsolódik hozzá.
Nem csoda, hogy az eszperantó és a kommunizmus egy tőről fakadnak, illetve kéz a kézben jártak, kb. ugyanakkora ökörség mind a kettő.
Az eszperantó nem nyelv, hanem turisztikai csereprogram. Manapság már a legvadabb eszperantisták sem gondolják komolyan az egészet.