Mózessel és Ehnatonnal, a két nagy vallásalapítóval első látásra ellentétes módon bánt a kulturális hagyomány.

A korábbi eljárás során nem értesítették az alperes polgármesteri hivatalt a felperes Minority Rights Egyesület mellett benyújtott támogatói keresetek egy részéről.

A boltokban megjelentek az első csokimikulások meg szaloncukrok, sőt tegnap már ipari mennyiségű karácsonyfatalpat is láttam. Itt van hát az ideje, hogy mi is elkezdjük karácsonyi édességekre csorgatni a nyálunkat.

A magyarlakta településeken különböző kulturális programokat szervezhettek.

Ha Prágáról szóló útikönyv fordítását vállaljuk el, nem lenne érdemes legalább valami nagyon minimális szinten tisztában lenni olyan alapvető dolgokkal, mint például a Švejk pontos magyar címe, vagy a talán leghíresebb prágai utca bevett magyar neve?...

„Az agyam rabja vagyok… megtanultam kételkedni a saját állításaimban, és beláttam, hogy legalább ugyanolyan fontos megkísérelni cáfolatukat, mint bebizonyításukat.¨

Ki tudja, mi vár ránk egy idegen bolygón. Lehet, hogy öngyilkos merénylők, de az is lehet, hogy egész terroristakommandók. Sőt az sincs kizárva, hogy csak ijedős emberek dolgoznak a NASA-nál.

Az időt csak úgy győzhetjük le, ha nem törődünk vele. És ezt nem Coelho írta.

Nehéz munka a fordítóé, de azért ennyire nem. Egy „Vigyázat, lépcső!”-felirat és hasonló szintű dolgok ilyen méretű elhibázása nehezen menthető. Ezért mi meg sem próbáljuk mentegetni az elkövetőket, csak elétek tárjuk vétkeiket.

Úgy tűnik, az automatikus fordító nem mindig tud különbséget tenni a két nyelv között.

Ha valaki szeretné, hogy benne legyen a tévében, nincs más dolga, elég McCoyra változtatni a nevét, aztán kezdődhet az izgatott várakozás. Előbb-utóbb biztosan felemlegetik itt vagy ott.

A sejtek ravasz dolgok, az igazán komoly gond velük az, hogy a fordító nem feltétlen ért hozzájuk, a ravasz tévénézők között pedig akad olyan, aki igen. Hiába, a régi iskolában sok mindent megtanultak!