Nájkin innen, nájkon túl

Bárhogy ejtenek is egy szót abban a nyelvben, amelyből származik, minden nyelvben az a kiejtési mód minősül helyesnek, amely az adott beszélőközösségben bevett. De mi van, ha egy beszélőközösségben több ejtésmód is elterjedt? És ha minden hibás alak lehet helyes, akkor nincs is olyan, hogy hibás?

A magyar sajtót is bejárta az a hír, hogy Philip Night, a Nike elnöke személyesen erősítette meg, hogy a márkanév helyes ejtése [nájki] (vagy talán még pontosabban [nájkí]), és nem [nájk]. Azért korábban ezt sokan tudták – még a magyar Wikipédiában is szerepel – , meglepetést inkább az okozhat, hogy a válasz az angol nyelvhasználók számára sem egyértelmű. A magyar sajtóban ezúttal talán a 444 volt a leggyorsabb, de a hírből a legtöbbet ezúttal az Index hozta ki, ők ugyanis számos olyan idegen szót szedtek össze, melyek kiejtése a magyarban ingadozik.

Az külön dicséretre méltó az Index cikkében, hogy hangsúlyozzák: nem csupán egy ejtésmód lehet a helyes, és az általuk leghelyesebbnek tartott változatról is azt írják, hogy „mi így mondanánk”, nem pedig azt, hogy másoknak hogyan kellene mondaniuk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy nem pusztán annak alapján részesítenek előnyben egy-egy változatot, hogy azt az eredeti nyelven hogy ejtik, hanem a hazai nyelvszokást is figyelembe veszik, így például a Sopianae márkanév ejtésére a [szofiáne] alakot ajánlják, holott ez „hibás”, A ph betűkapcsolatot a latin eredetileg a görög φ átírására használta, ez pedig egy hehezetes [p]-szerű hang volt. A betű által jelölt görög hang azonban idővel [f]-fé változott, és ennek hatására az európai nyelvek többségében a ph betűkapcsolat a görög eredetű szavakban [f]-nek ejtendő. feltehetően a görög-latin sophia (eredetileg [szop^hia], kései latin [szofia] ’bölcsesség’ szó (és a vele alkotott összetételek) hatására alakult ki. Hasonlóképpen a kialakult szokásokat követve ajánlják a Levi’s ejtéseként a [lévisz] alakot, habár az eredetit követve ez [livájz]-nak hangzana. Megítélésünk szerint a Nike [nájk] ejtése is annyira elterjedt – Magyarországon biztosan, de a jelek szerint angol nyelvterületen is –, hogy bizonyára nem kevesen tisztában vannak a név eredetével és a cég álláspontjával, mégis a [nájk] formát választják, mivel környezetükben elsősorban ezt használják.

Just say it
(Forrás: Wikimedia Commons / Nike, Inc.)

Az ajánlott [pidzza] ejtés feltehetően elgépelés [piddza] helyett.

Sajnos azonban a cikkbe becsúszott egy-két apróbb hiba. A pizza ejtése ugyanis az olaszban nem [piddza], hanem [picca] – ahogy számos más nyelvben is (egyébként ez az ejtés, ha ritkább is, de feltétlenül helyesnek fogadandó el a magyarban is; emellett számunkra a [pizza] is teljesen elfogadhatónak tűnik). Bár az olaszban a gn gyakran valóban [nny]-t jelöl, szó elején azért rövid [ny], így a gnocchi ejtése sem [nnyókki], hanem [nyokki] (az [o] pedig, bár hangsúlyos, nem lehet hosszú, mivel zárt szótagban áll). Ebben az esetben kifejezetten abszurd a [nnyókki] ejtésmód ajánlása, hiszen az [nny] szókezdet ejtése rendkívül modoros és affektáló lenne – de hangsúlyoznunk kell, ez az egyetlen eset, ahol egyáltalán nem értünk egyet az Index ajánlásával.

Néhány más esetben talán másképp döntöttünk volna: a Chevrolet [sevrolet], sőt [sevrolett] ejtését például megőrzendő hagyománynak tartjuk; a Lidl [lidl] ejtését nem erőltetnénk, mivel a szótagszerkezete (akár szótagképzőként ejtjük a szóvégi [l]-t, akár nem) idegen a magyartól; a power [páör] ejtése pedig hasonlóképpen idegen a magyartól – ha pedig mégis az angolos ejtés választanánk, akkor a [páö]-t preferálnánk (de ez végképp ízlés kérdése).

Néhány szóval mi is hozzájárulnánk a gyűjteményhez. A Chicco olasz babaápolási termékeket forgalmazó cég nevét sokan [csikó]-nak ejtik. Ehhez bizonyára hozzájárul az, hogy a ch-t spanyolosan [cs]-nek olvassák, miközben az olaszban a chi, che ejtése [ki], illetve [ke] – a ci, ce ejtése a [csi], [cse], a h éppen azt jelöli, hogy a „lágyítás” nem megy végbe. Az ejtésben a magyar csikó szó is szerepet játszhat, a babaholmikhoz ugyanis jól illik a ló kicsinyének a neve. Az olasz ejtés tehát [kikko], ám a magyar [csikó] annyira elterjedt, hogy nem feltétlenül hibáztatható.

Kikko, a csikó
(Forrás: Wikipedia (angol változat) / Chicco )

Szintén „hibás” formában terjedt el a JVC japán elektronikai cég neve. Bár a [jévécé] ejtésmód is elfogadható lenne, ez egyáltalán nem terjedt el. A betűk angol nevét kiolvasva [dzséjvíszí] lenne az ejtésmód, de helyette Magyarországon a [dzsívíszí] az elterjedt (ez egyébként a GVC ejtése lenne), annyira, hogy a [dzséjvíszí] ejtésmód inkább okoskodásnak, a tájékozottság fitogtatásának tűnik, mint természetes nyelvhasználatnak. Ugyanez a jelenség figyelhető meg Michael J. Fox amerikai színész nevének az ejtésében: a [májköl dzséj foksz] helyett gyakran hallhatjuk a [májköl dzsí foksz] ejtésmódot (itt azonban a hibás ejtésmód talán nem vert olyan mély gyökeret, minta JVC esetében.)

Michael [dzséj] Fox 1988-ban
(Forrás: Wikimedia Commons / Alan Light / CC BY 2.0)

Szintén az eredetitől eltérő formában terjedt el (de legalábbis abban is elterjedt) Bob Marley reggae-énekes neve. A vezetéknevet valószínűleg gyakrabban halljuk [merli], mint [marli] alakban, pedig angolul az utóbbi ejtésmód a bevett. Hasonlóképpen Nicolae Ceaușescu [csauseszku] neve is annyira elterjedt [csaucseszku] formában, hogy nem nevezhető hibásnak.

Olvasóink között bizonyára lesznek olyanok, akik szerint túlságosan megengedőek vagyunk, hogy helyesnek ismerjük el az eredetitől eltérő alakokat. Ilyenkor jönnek a vádak, hogy szerintünk mindent szabad, szerintünk minden helyes, amit mondanak. Ez azonban nem igaz.

Nem támogatnánk például az Auchan [ósön] ejtését (melyben biztos szerepet játszik az angol ocean ’óceán’ ejtése, ha másképp nem, hát a slágerlistákról ismert Billy Oceannek köszönhetően), mert ez nem eléggé elterjedt ahhoz, hogy helyesnek tartsuk. Persze szűkebb beszélőközösségekben lehet ez a bevett forma, de nagy nyilvánosság előtt mégsem ajánlanánk.

Érthetetlenek azok az esetek is, amikor olyan tekintélyes szervezetek, mint a Zeneakadémia, saját fellépőik nevének tisztességes ejtésére nem fordítanak figyelmet.  A hazai komolyzenei élet egyik legjelentősebb szereplője most Pekka Kuusisto [kúsziszto] koncertjét hirdeti úgy, hogy a reklámszpotban a művész neve [kujziszto] formában hangzik el. A [z] ejtése [sz] helyett még talán megbocsátható „bűn”, ám az [uj] ejtésmód [ú] helyett megmagyarázhatatlan.

Végképp hibásnak tartjuk az idegen szavak hibás ejtését, ha azok totális félreértésekhez vezetnek. Így például a szlovákiai Híd–Most párt  nevének második eleme a szlovák most [moszt] ’híd’ szó, azaz a párt elnevezése lényegében ugyanaz a szó két nyelven. Ha ezt úgy ejtjük, mint a magyar most ’éppen, jelenleg, azonnal’ szót, akkor azt a benyomást keltjük, hogy a párt nevével valamit (hidat, feltehetően átvitt értelemben) azonnal követel. Kifejezetten megtévesztő, amikor a hibás alakot olyan tekintélyes hírforrások használják, mint például a közszolgálati rádió: az egyszerű nyelvhasználók ugyanis hitelesnek, megalapozottnak fogadják el a hírműsorokban elhangzó formákat, és mintának tekintik őket. (Egymás nyelvhasználatával, vagy akár a műsorban megszólalókkal szemben sokkal több kritikával és fenntartással élnek.)

Kapcsolódó tartalmak:

• Nesze neked Neszö!
• Suzuki vagy Szuzuki?
• Helyesírási kalandozások Julia Robertscel
• Károly Róbert nem is Károly Róbert?
• A finn nevekről

Hasonló tartalmak:

• Idegen szavak: másképp vagy helytelenül?
• Ájendzsí, íengé vagy ing?
• Béla az orgonánál...
• Flirt-ekkel vagy Flirt-ökkel?
• Hjáondéj és Számszeong?

Hozzászólások (67):