Egy újonnan nyílt szállás hirdetése kapcsán megismerkedünk a névmás-elhagyással és a meg nem határozott tárgy törlésével. A magyar névmás-elhagyó nyelv, az angol meg nem, a meg nem határozott tárgyat viszont mindkét nyelvben lehet törölni. Ebből ad...

Egy egyeztetési anomáliáról lesz szó, ahol az ige úgy tesz, mintha határozatlan lenne a tárgya, pedig látszólag határozott.

Nem lehet sikertelen a megtermékenyítés? Ilyen az, amikor hozzá nem értő okoskodók tücsköt-bogarat próbálnak elültetni egymás fejében.

Mennyire szorgalmas egy nyelvjárási beszélő, aki hibátlanul, de tőmondatokban mondja fel a leckét? Ehhez képest mit érdemel a standardot választékosan beszélő, de hiányosan felelő diák? Elgondolkoztató és megdöbbentő eredmények...

A magánhangzó-harmóniának egy jól körülhatárolható részén a beszélők bizonytalankodnak. Döntésükhöz többféle, akár nem is hangtani tényezőt vesznek figyelembe. Ilyeneket mutatunk.

Súlyos következtetésekre jutott egy nemrég zárult, négy ország tanárait vizsgáló kutatás: a magyartanárokra kiterjedő vizsgálat azt állapította meg, hogy a tanárok komolyan diszkriminálják a gyerekeket pusztán nyelvhasználatuk alapján. A kutatók szer...

Önnek mi ugrik be a fenti verssorról? Netán Petőfi? De akkor hogyhogy „szlovák”? Hát úgy, hogy ezt nem Petőfi írta, hanem egyik szlovák kortársa, Ján Botto.

„Az egyetlen dolog, amit a jövőről tudunk, az, hogy nem tudjuk, mi fog történni” – így hangzik magyarul az elvileg Huxleytól származó idézet. A „fog” történetében is van némi a bizonytalanság, de elég jól ismert, hogyan vált jövő idejű segédigévé. Ci...

A kérdés: miért keverik magyarok az angol fan 'drukker' és fun 'buli' szavakat. A válasz: mert meglepő módon ugyanúgy ejtik őket.

Nem, nem a „Büszkeség és balítélet meg a zombik” kritikájáról szól cikkünk: olyan igekötős igékkel foglalkozunk benne, melyek jelentése a 16–18. században egészen vagy részben más volt, mint ma. Az igekötős igék elég változékony elemei a nyelvnek: eg...

Több misztériuma van a húsvétnek, mint gondolnánk. Cikkünkből kiderül, hogy a csodákra gyakran van ésszerű magyarázat, és az is, mit mondanak másképp a katonák, mint a szurkolók.

Nincsenek véletlenek. Néha mégis előfordulnak – azaz elő találnak fordulni. Írásunkban a talál + -ni segédigés szerkezetet, valamint 16–18. századi szinonimáit (találkozik, esik, történik) mutatjuk be boszorkányperek és magánlevelek alapján.

Először röhögünk rajtuk, csóváljuk a fejünket a bunkóságon, a nyelvtudás hiányán vagy a lustaságon. De amikor rendszeressé válik a használatuk, akkor már kénytelenek vagyunk valóságos nyelvi változásról beszélni, akár tetszik, akár nem, akár bunkóság...

Sorozatunk utolsó részében megnézzük, hogy a könnyűigés kifejezések nem-igei tagja mi minden lehet. Látni fogjuk azt is, hogy kétféle angol könnyűigés kifejezés létezik. Kiderül ráadásul: a könnyűige néha nem is igazi szó – lehet csupán szóelem, sőt ...

Ha manapság az a kérdés kerülne szemünk elé: „Tudja-e ezeken kívül, hogy nemde Csornán még többen is volnának ily tudákos és bűbájos személyek?”, valószínűleg nem kevés fejtörést okozna a válaszadás még a tősgyökeres csornaiaknak is. A boszorkányos t...

Könnyűigékkel foglalkozó sorozatunk első részében megismerkedtünk az angolul is, magyarul is szép számban akadó igésítő igékkel. Az iskolai nyelvtan nem tud róluk, a nyelvművelők azonban mint szerintük káros jelenséget észrevették őket. Kiderült, hog...

Azt, aztat, aztatat. Hazul, hazulról. Azóta, óta fogva – azótától fogva. Írásunkban arra keressük a választ – a bibliafordításoktól kezdve a 16-18. század levelein és tanúvallomásain is túl –, hogy miért használnak (vagy épp nem használnak) a beszélő...

A hagyományos nyelvészek elvárják az állítmányoktól, hogy a mondat idején és módján kívül valami más „tartalmuk” is legyen, bármit jelentsen is ez. Hogy az olyan igék, mint a „múlik” vagy a „marad” miért nem mindig elég „tartalmasak” a hagyományos ...

A nyelvben vannak olyan szabályok, amelyeket egy nyelvész észrevesz, de egy egyszerű nyelvhasználó soha. Jó, ha a helyesírási szabályzat nem támaszkodik ilyenekre, de nem elegáns, ha döntéseit nyelvi alapúnak tünteti fel, miközben magáról a szabályró...

A sorstársból barát lett, majd egyre infantilisabbá vált. Ma ismét igazi társnak tűnik, de nem árt, ha tudjuk: egyesek gazembernek tartják.

Nem mindig könnyű eldönteni, mi ősi vonás egy nyelvben, és mi írható idegen hatás számlájára. Némi módszerességgel azonban sok kérdés tisztázható.

Azt állítjuk, hogy az angol helyesírás (és nyomában az átírások) sokszor [p]-t, [t]-t, [k]-t írnak ott, ahol valójában [b], [d], [g] áll. Megmutatjuk, miért.

Egy rejtély kicsomózgatása közben két úton is eljutunk az olasz nyelvterületre, de aztán egészen Japánig kell mennünk, hogy tisztázzunk egy félreértést.

Ugyanaz a baszás és a szeretkezés? Lehetséges, hogy tényleg ráférne egy kis szexuális felvilágosítás a szótárszerkesztőkre? Rendet teszünk, rakunk és csinálunk a fejekben.

A beszélők bizonytalankodnak: ezt vagy azt az alakot használják? De a bizonytalanság nem jó dolog, ezért ha valami alapján tud dönteni a beszélő, akkor dönt is. Arról lesz szó, hogy a „fotelje”, „fotelja”, „fotele” mellett miért nincs „fotela”.

A sznobok vajon kutyabőrös nemesek vagy őket majmoló emberek, esetleg cipészek? Nancsi néni konyhájából Cambridge-be jutván mindenre fény derül.

Honnan tudjuk, hogy kit mi érdekel? Hát onnan, hogy az ember azokról a dolgokról gondolkodik, beszél, ír, amelyek foglalkoztatják. Ami nem érdekli, arról hallgat. Eszébe sem jut, hogy foglalkozzon vele.

Időnként olvashatunk híreket arról, hogy a Wikipédián valaki trollkodott, hamis adatokat rejtett el, kamu szócikkeket hozott létre stb. A magyar Wikipédiának nincs szüksége erre, akadálytalanul terjeszti az áltudományos zagyvaságokat.