A szíriai turkománoknak semmi közük a türkménekhez, valójában törökül vagy azeriül beszélnek – legalábbis ilyesmiről olvashatunk a magyar sajtóban. Ez viszont így biztos nem igaz – de hogy mi az igazság, azt nem könnyű megmondani.

Az, hogy a tárgyas és tárgyatlan ragozás használata a külföldieknek nehézséget okoz, érthető, de hogy még magyar újságíróknak is?! Vagy maga a ragozási rendszer kezd lassanként leépülni?

Nem Varsóban, hanem Krakkóban, nem Nysákat, hanem Żukokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A 444 ezúttal eljátssza a jereváni rádió szerepét.

Nem mindig az a hibás, aki a szabályt megszegi. Ha az szabály annyira túlbonyolított, hogy a gyakorlatban lehetetlen pontosan követni, akkor az vét, aki a szabályt meghozza.

Nem biztos, hogy Homérosz élt, de az biztos, hogy vak volt. Ha nem is volt létező személy, alakját az eposzénekesek alakjáról mintázták, ők viszont vakok voltak. Ám nem volt vak mindenki az ókori Hellaszban, sőt a színvakok és a színtévesztők sem vol...

Kemény kritikát kapott a Videótanár elnevezésű projekt. Az alábbiakban felelős szerkesztőnk véleményét olvashatják arról, hogy szerinte miért nem érdemes ilyen kritikát megfogalmazni.

Vannak költők, akikről azt mondják: egész életükben ugyanazt a verset írták. Az mindenesetre tény, hogy sok művész többször, több irányból nekifut egy-egy téma feldolgozásának. De van-e ilyen a publicisztikában? Uj Péter két írását vizsgáltuk meg.

Olvasónk nyertnek érzi ügyét, melyben rögtön bíróként is fellép, valamiért mégis hozzánk fordul. Magasabb fokon módosítjuk az ítéletet. Kósa Lajosnak valószínűleg ez sem fog tetszeni.

Egy kommentelő – szerencsére nem a mienk – a „lelő” és a „meglő” közötti különbséget kéri számon a magyar médián. Végül kiderül, hogy meg vagyunk lőve. Nem akarjuk előre lelőni a poént, de a végén meggratulálunk minden nyelvművelőt!