Míg más tudományágak esetében az iskolai tananyag 50–100 éves nézeteket tartalmaz, a nyelvtan esetében inkább 200–2000 éves felfogást képvisel a tananyag. A valóság sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt a hagyományos nyelvtan sugallja.

Olvasónk tőlünk kérdezi, hogyan lehetne megállítani a rosszat, és hogy miért nem folyik felvilágosító tevékenység. A kérdés inkább az, miért és meddig folyik a népbutítás.

Szemét, eldobott palackok, valamint rohadó hulladék a műemlékeink és házaink előtt – hát ez jellemezné a nyelvünket? Mi, „neo-poszt-ultraliberális egyetemi, sőt, akadémiai berkekben handabandázó leltár-nyelvészek” úgy gondoljuk, hogy nem. Viszont egy...

Olvasónk talán égőnek érezte, hogy nem tud válaszolni külföldi ismerőse kérdésére, ezért fordult hozzánk. Pedig vannak kérdések, melyre a választ legfeljebb az ég tudja – de inkább ő sem.

Nem a macska-egér harc, hanem a sügér-egér harc az igazi. Még nem dőlt el, és talán nem is fog eldőlni soha.

Mikor lehet kifejezés használatát biztosan a beszélők „slendriánságának”, hanyagságának tulajdonítani? A hanyagság mindig valamilyen elvárásnak való meg nem felelést jelent, tehát csak olyan esetek jönnek számításba, amikor a beszélőtől elvárják a po...

A magyarban ritkák az -é végű szavak, s ritkák az -é végű családnevek is. De mi van, ha a név végén mégis -é áll? Számba vesszük a lehetőségeket.

Vannak idegen városnevek, amiket nem egyszerűen adaptáltak a magyar nyelvben, hanem inkább azt kell mondanunk, hogy van magyar nevük. A többi városnév esetében viszont egyszerűen megtartjuk az eredeti írásmódot, a kiejtést pedig úgy-ahogy utánozzuk, ...

Hiába böngésszük a térképeket: Burkusországot nem találjuk. Vagy nem jól keressük? Egy mesebeli országot felé haladva háborús övezetbe jutunk.

Bármilyen kiváló egy hipotézis, hiába, ha nem tudjuk visszaigazolni? Vagy hiába nem tudunk visszaigazolni egy hipotézist, attól még lehet kiváló?

A „mind” és „mint” szócskáknak az eredete nem teljesen világos. Mindkettőt ugyanannak a mi-/me- névmási tőnek egy -n- képzős alakjából származtatják, amihez az egyik esetben egy -d, a másikban egy -t képző járult. Ki tudja ma már, hogy mit fejeztek k...

A múlt idejű feltételes módúnak nevezett igealakok kilógnak a magyar igeragozás rendszeréből abban a tekintetben, hogy ezek az alakok az egyetlenek, amelyeknek nem a legvégén van az alany személyére és számára utaló toldalék (vagyis a személyrag).

Magyar tudósok azt vizsgálták, hogy megfér-e két dudás egy csárdában. Az adatok azt mutatják, hogy igen. Ráadásul egyik sem játszik hamisan, legfeljebb másképp.