Reisz nélkül folytatja a köztévé
Reisz Andrást egy darabig nem látjuk a képernyőn. De vajon hiányozni fog ízes tájszólása, vagy végre olyanok jönnek, akik tudnak „rendesen beszélni”?
A 444 a Blikkre hivatkozva írta meg, hogy az M1 többé nem tart igényt Reisz András és néhány más meteorológus munkájára. Sajnos ezúttal figyelmetlenek voltunk, és nem gondoltunk arra, hogy az enyhe palócos kiejtéssel beszélő Reisz csak úgy vonzani fogja a lingvicista kommentelőket. Annyira azonban ügyesek vagyunk, hogy remek olvasókat gyűjtöttünk magunk köré. Közülük Gergely hívta fel figyelmünket egy kommentsorozatra. Sajnos a teljes kibontakozó vitát nem sikerült linkelnünk, de Gergely képlövéseire szerencsére hagyatkozhatunk.
Láthatjuk, hogy a vita egy olyan bejegyzésnél bontakozik ki, mely kifejezetten pozitívan viszonyul Reisz tájszólásához. A teljes névtelenségbe burkolózó kommentelő kétszer is használja a rendesen beszélni kifejezést. Sajnos nem tehetjük fel azt a kérdést, hogy „honnan veszi azt a hülyeséget, hogy van rendes és nem rendes beszéd?”, hiszen ezt pontosan tudjuk. Ezt tanítják az iskolában, ezt szajkózzák a nyelvművelő műsorokban. Azt viszont nem tanítják, hogy az ember hogyan sajátítja el anyanyelvét: közvetlen környezetétől, méghozzá interakcióban. Éppen ezért senki nem azt a nyelvváltozatot fogja követni, amelyet a tévében vagy rádióban hall, hanem azt, amelyet a környezete beszél.
Érdekes, hogy a vitába szálló kommentelők azt hangsúlyozzák, hogy „a tájszólás nem beszédhiba”, holott a kellemetlenkedő vendég a beszédhibát nem is említette. Ez azt valószínűsíti, hogy a Reisz kiejtését védelmező kommentelők szerint akkor beszélhetünk „nem rendes” beszédről, ha valaki beszédhibás.
(Forrás: amikassa.sk)
Azt is érdemes észrevenni, hogy az egyik kommetelő azzal mentegeti Reiszt, hogy „felvidéki”. A felvidéki általában ’szlovákiait’ jelent – hogy e kifejezés miért nem szerencsés, arról korábban már írtunk –, Reisz kiejtése viszont nem azért ilyen, mert szlovákiai, hanem azért, mert palóc. Az „á-zás”, azaz amikor a köznyelvi [a] helyén a szakirodalomban [ȧ]-val jelölt „rövid á”-t ejtenek, a palóc nyelvjárás legtipikusabb vonása. Ezt időnként az „a-zás” kíséri , azaz a köznyelvi [á] helyén a szakirodalomban [ā]-val jelölt „hosszú a”-t mondanak – ennek területe azonban jóval kisebb, ez csak a palóc nyelvjárások egy részére jellemző. A palóc nyelvjárást Szlovákiában és Magyarországon egyaránt beszélik. Magyarországon Nógrád és Heves megye gyakorlatilag teljes területén, Pest megye északi részén és Borsod-Abaúj-Zemplén nyugati felében is ez a kiejtés jellemző. Ugyanakkor a Szlovákiai magyarok Komárom vonalától nyugatra élő, illetve a Kassa vonalától keletre élő szlovákiai magyarok nem palóc nyelvjárást beszélnek. (Ilyesmire persze az iskolai anyanyelvoktatás nem tér ki.)
Nem világos, hogy az Eper nevű kommentelő azonos-e a korábbi névtelennel, mindenesetre ő is lingvicista álláspontot fogalmaz meg (miközben az előző hozzászólásokból sem képes ellesni, hogy a beszédhiba egybeírandó). Szerinte tájszólásban beszélni „parasztság, igénytelenség”. Ebben a kérdésben a magyar nyelvművelés mindig kétkulacsos játékot folytatott. Egyfelől hangsúlyozták, hogy a nyelvjárás érték, meg kell őrizni, másfelől az egyes nyelvjárási jelenségeket ki szeretnék irtani. Jó példa erre Buvári Mária írása vagy a Sándor Klára gyűjtötte példa, melyben a tanár nem ad ötöst a tájszólásos felolvasásra, de emellett a tájszólást dicséri.
A hozzászólásban az külön érdekes, hogy a kommentelő azonosítja az [á]-val. Tény, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben az [á] is megrövidül (főként zárt szótagban, bizonyos mássalhangzók előtt): például az árt szót inkább [ȧrt]-nak ejtjük. Azonban éppen a hozzászólásban szereplő példákban (táláj, fágyok) az á határozottan hosszú lenne, míg a palócban itt ejtett [ȧ] ([tȧlȧj], [fȧgyok]) kifejezetten rövid.
A kommetelő teljes tájékozatlanságát mutatja az is, hogy betűk olvasásáról, nem hangok ejtéséről beszél. Reisz András a 444 által beágyazott felvételen például jól láthatóan nem olvas (vagy legalábbis nem végig olvas).
Újabb beszélő kapcsolódik be, akinek Reisz ugyan szimpatikus, de szerinte „gáz, hogy nem tudott kiejtésileg asszimilálódni”. Ez a kijelentés alapjában két előfeltevést tartalmaz, mindkettő teljesen téves. Az egyik az, hogy bárkinek is kötelessége lenne „kiejtésileg asszimilálódni”. Az ilyesmi legfeljebb akkor volna elvárható, ha valakinek a kiejtése a megértést zavarná. Reisz enyhe palóc akcentusa azonban a megértést egyáltalán nem befolyásolja. A másik téves feltételezés az, hogy Reisz András akar asszimilálódni. Számára minden bizonnyal tudatos döntés. Amennyiben akarna, nyilván tudna [a]-kkal beszélni: ekkor azt tapasztalnánk, hogy amíg odafigyel, [a]-kat ejt, de a ha valami megzavarja, nem tud a beszédére figyelni, vagy fesztelen társalgásba kezd, ismét [ȧ]-val kezd beszélni. Azonban nem erről van szó, minden esetben következetesen [ȧ]-t ejt. Reisz maga azt nyilatkozta, hogy kifejezetten biztatták is, hogy őrizze meg kiejtését. Nem csoda, hiszen nemzetközi trend, hogy a médiában egyre változatosabb nyelvhasználatú személyiségeket szeretnek műsorvezetőként vagy bemondóként alkalmazni.
Végül szintén érdekes sajátosságokat mutat a képen látható utolsó hozzászólás is. Bár a hozzászóló maga is nyelvjárási beszélő ennek ellenére azt hangsúlyozza, hogy tud „rendesen” is beszélni (meg tájszólással is). Mégis osztja azt a nézetet, hogy a tájszólásban beszélőknek is meg kell tanulniuk a sztenderd kiejtést. Ez valahol természetes: ahogy az ötvenes évek Amerikájában egy fekete is természetesnek érezte, hogy nem utazhat a fehéreknek fenntartott részen a buszon, ugyanúgy nyilván a kommetelő is egész életében azt hallotta, hogy neki is meg kell tanulnia „rendesen” beszélnie, és elhiszi, hogy ez a világ rendje.
(Forrás: Wikimedia Commons / Library of Congresi)
A Reisz nyelvhasználatával kapcsolatban megnyilvánuló kommentelők többsége egyébként pozitívan viszonyul Reisz nyelvhasználatához, sőt vannak szakszerűnek mondható hozzászólások is. Bár nyilvánvalóan nem osztjuk azokat a véleményeket, melyek szerint Reiszt a tájszólása miatt nem alkalmazzák, úgy véljük, ennyi baki után az MTVA csütörtököt mondott vezetése nem maradhat a helyén. Addig is örüljünk annak, hogy nem a MÁV átalakítását kapták feladatul: az ugyanis már bizonyára több ezer halottal járt volna.
@marczy: „A probléma az, hogy nagyon nehéz idegen nyelvre fordítani az idevágó kifejezéseket, mert félreértésre adhat okot, azt hiszik, hogy ezek a magyarok maguktól, ill. telepítés révén költöztek Romániába stb.”
Őőő... szerintem az „ethnic Hungarians of Slovakia” éppen az ellenkezőjét sugallja. Ellenben az „(ethnic) Hungarians of Felvidék” nem sugall semmit, fogalmuk nem lesz róla, miről beszélünk, és ezen az sem segít,ha Felvidék helyet Highlandet vagy Upper Landst mondunk. :)
A „szlovákiai magyar” meg teljesen semleges, semmiféle költözést nem sugall.
Nomármost, nem RA az egyetlen művelt ember, aki a tévében nyelvjárásiasan beszél vagy beszélt.
Mivel ma már a határon túli magyarok nyelvhasználatát is többfelé hallhatjuk, érthető, ha a kezdeti ellenszenv után némileg enyhülni kezdett az érintettek nyelvjárásias beszédének megítélése. A nyelvjárás tkp. egy önmagát összetartó helyi norma, a köznyelv pedig az egész nyelvközösségre kiterjedő normarendszer mint Dachsprache, "tető"-nyelv. A határon túliak a köznyelvet ritkábban használják, mert ennek helyét szórványhelyzetben gyakran a többségi nyelv veszi át, és általában csak más nyelvjárást beszélő magyarok között jut szerephez. További tényező, hogy a nemzetrészek egymástól évtizedekig el voltak szigetelve, így a magyar köznyelvnek is csak a helyi, regionális változatai terjedtek, a budapesti köznyelv hatása csak korlátozottan érvényesült.
A "Felvidék" szó használatával kapcsolatban hadd ne kelljen vitába szállnom, mert egyrészt még az általam ismert felvidéki magyarok körében (van belőlük egypár) sem teljesen egységes a jelentése (egész Szlovákia vs. a bécsi döntéses időkhöz hasonlóan Szlovákia magyarlakta része[!]), másrészt pedig még emlékszem azokra az időkre, amikor a határon túliakkal kapcsolatban nem lehetett bármit leírni, és nem szeretném, ha azok az idők visszatérnének.
A probléma az, hogy nagyon nehéz idegen nyelvre fordítani az idevágó kifejezéseket, mert félreértésre adhat okot, azt hiszik, hogy ezek a magyarok maguktól, ill. telepítés révén költöztek Romániába stb.
@LvT: Még azt tenném hozzá magamhoz – jó hogy Fejes László is közbeszólt, így már talán nem magamban beszélek –, hogy emlékeim szerint Reisznek a kezdetekben is csak a kiejtése volt nyelvjárási, ettől eltekintve művelt köznyelvi megfogalmazást hallhat(t)uk tőle. Azt hiszem az ellenérzések vele szemben fokozottabbak lettek volna, ha az alak- és mondattanban is megjelentek volna nála a palóc sajátosságok, pl. /hónȧpvȧl ȧz_időjārās íszȧkonn_is mëvvātozik/.
@Karuso: A nyelvjárási jelenségek nyilván mindenhol visszaszorulóban vannak, nyilván nem arról van szó, hogy ezeken a területeken mindenki így beszél. Én hallottam Hevesben palócot, a kilencvenes években egészen biztosan élt még. Miskolc környékén meg egészen biztosan él, ha magában a városban nem is annyira jellemző.
Egyébként gyakran éppen a nyelvjárási beszélők nem veszik észre, hogy nyelvjárásban beszélnek, nem is tudják egyes alakokról, hogy azok csak szűkebb területen fordulnak elő.
@LvT: Addendum Karuso megjegyzése kapcsán. Elkerültem Hevesből, így arról nem tudok nyilatkozni, hogy mára már kihalt-e, de az 1980-as években a mondottam területen még élő volt. Azt sem tudom, hogy ez megüti-e a Karuso által megkívánt autentikussági mércét, de nagyon sok olyan elemét fel tudom idézni ennek a nyelvváltozatnak, amelyet spacifikus (déli) palóc jegyként emleget a nyelvjárástan: így az ajakréses rövid /ȧ/-zás, az ajakkerekítéses hosszú /ā/-k (ez utóbbi nem mindenütt), a /t/, /d/, /n/ hangok /i/ előtti palatalizációja (van, ahol máig látni is <hátyi>-t), az <emménk> alakú birtokos névmások, a többes számú (elsősorban a birtoktöbbesítős) alany melletti egyes számú állítmány s í. t.
@Mezőbándi: >> már sokat "enyhült" a kiejtése <<
Ezt én is észrevettem: kezdetben sokkal kifejezettebb volt. — Nekem tetszett, hogy képernyőre került, mert egyrészt úgy vél(t)em, hogy ha nagyobb presztizsű emberektől is hallható nyilvánosan, akkor enyhülhet a nyelvi változatossággal szembeni mai általános ellenérzés.
Másrészt otthonos hangzása volt, mert – bár Karuso ennek ellene szólt —, de gyermekkorom java részét olyan környezetben töltöttem, a Mátraalja és a Nyugati-Mátra magyar falvaiban, ahol a palóc a mindennapokban hallható volt. Fel is szedtem valamennyit belőle, bár anyám (aki nem onnan származott) kifejezetten megpróbált "megóvni" ettől.
Az első képernyős szerepléseihez képest azért már sokat "enyhült" a kiejtése. Sajnos.
"Magyarországon Nógrád és Heves megye gyakorlatilag teljes területén, Pest megye északi részén és Borsod-Abaúj-Zemplén nyugati felében is ez a kiejtés jellemző."
Ez hülyeség. A mai Heves megyének egy kis szegletében volt déli palóc, de már kihalt. Kíváncsi lennék arra, hogy Nógrádon kívül vajon bárhol lehetséges volna-e autentikus palóc nyelvjárási hangfelvételt készíteni ma Magyarországon. De ott is sokáig kellene keresgélnünk.
Egy kis szociolingvisztikai vizsgálat Reisz nyelvének megítéléséről:
Szabó-Gilinger Eszter és Kontra Miklós: Gomolfelhő és ánticiklon In: Kozmács István és Vančoné Kremmer Ildikó, szerk., A csitári hegyek alatt – Írások Sándor Anna tiszteletére. Nyitra: Arany László Polgári Társulás, 2011. 207-213 (elteal.ieas-szeged.hu/wp-content/uploads...ho-es-anticiklon.pdf)
Mivel akik jöttek, napsütéses éjszakáról beszélnek, nyugton állíthatjuk, h nem olyanokkal cserélték le Rejsz Andrást, akik rendesen tudnak beszélni :)
www.youtube.com/watch?v=uiCdvMk-v7Y