Luftbalmok
Amikor a hibásnak tartott alakok egészen természetesek, a helyesnek tartott alakok pedig akár hibásnak is nevezhetők... persze nem érdemes nagyon felfújni az ügyet.
Vannak nyelvhasználók, akik egyáltalán nem érzékenyek nyelvi kérdésekre, és a legszembetűnőbb jelenségeket sem veszik észre. Vannak azonban olyanok, akik rendkívül érdekes dolgokat képesek megfigyelni, és szinte sajnáljuk, hogy nem mentek nyelvésznek. Ilyen felfedezést tett Krisztián nevű olvasónk is:
Egy gyors kérdésem van: mennyire ismert a luftballon szó "luftbalmok" többesszámú alakja? Gyerekkoromban szüleimtől többször hallottam, de nem tudom, hogy ez csak családi nyelvhasználat-e, vagy félig-meddig köznyelvi alak, illetve, hogy vajon miért lehet szokatlan alakja?
Nos, azt nehéz megmondani, hogy az alak mennyire elterjedt. A neten kb. tucatnyi találat van rá (a luftballonok jóval gyakoribb), ami vagy azt jelenti, hogy kevesen használják így, vagy azt, hogy nem érzik eléggé köznyelvi alaknak. Azonban a tárgyesetű luftbalmot háromszor gyakoribb, igaz, a találatok egy részében elítélően idézik, és van, ahol idézőjelben szerepel.
Az adatok A magyar nyelv etimológiai szótárából (TESz.) származnak. A luftballon német eredetű szó, a Luft ’levegő’ és a Ballon ’léggömb; lombik; izzólámpa búrája stb.’ A német Ballon az olasz pallone ’nagy labda’ szóból erde, melyet a palla szóból képeztek. Ez a szó a longobárdból (lombardból) került az olaszba. A longobárd egy germán nyelv(járás) volt, a szó eredetét tekintve azonos az angol ball ’labda’ szóval. Az olaszból a francián keresztül került a németbe, onnan pedig számos más nyelvbe. A ballon magyarban a 18. század végén bukkan fel ’labda’ jelentésben, majd a 19. század elején ’léghajó’ jelentésben. A 20. század elején már ’üvegtartály’, közepén ’ballonvászon’ jelentésben is használták. A luftballon a ballonnal azonos évben 1793-ban bukkan fel, szintén ’léghajó’ jelentésben, ’játékként használt léggömb, lufi’ jelentésben csak száz évvel később jelenik meg.
A ballon szót már a 19. század legelején is megtaláljuk balom alakban. Időnként ma is előfordul a hangkivetés nélküli formákban is – el is indítja a lingvicista kommentek áradatát. A TESz. szerint az m-es változatok a magyarban fejlődtek. Ennek némiképpen ellentmond, hogy ha rákeresünk a luftballom alakra, akkor egy halom más nyelvű – köztük német – adatot találunk. Akár a magyarban alakult ki a az m-es változat, akár így vettük át, az egészen biztos, hogy a balom : balmok : balmot stb. ragozás a halom : halmok : halmot típus hatására alakult ki. (Hasonló, de n-re végződő szavunk nincs, ezért a *luftbalnok, *luftbalnot nem fordul elő)
Kicsit más a helyzet az -ll-lel.Az [ll] ejtéssel szintén nem alakulhatott ki hangkivetéses ragozás – viszont ha kialakult volna, az [ll] mássalhangzókapcsolatban amúgy is rövidült volna. Az -ll- a németben sem jelöl hosszú mássalhangzót, csupán azt, hogy az első szótag magánhangzója rövid. A német kiejtés alapján tehát eleve [balon] formában kellett átvennünk, és a mai napig gyakran így ejtjük. A [ballon] ejtésmód csupán az íráskép hatására terjedt el – mivel régóta meghonosodott szóról van szó, tulajdonképpen nem is érthető, a helyesírási szabályzat miért követi az idegen írásmódot, és miért a ballon, luftballon formákat írja elő.
Összefoglalásként tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a luftbalmok nem a luftballon, hanem a luftbalom többes számú alakja volt. Később azonban a hangkivetés nélküli luftbalom- tőváltozat erősebben visszatorult, mint a hangkivetéses luftbalmo-, ezért a nyelvhasználók ma úgy érezhetik, hogy a a luftbalmok nem a luftballon ragozott alakja. Lényegében tehát szuppletív ragozásról beszélünk, azzal a különleges megszorítással, hogy a különböző paradigmák összeolvadó alakjai azonos eredetűek.
Felfújható tehén: luftbarom. :D
Ilyen cikkek lehetnének most is. Vagy most már nem jönnek ilyen jó olvasói kérdések? Nagyon érdekes téma, nem is vettem észre, hogy ennyiféle ragozása és kiejtése van a luftballonnak. Nem véletlenül írom rendszeresen, hogy össze kéne állítani valakinek egy magyar kiejtési szótár(a)t, nem csak köznyelvi, de tájnyelvi és megbélyegzett alakokat leközlésével, ami nem csak a magyarul tanuló külföldi ajkúaknak lenne rettenet nagy segítség, de még magyarok is sok érdekességet fedezhetnének fel benne a saját anyanyelvükről, és nem terjednének mesterséges nyelvműleséssel kialakított, íráskép szerinti ejtések. Az ugyanis egyáltalán nem igaz, hogy mindig mindent úgy ejtünk, ahogy írunk, meg az sem, hogy a magyar helyesírás, írás fonetikus. Inkább fonémikus, de még az sem mindig a sok idegen írásmódú szóalak és akadémiai alakok elitisa erőltetése miatt (luftballonban a hosszú ll, a-s írási a kalciumnak). Sokkal jobb lenne egy ilyen szótár elkészítésébe pénzt és erőforrást ölni, mint ilyen helyesírási szabályzatba, meg nyelvstratégiai balfékségbe, ami semmire sem jó.
@lcsaszar:
igen, de a t-nek az ejtésbeli kimaradása sima mássalhangzó-kiesés (csak ejtésben), vagyis nincs köze a német eredeti ilyen-olyan deformálódásához.
a fotel, ridikül beolvadása pedig pont azért nem hasonlít a luftballonéra, amit a cikk is említett: rendszerint a helyesírásban is megjelenik az, ahogy magyarul ejtünk valamit (lásd a fotelt és a ridikült, amelyek ékes példák erre a "magyarosított" írásra), ezzel szemben a ballon-t még mindig fixen két l-lel kell "helyesírni", annak ellenére, hogy a többség [lufbalon]-t, [hőlégbalon]-t, [balonkabát]-ot mond, rövid l-lel (az átadó nyelvbeli ejtésnek megfelelően).
Sőt a t is ki szokott maradni: lufbalon, lufbalmot. A német szó ugyanúgy beolvad a magyarba, mint tette a fotel, ridikül, stb.