Hány bébe mész?
Mikor lehet kifejezés használatát biztosan a beszélők „slendriánságának”, hanyagságának tulajdonítani? A hanyagság mindig valamilyen elvárásnak való meg nem felelést jelent, tehát csak olyan esetek jönnek számításba, amikor a beszélőtől elvárják a pontos megfogalmazást, és ő nem teljesíti ezt az elvárást.
Az alábbi kérdés egy magát meg nem nevező olvasónktól származik, ami persze nem jelenti azt, hogy ez az olvasó azonos lenne valamelyik másik névtelennel. Mi persze azoknak az olvasóknak is csak a keresztnevét említjük, akik teljes névvel küldik el a kérdéseiket, tehát nem nagy kockázat az sem, ha valaki bemutatkozik. Sőt, én arra buzdítanám a kérdezőket, hogy vállalják a teljes nevüket is, de persze én csak akkor fogom ezeket közzétenni, ha felhatalmaznak rá. Szóval ez a kérdés:
Mennyire létjogosult vagy slendrián bizonyos számszerűségek verbális használata. Konkrétan – egy, a pedagógusok körében elterjedt szóhasználatra utalnék – , hogy pl. megyek a 4. osztályhoz helyett: megyek a 4b-be (ejtve, a négy bébe), vagy viszem a kettő C-s naplót s hasonlók ... A -dik rag elhagyása, persze máshol is – pl. címek említésekor – is hétköznapi. Nem azt mondom, hogy Nyár u. (5.) ötödik, hanem csak öt, és akár a fszt. három sem harmadik, pedig 3. -nak írandó.
(Forrás: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyüjtemény / CC BY-SA 3.0)
Nem is olyan régen írtam ebben a rovatban a számok kiejtéséről, és abban a válaszban röviden jeleztem, hogy a tőszámneveket nagyon sokszor használjuk megszámozott sorozatok tagjainak azonosítására (például házszámok), és hogy ez a használatuk az emberiség történetében viszonylag új keletű. Ezért sokszor figyelhető meg ingadozás a tőszámnév és a sorszámnév használata között, amikor ilyen szám-azonosítókat mondunk ki. Még a legrégebben használt azonosítóknál is van ingadozás, például akkor, amikor hónap valahanyadik napjáról beszélünk: március 15. (ejtsd: [tizenöt] vagy [tizenötödike]). Nem hinném, hogy a rövidebb alakot „slendriánnak” lehetne nevezni, vagyis nem hiszem, hogy hanyagság lenne az oka a rövidebb változat használata.
Hasonló a helyzet névtelen olvasónk példájával is. A 4b [négy bé] kiejtése nyilván rövidebb, mint a [negyedik bé] hangsor, de ebből nem következik, hogy a használatának hanyagság lenne az oka. (Ami pedig a „2” szám [kettő] ejtését illeti, a fent linkelt válaszban arról részletesebben szóltam.) Igaz, hogy az úgynevezett „nyelvvédők” egyik slágertémája a tőszámnevek használata sorszámnevek helyett (például számtalanszor elítélték a tizenkét kerületi tanács típusú szerkezeteket), de a beszélők szemlátomást fittyet hánynak az ilyen pedantériára.
A félreérthetőség lehetősége persze fennáll (hiszen lehetséges éppen, hogy valaki tizenkét különböző kerület tanácsáról akar beszélni), de a tapasztalat azt mutatja, hogy igen ritka a tőszámnevek használatából származó félreértés, és a beszélőket nem zavarja. Minden nyelv tele van félreérthető kifejezésekkel, és minden nyelv beszélői jól elvannak ezekkel.
Egyáltalán mikor lehet kifejezés használatát biztosan a beszélők „slendriánságának”, hanyagságának tulajdonítani? A hanyagság mindig valamilyen elvárásnak való meg nem felelést jelent, tehát csak olyan esetek jönnek számításba, amikor a beszélőtől elvárják a pontos megfogalmazást, és ő nem teljesíti ezt az elvárást. Így hanyagságnak nevezném, ha valaki a boltban azt mondja, hogy Abból az izéből kérek kettőt, különösen, ha az eladó számára ez az információ kevés, és ha a vevő mögött türelmetlenül kígyózik a többi vásárló sora. Nem hiszem, hogy ehhez hasonlítható az a szituáció, amikor az iskola folyosóján az egyik tanár így szól a másikhoz: Megyek a négy bébe.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (24):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Túlképzett Tanyasi Troll: Persze, de a köznyelvi norma is alkalmazhat fura megoldásokat.
@szigetva: „a tárgy eset, a többes szám és a melléknévi -s kötőhangja általában együtt áll”
Gondolom azért más ellenpélda is akad ilyesmire, nem? (Pl. olajat, *?olajak, *olajas – itt max. az *?olajt, olajok, olajos merülne fel alternatívaként, de eta apó az elsőt szerintem itt sem kamázná.)
Akkor a „semmilyen szempontból” helyett inkább úgy helyesbítenék, hogy abból a szempontból nem fura, hogy csak a „megszokottat” hozza – a kodifikált köznyelvi normával (és megkockáztatom, a többség nyelvhasználatával is) megegyezik.
@Túlképzett Tanyasi Troll: De fura, mert a tárgy eset, a többes szám és a melléknévi -s kötőhangja általában együtt áll, mély nyitótő után -a-, mély nem nyitótő után -o-. Az teljesen irreleváns, hogy mit ír bármilyen könyv, maximum azt mutatja, hogy ebben az esetben a könyvek által leírt nyelvváltozatot követem. De ez a nyelvváltozat itt eltér a megszokott mintától.
@szigetva: A „te” paradigmád semmilyen szempontból nem fura. Azt, hogy a második többes számaként jó a másodikok és a másodikak is, A magyar helyesírás szabályai szótárrésze (397. old.) is tartalmazza; a többivel kapcsolatban pedig a nyelvi tanácsadó szolgáltatók legautentikusabbja, az e-nyelv.hu is frappáns magyarázattal szolgál a kétségekkel küzdő nyelvhasználóknak: „A nyelvben a szabályosság nem kizárólagos, ezért az általánosságokon túl a szótárak adhatnak felvilágosítást”. www.e-nyelv.hu/2011-05-17/masodikos-masodikat/
@apó eta: Mivel a szótárban a kérdéses „másodikas” alakulat valóban nincs benne, ezért a hibázó tanarat időközben – statáriális eljárást követően – életfogytig tartó halálbüntetésre ítéltük, e büntetés letöltése után pedig azonmód Szibériába száműzzük; reméljük gyors intézkedésünk a további renitens tanerőknek is intő példaként szolgál majd.
Tisztelettel és a felháborító mulasztás miatt Szíves Elnézését Kérve:
Tonhauserné Tirpák Titanilla,
Klebesberg Belső-Pesti Tankerületi Központ Igazgató Helyettes
Ez a másodikos/másodikas inkább regionális mintsem slendriológiai ingadozás, de persze nem lepne meg, ha a kolléga az utóbbinak venné...
@Irgun Baklav: "Szerintem a legaslendriánabb verzió: „A második osztályos tanulók szíveskedjenek a sor elejére fáradni, a hatodik osztályos tanulók maradjanak hátul.”"
Tökéletes megoldás, bár nem esküdnék meg rá, hogy másodikas/-os koromban megértettem volna 🤣
@MolnarErik: fura, nálam ez a paradigma:
másodikat / *másodikot
másodikak / másodikok
*másodikas / másodikos
@aphelion: kosokkal. Kéne.
@aphelion: Mondjuk szerintem itt csak azzal volt baja a hozzászólónak, hogy [másodikas] szerepelt „második A-s” (avagy [ás]?) vagy „másodikos” helyett.
Szerintem a legaslendriánabb verzió: „A második osztályos tanulók szíveskedjenek a sor elejére fáradni, a hatodik osztályos tanulók maradjanak hátul.”
@apó eta: "Amikor egy magyartanár azt ordítozza a buszmegállóban álló gyerekeknek, hogy "másodikasok előre, hatodikasok hátra", akkor nehogymár én legyek a hülye a gyerekem szemében, ha azt mondom neki, hogy ezt meg se hallja!"
Ebben vajon mi a slendrián, és hogyan kéne aslendriánul mondani? 🤔
A cikkben felhozott kiejtés véleményem szerint egyfajta bennfentességet is kifejez. Az használja így, aki az adott helyen (iskola, kerület, város) otthon érzi magát, és hozzá hasonló közönséghez szól. A "megyek a Csasziba" (Császár uszodába) analógiájára ebben a körben teljesen jogos és érthető a rövidítés.
@hovatovabb: Tehát a feltámadás újravilágrajövetel?
@hovatovabb: Csak arra akartam felhivni a figyelmed, hogy az általad citált "corpus sanctus dei" latinul értelmetlen. (De persze nem fűzök hiú reményeket ahhoz, hogy veszed az adást.)
@szigetva: magyarul megtestesülés : világrajövetel.
elhunyni : világbóltávozás.
feltámadás : újramegtestesülés.
az Úrnak a napját számítják. ami szabbatum.
.
latinum litanum.
domini dominium.
devatum devatum
az Úr évét azt azt hiszem, azt régebb óta számítják.
.
az Urunk Jézus
Buddha után 543 évvel
4 ezer 5 száz 7 éve h lovas nemzet
9 ezer pár éve h a tüzet ismeri