0:05
Főoldal | Rénhírek
Zikes igék

„Bizonytalan” magyar igék: blogol vagy blogozik?

Nincs mindig egyszerű dolgunk, ha az angolból átvett jövevényszavakat szeretnénk ragozni. P. László például ott akadt meg, hogy nem tudta eldönteni: ő most vajon „blogol” vagy „blogozik”? A nyelvész megmondja.

Kálmán László | 2010. július 26.

P. László leveléből idézek:

A blogol szónak van-e ikes ige változata, azaz blogozik? Én ezt szükségtelennek tartom, mert a blogol szó kifejezi a cselekvést.

Csak egy gyors pontosítás: a blogozik nem ,,a blogol ikes változata'', hanem egy másik ige, amelyik történetesen ikes. Mindkét ige a blog tő képzős alakja, a blogol igében az igen gyakori -l képzőt, a blogozik-ban pedig a szintén nagyon gyakori -z(ik) képzőt fedezhetjük fel.

Az ilyen típusú kérdésekre egyszerű választ kaphatunk, ha egy internetes keresőbe beírjuk a keresett kifejezéseket. Persze nehezíti a dolgot, hogy a magyar toldalékoló nyelv, ezért elvileg minden toldalékos alakra külön rá kellene keresni, de ha abból indulunk ki, hogy az egyes számú, harmadik személyű, jelen idejű alak az igék leggyakoribb alakjai között szokott lenni, és nem törekszünk tudományos pontosságra, akkor ez a módszer azért jól használható. Ennél a példánál azt találtam, hogy a blogozik ezres, míg a blogol százezres nagyságrendben fordul elő, tehát ez a nagyjából pontos válasz: a blogozik is létezik, de csak századannyira, mint a blogol.

Már többször leírtam a nyelvészeti közhelyet, hogy egy-egy kifejezés annyiban létezik, amennyiben a nyelv anyanyelvi beszélői használják. Tehát nem kérdéses, hogy a blogozik is létezik, csak kevesebben, ritkábban használják. Az is lehet, hogy egy bizonyos korosztály, esetleg egy meghatározott terület lakói vagy egy bizonyos társadalmi réteghez tartozók inkább használják, mint mások, de erről csak akkor tudnánk mondani valamit, ha célzott vizsgálatot folytatnánk róla, az interneten a szövegek forrásáról nagyon nehéz információt szerezni.

Érdekes kérdés, hogy miért létezik kétféle alak, mi a különbség a kettő között. Természetesen nincs ,,szükség'' két alakra, de a nyelvhasználatot ilyen értelemben nem a célszerűség határozza meg. Ha egyik alak sem létezne, hanem mondjuk azt mondanánk, hogy blogot ír, azzal is jól ellennénk, akkor se éreznénk a képzett alak hiányát, és ha kétféleképpen lehet valamit kifejezni, akkor sem érezzük az egyiket ,,feleslegesnek''. Az viszont igaz, és nagyon érdekes jelenség, hogy ha két nagyjából egyenértékű alak létezik, akkor előbb-utóbb használatbeli megoszlás szokott köztük kialakulni (mások vagy más értelemben kezdik használni az egyiket és a másikat). Például a magyar igék második személyű felszólító alakjai között sokszor van ilyen kettősség (pl. add ∼ adjad, adj ∼ adjál), ezért sokan éreznek valamilyen különbséget a kettő használata között, de különböző beszélők eltérő különbségeket érzékelnek.

Kifejezetten izgalmas kérdés, hogy min múlik a -zik és az -l képző közötti választás. Tudnivaló, hogy a magyar nyelvben jövevényszavakból csak már nagyon régen csak képzővel alkotható ige. Például a francia traine- (ejtsd: ,,tren'') ige átvétele (német közvetítéssel) a trenírozok, trenírozol stb., nem pedig trenek, trensz stb.

Nos, az igealkotás céljából a szótövek legnagyobb körében, például a hangszereket jelentőknél ma már csak a -zik képző használatos, ezt tekinthetjük termékenynek (produktívnak): a korábban kialakult trombitál, hegedül stb. ellenére én elképzelhetetlennek tartom a vuvuzelál alakot, úgy mondanám, hogy vuvuzelázik. A sportok, játékok esetében is ez a helyzet: pókerezik, nem pedig pókerel (bár régóta kétféle változata van például ezeknek: síel ∼ sízik, bridzsel ∼ bridzsezik). Másfajta töveknél is szinte egyeduralkodó a -zik, például fórumozunk, nem pedig fórumolunk. Mindez a blogozik alaknak kedvezne. Ugyanakkor azoknak az angol eredetű töveknek az esetében, amelyek már az angolban is igetövek, nagyon gyakori az -l képző: csekkol, printel stb. Ezeknek a mintájára alakulhatott ki a blogol.

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
3 éve 2016. január 20. 21:24
5 mederi

-Mit szólnánk ahhoz, ha a "sízik" vagy "síel (*síjel)" bizonytalansághoz hasonlóan létezne a:

"hízik" vagy "*hí(j)ul" is?

Talán létezett is, hiszen egy szleng kifejezés szerint ha

"hízik a mája valakinek",

bizonyosan "hi(j)ú" valamiért magára..

-Másik hasonló "bizonytalanságból" eredhet a "fajul" igénk is, hiszen ha:

"fázik" valaki, "fájul-->fajul", vagyis meggémberedik (talán meg is fájdul), és szélsőséges esetben merevvé válik mint egy fa..

Az, hogy sokkal több hasonló "bizonytalanságból" eredő jelentésbővülés is van, mint a fentiek, lehetséges..

-Ha meggondoljuk, hogy ez a ragozásbeli bizonytalanság (esetenként egyik irányba "beállás", mondhatni kettősség) sok esetben az Esz. második személyre is igaz, felvetheti azt a lehetőséget, hogy két (vagy több) hasonlóan "erős nyelv" összefonódásából jött létre a mai "kiforrott nyelvváltozatunk", amit ma "hivatalos" magyar nyelvnek nevezünk (a "másik" magyar nyelv(ek) neve ma "tájszólás(ok)")? .. :)

8 éve 2011. augusztus 26. 13:13
4 Sigmoid

@zildi: Nem, más népek nem tesznek így. :) A finnek talán, de a finnek totál őrültek. :D

Nem tudom miért félnek egyesek a jövevényszavaktól. Néha, jellemzően az írói, újságírói lelemény teremt új magyar szavakat meglévő tövek torzításával, összevonásával, ami jó és szép dolog, és szívesen is használom az ilyen szavakat. (Pl. "honlap")

Ugyanakkor ez a szeparatista, nyelvújításkori hiszti a jövevényszavak erőszakos "magyarításáért" kifejezetten ellenszenvesnek tartom.

A blog és a jegyzet, napló nem szinonímák. "Blogot írni" sokkal körülményesebb mind szóban mind írásban, mint "blogolni".

A magyar szókincs természetes fejlődése a már fent említett írói leleménny, valamint az idegen szavak folyamatos beolvadása és kisajátítása révén fejlődik "természetesen, önmagából kiindulva". Valaha a szőlő, kávé, elefánt, strucc is idegen szó volt. Szeretnéd "magyarítani" azt hogy elefánt? "Orrmánc"? "Orrony?" "Hosszúorrú barom?"

Épp az a nyelvújító hevület, amit te tolsz (és sok százezer megtévedt elvbarátod), az a természetellenes, erőszakos. A nyelvnek nem lehet feszítővassal meg csavarkulccsal nekiesni, annak csak közröhej lesz a vége, meg kínlódás.

8 éve 2011. február 15. 09:56
3 Pesta

Ne felejtsük el, hogy a „blogozni” azt is takarhatja, hogy blogokat olvasni, böngészni. A „blogolni" inkább olyan értelmet vesz föl, hogy blogot írni (ebből fakad a keresés eredménye).

zildi: az angol „blog" szó egy khiméra, a web-log (tehát webnapló) rövidülése, rövidítése.

Engem jobban zavar az újabb keletű „poszt" és „posztolni", ami régebben magyarul azt jelentette, hogy állás és állni-ácsorogni. Az újabb jelentés az angol „post", azaz [blog]bejegyzés szóból ered, igei alakban pedig bejegyezni - vagyis ang. „to post" = postázni [az írottakat].

8 éve 2010. október 14. 12:44
2 Annie

én blogzani szoktam... :D

9 éve 2010. augusztus 30. 13:57
1 zildi

Már bocsánat, de miért kell nekünk csekkolni meg printelni, na meg blogozni.

Magyarul nem megy?

A blog helyett jegzetel, jegyzetet ír, naplót ír.

Ha már blog kell, akkor semmiképp sem jó hangzású egyik képzett alak sem, hanem állandó szerkezettel fejezhető ki. hogy illeszkedjék a magyar nyelvbe.

BLOGOT ÍR...., ilyen egyszerű.

Azt gondolom, hogy "magyarítani" kellene, hogy a magyar szókincs így, természetesen, önmagából kindulva fejlődjék.

Más népek így tesznek leginkább. Csak végső esetben emelik be saját nyelvükbe az idegen szavakat. Néha persze arra is szükség lehet.