Leszokok és leszokom – mi a különbség?
Követi Ön VV Évát? Nem? Most megtudja, miféle nyelvészeti vitákról marad le!
Méghogy a valóságshow-kból nem lehet semmi okosat tanulni! Persze alaposan oda kell figyelni. Itt van mindjárt VV Éva hivatalos oldala, ahová a hét végén került fel az alábbi bejegyzés:
[...] Legjobb döntése volt az életemben, amikor elhatároztam , hogy leszokok az ivàsròl! [...]
Nem kellett hosszú időnek eltelnie, hogy valaki beszóljon:
Talán „leszokom”! Bunkó picsa! Ki kíváncsi a szellemi és fizikai fetrengéseid történetére? Senki.
Voltak, akik kifejezték egyet nem értésüket, volt, aki részletesebben is vitába száll a megállapításokkal:
Értem a gondját, mert nem ikes ige a leszokni. Csak van egy kis gond! A leszokom és a leszokok közt jelentésbeli különbség is van. A ’leszokom’ annyi mint most fogom megtenni, a ’leszokok’ viszont inkább azt, hogy majd valamikor talán megteszem. Sajnos az alap IQ-val rendelkező emberek nem látják, érzik a kétfajta ragozás közti halvány jelentés különbséget. Addig rendben is van a dolog, mert nyelvészetileg úgy helyes. Viszont a magyar nyelv ép attól szép, hogy árnyalni tud még ragozás kis megváltoztatásával, esetleges máskép használatával.
Erre is érkezett válasz, igaz, ez sem volt túlterhelve érvekkel:
Leszokok-ilyen ige NINCS a magyar nyelvtanban!
De mit kezd mindezekkel a nyelvész? A legérdekesebb talán az, hogy a kifogásolt mondat valóban hibás, hiszen olyan szerkezetet találunk benne, melyet magyar ember szándékosan sosem mondana vagy írna le:
[...] Legjobb döntése volt az életemben [...]
(Forrás: Wikimedia Commons / Sergeant Ian Forsyth RLC / OGL 1.0)
Feltehetően nem másról, mint elírásról van szó. Ez is jó alkalmat teremtene arra, hogy valaki beszóljon, a szemére vesse a bejegyzés írójának, hogy nem tud írni, nem képes egy mondatot megfogalmazni stb. (Persze mi inkább azt javasolnánk, hogy az hajítsa el az első követ, aki maga még sosem követett el hasonló hibát.)
De ezt a nyilvánvaló hibát nem rója fel senki. Amit a kommentelő felró, az az, hogy a bejegyzés írója olyan szóalakot használ, melyet a magyar anyanyelvűek nagy része szintén használ. Miért van az, hogy egy nyilvánvaló hibát nem tesznek szóvá, míg egy gyakran használt alak ilyen indulatokat vált ki?
Ezt nevezik a nyelvészek stigmatizációnak, megbélyegzésnek. Arról van szó, hogy a nyelv változatos, ugyanazt a helyzetet, ténymegállapítást, kérdést, kérést, felszólítást stb. számos különböző módon ki tudjuk fejezni. Ezt általában jónak szoktuk tartani, örülünk a nyelv változatosságának, az ízes nyelvjárási kifejezéseknek, dicsérjük azt, aki színesen beszél stb. Vannak azonban olyanok, akik e változatosság egy-egy elemét szeretik kiszúrni, mondvacsinált szabályok alapján rossznak nevezni. Ráadásul e nézeteiket terjesztik, véleményükről megpróbálnak másokat meggyőzni. Érvelésük során gyakran hivatkoznak a nyelvtudományra, s ezzel sikeresen megtévesztik olyanok tömegeit, akik nyelvészeti kérdésekben nem járatosak. Ők elhiszik ezeket a téveszméket, és érzékennyé válnak a kifogásolt jelenségekre: hamarabb észreveszik őket, mint a valódi hibákat.
A szokok (eszek, iszok, alszok) ellenségei arra szoktak hivatkozni, hogy az ikes ragozásban az egyes szám első személy személyragja mindig az -m – függetlenül attól, hogy tárgyas (azaz határozott tárggyal álló) vagy általános (azaz tárgyatlan vagy határozatlan tárgyas) ragozásról van szó (nem eszek egy almát, de eszem az almát, hanem eszem egy almát és eszem az almát). Természetesen vannak olyan beszélők, akik ezt így használják, és ez szívük joga. Más nyelvhasználók viszont fontosnak érzik a tárgyas és az általános ragozás közötti különbségtételt, és nekik az eszem egy almát egyenesen rosszul hangzik. És persze vannak, akik a kettő között állnak, nekik az eszek egy almát és az eszem egy almát tulajdonképpen egyenértékű, egyikre sem kapják fel a fejüket, és maguk is használják mind a kettőt.
Akik tehát arra hivatkoznak, hogy az ikes ragozásban valami így van úgy van, rögtön elkövetnek egy hibát: elfelejtkeznek a nyelvhasználók egy részéről. De hibáznak abban is, hogy úgy csinálnak, mintha a nyelv nem változna folyamatosan. Például egyes szám második személyben korábban élesen megkülönböztették az ikes és az iktelen igéket: az ikes igékhez az -Ol, az iktelenekhez az -sz rag járult. Később ez a szabály megváltozott, és ma furcsán nézünk arra, aki megkérdezi tőlünk, hogy mit olvassz? – pláne furcsán nézünk akkor, ha mi kérdezzük tőle, hogy mit olvasol?, ő meg közli velünk, hogy nem tudunk rendesen magyarul. Hasonlóképen változik a használat az egyes szám harmadik személyben: egyes igék ikesből iktelenné, mások iktelenből ikessé válnak. Arany János még azt írta: „Mindég előre mász s – harap.” Ma gyakorlatilag csak ikesként, mászik alakban használjuk, viszont a mászom alak mellett a mászok ugyanúgy használatos. Vannak olyan ikes igéink (hazudik, megjelenik, tűnik stb.) melyek gyakorlatilag kizárólag hazudok, megjelenek, tűnök formában fordulnak elő, a *hazudom, *megjelenem, *tűnöm formák rossznak minősülnek (kivéve persze, ha tárgyas tagozásúként fordulnak elő, pl. azt hazudom). A nyelvművelők ezeket álikes igéknek nevezik, de csak azért, mert különben ki kellene mondaniuk, hogy nincs szoros összefüggés az egyes szám első és harmadik személyű alakok között.
További tévedésük az ikes ragozásra hivatkozóknak, hogy az ikes ragozás a magyarban tulajdonképpen sosem volt egy teljesen különálló ragozás, hiszen például többes számban sosem alakultak ki külön ikes alakok. Az ikes ragozás tehát elkezdett kifejlődni, de sosem vált önállóvá – most pedig, úgy tűnik, visszafejlődik, megszűnőben van. Persze a nyelv szeszélyei kiszámíthatatlanok, az ingadozás még évszázadokig eltarthat.
A szokok alak valamiben mégis különleges. Láthattuk, hogy az egyes számban -val (is), többes számban -ik-kel használt igék kétféleképpen fejlődhettek. Az egyik lehetőség, hogy korábban nem voltak ikesek, ám harmadik személyben megjelent rajtuk az -ik (és ennek hatására esetleg első személyben akár általános ragozásban is az -m). A másik csoport eredetileg ige, de a tárgyas és az általános ragozás elkülönítés létrejött a -k-s alak is. Ez utóbbi tárgyas igékre jellemző, mint az eszek vagy az iszok – az alszok talán az átalszom az éjszakát, de átalszok egy éjszakát típusú megkülönböztetésben jött létre. Ilyen használata a szokiknak is van (megszokom a rendszert – megszokok egy rendszert), de ez jelentésben jóval távolabb áll az igekötőtlen, ill. más igekötős (de nem tárgyas) alakoktól, mint pl. az alszik – elalszik esetében. Éppen ezért a szokok alak valószínűleg nem a paradigmán belüli határozott és határozatlan alakok szembeállítására született meg, hanem más paradigmák mintájára. Ennek pedig, úgy tűnik, az a következménye, hogy a szokok „késésben van”: gyakran olyanok számára is szokatlan, akik számára az eszek, iszok, alszok egészen természetes.
(Forrás: Wikimedia Commons / Celona Gastro GmbH / CC BY-SA 3.0)
Egy kis figyelmet megérdemel annak a kommentelőnek az állítása is, aki szerint a leszokom és a leszokok közt jelentésbeli különbség van. Mivel azonban a leszokik nem tárgyas ige, a különbség nem lehet olyan, mint pl. az eszem és az eszek között (eszek egy almát, de eszem az almát). Akkor mi? A kommentelő szerint az, hogy a leszokom jelen idejű, míg a leszokok jövő idejű, ráadásul bizonytalanságot kifejező alak. Lehet, hogy van olyan közösség, ahol kezd kialakulni ilyen megkülönböztetés, de ez olyasmi lehet, mint a sündisznó és a sünkutya esete: az ember szereti, hogy ha van két alak, az két különböző dolgot is jelöl – ha másban nem, legalább stílusukban eltérnek. Mivel a magyarban a jelen idejű igealakok a jövő időt is kifejezhetik, kézenfekvő, hogy ha két azonos jelentésű jelen idejű alakunk van, akkor az egyiket elkezdjük a jövő időhöz kötni. Túl nagy jövőt azonban nem jósolhatunk ennek a folyamatnak, hiszen a tárgyas igéknél egészen más formákat különböztet meg a két alak. A kommenetlő IQ-ra való hivatkozása tehát éppen annyira alaptalan és lingvicista, mint az a komment, amelyet cáfolni kíván.
Azt már csak félve jegyezzük meg, hogy ha már valaki nem állja meg, hogy mások nyelvhasználatát kifogásolja kommentben, az legalább a nagyfejű bagollyal kapcsolatos megjegyzések kivédésére ügyeljen a helyesírására. Abban viszont egyetérthetünk, hogy leszokok-ilyen ige valóban nincs a magyarban.
@meri: Az a helyzet, hogy az -Ol-nak nincs köze a fonetikához, az morfofonológiai konvenció jó néhány évtizede. Nem kell ismerni, de ciki, ha olyan miatt szól be az ember, amit meg sem értett.
@Fejes László (nyest.hu): Uram, amikor Ön a nyest.hun ír, akkor nem beszél - a beszédről ír, tehát Önre a helyesírási szabályok éppúgy vonatkoznak, mint másokra. Én az Ön helyesírására vonatkozó megjegyzéseket engedtem meg magamnak. Az Osiris az akadémiai nyelvi felelősök lektorálták, tehát ami abban van, az ma nemzeti normának tekinthető - akár tetszik Önnek a nemzeti jelleg, akár nem. Szerintem egy nyelvészkedő honlapnál illendő erre tekintettel lenni.
Egyúttal tenegrit is megnyugtatnám, Benkő Lorándtól tanultam a fonetikai lejegyzést (bár Fejes úr szerint akár ő is lehet kókler), tisztában vagyok a szabályaival, viszont ezen a honlapon nem szerepel olyan korlátozás, hogy belterjesen csak nyelvészek használhatják, tehát csak az ő köreikben értelmes normát (mit jelent nyelvészberkekben a nagybetű) kár követni. (Amúgy a nyest honlap maga éppúgy tekinthető a hibákra vadászó "össznépi hazai hozzáállás" mintapéldányának, lásd Fejes úr cikkét, miért éppen a hozzászólókat kell emiatt bírálni?)
A zárt e-t csak azért említettem, mert a nyelvészi terror legjobb példája: ma is elég sokan használják még ("apokrif" módon), a jelentést megkülönböztető szerepe elvitathatatlan,de a magyar nyelv elfogadott szabályai szerint nem létezik, az ábécében sem szerepel, írásban nem is jelölhető, vagyis irtják. Ugyanis anno kihagyták a nyelvi normát "teremtők". Ez a Tisza mentén élőket éppúgy érinti, mint másokat.
@meri: "Ön kérdezte, mi a baj az -Ol-lal. Nyilván az, hogy az o kicsi lenne szabályosan."
Ha jól értem a probléma csupán annyi, hogy nem tudja mit jelölnek ilyenkor nyelvészberkekben a nagybetűk: nem konkrét hangot, hanem azt a hangot, aminek az adott nyelvi elem alakváltozataiban különféle megvalósulásai lehetnek (pl. itt -ol, -el és -öl) - így nem kell felsorolni az összes lehetséges változatot. Nem bűn ezt nem tudni, de ahogy lecsapott rá, jó példát mutat a Nyest által sokszor felhozott, a mások beszédében, írásában kigúnyolható, "le-nem-tud-magyarulozható", "le-műveletlenenezhető" hibára vadászó "össznépi" hazai hozzáállásra.
@meri: „Nyilván az, hogy az o kicsi lenne szabályosan.” Már miért lenne? az -ol az -Ol toldalék egyik változata, az -öl és az -el (-ël) mellett.
„ nyelvészek (nézze meg az Osiris kolofonját) határozzák meg, mi a helyes a magyar nyelvben”
Namármost az Osiris az egy könyvkiadó, számtalan kiadvánnyal. Ha az Osiris Helyesírásra gondol, akkor annak meg a címe is mutatja, hogy helyesÍRÁS, tehát nem a nyelvről, hanem az írásról szól. Továbbmenve (és elszakadva az OH.-tól): nyelvésznek nevezik azokat is, akik egyetemen nyelvészeti tanszéken tanítanak. Pedig számtalan kókler van közöttük. Szóval a tekintélyérv ilyen esetekben nem (sem) működik.
Egyébként érdekelne a véleménye, hogy az ë Ön szerint miért tűnt el a Felső-Tisza vidékéről...
@Fejes László (nyest.hu): Valószínűleg értelmetlen felhívni az Ön figyelmét a hibáira, mert kijelölve vagy kiemelve sem veszi észre vagy érti őket. Még egyszer azért írok.
Ön kérdezte, mi a baj az -Ol-lal. Nyilván az, hogy az o kicsi lenne szabályosan. Persze ha egy nyelvi szabályokkal foglalkozó szakember a helyesírás-ellenőrzőre hivatkozik, akkor miért is csodálkozom azon, hogy nehezen érti meg: nyelvészek (nézze meg az Osiris kolofonját) határozzák meg, mi a helyes a magyar nyelvben, azt tanítják az iskolában, amitől függetlenül a beszédünk még lehet sokkal változatosabb.
Ha nem érti még mindig, egy példa az Ön kedvéért: a kommunista években kitalálták nyelvészek, hogy az irodalmi nyelv a szép, a nyelvjárási beszéd a csúnya, ezért az 1960-70-es években szinte minden gyermeket eltiltottak az iskolában a helyi nyelvjárástól, és aki érettségizni akart, annak az előírt hangokat kellett kiejtenie. Rövidesen a zárt e is eltűnik a magyar nyelvi gyakorlatunkból, de nem azért, mert a dunántúli emberek le akartak szokni róla, hanem merft leszoktattál őket. Ma már celebkuriózum a pálóc kiejtés a tévéműsorban.
A szabály többnyire összefüggés leírása, amikor leírjuk, de magatartást tanúsítunk, amikor alkalmazzuk - micsoda különbség! Például a KRESZ esetében.
Ezen a honlapon sokszor olvashatjuk, hogy a nyelvhasználat különböző módjai egyenrangúak. Egyes csoportok így beszélnek, mások úgy. És hogy melyik csoport hogyan, az nem a nyelvész, hanem a nyelvszociológus dolga. Nos, a VV-villában "leszokok", a konzervatív művelt (pfuj!) világban "leszokom". Azzal az eltéréssel, hogy az előző helyen nem hördülnek fel az utóbbi szótól, mert ott majdnem mindegy. Emitt meg nem mindegy.
Nyelvészek kíméljenek! Csak nyelvszociológusok fényképes leveleire válaszolok.
@lcsaszar: Nekem ugyan ez a véleményem. Tisztelettel.
@meri: „a magyarban megkülönböztetjük a kicsit és a nagyot” Ez most mire vonatkozik?
„Mi a különbség VV "döntése" gépelési hibája és az Ön gépelési hibái között?” Én VV Éva hibáiról nem mondtam semmit. Illetve azt észrevételeztem, hogy követ ugyan el hibát, de nem abba kötnek bele. A baglyos megjegyzés viszont az őket kritizálókra vonatkozott. Úgy gondolom, akik nem kritizálják mások nyelvhasználatát, helyesírását, azokat nem szabad bántani. Akik viszont igen, azoknak a hibáira érdemes rámutatni, hátha elgondolkodnak azon, hogy ők sem tökéletesek.
„Ön pedig értelemzavaró elgépelést is elkövet, például: a szokok „késében van”” Nos, ezek azok a hibák, amiket a helyesírás-ellenőrző sem szúr ki, tehát könnyebben bent maradnak. Miért kell ezen csodálkozni?
„mi a fenének elnevezni valamit ikes ragozásnak, ha abban hibának számít a szabály, ami miatt elneveztük” Az ikes ragozás onnan kapta a nevét, hogy olyan igék tartoznak ide, amelyeknek egyes szám harmadik személy kijelentő mód jelen idő stb. alakban -ik toldalékot kapnak. A kérdés inkább az, minek alkotnak valakik szabályt az ilyen igékre nézve, ha az hol érvényesül, hol nem.
„Általában minden nyelvhasználati szabály követői elfelejtkeznek a nyelvhasználók egy másik részéről, különben nem lenne szükség nyelvhasználati szabályra.” Ezt nem értem. Egy szabály nem más, mint egy összefüggés leírása. Szükség azért van rá, hogy explicite megfogalmazzuk a nyelvre vonatkozó implicit ismereteinket.
„ a nyelv és a szabály is változik, utóbbi főként attól függően, kik az uralkodó nyelvészek” Biztos jó vicc, de nem értem. Uralkodó nylevészek? És a nyelvészek mondanák meg, mi a szabály, és aztán aszerint beszélnének a nyelvhasználók? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a kutatóorvosok leírják a vírusok terjedését, és aztán a vírusok aszerint terjednek. Mármint az uralkodó orvosok szabályai szerint, ha jól értem a logikát.
@Fejes László (nyest.hu): a magyarban megkülönböztetjük a kicsit és a nagyot.
Egyébként éppen azt javasoltam, hogy az Ön írása is legyen olyan, hogy ne lehessen "belekötni". Lehet, hogy Ön egy elgépelő típus, de akkor nyugodtan hivatkozhat bármelyik diák a tanár rossz osztályzata ellen ugyanezen elv alapján.
Mi a különbség VV "döntése" gépelési hibája és az Ön gépelési hibái között? Lehet, hogy nála "odakerült" egy -e vagy lemaradt egy -m?
Ön pedig értelemzavaró elgépelést is elkövet, például:
a szokok „késében van”
Ha akarom, kitalálom, mit szeretett volna írni ebben a mondatban (de ki kell találnom!):
A másik csoport eredetileg ige, de a tárgyas és az általános ragozás elkülönítés létrejött a -k-s alak is.
Az már tényleg kekeckedés lehetne, ha megkérdezném (bár nem tudom, vagy helyett van-t írt vagy esetleg egy vessző hiányzik-e), hogy mi a fenének elnevezni valamit ikes ragozásnak, ha abban hibának számít a szabály, ami miatt elneveztük, ráadásul pusztán azért hiba volna, mert sokan másként mondják: "az ikes ragozásban valami így van úgy van, rögtön elkövetnek egy hibát: elfelejtkeznek a nyelvhasználók egy részéről".
Általában minden nyelvhasználati szabály követői elfelejtkeznek a nyelvhasználók egy másik részéről, különben nem lenne szükség nyelvhasználati szabályra.
De ebbe már tényleg nem lenne érdemes belegabalyodni - bár értem a lényeget is -, mert a nyelv és a szabály is változik, utóbbi főként attól függően, kik az uralkodó nyelvészek.
Én is megjelenem, nem bújom el :-), és megjegyezném, hogy nemrég még a mosakodsz, laksz alakot is kifogásolták (hiszen az mosakodol, lakol, ikes igéknél a puristák szerint). Sőt, csokoládézhatnám!
alszik - alszok - alszom - alszol (esetleg aludsz) - aludj - aludjál
leszokik - leszokok - leszokom - leszoksz - leszokol - leszokj - leszokjál
Szerintem mind helyes, kinek melyik forma tetszik.
@meri: "ikes igékhez az -Ol" Ezzel mi a probléma?
@meri: Szerintem nem érti a lényeget. Éppen azt írtam, hogy aki más nyelvhasználatát kifogásolja, az legyen olyan, hogy belé ne lehessen kötni. Magam úgy tartom, hogy hibát bárki elkövethet (én is), de nem is kötök bele más nyelvhasználatába, amíg ő nem jön hasonlókkal. Az ön által kifogásolt elütések pedig nem nyelvi, hanem gépelési hibák.
@lcsaszar: Ez ellenkező irányú példa. Ott „ikes ragot” kap egy iktelen ige, itt „iktelen ragot” egy ikes ige. Az -m rag pedig nem „terjed”, a könyörgöm egy kivételes alak, de általában nem jellemző az ilyen használat – éppen ezért ezt sem lehet egyszerűen hiperkorrekcióval magyarázni.
Korábban téma volt a könyörgöm/könyörgök kettősség, ez egy újabb példa. Szerintem azért terjed az -m rag, mert más igéknél sokan helytelenül -k ragot használnak egyes szám első személyben, amikor -m lenne nyelvtanilag helyes. Ezt elkerülendő inkább ott is -m-et használnak, ahol nem lenne indokolt, nehogy hibát ejtsenek.
Tisztelt Fejes Úr!
Önnek is szól a saját intelme:
Azt már csak félve jegyezzük meg, hogy ha már valaki nem állja meg, hogy mások nyelvhasználatát kifogásolja kommentben, az legalább a nagyfejű bagollyal kapcsolatos megjegyzések kivédésére ügyeljen a helyesírására. Abban viszont egyetérthetünk, hogy leszokok-ilyen ige valóban nincs a magyarban.
A "leszokok"-at sokan használják, bár más értelemben, tehát az Ön logikája szerint is van ilyen ige, viszont nincs "leszokok-ilyen" szó. Az is elég ciki nyelvészkedő ember tollából, hogy "Ennek pedig, úgy tűnik, az a következmények,", de több hasonlót is elkövetett.
És ez cikibb egy nyelvészeti honlapon, mint punciszájú VV esetében. Mellesleg az ékezetek sem jók VV szövegében, a hozzászóló pedig a "ki kíváncsi" elutasítást alkalmazza, miközben ő maga volt kíváncsi a fetrengésekre, nekem például soha nem jut eszembe VV hivatalos (!) oldalát keresni, olvasni, főként nem lenne kedvem hozzászólni.
A show után hiányzó kötőjelet, a találuunk-at, "ikes igékhez az -Ol"-t stb. nyilván sima elírásnak tekinthetjük..