0:05
Főoldal | Rénhírek
Nagy kaland!

Jól hangzott is volna,
ha nem így mondtam volna

A múlt idejű feltételes módúnak nevezett igealakok kilógnak a magyar igeragozás rendszeréből abban a tekintetben, hogy ezek az alakok az egyetlenek, amelyeknek nem a legvégén van az alany személyére és számára utaló toldalék (vagyis a személyrag).

Kálmán László | 2015. április 23.

Egy magát nem megnevező olvasónk egészen rövid kérdést intézett hozzánk:

Feláldoztam-e volna vagy feláldoztam volna-e a telefonvásárlást a kaland érdekében?

Lehetett-e volna a telefonvásárlás is kaland?
Lehetett-e volna a telefonvásárlás is kaland?
(Forrás: Wikimedai Commons / Helmut Spudich (ojour) / CC BY-SA 2.0)

Az -e szócska helyéről már többször volt szó a nyesten. Például Schirm Anita „nem sztenderd” alaknak tekinti névtelen olvasónk első változatát (feláldoztam-e volna). De a rövid kérdés nemcsak az -e szócska sokat vitatott helyéhez kapcsolódik (amiről például Fejes László is írt már a nyest hasábjain), hanem a feláldoztam volna-szerű igealakok szerkezeti felépítésének problémájához is. Hiszen joggal mondhatnánk, hogy a feláldoztam volna szerkezetben a voltaképpeni igealak a feláldoztam. A beszélőknek ez az indokolt érzése húzódik meg amögött, hogy az -e szócskát is sokszor a személyragozott igealak és a volna elé helyezik.

Kétségtelen, hogy a hivatalosan múlt idejű feltételes módúnak nevezett igealakok kilógnak a magyar igeragozás rendszeréből abban a tekintetben, hogy ezek az alakok az egyetlenek, amelyeknek nem a legvégén van az alany személyére és számára utaló toldalék (vagyis a személyrag). A régebbi magyar nyelvváltozatokban több ilyen alak is létezett: a folyamatos múlt idejű alakok (látok vala) és a régmúlt (plusquamperfectum) alakok (láttam vala). Ezekben az igealakokban a vala vagy a volna nem tekinthető külön szónak, csak a ragozott igealakhoz hangsúlytalanul tapadó klitikumnak, amilyen például az orosz visszaható igék végén álló -ся [szja], -сь [szj], ami szintén a személyrag után áll: боюсь [bojuszj] ’félek’, боишься [bojisszja] ’félsz’, боится [bojitszja] ’fél’ és így tovább.

Azzal azonban, hogy a többi klitikumvégű igealak kihalt a magyar nyelvből, a „múlt idejű feltételes módú” alakok egyedül maradtak, és ezzel meggyengült a helyzetük. Ma már nincs párhuzamuk, még a leginkább a névszó és a létigék kapcsolatához hasonlítanak (bár azokban a létige viseli a személyragot), vagyis az olyanokhoz, mint boldog lenne, őrült volnék, száraz maradt. Igaz, hogy az -e szócska ezeknek a szerkezeteknek a belsejébe nemigen hatolhat be, de más szempontokból ezek nyilvánvalóan kétszavas szerkezeteknek számítanak, például fókusz vagy tagadószó jelenlétében: akkor lenne boldog, nem volnék őrült stb. És különösen természetes az is beférkőzése ezekbe a szerkezetekbe: boldog is lenne, őrült is volnék, száraz is maradt. A „múlt idejű feltételes módú” igealakok esetében is az is beférkőzése a legelfogadhatóbb: hoztam is volna, ha lenne nekem  – ez nekem elég természetesnek hangzik. Ha pedig már az is megjelenhet a klitikum előtt, akkor nyitva az út az -e szócska előtt is.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (9):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
2 hete 2019. május 4. 03:47
9 bm

@kisbuddha: Miközben két perccel korábban pont ugyanúgy kijavítottad, hogy "helyesen ... »meg nem nevező«".

És miközben te pedig bátran megmondod, hogy egy másik ember családjában mi a normális, és mi nem...

De szuper, hogy "normális emberi közegbe" csöppentem!... :-/

(Ha velem van a baj, mert nem értettem az öniróniát, akkor elnézést.)

3 éve 2015. augusztus 13. 09:44
8 kisbuddha

@szigetva: De igen, az is egy lehetőség.

4 éve 2015. május 6. 15:22
7 szigetva

@kisbuddha: Az nem opció, hogy vannak dolgok, amiket így is, meg úgy is lehet mondani? Merthogy van, aki így, van, aki meg úgy mondja? Mindenképp úgy van, hogy te tudod jól, és a másik meg rosszul?

4 éve 2015. május 6. 14:47
6 kisbuddha

@Sultanus Constantinus: Ha a családban kijavítnak érte, akkor ott az embrekkel baj van. Normális emberi közegben ilyet nem szoktak tenni :)

4 éve 2015. május 6. 14:45
5 kisbuddha

Helyesen: "Egy magát meg nem nevező olvasónk...", hibás: "Egy magát nem megnevező olvasónk...". (Helyes: megnevezem - nem nevezem meg; hibás: megnevezem - nem megnevezem). Még ha meg is fogtok kövezni érte :)

4 éve 2015. április 23. 11:31
4 lcsaszar

@Fejes László (nyest.hu): Ja elnézést, ez névszó+létige.

Viccelődésre még egy gyakori példa: "el-e mentél-e volna-e?" Nem ok nélkül született...

4 éve 2015. április 23. 10:53
3 Fejes László (nyest.hu)

@lcsaszar: „Ha a fenti logika szerint” Pontosan mi is lenne az a fenti logika?

4 éve 2015. április 23. 10:38
2 lcsaszar

Ha a fenti logika szerint képezzük a múlt idejú feltételes mondatot: "Helyes-e volna?", azért mégis kicsit furcsán hangzik az ilyen kérdés analóg múlt időbe ültetése: "Helyes-e?" > "Helyes-e volt?". Nekem szimpatikusabb a "helyes volt-e?", "helyes volna-e?".

A nyelvi bizonytalansággal szoktak is viccelődni az ehhez hasonló szerkezetekkel: "Helyes-e volt-e?"

4 éve 2015. április 23. 08:27
1 Sultanus Constantinus

Ez nagyon érdekes, az ilyesmivel én is bajban vagyok: a spontán beszédben sokszor kicsúsznak olyanok a számon, hogy pl. "Nem csináltam meg volna" (és persze a családban mindig kijavítanak, hogy ez úgy helyes, hogy "Nem csináltam volna meg"...)