Ami keveredhet, az keveredik
A kérdés: miért keverik magyarok az angol fan 'drukker' és fun 'buli' szavakat. A válasz: mert meglepő módon ugyanúgy ejtik őket.
A következő párbeszédtöredéket csíptük el egy 444-es kommentfolyamban:
A: […] Ha létezik olyan, hogy Isten és közel szeretnénk kerülni hozzá valamilyen formában, akkor szerintem kizárt, hogy ezt egy vallási funclubhoz való tartozás útján lehet elérni.B: Miért cserélik fel az emberek következetesen a fun és a fan szavakat? […]
A: Hát, mert így van egy témához nem kapcsolódó jelentéktelen dolog, amibe beleköthetsz és hozzászólhatsz úgy is, hogy nem mondasz semmi érdemlegeset. :D
Az A-val jelölt kommenter szövegét csak a kontextus miatt idézzük, itt minket kizárólag B kérdése érdekel. Ugyan – ahogyan A rámutat – lehet, hogy B csak a szokásos nyelvi/helyesírási piszkálódás kedvéért tette fel kérdését, mégis elgondolkozhatunk az okokon. Először is pontosítsuk B-t: nem úgy általában „az emberek” keverik ezt a két szót, hanem leginkább a magyar anyanyelvűek.
A rövid magánhangzók
Az [ȧ] jellel a palóc a-t jelöljük, ami minőségében olyan, mint a köznyelvi [á], de rövid.
A (brit) angolban hat rövid magánhangzó van, és a többi (hosszú és kettős) magánhangzóval szemben ezeket viszonylag következetesen jelöli a helyesírás: kiss [kisz] ’csók’, kick [kik] ’rúg’, sniff [sznif] ’szimatol’; bet [bet] ’fogad’, beg [beg] ’koldul’, ten [ten] ’tíz’; bat [bȧt] ’denevér’, man [mȧn] ’ember’, rap [rȧp] ’rep’; job [dzsob] ’állás’, fog [fog] ’köd’, off [of] ’el’; push [pus] ’nyom’, full [ful] ’tele’, bulrush [bulras] ’káka’. Tehát [i]=i, [e]=e, [ȧ]=a, [o]=o, [u]=u: igazán elfogadható rendszer.
(Forrás: MabelAmber, Pixabay, CC0)
Azonban már a legutolsó példa is mutatja, hogy a „következetesség” viszonylagos, hiszen a bulrush-ban az első u [u], a második [a]. Már több korábbi cikkben említettük, hogy az angol rövid [u]-ja két magánhangzóvá vált. Az előfordulásai nagy részében kinyílt, ezt a magánhangzót a magyarba régebben [ö]-vel (pl. lunch: löncs, dumping: dömping, rummy: römi), ma [a]-val szokás átvenni (pl. rush [ras] ’gyékény’, fun [fan] ’buli’, Trump [tramp], Dublin [dablin]), bizonyos esetekben pedig mindkét magánhangzóval létezik a szó a magyarban: kecsap ~ kecsöp, pikap ~ piköp. A szavak egy kis csoportjában viszont megmaradt [u]-nak (pl. bull [bul] ’bika’, Bush [bus]), ezeket természetesen a magyarba is [u]-val vesszük át. (Hogy még pikánsabb legyen a helyzet, a kinyílt u-s szavak közül a legkorábban honosítottakat a helyesírást követve szintén [u]-val vette át a magyar: club, punch, rum.) Mindeme változatosságnak az az oka, hogy az angolból korábban más nyelveken (francián, németen) keresztül érkeztek szavak, ma viszont közvetlen a kapcsolat.
A zavar
Eddig nem is volna semmi zavar, csakhogy ott van az eleve nyílt rövid magánhangzó, amit az európai helyesírások jellemzően a-val jelölnek, és jellemzően palócosan ejtenek. Ezt korábban a magyarban is használták, idegen szavakban (pl. akadémia [ȧkȧdémia]), de mára ez a fajta ejtés nevetségesen finomkodóvá minősült, és az [ȧ] helyét átvette az [a], ami jóval hátulképzettebb és esetleg ajakkerekítéses is. (Ez a magánhangzó azonban egyáltalán nem hungarikum, akár a brit angolban is megvan, de hosszan: heart [haat] ’szív’, vagy [j] előtt time [tajm] ’idő’, azonban nem mindenki pont így ejti.)
Már az angolok is megkeveredtek a rövid [u]-k kinyílása miatt: amikor Indiával ismerkedtek (közben az indiaiak ennek nem feltétlenül örültek), akkor az ottani [a]-kat az angolban u betűvel írták át: Punjab ’Pandzsáb’ (a perzsa [pandzs] ’öt’ és [áb] ’folyó’ szavakból), Calcutta, ma Kolkata. Ezeket a neveket a mai India próbálja visszaíratni a-sra. Sajnos az indiai [u]-kat is u-val írják az angolok, ezért tudni kell, hogy Uttar Pradesh például [u]-val kezdődik. Ráadásul, ahogy példáink is mutatják, az egész csere csak hangsúlyos szótagokban történt.
A [ə]-vel jelölt hangot a magyarban sokszor [ö]-vel helyettesítjük (pl. Churchill [csörcsil], Thatcher [szecsör]), máskor viszont a helyesírásra alapozzuk a kiejtést: Kennedy a. [kenədij], m. [kenedi], Iowa a. [ajəwə], m. [ájova].
A magyarba az angol rövid a-t leggyakrabban [e]-vel vesszük át, a fentebbi példáink mindegyike ilyen: Batman angol [bȧtmȧn], magyar [betmen], rap a. [rȧp], m. [rep], de sokáig sorolhatjuk tovább: handicap a. [hȧndikȧp], m. [hendikep], Manchester a. [mȧncsesztə], m. [mencseszter], ham and eggs a. [hȧməndegz], m. [hemendeksz], Chaplin a. [csȧplin], m. [cseplin]. Viszont ezzel elmosunk egy az angolban meglevő különbséget, hiszen ott a bat [bȧt] ’denevér’ és a bet [bet] ’fogad’, a man [mȧn] ’ember’ és a men [men] ’emberek’, a rap [rȧp] ’rep’ és a repp [rep] ’ripsz’ nem ugyanúgy hangzanak, míg ha ezeket a szavakat átveszi a magyar, akkor igen. Az angol anyanyelvűek jó része is meglehetősen [e]-szerűen ejti a rövid a-t, azonban az „igazi” rövid e-vel sosem esik egybe, az zártabb vagy legalább rövidebb. (A magyaros angolon kívül a szingapúriban esik egybe a két magánhangzó, de cikkünk szempontjából ez érdektelen.)
(Forrás: 858265, Pixabay, CC0)
Bizonyos esetekben azonban az angol rövid a-t nem [e]-vel, hanem [a]-val vesszük át (a legkézenfekvőbb megoldás, az [ȧ] ugye sajnos kiesik, mert nevetségesen hangzik). Ezek közé az esetek közé tartozik a fan [fȧn] ’drukker’, ami a fanatic [fənȧtik] ’fanatikus’ rövidülése, de ilyen lehet a Cameron [kȧməron], magyarosan [kameron], [kemöron] vagy [kemeron]. Viszont ha magyarul a fan is és a fun is [fan], akkor az, hogy a-val vagy u-val kell írni, olyan helyesírási kérdéssé válik, mint az, hogy egy adott [i] vajon i vagy í-e, vagy egy [j] j vagy ly-e.
Van tovább is
Ráadásul magyar [a]-val nem csak az angol rövid u kinyílt változatának (fun) vagy az angol rövid a-nak (fan; ami egyébként a ’drukker’ mellett ’ventillátort’ is jelent) a magyar megfelelője, de bizonyos esetekben az angol rövid o-é is. Ebben két dolog játszik közre.
(Forrás: weinstock, Pixabay, CC0)
Az egyik az az, hogy a rövid o-ra is jellemző a nyílás (főleg Amerikában, Angliában ez a folyamat az utóbbi időben látványosan visszafordult): body angliai [bodij], amerikai [badij] ’test’, Holliwood an. [holiwud], am. [haliwud], hip-hop an. [hiphop], am. [hiphap], oh my god an. [öumajgod], am. [oumájgad]. Ezeket a szavakat a magyar nem [o]-val, hanem vagy [a]-val, vagy akár [á]-val veszi át. (Érdekes, hogy itt még a rövid [ȧ] is elmegy, mintha angol eredetű szavaknál ez csak akkor volna nevetségesen divatjamúlt, ha a helyesírásban az a betűnek felel meg az [ȧ].) Arra gondolhatunk, hogy ezeket a magyar nem az angliai, hanem az amerikai angolból veszi át.
A másik [a]-nak ejtett angol [o] az az, amit a helyesírás a betűvel ír, de a kiejtésben már korán [o]-vá (az amerikaiban szabályosan tovább [a]-vá) vált. Ez akkor következett be, amikor [w] állt előtte: Washington an. [wosingtən], am. [wasingtən]. Látszólag itt is amerikai hatásról lehet szó, ennek azonban ellent mond, hogy olyan kifejezetten Angliából ismerős nevekkel is ez a helyzet, mint a Watson an. [wotsən]. Ezeket a magánhangzókat sosem veszi át a magyar [e]-ként, hiszen ugyan látjuk, hogy a, de közben meg halljuk, hogy [o], a kompromisszum pedig az [a].
Star Wars
A hosszú [ó] viszont mintha más elbírálás alá esne: water magyarosan nem [vater], hanem [vóter]. A Star Wars-t azonban lehet [sztár vársz]-nak is hallani. Az íráskép? A rím? Lézerkardot előhúzni, indulhat a kommentcsata!
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (60):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Sultanus Constantinus: Ez az ellipszis hátránya – tömörebb, jobban hangzó beharangozó, a teljes egyértelműség elvesztésének árán.
„Ahogy pl. sokan keverik (néha még én is) a sad / said, whether / weather stb. szavakat.”
Utóbbi kettőt nem csoda, a többségi/köznyelvi kiejtése mindkettőnek azonos, /'wɛðə/, leszámítva néhány olyan nyelvjárást, ahol a <wh> /ʍ/ elkülönült kiejtése megmaradt.
@Irgun Baklav: Én tudom, hogy ez volt a szerző szándéka, viszont nem értek veled egyet, mert úgy is értelmezhető (egy kívülállónak, aki nem tudja, miről szól a cikk), hogy éppen azért keverik a magyarok a két szót [írásban], mert az angolok ugyanúgy ejtik őket. Ahogy pl. sokan keverik (néha még én is) a sad / said, whether / weather stb. szavakat.
@Irgun Baklav: Ja, ráadásul igazából határizatlan névelő nélkül ez még azt se implikálja, hogy minden magyar vagy a magyarok általában így ejtenék... (nyilván a jó angolosok nem).
@Sultanus Constantinus: A második mondat helyes értelmezése: mert [a magyarok] meglepő módon ugyanúgy ejtik őket.
Ti. az első mondatban is a magyarok az alany.
@b977: Amúgy valóban, a head is: "A kérdés: miért keverik magyarok az angol fan 'drukker' és fun 'buli' szavakat. A válasz: mert meglepő módon ugyanúgy ejtik őket."
Jobb lett volna így: "...mert magyarul – meglepő módon – ugyanúgy ejtjük őket".
@szigetva: fair enough, de a cim valoban azt sejteti, hogy angolul ugyanugy ejtik a ket szot.
@Singvogel: Looks like you don’t understand the article. It’s not about the pronunciation of the two words in English, but in Hungarian.
(Please don’t address me by my name if you remain anonymous.)
How do you get away with so much crap, Péter? This goo.gl/xifBFq is how you pronounce 'fun.' And, this goo.gl/32K6Bg is how you pronounce 'fan.' Do they sound alike to you? To anyone?
@challengeofusenglish: Létezik Jamaican Patois nyelvű wikipédia, egyszer odatévedtem. Ott is hasonlóan fonetikusabb az írás. Vicces volt fejtegetni.
@szigetva: A különbségek valóban nem nagyok, de ahhoz talán éppen elégségesek, hogy abban a (szigorú) értelemben ne beszélhessünk teljesen „egységes írott nyelvről” (pontosabban: írott nyelvi sztenderdről), mint mondjuk a valóban egységes, kodifikált magyar helyesírás esetében.
@challengeofusenglish: „Az angol írás olyan amilyen, sokat nem lehet már vele tenni, csak a legnagyobb marhaságokat kiírtani. pl. én a szóvégi néma -gh-kat kivágnám a francba”
Az amcsik ebben is előbbre járnak (l. plough > plow), bár Webster ennél szíve szerint még tovább is ment volna („Though is also a vitious orthography; tho being much nearer to the original word”).
Én eljátszottam egy gondolatkísérlettel.
Mi lett volna, ha.....
Ha 1776 (és a Great Vowel Shift) után standardizálják az angol helyesírást, és közelebb viszik a kiejtéshez?
Lehetséges, hogy többféle írásmód létezne: egy brit és egy amerikai (talán ausztrál is). Nyilván meglennének a nyelvjárások, amelyeknél esetenként eltérés lenne a kiejtés és az adott ország vagy kontinens standard írásmódja között.
Lehet, hogy az eltérő írásmód, szókincs következtében előbb utóbb az amerikai nyelv (ausztrál ...) létrejöttéről beszélnénk. Nem lenne tragédia. Persze az amerikai és angol megértenék egymást. Mint ahogy az angolul tanuló külföldiek is megértenék az amerikai nyelvet.
De már ennek késő.......
Lehet szigetva nem ért velem egyet, de nem baj. Szerintem jobb lenne akár egy "normálisan" írt angol és mellette amerikai nyelv, mint a jelenlegi majdnem egységes katyvasz.
Végül is mindegy. Az angol írás olyan amilyen, sokat nem lehet már vele tenni, csak a legnagyobb marhaságokat kiírtani. pl. én a szóvégi néma -gh-kat kivágnám a francba, a f-fé vált gh-t f-re cserélném, és még kiírtanék egy pár marhaságot.
Vagyis a Cut spelling egyes elemeit bevezetném. (nem mindent)
@Túlképzett Tanyasi Troll: Ezek nagyon kis különbségek ahhoz képest, hogy a máshogy ejtett magánhangzókat máshogy írnánk.
@szigetva: „Ez nem »angol«, hanem »amerikai« helyesírás volna. A jelenlegi angol helyesírásnak épp az a nagy előnye, hogy elfedi, hogy nem is egy nyelvről van szó, az összes (na jó, a legtöbb ismert) nyelvváltozatra használható.”
Erről az a korábban keresetkiegészítésként kiadványokat is szerkesztő barátom tudna sokat mesélni, aki ezelőtt sok-sok évvel ~4-500 oldalas konferenciakiadványokban tucatjával volt kénytelen az -yse/-ise/-ising/-isation formákat ízesíteni, meg a colour-okat útlanítani (stb.), mert a T. szerzők egy része egyszerűen képtelen volt megérteni, hogy mi az az „American spelling”. (Még jó, hogy ma már ezt a scriptek/helyesírásellenőrző automatikusan megcsinálja.)
A gondolatkisérletemben a főbb elemek voltak meg a brit és amerikai angolban, de akadtak eltérések.
Tehát egy fonetikus angol esetén nem zárná ki semmi a brit és amerikai angol eltérését, akár írásban is. De hogy ezt hogy képzeltem el egy nem valós világban, nézd meg itt:
drive.google.com/drive/folders/1baOkFwLcfWTbp2N-ds5yWQWix4kl-Yb8
Irtam egy lehetséges Fedaral Speling Áfis (Federal Spelling Office) és Röal Speling Camití (Royal Spelling Committee) testületről. Előbbi az amcsi szabályok, utóbbi a brit szabályok meghatározására. De a gondolatkísérletemben létezik: Káman Ingliš Speling Rúls (Common English Spelling Rules) is.
@challengeofusenglish: „De ez a fajta fonetikus írásmód kifejleszthető lenne a brit angolra is, vagy akár az ausztrálra.” Épp erről van szó: megszűnne az egységes írott nyelv. (Azt nem tudom, hogy ez jó dolog-e vagy rossz, de sokak számára mindent elsöprő ellenérv.)