Kiskötőjel, nagykötőjel, gondolatjel
A magyar helyesírás megkülönbözteti a kis- és nagykötőjelet, illetve a gondolatjelet. Kettő formájában, kettő funkcióiban hasonlít egymáshoz. Bár mindegyiknek megvan a maga szerepe, valójában az egyikre nincs igazán szükség.
Van a magyar helyesírásban három jel, melyet kézírásban és gépírásban sem lehet egyértelműen megkülönböztetni, a mindennapi számítógépes kommunikációban pedig egyáltalán nem szokás: a kétféle kötőjelről és a gondolatjelről van szó. Mivel a hétköznapi kommunikációnk során ezeket nem használjuk, nem igen tartjuk számon őket – márpedig ha időnként egy-egy igényesebb szöveget kell megformálnunk, ezeket feltétlenül ismernünk kell.
Formai különbségek
A számítógépes betűkészletekben három kötőjelféleséget találunk: -, – és — (ezeken kívül ott van a − is: ez a mínuszjel). Könnyű dolgunk lenne, ha ezek közül az egyik lenne a kiskötőjel, a másik a nagykötőjel, a harmadik pedig a gondolatjel, a magyar tipográfiában azonban nem így jár el (az angol viszont közel áll ehhez). Az első, a legrövidebb valóban a kötőjel, a második és a harmadik azonban egyaránt betöltheti a nagykötőjel és a gondolatjel szerepét: viszont egy-egy kiadványban vagy az egyiket, vagy a másikat használjuk. Az előbbit a magyar nyomdászati szaknyelvben félkvirtmínusznak, az utóbbit kvirtmínusznak hívák, ám manapság inkább az angolból származó n-dash, illetve m-dash néven nevezik őket. Az elnevezés arra utal, hogy szélességük az n, illetve M betűk szélességével egyezik meg. Manapság magyar szövegben az n szélességűt szokás használni, de ez nem mindig volt így: például a helyesírási szabályzat 1987-es kiadásában (negyedik lenyomat) vagy a Helyesírási kéziszótár 1991-es kiadásában M szélességű jeleket találunk, de pl. a helyesírási szabályzat 2000-es kiadásában (tizenkettedik lenyomat) már n szélességűeket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Apteva)
De mi különbözteti meg a nagykötőjelet a gondolatjeltől, ha egyszer ugyanúgy néznek ki? Az, hogy a gondolatjelet szóköz választja el az előtte és utána álló betűtől, míg a nagykötőjelet nem. Szakszóval ezt úgy mondják, hogy a nagykötőjel tapad, gondolatjel nem. A gondolatjel mellett írásjel (vessző, kérdőjel, felkiáltójel stb.) is állhat, ez előtte nem tapad, utána viszont igen.
Az utak – ki gondolná? – rosszak.
Az utak rosszak – kátyúsak, repedezettek –, de azért járhatóak.
A gondolatjelnek nagyon fontos jellemzője, hogy nem tapad: írógépen vagy mailben, ha a kiskötőjelet használjuk gondolatjel helyett is, a szóköz elengedhetetlen – enélkül ugyanis a szövegkép szinte értelmezhetetlenné torzul:
Szombat délután-ha akarsz-eljöhetsz velünk a cirkuszba.
Ilyenkor az össze nem tartozó, a fenti példában egyenesen külön tagmondatban álló szavakat az íráskép hatására egy szóként próbálunk kiolvasni. Ha nem használunk gondolatjelet (és nagykötőjelet) – mert mondjuk nincs a billentyűzetünkön – akkor a célszerű helyette két kötőjelet használni. Így az íráskép már alig különbözik a valódi gondolatjelestől:
Szombat délután -- ha akarsz -- eljöhetsz velünk a cirkuszba.
Ellenpélda is akad: „bonyolultabb esetekben” a nagykötőjel előtt és után „kivételesen” szóköz is „illeszkedhet” – írja a szabályzat 263. pontja. Azt, hogy pontosan milyen esetekben, a szabályzat nem írja le, illetve az ily homályban marad, hogy a „-het-” itt azt jelenti, hogy a nyelvhasználó belátására van-e bízva, hogy ezekben az esetekben tesz-e szóközt, vagy ilyenkor kötelező-e tennie. Mindenesetre a példák alapján úgy tűnik, azokról az esetekről van szó, amikor az összekapcsolt elemek több szóból állnak (i. e. 753 – i. sz. 456), illetve azok, amikor az összekapcsolt elemek eleve nagykötőjelet tartalmaznak (Szojuz–24 – Szaljut–5 űrkomplexum). Az új helyesírási szabályzat tervezetében állítólag az szerepel, hogy a dátumok közé kötelező lesz kitenni a szóközt: 2013. I. 1. – III. 7.; 2013. március 11. – 2014. április 1.
(Forrás: Wikipedia (magyar változat))
Funkcionális különbségek
A gondolatjel funkciójában jól elkülönül a kis- és nagykötőjeltől. Tipikus használata – mint azt a fenti példák is mutatják – a közbevetés (ebben a funkciójában gyakran felcserélhető a zárójellel). Ezen kívül elkülöníthet nagyobb gondolati egységeket mondaton belül – de akár mondatok között is.
A mondaton belül hasonló funkciója lehet a kettőspontnak is. – De erről talán majd máskor.
A gondolatjel jelezheti a beszélő váltását, így kiemelt szerepe jut az idézeteknél:
„Nem rossz az” – mondta Findlay.
„Az ultraortodox módon vallásos harediek” – fogalmaz az MTI – „a nagy tekintélyű Ovadja Joszef szefárd főrabbi ajánlásával olyan Nexus 4 android telefont vehetnek maguknak a Ramy Levy nevű kommunikációs vállalattól, amelybe különleges operációs rendszert telepítenek számukra.”
Párbeszédes szövegekben a beszélők váltását jelzi:
– Élőlény?
– Igen.
– Fémből van?
– Igen.
– Akkor plébános.
Ezzel szemben a kis- és a nagykötőjel funkciói igen hasonlóak: ezek nem (tag)mondatok elválasztására, hanem szavak, ritkábban szókapcsolatok összekapcsolására szolgálnak. Elválasztáskor vagy a toldalékok kapcsolásakor kivétel nélkül a kiskötőjelet használjuk. A nagykötőjel csak néhány kivételes esetben használatos, ezekről a helyesírási szabályzat 263. pontjában olvashatunk:
- Népek és nyelvek neveit nagykötőjellel kapcsoljuk össze: angol–magyar szótár, francia–spanyol határ, Cseh–Morva-dombság, Osztrák–Magyar Monarchia stb.
- Tulajdonneveket szintén nagykötőjellel kapcsoljuk össze: Hadrovics–Gáldi szótár, Ferencváros–Újpest rangadó stb. Ez a szabály csak akkor érvényes, ha valóban két tulajdonnév kapcsolatáról van szó, az összetett családnevek esetében nem: ha valakinek véletlenül Hadrovics-Gáldi a családneve, azt kiskötőjellel kell írni.
A legendás Hadrovics–Gáldi Orosz–magyar szótár - Nagykötőjellel kapcsoljuk össze a szavakat, ha a ’valamitől valameddig’ jelentésben használjuk őket: Bécs–Budapest futóverseny, a 2002–2010-es időszak, a 7–14. oldalon, első–negyedik osztályban, június–júliusban stb. A kis- és nagykötőjel használata itt is megkülönböztető szerepű lehet: ha azt írjuk, hogy 2007-2009-ben költözött Újpestre, az azt jelenti, hogy körülbelül ekkor, ezen évek valamelyikében – ezzel szemben a 2007–2009-ben költözött Újpestre azt jelenti, hogy a költözködés igencsak elhúzódott, fokozatosan ment végbe (pl. egy ideig a korábbi lakhelyén is élt, holmiját csak lassacskán hordta át stb.). Komárom-Esztergom a megye elnevezése, de ha egyik városból a másikba tartó járatról van szó, Komárom–Esztergom írandó.
- A szabályzat szerint nagykötőjellel kapcsoljuk össze a a géptípusok elnevezésében a betű- vagy szóelemet a számjelzéssel: T–34, TU–154, Szojuz–14, Apollo–11. Ez utóbbi használata a gyakorlatban erősen visszaszorulóban van, hiszen az ilyen nevekben általában megőrizzük az eredeti írásmódot, aligha találkozunk az Xbox–360 vagy a PlayStation–3 írásmódokkal. (Arról nem is szólva, hogy miért csak a gépek elnevezésének írásmódja van szabályozva, miközben pl. a szoftvereké nem. A fenti módra a Windows–7 írásmód lenne a következetes.)
Látható tehát, hogy míg a kötőjelek illetve a gondolatjel között jelentős funkcionális különbség van, addig a kétféle kötőjel között a különbség minimális. A nagykötőjel használata meglehetősen korlátozott, és ahol jelentésmegkülönböztető szerepe van, a szövegkörnyezetből amúgy is egyértelmű, hogy melyik jelentésben szerepel.
Éppen ezért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy érdemes-e egyáltalán megtartani a kétféle kötőjel közötti különbséget. A nyelvhasználók jelentős része egyáltalán nincs tisztában a különbséggel, következésképpen a szövegek olvasásakor sem igényli ezeket. A kettő megkülönböztetése sokkal inkább tipográfiai, mint helyesírási kérdés, éppen ezért célszerű lenne az általános helyesírási szabályzatban nem is szabályozni ezt a kérdést. A nyomdák (vagy az elektronikus sajtó) ettől még használhatnák, a számukra készült részletesebb szabályzatok meg is határozhatnák, mikor kell őket használni.
Valójában azonban inkább az ellenkezője várható. A jelenlegi fény-árny játék írásmód mellett szaknyelvben elfogadható lesz a nagykötőjeles írás is: fény–árny játék. Mivel az összetett szavak írásának alapelve, hogy egy szóba írjuk őket, ennél még a fény-árny–játék is logikusabb megoldásnak tűnik.
Források
A magyar helyesírás szabályai
tartalmilag és vizuálisan is logikusnak tartom úgy, ahogy van - mintha többé-kevésbé korlátozott számú matematikai műveleti jelekkel kellene kisegíteni magunkat -, ámbár a technikai hiányosságok erősen rongálják az ember memóriáját
Az az igazság, hogy ezekben a szabályokban a Zakadémilya próbált tipográfiai szabályokat beemelni a helyesírásba, ahogy más pontokon például postai előírásokat. Mondanom sem kell, hogy teljesen meddő kísérlet volt, mert még hivatalos helyeken is csak egyféle kötőjelet használtak, kézírásban is. Aztán jöttek az írógépek, csak egyféle kötőjelük volt, aztán a számítógép, amin kezdetben az ASCII miatt megint csak sokáig egy kötőjel volt. Végül jött a Mac, majd az Unicode, majd a sok nyelvet támogató betűtípusok, meg a kiadványszerkesztő programok, amelyek már lehetővé tették minden ilyen kötőjelféle megkülönböztetését, de csak néhány gazdag Mac-sznob fellegvára, plusz pár szedő és tipográfus foglalkozik ezekkel színvonalas kiadóknál, a társadalom továbbra is csak a mínuszjelet használja kizárólag, még csak azt sem tudják, hogy van egyáltalán többféle, nem hogy mikor melyiket kéne használni. Az egészet kiszedném a szabályzatból, mert elavult történeti dolog. A tipográfusok meg úgyis hagyományok, íratlan szokások/szabályok figyelembevételével dolgoznak.
Hasonló kihalásra van ítélve egyébként a magyar stílusú, dupla 9-es alakú idézőjel is. A társadalom régtől fogva az egyenes vessző alakú idézőjelet használta kézírásban (bár ott még a lent-fent-elrendezésben), aztán rendre ezt is érintették az írógépek, majd az PC ASCII és az angol idézőjelek. Mára már hiába támogatja a legtöbb OS, alkalmazás és betűtípus, a magyar emberek mégis az angol típusú idézőjelet használják. Kivéve megint a szedők, tipográfusok. Szép példa erre a nyest is, ahol pl. szintén nincs jelbeszúró, és így nem lehet nyomdai idézőjelet betenni, kivagdosni, beillesztgetni pedig elég kevés ember hajlandó.
@Fejes László (nyest.hu):
A 168. szabály példaanyaga viszont konkrétan tartalmazza a Geiger–Müller-számlálócsövet és a Hadrovics–Gáldi-szótárat, tessék mondani, az Újpest–Ferencváros(-)rangadó miben különbözik?
Az elgondolkozással meg az a baj, hogy tételesen megvan, mikor nem írunk _mégsem egybe ( hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCl%C3%B6n%C3%ADrt_%C3%B6sszet%C3%A9telt% )
Amitől aztán Svájc–Japán-labdarúgó-vb-mérkőzés, de
Svájc–Japán futball-világbajnoki mérkőzés
@don B: Nem azért, de a szabályzat 263. b) pontja konkretice tartalmazza az „Újpest–Ferencváros (rangadó)” példát (nem -rangadó!), ami arra utal, hogy ez az MTK–FTC-meccs sem olyan egyértelmű. :)
Egyébként és azért a „Latin-Amerika-[...]-vb- [...]”-n is elgondolkodnék... :)
@Fejes László (nyest.hu):
„és ezt mely szabály(ok) alapján?”
A szabályok közvetve hámozhatók ki. (Vö. OH. 133-134. o.) Egyrészt tulajdonnév előtagokon nem működik a 3. mozgó, vö. Czuczor–Fogarasi-szótár, Föld–Hold-távolság stb., ergo MTK–FTC-meccs. Másrészt ha valamiért nem érvényesíthető a 2. mozgó, minden új belépő összetételi tag kötőjeles lesz (pl. sakk-kör-elnök). Mármost egy nagykötőjel-kiskötőjeles izén nehéz lenne érvényesíteni a 2. mozgót.
kampf.index.hu/foci-vb.htm
korrektor.blog.hu/2008/01/20/nagykotojel_kiskotojel_biszbaszok
@Blogin:
„A Szerzők és szerkesztők kézikönyve (Osiris) egyértelműen jelzi, hogy a kvirtmínuszt nem használjuk.” Ilyenkor sokat segítene egy oldalszám – én most ilyet nem találok.
„A kétdivizes megoldás (– helyett --) szintén a szerkesztők kézikönyve ellenzi” Talán nem egyértelmű, de ezt a megoldást semmiképpen sem kiadványok esetében gondoltam alkalmazhatónak, hanem pl. mailben.
„a Sonyt vagy Microsoftot is tisztelhetjük annyira, hogy nem avatkozunk bele” Ez milyen érvelés? Az orosz elnevezésekben kiskötőjel van (ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A1%D0%BF%D0%B8%D1%81%D0%BE%D0%BA_%D0%B0%D0 ), a szovjet űrprogram miért nem érdemel meg ekkora tiszteletet?
„Latin-Amerika-labdarúgó-vb-mérkőzés-közvetítés” és ezt mely szabály(ok) alapján?
@Janika: Olyan billentyűzet nem nagyon van, amin minden jelre van egy külön gomb, de összekomponálni bármikor lehet: -, –, —, − (pl wiki.edubuntu.org/ComposeKey )
Most már tudom, hogy a Dér–Radnai–Soós fizikai feladatok címét nagykötőjellel kell írni. (Bár a billentyűzet nem igazán támogatja.)
A Szerzők és szerkesztők kézikönyve (Osiris) egyértelműen jelzi, hogy a kvirtmínuszt nem használjuk. Mi webes szövegben is szigorúan megkülönböztetjük a sima divizt és nagykötőjelet, mivel lényegi különbség van köztük, viszont tipográfiai okokból a mínuszjel helyett olykor mi is félkvirtmínuszt alkalmazunk.
Szintén nem igaz a kategorikus kijelentés, hogy a nagykötőjelet nem választja el nem sortörő spácium, mivel előfordulhat, hogy a nagykötőjelek közé is ékelődik szóköz a jelentés egyértelműsítése mián: pl. „Voyager–2 – Pioneer–10 távolság”. (Továbbolvasva látom, hogy ezt említi a cikk, úgyhogy ezt a bekezdést törölhetném is, viszont akkor nem igaz kategorikusan kimondani, hogy a nagykötőjel tapadó, legfönnebb ha általában.)
A kétdivizes megoldás (– helyett --) szintén a szerkesztők kézikönyve ellenzi, ha jól emlékszem, én akkor szoktam le a használatáról. Végül is a Molière is Moliere, ha a karakterkészlet vagy lustaságunk az è betűt nem engedi – de semmiképpen sem Moliére.
Én következetes vagyok a Forma–1 (sőt Formula–1!) alakok esetében is, szerintem viszont a PlayStation 3 vagy Windows 7 alakoknál eleve nem kell semmiféle kötőjelet alkalmazni. Itt ugyanis olyan fantázianévről van szó, melynél a gyártó és forgalmazó sem alkalmaz kötőjelet, kevésbé sorozatszámok, mint márkanevek. A Coca-Colában van kötőjel, írjuk ki, a Sonyt vagy Microsoftot is tisztelhetjük annyira, hogy nem avatkozunk bele.
Az egyik kedvencem a nagykötőjel, én kézírásban is használom. De kell hozzá egyféle őrület (nem véletlenül hívják amúgy a nyelvészek a nem nyelvészeket sokszor csak normális embernek). Valami nagy öröm fog el, amikor ilyesmit kell leírni: Trinidad és Tobago – Latin-Amerika-labdarúgó-vb-mérkőzés-közvetítés.