A K. u. K. eszperantó utolsó évei
Az osztrák-magyar keretek között teret hódító eszperantó nyelvkönyvekre az első világháború hasonlóan súlyos csapást mért, mint magára a Monarchiára és a boldog békeidők korára. Sorozatunk jelen részében az utolsó, békebeli K. u. K. eszperantó tankönyvek következnek.
Sorozatunk előző nyolc részében a magyarországi eszperantó tankönyvek történetével ismerkedhettünk meg. Az 1898 és 1914 közötti hazai eszperantó tankönyvkiadás utolsó sorozata következik – s bizton állíthatjuk, a piac, a nemzetközi nyelv és a mozgalom az első világháború sokkját követően sokáig nem is tér magához hazai keretek között. A boldog békeidők utolsó nagy hazai eszperantó tankönyvkiadási hulláma megtörik az első világháború szikláin.
Bécs és Budapest között: dualista eszperantó
Sorozatunk egy korábbi darabjában már találkozhattunk a Julius Glück-Sós Edmund szerzőpáros német nyelvű tankönyvével. 1911-ben már megjelenik a kötet átdolgozott és kibővített második kiadása (előszava az év júliusában született), s vélhetőleg még az első világháború előtt, 1914 folyamán a még vaskosabb kötet formájában megjelent a harmadik kiadás is (ennek előszava az év márciusára datálódik).
Szerkezetükben a kötetek nagyjából ugyanúgy festenek, legfeljebb az arányok mások, és az egyes nyelvtani anyagok és hozzá kapcsolódó szövegek sorrendje eltérő, illetve a szerzőpáros tartja a lépést az eszperantó világtörténelem eseményeivel is.
A második kiadás 36. oldalán például ezt olvashatjuk: „Az 1911. évben volt a hetedik Eszperantó Világkongresszus Antwerpenben” [ford. H. K.].
(Forrás: Wikimedia Commons)
A Glück-Sós szerzőpáros Bécsben megjelent köteteivel kapcsolatban már korábban is megállapíthattuk, hogy a dualista Monarchia osztrák felének ábrázolása – a magyar szerző jelenléte ellenére is – már az első kiadásban is jóval nagyobb hangsúlyt kap. A harmadik kiadásban az osztrák honfiúi büszkeség további erősödéséről olvashatunk akkor, amikor ezt látjuk:
Amerikában vannak szép tájak? Igen, mégis sok amerikai jön Ausztriába, főleg Tirol szép vidékeire. [ford. H. K.]
(73–74. oldal)
A világszép Tirol mellett azonban végre a Monarchia két fővárosának egymás melletti megemlítésére is sor kerül a harmadik kiadás 73. oldalán: „Bécsből Budapestre gőzhajóval lehet menni” [ford. H. K.].
A birodalmi egység gőzhajóval is kifejezhető gondolata egy másik, szintén 1914-es, de magyarországi kiadású tankönyvben is felbukkan:
A Temesváron 1883-ban született Polgár Izsó 1914-ben megjelent kötete – a békeidők utolsó darabjaként – változatlan kiadásban még több kiadást megér, az első világháború után is. A szerző az első világháborút követően éveken át Párizsban vesz részt a nemzetközi nyelv mozgalmában.
Polgár Izsó Esperanto tanfolyam husz leckében teljes nyelvtannal, olvasmányokkal és szótárakkal című könyvének 28. oldalán. Csupán az irányok változnak, a nézőpont más, mint a Glück-Sós szerzőpáros könyvében. Az osztrák eszperantista Bécsből jön Pestre, a magyar eszperantista Pestről megy Bécsbe gőzhajón a Monarchia két fele között: „Budapestről gőzhajón mentem Bécsig...” [ford. H. K.].
Birodalmi keretek és glamour ide vagy oda, az eszperantó történelme korai szakaszában is azonosul reformer elképzelésekkel – például a vegetáriánus életmóddal.
Vegetáriánus eszperantó
Glück és Sós könyve második kiadásának 48. oldalán egy érdekes mondatra bukkan a figyelmes olvasó: „Soha nem eszem húst, mert vegetariánus vagyok” [ford. H. K.]. Medgyesi János eszperantó nyelvkönyvével sorozatunk korábbi részében már találkozhattunk, most pedig ismét elővesszük: a kötet 65-68. oldalán ugyanis – meglepően részletes – leírást találhatunk Mi a vegetarianizmus? címmel. Az írás eredetije egyike a legkorábbi, 1893-ban a La Esperantisto című lapban megjelent, vegetarianizmust eszperantó nyelven támogató két írásnak. Ebben a cikk szerzője egyebek mellett arról ír igen részletesen, hogy Londonban már 40 vegetariánus étterem van, 1893 januárjában Berlinben már 20 ilyen jellegű étterem volt, és a jelenségnek egyre több híve van világszerte. A mészárszék képének számos ponton naturalisztikus leírását – „Vérfolyók, a haldoklók kiáltása, a rothadás szaga” [ford. H. K.] –tartalmazó írás az állati élet védelmében a „Ne mortigu!” (’Ne ölj!’) kategorikus imperatívuszával szólítja fel az olvasót a vegetáriánus életre. De mi köze az eszperantónak a vegetarianizmushoz?
(Forrás: Wikimedia Commons / Ziko-C)
Az első vegetáriánus társaságot Manchesterben alapították 1847-ben, amit több országban is követtek újabbak. Az első ilyen angliai társaság fennállásának 60. évfordulóján, 1907-ben merült fel a gondolat, hogy szükség lenne az egymástól független helyi és országos szervezetek világméretű összefogására: megszületett az International Vegetarian Union gondolata.
John Davis történész és az International Vegetarian Union korábbi igazgatójának kutatásai szerint az eszperantó és a vegetarianizmus ideológiája 1908-ban találkozott igazán. Ekkor zajlott le ugyanis az IVU első kongresszusa, mely történetesen ugyanabban a városban és ugyanakkor került megrendezésre, mint a 4. Eszperantó Világkongresszus. A helyszínt és az időpontot egy bizonyos J. Arthur Gill javasolta – maga is lelkes eszperantista és vegetáriánus.
A drezdai kongresszusokkal egyidőben, 1908. augusztus 16-án alapult meg a Internacia Unuiĝo de Esperantistaj Vegetaranoj (IUEV; Eszperantista Vegetariánusok Nemzetközi Egyesület). Ennek tiszteletbeli elnöke – az eszperantóval maga is szimpatizáló és vegetáriánus személyiség lett: Lev Tolsztoj. A szervezet néhány évvel később Vegetara Ligo Esperantista (VLE; Eszperantista Vegetarianus Liga) néven folytatta működését, majd a második világháború után Tutmonda Esperantista Vegetarana Asocio (TEVA; Eszperantista Vegetariánus Világszövegtség) néven.
(Forrás: Wikimedia Commons / Sergey Prokudin-Gorsky (1863–1944))
Bármilyen haladásról legyen is szó, biztosan megtorpan, ha szemben az úton maga az első világháború jön.
Soha nem lesz úgy, mint régen volt
A Glück-Sós szerzőpáros kötetének harmadik kiadásában az eszperantó még gyorsabb elterjedésének akadályai és korlátai kapcsán a szerzők alábbi sajnálkozását olvashatjuk:
Nagyon sajnálatos, hogy a közöny, a gúny és az ellenséges küzdelmek gátolják gyors elterjedését. [ford. H. K.]
(119–120. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons / Ziko)
Közöny, gúny és ellenséges küzdelmek sem jelentettek akkora veszélyt sem az eszperantóra, sem a világban, melyben elterjedni kívánt, mint az első világháború. Ami egyetemesen 1887 és 1914 és a hazai viszonyokat tekintve 1898 és 1914 közt jellemezte az eszperantó helyzetét és elterjedését, az első világháborúval radikálisan megváltozott.
Polgár Izsó már fentebb említett, 1914-ben megjelent 128 oldalas tankönyvében olyan világ képe tárul elénk, mely hamarosan örökre az enyészeté lett. A 61. oldalon ezt olvashatjuk:
Európa sok országra oszlik; a legnagyobb Oroszország, aztán következik Anglia, Németország, Franciaország, Ausztria-Magyarország, Olaszország, Spanyolország és mások. [ford. H. K.]
A 78. oldalon Európa politikai földrajza után a naprendszer akkori ismert képét is bemutatja a szerző:
Nyolc bolygót ismerünk: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. [ford. H. K.]
Az 1930-ban felfedezett Plútót egészen 2006-os „trónfosztásáig” a naprendszer kilencedik bolygójának tudtuk. Ekkor a Nemzetközi Csillagászati Unió törpebolygóvá minősítette.
Jelenleg ugyan ismét nyolc bolygót ismerünk a Naprendszerben (igaz, jóval több Plútó-kaliberű törpebolygót), arra azonban, hogy az 1914-ben Polgár Izsó tankönyvében felvázolt európai politikai atlasz képe ismét magába foglalja a Habsburg-dinasztia alatti Ausztria-Magyarországot, vajmi kevés esélyt láthatunk.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Idillinek tűnik az a kép is, mely a könyv 28. oldalán, a már említett Budapest-Bécs, gőzhajón megtett útvonal folytatása során írt levélben olvasható. Ebben a Budapestről Bécsbe érkező fiktív levélíró arról számol be, hogy Bécsből vonaton tovább utazik Párizsba. Osztrák-magyar állampolgár Párizsi levele következik, 1914-ből:
Együtt más barátaimmal tegnap meglátogattam néhány emlékművet, múzeumot és felmentem a híres Eiffel-toronyba, ahonnan jól lehet látni az egész várost. Este elmentünk az operaházba; Wagner A walkür c. operáját játszották. Ma el fogunk menni a Panthéonba és a híres Notre Dame templomába; este valószínűleg magyar cigányok koncertjén veszünk részt. [ford. H. K.]
Mi sem szebb ennél: a boldog békeidők utolsó napjaiban az osztrák-magyar turista Párizsban körbenéz, Wagnert és magyar cigányzenét hallgat...
(Forrás: Wikimedia Commons / ArnoLagrange)
1914 őszén a falevelek lehulltak, a frontharcos katonák nem tértek haza győztesen. Az 1914. augusztus 2-9. közötti időszakra tervezett tizedik eszperantó kongresszus pedig elmaradt. A nemzetközi nyelv olyan helyzetbe kerül, ahol a testvériségnek, a nemzetköziségnek és más békés jelszavaknak egyelőre vajmi kevés ereje van. Háborúban nem csak a múzsák, a nemzetköziség és a nemzetközi nyelv eszméje is hallgat – „inter arma silet Esperanto”...
A szarajevói merénylet nem csupán Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia és a régi világ számára volt halálos kimenetelű, de a nemzetközi nyelv eszméjére is hatalmas csapást jelentett. A kor, melyben az eszperantó jelentkezett a világ színpadán, nem igazán kedvezett annak a szerepnek, melyet a nemzetközi nyelv játszani kívánt.
Felhasznált irodalom
Enciklopedio de Esperanto. Hungara Esperanto-Asocio, Budapest, 1986.
Medgyesi János: Esperanto nyelvgyakorló-olvasókönyv és szótár. Budapest, Löblovitz Zsigmond könyvnyomdája, 1910.
Polgár Izsó: Esperanto tanfolyam husz leckében teljes nyelvtannal, olvasmányokkal és szótárakkal. Budapest, Kókai Lajos Esperanto Könyvkereskedése, 1914.
J. Glück und Dr. Edmund Sós: Vollständiger Lehrgang der internationalen Hilfssprache Esperanto. Verlag Paul Knepler, Wien, 1911.
Jul. Glück und Dr. Edmund Sós: Vollständiger Lehrgang der internationalen Hilfssprache Esperanto. Verlag Paul Knepler, Wien, 1914
@Szalakóta: Én úgy tudom, a nyelv nevét a spanyol esperando 'várakozással, remélve' szóból képezték.
Egy régi, azóta már felszámolt latin fórumban Speranta lett az eszperantó neve.
"La Esperantisto"
Ez egy spanyol anyanyelvűnek nagyon vicces lehet (de még nekem is)... ;)