Kolbászt a szátokba!
Időnként olvashatunk híreket arról, hogy a Wikipédián valaki trollkodott, hamis adatokat rejtett el, kamu szócikkeket hozott létre stb. A magyar Wikipédiának nincs szüksége erre, akadálytalanul terjeszti az áltudományos zagyvaságokat.
Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy,
hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.(Mt 15:11)
A kolbász szó eredetéről a magyar Wikipédia a következőket írja:
A kolbász elnevezés az ótörökből került Európába, ahol a qalbuz szó harapást, falatot jelent, a külbasti pedig a roston sült bordaszelet neve.
A mondat szó szerint ugyanígy vagy hússzor szerepel a neten: a Wikipédia nem jelöli állításának forrását, de feltehető, hogy az esetek többségében a Wikipédiát idézik (akinek van kedve, készíthet statisztikát, hogy hányszor szerepel a mondat idézőjelben, illetve hányszor van megadva a forrása). A szó szerinti idézeteken kívül maga az állítás is jópár helyen felbukkan (jobb sorsra érdemes oldalakon is), a szócikk pedig jó alapanyagot szolgáltat a nacionalista adok-kapokhoz. Az oldal történetéből mindenesetre kideríthető, hogy az adatot egy Dencey nevű szerkesztő rögzítette 2009. június 18-án 20:48 és 20:58 között. Dencey láthatólag igen aktív szerkesztő azóta is. A Dencey által végrehajtott módosításokat két másik aktív szerkesztő is ellenőrizte: Tobi aznap, Szajci pedig másnap. Furcsamód egyik szerkesztő sem érezte úgy, hogy egy ilyen tényállítást mégis csak illene szakirodalmi forrással megtámogatni.
A fenti állítás a forrás hiánya mellett más szempontokból is gyanakvásra ad okot. Először is: egy elnevezés egy nyelvből egy másik nyelvbe, nem egy földrajzi területre szokott kerülni. Ha a szó az ótörökből is került be az európai nyelvekbe, akkor is kérdés, hogy melyekbe, illetve honnan került a magyarba. Az állítás tehát mindenképpen pontatlan. Ráadásul ha a szó az ótörökből is került (valamilyen közvetítéssel) a magyarba, szó forrása vagy a qalbuz, vagy a külbasti lehet, de egyszerre a kettő semmiképpen sem. A két alak ráadásul annyira eltér egymástól, hogy ránézésre is sejthető, hogy nem sok közük lehet egymáshoz. Mindennek akkor is fel kellene tűnnie, ha a szerkesztők nem járatosak a nyelvtudományban.
Lássuk tehát, mit mond a kérdésről a nyelvtudomány! Ennek kiderítéséhez sem szükséges elmélyedni a nyelvtudományban, elég lett volna, ha a szerkesztők megnézik A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát (TESz.). Ez egyértelműen kimondja, hogy a szó szláv eredetű, és a szláv nyelvekben [klobasz] ~ [kolbasz] ~ [klobasza] ~ [kolbasza] ~ [kobasza] ~ [klbasza] alakokban fordul elő. Hasonlóan nyilatkozik Bárczi Géza mára elavultnak tekinthető, de azért jobb híján gyakran támpontként használható Magyar szófejtő szótára, illetve a még meg sem jelent Új magyar etimológiai szótár (ÚESz.) is.
Ami a Wikipédia által említett ótörök alakokat illeti, a TESz. az utóbbit említi, de mint az ősszláv szó lehetséges forrását:
Talán a török nyelvekből származik; vö. pl. oszm. külbastı ’roston sült bordaszelet’.
A külbastı kétségtelenül létezik, de valójában apróra vágott és összepréselt, hamuban kisütött húst jelent. Jelentéstanilag ez még jobban is illeszkedik a kolbászhoz, hiszen lényegében csak a hús bélbe töltése választja el tőle. Azonban a külbastı viszonylag friss szóösszetételnek tűnik: a kül ’hamu’, a bastı pedig a bas- ’nyom, présel’ ige származéka (rokona a boszorkánynak), önállóan pedig főzelékfélék neve. Meglehetősen bizonytalan dolog azt feltételezni e mai török alak alapján, hogy egy hasonló összetétel már másfél-kétezer évvel ezelőtt létezett egy olyan török nyelvben, mely akkor a szláv nyelvekkel érintkezett. Nem csoda, hogy az ÚESz. már nem utal erre a lehetőségre.
A qalbuz esete még ennél is bonyolultabb. Az kétségtelen, hogy hasonló szó létezik: a kalbuz jelentése valóban ’darab, falat; korty’, de nem találtuk nyomát a szakirodalomban, hogy ezt a szót valaha összefüggésbe hozták volna a kolbász szóval. Felmerült, hogy esetleg valamilyen elavult etimológiai adatról lehet szó. Vámbérynél nem bukkantunk nyomára, de még az újabban ismét népszerűvé váló (de ettől még nem kevésbé elavult és megbízhatatlan) Czuczor–Fogarasi-szótár sem említi (a külbastı viszont már itt felbukkan!).
Már-már feladtuk volna a qalbuz-kolbász utáni nyomozást, amikor egy hirtelen és abszurd ötlettől felbuzdulva még egy lehetséges (reményeink szerint azonban persze lehetetlen) forrást ellenőriztünk, és legnagyobb csalódásunkra rá is bukkantunk benne a qalbuzra:
kolbász – Szláv eredetűnek tartják, de feltételezik, hogy a török nyelvekből származik, hiszen a tör. külbastı jelentése roston sült hús; a régi tör. qalbuz = harapás, falat; qalbuzlamaq = megenni, elfogyasztani.
– olvashatjuk Sára Péter A magyar nyelv eredetéről – másképpen című áltudományos művében. Sára önállóan dolgozik (könyvében egyetlen egy szakirodalmi utalás sincs, irodalomjegyzéknek nyomát sem találjuk: még azokat a műveket sem nevezi meg, melyeket kritizál), így feltételezhető, hogy etimológiája saját kútfőből született. (Ha nem Vámbérytől, de mint fent említettük, nála ennek nem találjuk nyomát.) Mivel Sára az interneten nem aktív, és könyvekkel sem árasztja el a piacot, továbbá nem rendelkezik aktívan publikáló, lelkes követőkkel, a legvalószínűbbnek – nem kizárva más lehetőségeket – azt kell tartanunk, hogy az állítás forrása ez a kötet.
Nem érdektelen azonban azt is megvizsgálni, miben különbözik Sára állítása a Wikipédián olvashatóaktól. Először is, Sára egyértelműen leírja, hogy a szónak van az övétől eltérő eredeztetése is, és világosan kimondja, hogy eszerint a szó a magyarban szláv eredetű – szemben a Wikipédia maszatolásával Európáról. Másrészt, bár Sára szócikke meglehetősen tömör, azért szerkezete kikövetkeztethető: két etimológiából áll, az egyik, amelyiket elvet (a pontosvessző előtt: magyar < szláv < török külbastı), és egy másikból, amelyet helyette ajánl (magyar kolbász ~ török qalbuz ’harapás, falat’). Abban – szemben a Wikipédiával – nem foglal állást, hogy a szó török jövevény a magyarban, vagy valamiféle magyar-török alapnyelv maradványa (az utóbbi mellett szólna, hogy könyvének alcíme magyar-török rokon szavak, szókapcsolatok, illetve az előszó szerint is művét a magyar-török (nyelv)rokonság bizonyítékának szánja). A szócikkből azonban egyértelmű, hogy a külbastıra vonatkozó adat az elvetett etimológia része, és Sára a kolbászt nem ebből származtatja.
Látható tehát, hogy a Wikipédia hét éve a kolbász szó eredetéről olyan dolgokat állít, melyek:
- igazságtartalmuktól függetlenül is zavarosak és értelmezhetetlenek;
- szemben állnak a tudományos konszenzussal;
- forrásuk nincs jelölve;
- feltételezhető forrásukat is részben meghamisítja, részben félreérti.
(Forrás: Kostelecké uzeniny)
Félreértés ne essék, a Wikipédia-szerkesztők munkáját nagyra becsüljük, és úgy tartjuk, mára a magyar Wikipédia is elsődleges kiindulópont lehet bármilyen kérdés tisztázásához. Tény azonban az is, hogy nagyon alaposan – még az angol Wikipédiában alkalmazott gyakorlatnál is jobban – oda kell figyelni, hogy a Wikipédia-szócikkek adataiban a források megfelelően vannak-e jelölve, illetve azok megbízhatóak-e.
A magyar Wikipédiát fejlesztők iránti minden tiszteletünk ellenére azonban meg kell állapítanunk, hogy amennyiben az oldal ilyen zavaros és ránézésre is áltudománygyanús dezinformációkat terjeszthet ennyi időn át anélkül, hogy bárkinek feltűnne és számon kérné legalább az állítások forrását, akkor a szerkesztési folyamattal komoly problémák vannak. Ráadásul a szavak eredetére vonatkozó állítások tudományosságát viszonylag egyszerű ellenőrizni, hiszen lényegében egyetlen, nem is beszerezhetetlen kiadványban (TESz.) utána lehet nézni. Az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (Magyar etimológiai szótár, EWUng), ugyan valamivel korszerűbb, de nehezebben hozzáférhető és csak ritkán tér el a TESz.-től). Az utóbbi időben pedig már a neten is utána lehet nézni a szavak eredetének az ÚESz.-ben. Nem különösebben embert próbáló feladatról van tehát szó.
Ha a magyar Wikipédia szerkesztői azt szeretnék, hogy művük megbízható, tekintélyes forrásmű legyen, ne pedig köznevetség és gúny tárgya, jobban tennék, ha a terjedelem és a szócikkek számának növelése helyett arra összpontosítanának, hogy az enciklopédia adatai megbízhatóak legyenek. Ez lehetne az igazi eszköz arra, hogy csökkentsék a Wikipédia irányában sokszor indokolatlanul megnyilvánuló lenézést.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (94):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@nadivereb:A marhák csak marhaságot tudnak !
Angolok a latinok előtt ?
Egyébként a marha szavunk és a -ság/ség képzőnk is babiloni.
- De neked ez már sok lenne !
@aphelion: Kr. u. a legjelentősebb nyelvészeti vita! ;)
Úristen, mi folyik itt! XD
@szigetva: és tényleg. :) Pedig nem volt olyan komplikált hasonlat, a #74-ben még a Fekete-erdő is meg lett említve. Szerintem a "Szlovákia" szó triggerelhette, onnantól meg automata üzemmódban tolja.
@at.ti.la: szerintem meg a Danubius angolul van. Mutatom: 1.Da (The) 2.nu (new) 3.bius (bias), vagyis "az új előítélet/torzítás". Arra utal, hogy a háttérhatalmak, akik évezredek óta angolul kommunikálnak, azért tették határfolyóvá a Dunát, hogy így szítsanak feszültséget a két ősi testvérnép, a szlovák és a magyar között.
Látod? Marhaságot én is tudok írni.
@szigetva: A 88 és 83-hoz.
- Ha már szóba hoztad, megnézzük, eltűnik-e a Duna ?
Abból pedig, hogy nem zavart az, hogy: "... szlovák eredetű ...",
vagy hogy: "... A teljes vízmennyiség ... Szlovákián ... áthalad ...",
csak az, hogy "... magyar ...", vagy: "... babiloni ..."
- teljesen egyértelmű !
- Na és, hol volt a Duna a szlovákok előtt ?
@nadivereb: Mi ebből az érthetetlen ?
A Duna magyar szó !
Vagyis a babiloni: du-na, őrzőn-tisztelt;
ami a latinnak gondolt Danubius egyszerűsítése:
da-nu-bi-us, 1birodalom-3közötti-2nek-szolgáló
- azaz: határfolyó.
Mert hát ez is babiloni !
Ahogy a görögnek gondolt: Istros - is;
ist-ru-us, egyetlen-tudót-szolgáló.
Ez a kifejezés persze csak a babiloni-egyiptomi gondolkodásban
értelmes, ahogy a folyó vagy a víz szavunk is !
De ezekről majd máshol és máskor.
@nadivereb: Hagyd, szegény még mindig nem fogta fel, hogy mederinél tetszőleges folyóról van szó. Babilonistánk viszont a Duna szó etimológiájára pörgött rá, ami szerinte magyar, merthogy babiloni, vagy valami ilyesmi. Szerinte szerintem szláv, holott semmi ilyesmit nem írtam sehol.
@at.ti.la: biztos én vagyok túl fáradt, de ezt nem értem. Mármint a szavakat értem, csak azt nem, hogy mi közük egymáshoz.
Megfogalmaznád esetleg egyszerű állításokkal, hogy mit szeretnél kifejezni?
@szigetova: "... onnan ... ömlik, amiknek nem is Duna a neve."
- hogy már a Duna se szláv, ez az, amit te sosem fogsz felfogni !
@at.ti.la: A honnan ered a Duna, nem a Duna névre vonatkozott, hanem a folyóra. Nem gondoltam, hogy ennyit nem fogsz fel.
@szigetova: Te biztos tudod, hogy ez a 74 re vonatkozik !
A Duna magyar szó !
[…]
De ezekről majd máshol és máskor.
@at.ti.la: Talán nem olvastad a cikket, se a hozzászólásokat, ezért nem tűnt fel, hogy a hozzászólásodnak egyikhez se volt köze.
A 81 nem moderálva, hanem cenzúrázva !
Moderálva.
@Sultanus Constantinus: „hivatalos forrást elfogadnak, csak éppen az már nem számít, hogy az abban lévő adatok megfelelnek-e a valóságnak vagy honnan származnak”
De hát ez a lényeg. Pl. ha valaki maga adta meg a születési dátumát, az lehet, hogy hamis, mert öregíteni vagy fiatalítani akarja magát (esetleg különböző esetekben el is térhet). Éppen ezért tudjuk, hogy nem objektív forrás. De ez csak a születés dátumára vonatkozik: az már objektív adat, hogy ő ekkor és ekkor ezt és azt adta meg. Meg hogy más források mit mondanak. Ha az adatok ellentmondóak, annál fontosabb megadni, honnan származnak, hiszen így mérlegelhető pontosságuk. Akár nem abban a pillanatban, hanem későb. És így ellenőrizhetőek vissza (pl. nincs-e bennük elírás, június helyett július stb. Ha nem adsz meg forrást, akkor a levegőben lóg az egész, nem lehet mérlegelés tárgya.