A megtermékenyítés meg a termékenyítés
Nem lehet sikertelen a megtermékenyítés? Ilyen az, amikor hozzá nem értő okoskodók tücsköt-bogarat próbálnak elültetni egymás fejében.
Erika nevű olvasónk kétségbeesetten fordult hozzánk:
Szeretnék egy pici segítséget kérni. Kerestem nyelvészettel foglalkozó oldalakat, de csak ezt találtam, ezért kérem, hogyha volna egy nyelvész Önöknél, aki tudna segíteni, tegye meg!
Az egyik, kutyatenyésztéssel kapcsolatos csoportban volt téma a kutyák mesterséges megtermékenyítése. Én legalábbis így írtam le :"megtermékenyítés" Mire jött egy kioktatás, hogy ez nem helyes kifejezés, mert mivel nem biztos a sikere, így nem mondhatjuk, hogy megtermékenyítés, csak azt, hogy mesterséges termékenyítés történt. Igaz lenne ez? Véleményem szerint ez az igekötő nem hoz létre egy más jelentést... szerintem egyaránt használható a megtermékenyítés, és a termékenyítés szó is, de az illető állítja, hogy náluk, ahol tanulta, buktatás járt azért, ha a megtermékenyítés szót használták. Reménykedve várom válaszukat!
Persze lehet, hogy a szaknyelvben az utóbbit szokás használni, ezt már nehezebb ellenőrizni. Azt viszont könnyen ellenőrizhetjük, igaz-e, hogy a mesterséges megtermékenyítés csak akkor használható, ha a folyamat sikeres. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy az igekötő (vagy legalábbis a meg igekötő) az igével jelzett cselekvés eredményességét jelzi. Nos, mondunk olyat, hogy megmostam a kezem, mégis ragad, vagy hogy az alma megmosása után még mindig maradhatnak baktériumok a héjon – márpedig ha a megmosás itt azt jelentené, hogy a tisztítás sikeres volt, akkor ezek a mondatok értelmetlennek tűnnének. Ha tehát azért használják a szaknyelvben a termékenyítést a megtermékenyítés helyett, mert szerintük az utóbbi csak a sikeres folyamatot jelölhetné, akkor nagyon mellélőttek. (Ettől persze az még nem baj, ha a termékenyítést használják, de akkor indokolják azzal, hogy a szaknyelvben ez a szokás, ne pedig áltudományos indokokat keressenek hozzá.)
Egyébként azért is furcsa ez az érvelés, mert a szavak elemeiből nem következtethetünk egyértelműen a jelentésükre. Például ha megnézzük, hogy mit jelent a szavakban a -szerű elem, akkor arra juthatunk, hogy ennek jelentése ’valamihez hasonló’ (hoz, ami előtte van): az ágyszerű, polcszerű, láncszerű azt jelenti, hogy ágyhoz, polchoz, illetve lánchoz hasonló. Butaság lenne azonban erre a szabályra hivatkozva azt állítani, hogy az egyszerű, célszerű vagy a nagyszerű használata nem helyes, mert nem egyhez, célhoz vagy nagyhoz hasonló dolgot jelöl. Vegyük észre, hogy ezekben a -szerű még csak nem is hasonlóan módosítja az előtte álló elem jelentését: ráadásul ott van az időszerű és a korszerű, melynek első eleme hasonló jelentésű, a -szerűvel alkotott szerkezetüknek a jelentése mégis meglehetősen különböző.
Cikkünket azzal kezdtük, hogy Erika kétségbeesetten fordult hozzánk. Olvasóink többsége ezt bizonyára úgy értelmezte, hogy Erika elkeseredett, rémült volt. Ha azonban megkapargatjuk a szó szerkezetét, semmi ilyet nem találunk, legfeljebb azt, hogy tanácstalan: a kétség arra utal, hogy két dolog között nem tud dönteni. (Egyébként az elkeseredett sem jelenti, hogy keserű az íze, és a tanácstalan sem azt, hogy nem kap vagy ad tanácsot.)
Ha viszont valaki mégis ragaszkodik az ilyen elemzésekhez, arra kell jutnia, hogy a termékenyítés kifejezetten rossz kifejezés, hiszen azt jelenti, hogy termékennyé tétel, márpedig a termékeny csak azt jelenti, hogy képes a szaporodásra: a termékenyítésnek tehát a szó szigorú értelmében valami olyat kellene jelentenie, hogy amely a meddőséget szünteti meg, nem pedig egyenesen a szaporodást idézi elő. Ráadásul maga a termékeny a terem igéből van, amit nem szoktunk állatok vagy sejtek szaporodására használni. De ha használnánk is, ha az állat „termésének” kiváltását a termékenyítés szóval jelöljük, az olyan, mintha az üveg törésének kiváltását a törékenyítés szóval jelölnénk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Sander van der Wel / CC BY-SA 2.0)
Ha tehát valamivel probléma van, az a termékenyítés, és nem a meg. Ez a probléma azonban meglehetősen mondvacsinált, hiszen elvben bármilyen szó jelenthet bármit, ha a nyelvhasználók abban a jelentésben használják. Ne hagyjuk, hogy ezzel kapcsolatban kétségeket ültessenek el a fejünkben!
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (41):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Mindenhova: Igen, pontosan abból indulok ki, amit leírtál. A családi szennyesedet te kezdted kiteregetni. Olyan nincs, hogy azonos környezetből jövő, folyamatosan érintkező, egymásra figyelő emberek nyelvi okokból ne értsék meg egymást. Nemhogy akkor lehetséges a megértés, ha a környezet nyelve gyorsan változik, de akkor is, ha a környezet nyelve teljesen más. Ráadásul ott vannak a „családi szavak” is, melyet a szűk családon kívül nem használ más senki, és évtizedekig, esetleg generációról generációra tovább élnek. Viszont ha a gyerek nem akar válaszolni, de nem teheti meg, hogy nem válaszol, akkor ügyes stratégia olyan szavakkal válaszolni, amelyeket a szülő nem ért meg.
@szigetva:
Igen az volt, de többnyire alkalmazkodott nyelvhasználatában a hazai beszédmódhoz. Az "elsőre" kifejezi, hogy ha szó szerint értelmeztem volna amit mondott, zavaros lett volna a mondat. Nyilván másodjára én át tudtam volna "kódolni" a mondottakat, de pl. egy ritkán látott négy éves magyarországi unokatestvérnek el kellett volna magyarázni, hogy a "kap" szót Erdélyben, találni értelemben is használják.
@mederi: „Édesanyám erdélyi volt, és elsőre nem nagyon értettem volna, ha azt mondja, hogy "jaj, eltörtem a perselyedet, de örülhetsz, sok aprópénzt kaptam benne".” Akkor erdélyi volt? És nem tőle tanultál magyarul? Vagy hogy nem értetted volna?
@szigetva:
Így kezdtem: ".. elsőre nem nagyon értettem volna, ha azt mondja, hogy..".
(A feltételes mód +" ha" szerintem azt jelenti, hogy nem akartam valódiként eladni. )
Egy ilyen példával azt kívántam érzékeltetni, hogy a "kontextus(ok)"-ból nem mindig derülhet ki (eltérő okokból), hogy a kevéssé ismert tájnyelvet, adott esetben, valóban jól értelmezi-e valaki. Célszerű a félreértések elkerülése érdekében rákérdezni..
@mederi: Egyre kevésbé világos, mit akar ez a kitalált történet (amit eredetileg valódiként akartál eladni) mutatni, bizonyítani, illusztrálni.
@szigetva: 34
Legyen a kis négy éves egy ritkán látott magyarországi rokon gyerek, és én magyaráztam meg neki a mondat pontos jelentését. Remélem, így elfogadható.. :)
@Mindenhova: Ha minden úgy lenne, ahogy szeretnéd, akkor a nyelvek nem változnának, sőt, nem is alakulnának ki új nyelvek, mert a beszélőknek meg lenne tiltva, hogy "eltorzítsák" az anyanyelvüket.
"Sokszor nem értem, h. miért "fáj" bárkinek is, h. egy csoport vagy nemzet saját önálló nyelvet beszél."
Belegondoltál már abba, hogy pl. az olasz vagy a spanyol micsoda? Az ókorban beszélt latinnak a mai nyelvjárásai, amit a te szavaiddal élve "eltorzítottak". Hiába tiltották meg a népnek szegény római nyelvművelők, hogy ne beszéljenek "helytelenül", mégis ez lett belőle. Mert ilyenek a nyelvek, "sajnos" maguktól változnak (és folyamatosan), mert beszélik, használják őket. Csak az a nyelv nem alakul át idővel, amelyet nem beszélnek!
"szükség van egy mindenki számára ismert szabályzata ami egyébként létezik is. Ezt lehetőleg ne a különböző nyelvjárások egyikén beszélő ember vagy emberek szerkesszék, hanem hozzáértők akik életük nagy részében (szakmaiság) ezzel foglalkoznak, és vegyék figyelembe a többség által beszélt nyelvjárást."
Ezzel próbálkoztak, próbálkoznak is pl. a nagyobb nyelvek esetén, több-kevesebb sikerrel, de az igazság az, hogy a beszélt nyelv szintjén nem működik. Létre lehet hozni egy írott normát, de azzal csak az írott nyelv lesz egységes, és attól még az anyanyelvi beszélő ugyanúgy rövidíteni fog, ugyanúgy használni fogja a szlenget stb. Ott van a spanyol, amit több mint két földrészen, kb. 500 millióan beszélnek anyanyelvként. A "többség által beszélt nyelvjárás" az a mexikói (~100 millió beszélő). Szerinted egy európai spanyol mikor lenne hajlandó úgy beszélni, ahogy ők? Előbb röhögik ki egymást, mint hogy megtanulják egymás nyelvváltozatát. A többségi nyelvjárás elmélete tehát már itt megbukik. Pontosan azt kellene hirdetni, hogy mindenkinek joga van a saját nyelvjárását használni, és az oktatásban sem csak egy nyelvjárást kellene figyelembe venni.
Az írott közös sztenderddel is az a baj, hogy csak a művelt, iskolázott embereknek segít, akik ezt külön megtanulják. Egy félanalfabéta latin-amerikai, aki életében nem látott még könyvet vagy nem olvasott újságot, az meg sem érti a választékos írott nyelvet.
@mederi: Könyörgöm, miért kérdezné meg? A négyéves gyerek (az esetek túlnyomó többségében) születése óta azt hallotta az anyjától, hogy a 'kap'-ot ilyen kontextusban (is) használja.
@szigetva: 32
Igazad van, elfelejtettem hozzá írni, hogy bár az eset nem megtörtént, de pl. egy négy éves gyerek esetében zavarosnak hathatna a mondat. Megkérdezné szerintem, hogy akkor kié is az a pénz, amit az anya talált?.. :)
@mederi: Azért az fura lenne, ha valaki a saját anyja beszédét nem értené elsőre. Kitől tanulnád az ANYAnyelved? (Jó, vannak szerencsétlen esetek, de a legtöbben az anyánktól.)
Nekem két-három ilyen kontextusú 'kap'-ot kellett hallanom erdélyiektől, azóta tudom, hogy nekik ez mit jelent. Azért ez nem olyan nagy kaland.
@aphelion: 29
Édesanyám erdélyi volt, és elsőre nem nagyon értettem volna, ha azt mondja, hogy "jaj, eltörtem a perselyedet, de örülhetsz, sok aprópénzt kaptam benne". (Igaz, hogy ez az eset fordított mint a kérdéses, de talán megmutatja a félreérthetőséget. A "kap" ebben az esetben "talál" jelentéssel bír "erdélyiesen" mondva.) :)
Szerintem (is) a köznyelv mérvadó. A szaknyelv egyfajta zsargon..
A meg-, ki-, be-, át-, fel-, le-, össze-, vissza-, és a többi igekötő nem véletlenül jöhetett létre gondolom.. Pontosítják, néha módosítják az igék jelentését.
A kérdéses "termékenyítés"-hez hasonlóan rengeteg olyan kifejezést tudunk képezni, ami formailag "újszerű", aztán vagy megtelik valós tartalommal és elterjed, vagy nem..
@Mindenhova: OK, vállalom hogy gyermeteg vagyok meg hasonlók, csak áruld el légyszi, milyen irodalmi magyar kifejezéseidet nem érti a lányod?
@Mindenhova: Misem bizonyítja jobban a külön világban élésedet mint hogy az általad felvetett magyar nyelvi témára reagáltam vala te pedig átirányítottad a társalgást a német nyelvre... de ám legyen.
Néhai nagyapám a holland határ menti német nyelvjárásban élt (pl:"ei, eier" = "eia"). Nyelvjárási kontinuum (vagy mijaszösz) miatt a határ holland oldalán is majdnem ugyanolyan jól tudott beszélgetni a helyiekkel. Ezt a produkciót hasonló területen/távolságon belül mi is tudjuk a magyar nyelvjárásokkal de a "zöm"-től annyira messze esnek a csángók mint a nagyon déli bajor akit feliratozni kell a német tévében németül (és még úgy sem egyértelmű hogy vmiféle németet beszél).
Nem lehet hogy a németeknek is a több évszázados liberalizáció mosta ki az agyát amikor nem volt erős központi hatalom (a "német-római császár" megválasztása és jogköre is sokáig volt inkább egy laza föderáció elnökének a szintje mintsem egy abszolút uralkodóé.
Misem bizonyítja jobban a már említett agymosás tényét, h. bár leírtam egy magyarázatot az eredeti témához szorosan kapcsolódva, arra érdemben senki nem kívánt reagálni. Sem cáfolni sem ellentmondani nem tartotta fontosnak senki. mint egy bulvárlap kommentoldalán, mint egy facebook poszt alatt, csak a magánügyi "problémák" érdekelnek benneteket. Vicces. Ja! Nem!