Újabb helyesírási kérdést kaptunk olvasónktól. Ezúttal arra jutottunk, hogy sem a szabályzat, sem a hozzá tartozó szótár nem ad eligazítást. Csak azt nem értjük, miért csinál úgy, mintha adna.

Sok minden befolyásolhatja, hogy hogyan írunk át egy szót magyarra: szerepet játszhat az eredeti kiejtés és helyesírás is. De miért kéne egészen másként írni, mint ahogyan a szabályzat elrendeli?

Ugyanolyan-e a magyar és az angol [t]? Van-e az angolban [c], vagy a magyarban „th”? Van-e magyaros angol tájszólás? Mit csinál, aki angolnak született, de nem tud „th”-t ejteni? Az olvasó kérdez.

A magyar anyanyelvűek közül sokan valószínűleg tudatában sincsenek annak, hogy három szóban úgy cserélik fel a hangokat, amihez hasonlóan más szavakban soha. Bár az ok alapvetően ugyanaz, a három szó története jelentősen különbözik.

Az angol és a magyar nem rokon nyelvek. Mégis felfedezhetünk közöttük olyan hasonlóságot, amit nem tudunk friss és egyébként is főleg a szókincset érintő kapcsolatukkal magyarázni. A mássalhangzó utáni [j]-t vizsgáljuk.

A „karalábé” szó, bármilyen hihetetlen is, az olasz „cavolo rapa” (kb. ’kelretek’) szóból származik, feltehetően német közvetítéssel, hiszen régebbi német nyelvváltozatokban léteztek [kalarábe], [kel(e)rábe] hangzású alakjai.

Cammogott már Ön? Esetleg ballagott vagy kullogott? Baktatott vagy caplatott? Mi a különbség? Minek ennyi egyforma szó? Cikkünkben ilyenekről lesz szó; megtudhatjuk, hogy nemcsak hangulatot lehet velük kifejezni, hanem mást is elárulnak a nyelvünkről...

Az angolban a stabilabb hangsúlyos szótagokból előbb tűnik el a [j], mint a változékonyabb hangsúlytalanokból. Egy kis tájszólás-ismertető után ezt a meglepő helyzetet próbáljuk meg magyarázni.

Egy verseny, melynek a nevét Magyarországon mindenki rosszul ejti – vagyis hát mindenki jól ejti, csak az angolok ejtik rosszul. Ismét kiderül, mennyire felesleges nyelvtörténeti alapon beszélni nyelvhelyességről.

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” Ezt olvashatjuk János evangéliumában, és azt is tudjuk, hogy az „ige” jelentése itt ’szó’. Azt azonba...

Olvasónk szeretné megúszni a pultosok kioktatását, a pincérek lesújtó tekintetét, ezért fordult hozzánk. Betekintést nyerünk a pesti romkocsmák kőkemény, lingvicista világába...

A nyelvekben a hangok eltűnnek és megjelennek. Az angolban ma van [v], [z] vagy [zs], az óangolban nem volt. Illetve [v] és [z] volt, de nem úgy – [zs] viszont sehogy se. Hogyan szlalomozott az angol szoknya, hogy elkerülje a szájpadlást?

Az idei labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit Gundel Takács Gábor, Menczer Tamás, P. Fülöp Gábor, valamint Mezei Dániel közvetíti. Az utóbbi kommentátor tevékenységét sok futballbarát kifogásolja. Ennek oka többrétű, ám annyi bizonyos, hogy a szakmai ...

A fél ’retteg’ és a fél ’½’ két egymástól független szó, amelyeket véletlenül ugyanúgy ejtünk ki. Az ilyeneket homonimáknak nevezzük. Angol homonimákat vizsgálunk, utánajárunk annak, hogyan alakult ki, hogy ugyanúgy mondunk különböző dolgokat.

Mitől ingadozhat, vagy térhet el az eredetitől jelentősen el egy-egy idegen szó ejtése a magyarban? Eldönthető, hogy mikor van szó hibáról? Néhány tipikus esetet vettünk szemügyre.

Bárhogy ejtenek is egy szót abban a nyelvben, amelyből származik, minden nyelvben az a kiejtési mód minősül helyesnek, amely az adott beszélőközösségben bevett. De mi van, ha egy beszélőközösségben több ejtésmód is elterjedt? És ha minden hibás alak ...

Ki az a cseh komikus, aki parodizálja a magyar nyelvet, és miért? Milyen eszközökkel él? Milyen filmben szerepel a magyar netet bejárt jelenet? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána. Vigyázat, szomorú végkifejlet!

A helyesírás hol a kiejtés után megy, hol elemzésre kényszerít minket – időnként olyan szerkezeteket kell kielemeznünk, melyek valójában nem is részei nyelvünknek. Pont az ilyen esetek felelősek azért, ha időnként teljesen indokolatlannak tűnő helyes...

Mi történik sok iskolában a gyerekekkel helyesírás-tanítás címén? Összeállítanak egy tesztet a legképtelenebb dolgokból, amiket egyszer a nyelvészek rosszul szabályoztak. Ha a gyermek nem úgy írja, ahogy kell, hanem ahogy kellene, ha jó lenne a szabá...

A rendhagyó múltidejű angol igealakokat vizsgáljuk. Gyenge és erős igék, ablaut és umlaut, sőt, álablaut, és persze a magánhangzó-csúszka. Talán nagyobb megértéssel leszünk a nyelvtanulók életét megkeserítő rendhagyó múlt idejű igealakok iránt.

A nyelvnek az a szemlélete, amelyik az iskoláinkban még mindig szinte egyeduralkodó, azt sugallja, hogy a „szabályok” mindig egyetlen „helyes” alakot engednek meg. A nyelvet olyasmiként mutatja be, mint a helyesírást, pedig még a helyesírási szabvány...