Suzuki vagy Szuzuki?
Olvasónk belekavarodik az idegen nevek helyesírásába. A helyesírási szabályzat egyértelműen fogalmaz, de egy szűk lyukon beszökik a bizonytalanság szele.
Blogolvasó álnevű olvasónk már nem először tesz fel kérdést lapunknak. Legutóbb az e-mail szó helyesírásáról szóló cikkünk gondolkodtatta el az idegen tulajdonnevekkel kapcsolatban:
A japán tulajdonneveket többé-kevésbé kiejtés szerint látom megjelenni, de a japán eredetű márkanevek viszont angolos átírásban maradnak meg (Suzuki, Toyota). Tehát bizonyára születhet egy olyan mondat, hogy "Szuzuki úr bemegy a Suzuki gyárba dolgozni". A márkanév esetén mi számít eredeti formának: a cég saját japán neve vagy annak angolos átírása?
Az orosszal viszont mintha fordított lenne a helyzet: az ottani cirillbetűs cégnevek magyarul kiejtés szerint jelennek meg (Jukosz, Gazprom), bár elvétve lehet találkozni az angolos formákkal is (Yukos). Viszont a gazdasági-politikai internetes oldalakon előfordul, hogy a kevésé ismert személyek nevét angolos átírásban adják meg, bizonyára azért, mert az újságírók is angol nyelvű forrásokból dolgoznak és nem ismerik a szabályt vagy pedig rutinszerűen átveszik az angolos átírást.
Bonyolultabb a helyzet a kínai esetén, ahol van egy magyar verzió (pl. Peking) és a kínaiak által használt latinbetűs átírás (Beijing). Olykor azt látni a cikkekben, hogy elől van a magyaros név és utána a "hivatalos" változat zárójelben.
A fentiekről azt szeretném tehát kérdezni, hogy van-e valamilyen tendencia az egyes írásmódok között vagy csak én érzem úgy, hogy terjedőben van az angolnak, mint közvetítőnyelvnek beiktatása a magyar és a nem latinbetűs nyelvek közé a kiejtés szerinti írásmód hátrányára?
A kérdést ketté kell választanunk arra, hogy mi a „helyes” – azaz a magyar helyesírás szabályainak megfelelő –, és mi az, amivel találkozhatunk: mi terjed vagy mi szorul vissza. Az előbbi kérdésre a válasz elvben egyszerű: a szabályzat 214. pontja kimondja, hogy a latin írású nyelvek tulajdonneveit általában változtatás nélkül írjuk. Az nem egészen világos, hogy mire vonatkozik az „általában” – talán arra a pont végén álló kitételre, hogy nyomdatechniaki okokból egyes idegen mellékjelek elhagyhatók, pl. Łódź helyett indokolt esetben Lódz is írható. A 218. pont ezzel szemben kimondja, hogy a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át: egyes átírásoknál csak a hangsort vesszük figyelembe (mint a kínai), másoknál (pl. az orosznál, az arabnál vagy a görögnél) az eredeti betűsort is figyelembe vesszük – persze a kínaiban betűk híján ezt akarva sem tehetnénk meg. Az egyes nyelvekre vonatkozó átírási szabályokat külön kiadványok tartalmazzák (220. pont). A 221. pont kimondja, hogy bizonyos területeken (szaktudományi művekben, idegenforgalmi kiadványoknál, térképeken vagy könyvtári katalógusokban) ezektől a szabályoktól el lehet térni. Ezen kívül a 218. pont még azt is jelzi, hogy ha egy tulajdonnév vagy közszó már szabálytalan átírásban honosodott meg, akkor a szót hagyomány szerint írjuk. (Ilyen pl. a Lenin név, mely szabályosan Lenyin lenne: erre a 210. pont tér ki külön.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Andics Zoltán)
Ez utóbbi pont aztán elvben sok mindent megenged, hiszen arra a kérdésre, hogy egy szó vagy írásmódja meghonosodott-e, sokszor nem lehet egyértelmű választ adni. A Szuzuki családnév és a Suzuki márkanév szembeállítása különösen érdekes: úgy tűnik, az a szokás alakult ki, hogy a márkaneveket úgy írjuk, ahogy a cég a nemzetközi piacon megjelenik – bár ezt szabály nem mondja ki. Ezzel szemben a személyneveket átírjuk, függetlenül attól, hogy miként szerepel latin betűkkel az illető útlevelében, vagy hogy az illető hogyan használja. (Habár hallottunk már orosz íróról, aki ragaszkodik hozzá, hogy latin betűs nyelvre lefordított művein a neve angolos átírásban jelenjen meg, függetlenül attól, hogy az adott nyelvterületen mik a szokások.)
Úgy tűnik, a Jukosz példája ellentmond ennek, hiszen ott a Yukos forma a nemzetközileg használt. Ebben az esetben azonban figyelembe kell venni, hogy a Jukosz a magyar piacon nem jelent meg, és közvetlenül a fogyasztók előtt máshol sem, így aztán a neve nem is vált ismertté latin betűs formájában.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kallgan)
Egészen másról van szó a Beijing esetében. Itt nem egyszerűen a kínaiak által használt latin átírásról van szó, hanem a város angol nevéről. A magyar sajtóban és blogszférában elterjedt, hogy a forrásszövegekben szereplő tulajdonneveket nem írják át a magyar helyesírásnak megfelelő formára, hanem meghagyják eredeti (nem az adott nyelvben, hanem az angol, német, francia stb. nyelvű forrásban szereplő) formájában – különösen, ha a név a magyar nyelvterületen nem ismert (vagy a szöveg fordítója és feldolgozója nem ismeri). A Peking név esetében azonban ezt aligha feltételezhetjük: itt inkább arról lehet szó, hogy a magyar szöveg alkotójának angol nyelvtudása hiányos, és nem tudja, hogy ez a kínai főváros angol neve. Ez az az eset, amikor egyértelműen fordítási hibáról kell beszélnünk.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (31):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@lcsaszar: Hát a lengyel Ł-vel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy kétfajta kiejtése van. Az egyik a sötét (velarizált) l, mint az angolban a milk szóban szokott lenni, ez a régebbi, de ma már sokkal inkább w-nek ejtik (az a köznyelvi változat). Viszont az meg lehet, te éppen egy tájszólással beszélő lengyeltől hallottad a nevet. :-)
Hová valósi volt a lengyel ismerősöd?
@El Vaquero: Kínaitól kérdeztem, hogyan kell kiejteni, és "pejtying"-nek ejtette. Lengyeltől pedig Łódź-t "lúdzs"-nak.
@Sultanus Constantinus: @El Vaquero: @ozuraravis:
A japan u fonetikai szempontbol tenyleg a magyar u es ü kozott van, es fugg a nyelvjarastol is persze, hogy inkabb u vagy inkabb ü-szeru (fonologia szempontbol termeszetesen mind az u allofonja), a magyarok inkabb ü-nek halljak. Ezert is van, hogy kezdo magyar nyelvtanulok, hogy jobban hasonlitson a nativ kiejteshez, ü-kent ejtik. Ez viszont semmikepp nem javasolhato, mert a magyar ü a japanoknak mar osszetevesztheto az i-vel. Igy hat, sokkal jobb sima magyar u-nak ejteni (mar ha nem tudjuk ugy ejteni ugy, mint a japanok), mert azt a japanok mindig helyesen azonositjak u-nak.
Egyebkent a z eseteben arrol van szo, hogy kezdo pozicioban inkabb dz, mas pozicioban inkabb z, formalis stilus esten akar minden helyzetben is lehet dz, es kotetlen beszedben minden helyzetben z. De ez a dz sem a magyar dz, ez is inkabb a magyar dz es a z kozott van fonetikailag.
Az, hogy a japánok hogy ejtik az u-t, függ a helytől is, de általában az ü-höz áll közelebb. Tókjóban (vagy Toukyou, vagy Tokyo :) inkább u, máshol ü. Tudtommal. De van egy pár tájszólás, meg egyéne is válogatja.
Japán magánhangzók - [ш]
japandiftongus.blogspot.jp/2011/04/japan-maganhangzok_05.html
@El Vaquero: Én pl. simán magyar [ü]-nek hallom a japán /u/-t, és szerintem fonetikailag is közelebb áll hozzá.
@Sultanus Constantinus: kétlem, hogy feltétlenül ü-nek hallanák. A magyar is tud kerekítetlen u-t ejteni, mikor valakit úúúúúúú-zva lehurrognak megvetően, akkor kerekítetlen ú-t ejtenek, és ezt is [u]-nak hallják. Ezzel szemben a japán u nem csak hogy kerekítetlen, de kicsit előrébb is képzett, emiatt tényleg van egy kis ü-s beütése. Én mégis magyar u-val írnám át, mert az közelebb van hozzá fonetikailag, mint a magyar ü. Szóval a "szuzuki"-zás bőven rendben van, persze jó lenne a "szu-dzuki"-zás is.
Javítom magam. A Suzuki /z/-jét lehet [z]-nek is ejteni, sőt az az alapértelmezett, de Caneparievich azt írja, hogy túl óvatos, lassú beszédben lehet belőle [ʣ] is, de ez nem kötelező. Szóval a dz-s variáció sem hülyeség, de félrevezető, mert egyáltalán nem lúzer, aki szuzukinak ejti, és nem szüdzükinak.
@El Vaquero: Tudom, ezért vicces az egész. Egyébként az ajakkerekítés nélküli [u]-t (ugyanilyen van a törökben és a románban is) tényleg leginkább ü-nek hallják a magyar anyanyelvűek.
@Sultanus Constantinus: ü, azaz [y] nincs a japánban. Szerintem az ajakkerekítés nélküli [u]-jukat akarta demonstrálni a forrásod, sőt egy kicsit előrébb is képzik, de csak kicsi az ü-s beütése, hangzásra messze van az [y]-hoz. A ~dz meg majdnem biztos, hogy nem jó. A forvo japán hangmintáiban [z]-t vélek hallani, meg egyébként is, ha a [ʥ]-re akartak volna rámenni, akkor a márka neve nemzetközileg is Sudzuki lenne.
@El Vaquero: „a cikkben említett Beijing valóban nem feltétlenül angolosított városnév, hanem ejthetik így a mandarin beszélők is”
Akkor, ha az angol helyesírás hangjelölése szerint olvasod ki. Ha a magyar szerint, akkor már nem.
@szigetva: @El Vaquero: Na ha már megint elveszünk ilyen részletekbe, egyszer (nagyon régen) azt olvastam valamelyik autós magazinban, hogy a Suzukit magyarul tkp. [szüdzüki]-nek "kellene" ejteni. Elképzeltem, hogy bemegy a leendő tulajdonos az autókereskedésbe, és mondja, hogy "Jó napot, szeretnék egy Szüdzükit", és jól felröhögtem. :D
@szigetva: igen, ezt néztem én is, csak a Wikipediának nehezen hiszek, főleg ilyen kiejtési témában.
Pedig most igaza van, mert ezt erősítették meg mandarin nyelvtanulói oldalak. A pinjin B a /p/-t jelöli, a pinjin P a /pʰ/ fonémát (nem hangot!). Tehát az egyik [p], a másik [ph] bár a ebben a hehezet lehet opcionális erősebb is Canepari szerint (approximáns helyett szűkített réshang). Azt is írják, hogy a /p/ részben vagy egészben zöngésedhet, de alapvetően a [p] a leggyakoribb realizációja. Ha [b]-nek is ejtik, az sem zavarja a mandarin beszélőket, mert a [p] és [b] nem áll szemben, csak allofónok. A szembenállást a hehezet okozza, nem a zöngésség. Ugyanez vonatkozik a pinjin J és Q-ra is (/ʨ/ és /ʨʰ/), valamint a T/D, K/G, C/Z, CH/ZH-ra.
Ennek a kis kitérőnek pedig az a tanulsága, hogy a cikkben említett Beijing valóban nem feltétlenül angolosított városnév, hanem ejthetik így a mandarin beszélők is (bár az az érzésem, hogy náluk nem túl gyakori a 100%-ban zöngés ejtés).
@El Vaquero: en.wikipedia.org/wiki/Pinyin#Initials (mint az angol, német, izlandi)
@Yogi: de akkor melyik jelöli melyiket? A P a hehezett/hehezetlen [p]-t, a B pedig a [b]-t?