Miért varangyos a varangy?
Mi közük a kétéltűeknek a párosujjú patásokhoz, illetve az űrlényekhez? Itt a kijózanító magyarázat.
Némiképpen furcsa, hogy ugyanezt az állatot (pontosabban többféle fajt is) varangynak, de varangyos békának is nevezhetjük. Kicsit olyan ez, mintha a zebrát zebrás lónak, a párducot párducos macskának is nevezhetnénk. Mi az oka ennek a furcsaságnak?
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a varangy szóban a var ’hegedő seb, sebhely’ szót ismerhetjük fel. Ennek legkorábbi adatolt jelentése ’az állati bőrfelület színben is elütő, kiemelkedő foltja; bibircsók’. Ennek kicsinyítő képzős alakja a varacs, varacsk, ebből Hasonló n-betoldást figyelhetünk meg a göröngy, konty vagy a rongy szavakban. fejlődtek az n-nel bővülő, illetve gy, ty, c, dzs-végű változatok: a 18-19. században a varacsos, varancsos, varancos, varandzsos, varatykos, varanckos stb. változatok is előfordulnak. A kapcsolat eredeti jelentése tehát ’bibircsókos béka’, és lényegében a véletlenenk köszönhető, hogy éppen a varangyos alakváltozat került az irodalmi nyelvbe. A varangy önálló ’varangyos béka’ jelentésű használata nyilván annak köszönhető, hogy a varangy önállóan kiszorult a használatból, és csak ebben a kapcsolatban maradt fenn, így a nyelvhasználók ezt az elemet eleve a békával azonosították.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ivengo(RUS))
A bibircsókos bőrfelületre való utalás már a 14. század végétől adatolt, elsősorban békák és gyíkok elnevezésében: varas, varakas, varakos. A -k képző a fent említett hosszabb alakokhoz is járulhat: vannak adatok varangyaki, varangyékos, varangyakos, varangyikos, varancsokos békáról is, és az állat neveként előfordul a varangyok, varangyak, varancsag, varancsék, varandok is.
Ám a szó nem csupán kétéltűek és hüllők nevébe került be, ide tartozik a Sivatagi showból is jól ismert varacskos disznó neve is (hogy ezt a Wikipédia miért írja egybe, azt nem tudjuk):
A fenti jelenettel kapcsolatban azonban felhívnánk a figyelmet arra, hogy minden bizonnyal megrendezett. A kutatók ugyanis erősen kételkednek abban, hogy az állatok valóban lerészegedhetnek az erjedt gyümölcsöktől.
A varangynak a magyarban még egy specifikus jelentései is kialakult: így hívták az Orion űrhajóról szóló ős-sci-fi sorozatban az ellenséges űrlényeket (a német eredetiben egyszerűen békák).
@LvT: Egyetértek. Néhány rovarnév csak mutatóba, amik szintén azt illusztrálják, hogy a fajneveknél más prioritások vannak.
foltosszárnyjegyű levéldarázs DE csámpás lábú Maris
hosszúcsápú szalmacincér DE hosszú lábú fehér gólya
közönséges pikkelyesormányos DE közönséges koszos zokni
sárgaarcú bibircsesbogár DE sárga arcú bibircses banya
tizenhárompettyes katica DE tizenhárom emeletes ház
@Fejes László (nyest.hu): >> Az OH. egyértelműen a varacskos disznó mellett foglal állást. […] És ez nem az OH. hibája <<
Én azért ezt a következő kiadásban korrigálandó következetlenségnek minősíteném az OH. részéről. A helyesírásban is, mint a jogban, a lex specialis megelőzi a lex generalist, így a szakmai helyesírásnak ezen a téren precedenciája van. Azonban a fajt, mivel nem európai nem lehet megnézni a Gozmányban, az írásmódját külön kell levezetni. Ez a wikis szerkesztőnek sikerült: éppen lehetne különírt <*varacskos disznó>, ha nem több fajra vonatkozna. De „sajnos” nem csak egy varacskosdisznófaj van, hanem kettő plusz a kihaltak {1}. A faji jelzővel pedig már háromtagú lenne ezeknek a nevük, ez pedig már sértené a binominalitás elvét. És ha az alfajokat is meg akarjuk nevezni, akkor még tovább differál a név.
{1} en.wikipedia.org/wiki/Metridiochoerus
.
>> Mondjuk el sem tudom képzelni egy szóban ejtve, pedig én hajlamos vagyok rá, nekem feketerigó és sárgarigó. <<
Ugye tudjuk, hogy a <vizes pohár> és <vizespohár> különbsége nem jelenik meg a kiejtés szintjén: tehát az egy szóban való ejtés nem elégséges teszt a helyesírás eldöntésére. De amúgy ez definíciószerűen így van, mert ha teljesen intuitív lenne az írás, akkor nem is helyesírásnak (ortográfiának) neveznénk, hanem grafematikának.
Amúgy a régebbi szakirodalom is egybe írta a <feketerigó>-t, és én is hajlamos vagyok írni. Csak ez grafematikai alapon történt, de azóta megszületett a szakmai helyesírási szabályozás. Ezt a mérvadó irodalomnak követnie kell. Személyesen úgy vélem, magánszemélyek nyugodtan írhatnak <*feketerigó>-t és <*varacskos disznó>-t, mert a vonatkozó rendszertani, ill. szakhelyesírási ismeretek nem várhatók el tőlük. De azok a források, amelyek normaképzőktől, vagy normahordozóktól – az OH-n kívül ide értem a Wikipediát is, és a népszerűsítő tudományos sajtót, benne a nyestet is – elvárható, hogy az ezzel kapcsolatos információk birtokában legyenek, vagy ha nincsenek, akkor azt „beszerezzék”.
.
>> De akkor ez egy újabb szép példa egyfelől arra, hogy mennyire idióta (értsd: nyelvi tényeket figyelmen kívül hagyó) a helyesírás szabályozása <<
Már Leibnitz sajnálkozott a „filozófiai nyelv” hiányán, azaz olyan nyelvén, amely az emberi nyelv természetes többértelműségétől mentes. Ez, amilyen jól jön az irodalmi alkotásokban, olyan zavaró lehet a szakmunkákban. A szaknyelvek képviselői tehát egyértelmű terminusokat akarnak, legalább írásban: mindenféleképpen kompromisszumot kell kötni az ellentmondó igények közt. Amúgy is az a veszély már, hogy kihal a magyar természettudományos szaknyelv, tehát óvandó, mint a tubesi bazsarózsa.
@LvT: Az OH. egyértelműen a varacskos disznó mellett foglal állást. Mondjuk el sem tudom képzelni egy szóban ejtve, pedig én hajlamos vagyok rá, nekem feketerigó és sárgarigó. De akkor ez egy újabb szép példa egyfelől arra, hogy mennyire idióta (értsd: nyelvi tényeket figyelmen kívül hagyó) a helyesírás szabályozása, másfelől arra, hogy a helyesírási szakértők sem képesek követni saját szabályaikat. (És ez nem az OH. hibája, a Helyesírási kéziszótárban is külön van. Mindenesetre köszönjük a felvilágosítást.
A kételkedés nem arra vonatkozik, hogy általában használnak-e tudatmódosítókat állatok, hanem erre a konkrét esetre. A filmben pedig azt magyarázzák, hogy a gyümölcs erjed... máshol azt írják, hogy legalábbis az elefántok csak a fáról szedik a gyümölcsöt, a földről már nem...
>> varacskos disznó neve is (hogy ezt a Wikipédia miért írja egybe, azt nem tudjuk): <<
Azért írja egybe, mert a vonatkozó szaknyelvi , Gozmány-féle helyesírási szabályozás követni rendeli a tudományos nevezéktant. A <disznó> a <Suinae> alcsaládnak megfelelő név {1}, a varacskosdisznók egy másik alcsaládba, a <Phacochoerinae>-be tartoznak, így tulajdonképpen nem is közeli rokonok.
Egy nemzetségnek (alcsaládnak stb.) megfelelő magyar nevet pedig a szaknyelvi szabályozás egybeíratja a helyesírási szabályzat 107 b) ill. hasonló pontjainak általánosításával: „a[z] […] összetételeket egybeírjuk […] [ha]tagjai[k]nak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege”.
Ugyanígy a <fekete rigó> a <Turdus> ’rigó’ nembe tartozik, ezért külön írjuk, de a <sárgarigó> nem ide tartozik, sőt egy másik család tagja, ezért egybeírandó. A <hörcsög> a <Cricetus> nemzetség magyar megfelelője, az <aranyhörcsög> pedig a <Mesocricetus> nemzetségé, ezért írandó egybe. A <béka> a kétéltűek egyik rendjébe tartozó fajok neve , az egybeírandó <teknősbéka> pedig a hüllők közé sorolt rend tagjainak a köznapi neve.
{1} hu.wikipedia.org/wiki/Suinae , hu.wikipedia.org/wiki/Disznófélék
.
>> A kutatók ugyanis erősen kételkednek abban, hogy az állatok valóban lerészegedhetnek az erjedt gyümölcsöktől. <<
Mindenesetre, hogy a cikkhez kacsolódjak, Ausztráliában olyan megfigyelések is vannak, hogy kutyák rendszeresen nyalogatják a <Bufo marinus> ’agavarangy’ narkotizáló bőrváladékát.
A Sivatagi show jelenete lehet, hogy megrendezett, de szerintem tényleges megfigyelés az alapja, és a beidézett cikk is írja, hogy „the authors posit that an intoxicant other than alcohol may be responsible for "tipsy" behavior”, azaz ’a szerzők felteszik, hogy az alkoholtól eltérő kábító anyag lehet felelős a „spicces” viselkedésért”.
{2} index.hu/tudomany/2013/12/16/fuggok_lesznek_a_kutyak_az_oriasvarangy