Olvasóink nyitott szemmel járnak a világban, érdeklődnek távoli népek és nyelvek iránt, nem csoda, ha kérdések merülnek fel bennük. A válasz néha csak néhány kattintásra található, máskor igazán nincs is...

A politikusok fontos döntésekből hagynak ki minket: nem beszélik meg velünk gyermekeink oktatásának, a tudomány működésének kérdéseit, és azt sem, hogy érdemes-e fenntartani olyan intézményeket, melyek semmit sem csinálnak. De van olyan intézmény, me...

Olvasónk feltesz egy rendkívüli jelentőséggel bíró kérdést, melyre a válasz látszólag egyértelmű, de úgy tűnik, mégsem mindenkinek nyilvánvaló. Talán éppen azért, mert annyira magától értetődő...

Derült égből az új szabályzat: nyúlfarknyi bejelentésből értesültünk, hogy itt a régen várt(?) új helyesírás. Lesznek, akiknek rossz lesz!

Nem elég, ha betéve tudjuk a szabályzatot. Nem elég, ha valahogy feloldjuk az ellentmondásokat. Nem elég, ha mindenre figyelünk. Még egy kis extra műveltség is kell...

Nehéz frappáns nevet adni egy minisztériumnak, egyesületnek, intézetnek vagy tanszéknek. Ha végre megvan a név minden alkotórésze, már csak le kell írni. Ez sem egyszerű feladat.

Vannak idegen városnevek, amiket nem egyszerűen adaptáltak a magyar nyelvben, hanem inkább azt kell mondanunk, hogy van magyar nevük. A többi városnév esetében viszont egyszerűen megtartjuk az eredeti írásmódot, a kiejtést pedig úgy-ahogy utánozzuk, ...

A földrajzi nevek írása a magyar helyesírás egyik neuralgikus pontja. Olvasónk viszonylag egyszerű kérdést tett fel, de tudtán kívül darázsfészekbe nyúlt.

A helyesírási hibák kapcsán gyakran azon érdemes elgondolkodni, hogy vajon a szabályozás értelmes-e. Különösen akkor, ha a szabályzattal maga a kiadója megy szembe.

A kötőjelnél hosszabb vonások közül 1954-ig csak a gondolatjelről szóltak a szabályzatok. Ekkor jelent meg hivatalosan a magyar írásjelek között a nagykötőjel, ami a nyomdászok már évtizedek óta használtak. Mi ez, mire való, és miért volt rá szükség?...