Itt a kacsa, hol a kacsa?
Kacsa, kácsa, réce, ruca – mind-mind ugyanannak a madárnak a neve. De vajon hol melyik nyelvjárási változatot használják, és honnan erednek ezek a nevek?
A Nyelvtudományi Intézet kacsáiról szólva a tőkés réce helyes írásmódjának kérdését feszegettük. Ám a kacsa nyelvileg nem csak ezért érdekes. Már eleve ott a kérdés: ha egyszer kacsa, akkor miért réce, ha egyszer réce, akkor miért kacsa? Nos, a válasz viszonylag egyszerű: a nyelvjárásokban megtalálható különböző elnevezésekből az egyik a köznyelvbe, a másik a szaknyelvbe került be? De hol melyik változatot használják?
(Forrás: Kálmán Béla: Nyelvjárásaink. Tankönyvkiadó, Bp., 1966)
Mint azt a fenti térkép mutatja, a kacsa szót a Tisza felső folyásvidékén, illetve az Északi-középhegységben használják. Az ehhez közel álló kácsa változat a Tisza alsó folyásánál, a Duna-Tisza-közén és a Duna északi folyásánál használatos.
A récét ezzel szemben a Dunántúlon használják, a Dunazug kivételével – ezen kívül szórványosan előfordul Erdélyben is. Erdélyben emellett a hangalakilag hasonló ruca is elterjedt: a Partiumban, illetve az Alföld keleti peremén ez az alak mondható egyeduralkodónak.
Ezeken kívül van még három alak, mely viszonylag szűk területen használatos: a gacsi (mely kevésbé nyilvánvaló módon, de szintén a kacsa változata) a Szamos torkolatának környékén, a tóka a Sárközben és a pata Szlavóniában.
TESz.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
Honnan erednek ezek a szavaink? A kacsa szláv, pontosabban szlovák eredetű, ott 'kiskacsá'-t jelent, és hangutánzó szóból keletkezett. A réce viszont belső keletkezésű magyar szó, de szintén hangutánzó eredetű, a recseg szóval függ össze. Hasonló hangalakú és jelentésű szavak vannak a horvátban és a szlovénben is, de a TESz. szerint ebben az esetben a hasonlóság véletlen. Szintén hangutánzó eredetű a ruca: mint a TESz-ból kiderül, kacsahívogató, kacsakergető szóként a Dunántúlon is ismerik. A legmeglepőbb a tóka eredete: ez állítólag a tó kicsinyítő képzős alakja, és a kacsa a vízkedvelő életmódja miatt kapta ezt a nevet. (A pata szót ebben a jelentésben a TESz. nem ismeri)
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (53):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Egy etimológiai megközelítés lehetne, hogy ahogyan a szőlő "kacs" "rákattan" bármire, úgy kapaszkodnak, a kis kacsák az anya kacsára, szépen sorban "rákattannak" és ahogy (akármilyen kanyargással ) úszik, ők kacskaringósan (is) követik..
(Kacs-->kacsa)
Késztetés párban:
"*kaszt (szt-->ccs-->cs), kacs/ *kadt (hasonulás: katt)-->kattan
("e"-vel: "keccs-->kecs"/ "ketten")
Elnézést, a gúnárt kétszer is beírtam..
Nem etimológizálok, mert szerintem, a különböző kifejezések hasonlóan a libához (ahol a hím "gúnár"), vagy a csirkénél (a hím kakas), a kacsánál a hím "gácser (pl. Kiskunlacházán)-->*kácser--->kácsa?", a libánál a hím "gúnár", házi állatok..
A réce inkább fiatal, vagy vad kacsa lehet..
A főleg állattartó népeknél mint a magyarok, voltak részletesen, koruknak megfelelően nevezett állatok. A Magyarországra betelepült népek, akik elsősorban földműveléssel foglalkoztak, nem annyira részletezték az elnevezéseket.. Gondolom ez az oka, hogy területenként más-más "kizárólagos kacsa elnevezés" honosodott meg..
Tisztelt nyest.hu!
Egy valamit nem értek. Ha a kacsa (a szlávban) hangutánzó eredetű, akkor miért ne fejlődhetett volna ki a magyarban is hangutánzóként, mint például az ilyen esetre tökéletes példa: a kakukk, mely tudomásom szerint minden nyelvben - ugyan hasonló szó vonatkozik rá, de - függetlenül keletkezett?
@Fejes László (nyest.hu): "Jó, hát akkor szerinted biztos a magyar ház is a német Hausból van, vagy fordítva, szóval nincs miről beszélnünk."
Valóban, meggyőződésem, hogy az ezernyi szemantikai hasonlóság nem véletlen, és nem csak a finn kota szóig kell ellátni (kota van a Kaukázusban is, az miért nem jó?), úgyhogy tényleg nem azonos a véleményünk, ettől még van miről beszélni.
"Ja, hát ennyi erővel a magyar tolvaj is a szarkából jön. Vagy fordítva."
Nem, ezek párhuzamosan hordoznak részben hasonló jelentést. Te ezt biztosan tanultad, milyen szakkifejezéssel illetik azt, ha egy emberi jellemzőt az irodalomban olyan dolog, ill. olyan élőlény nevével helyettesítenek, mely megtestesíti azt a jellemzőt. Van, hogy egy másik korszak másik nyelve másra használta, és áthúzódott - részben a periférikus szókincsbe, szlengbe - hasonló hangalakkal egy poénos szóalakként más nyelvbe. Itt nem a tolvaj szót kell eredeztetned a szarka szóból, hanem arra kell gondolnod, hogy a két szó jelentésének van átfedési területe, és ez alkalmassá teszi őket arra, hogy bizonyos helyzetekben helyettesítse az egyik a másikat.
@Krizsa: Nézz utána te, én már megtettem megtettem, mielőtt jeleztem volna neked, hogy hülyeség, amit írtál. Neked sem ártana, a az előtt ellenőriznéd le a dolgokat, mielőtt leírod, akkor talán nem irkáltál volna öt karommal lecsapó sasról se, meg hasonló hülyeségekről.
@baloch: „Nem sok madarat ruháznak fel tolvaj-szereppel, és a szarkát okkal.”
Ja, hát ennyi erővel a magyar tolvaj is a szarkából jön. Vagy fordítva.
„Azt sem hiszem el senkinek, hogy a sumér-asszír-perzsa "zú" "zuh" "zagh" szavaknak semmi köze nem lehet egymáshoz, ha már egyszer hasonlót jelentenek, egy régióban fordulnak elő (Mezopotámia-Irán), és történelmi kapcsolat van e szavakat használó népek közt.”
Jó, hát akkor szerinted biztos a magyar ház is a német Hausból van, vagy fordítva, szóval nincs miről beszélnünk.
@baloch: Ált. helyesnek tartom, amit írsz. De a sémi (akkád-héber) S.R.Ch hármasgyök VONSZOLÁST jelent: elviszi. Ez persze lehet lopás is, lehet szarka is. A "zu" meg nem biztos, hogy konkrétan utal valamilyen madárra, valszeg csak: AZ, EZ (amit korábban említettek a szövegben: lehet tolvaj is, szarka is).
Konklúziók:
1. CSAK teljes szótárak feldolgozása után lehet érdemleges véleményt mondani bármely nyelv bármilyen szaváról, hogy az mit is jelenthet: OTT, ABBAN a nyelvben.
Tehát ha én véleményt mondok a magyarról a héber ellenében, az nagyon valószínű, hogy igaz. Mert mind a két nyelvet Á-tól Cetig átkutattam. Ha az akkádról (amit nem ismerek), de az akkád a héber protonyelve, akkor LEHET, hogy igazam van. Ha a finnről mondok valamit (nem beszélem és így nem is dolgozhattam fel): az ESETLEG igaz.
2. Az olyan alap-feltételezés, hogy az eurázsiai nyelvek (még a tonálisakat is beleértve) nem "egy tőről származnak", hanem mondvacsinált nyelvcsaládokra bonthatók - nemcsak ostobaság, hanem már 150 éve tudatos indogermán "árja-csalás".
Nemcsak az egyszótagúak, hanem még az egyszótagú ragok is kozmopoliták. Vagyis kb. ugyanazt jelentik a különböző eurázsiai és észak-afrikai nyelvekben. De ezt még senki nem kutatta...
3. Miért nem jelentik (szerintem) ugyanazt a világ összes nyelvében és nem nemcsak az eurázsiaiakban? Elvileg ez is lehetséges, de nem biztos. Mert az afrikai előember, igen, az szerezte meg elsőként a zöngés (a magánhangzók és zöngés mássalhangzók) kiejtésének és kezelésének a képességét - nem az európai előember. (z pedig nem észbeli lépességektől, csak a "jó (mélyreszállt) gégétől" függött. Tehát amiről fogalmunk sincs, arról nem mondunk véleményt.
@Fejes László (nyest.hu): "az akkád szó nem a tolvaj természetű szarkából ered, hanem a šarāqu ’lop’ jelentésű igéből képezték. ... Egyfelől semmilyen jel nem utal arra, hogy a szarkára is használták volna,"
Azért van rá jel, és lehet logikus kapcsolat:
"Zú madár ellopja a sorstáblákat a legfőbb istentől, Enliltől"
forrás: óbabiloni és óasszír korból származó háromtáblás eposz
Nem sok madarat ruháznak fel tolvaj-szereppel, és a szarkát okkal.
Azt sem hiszem el senkinek, hogy a sumér-asszír-perzsa "zú" "zuh" "zagh" szavaknak semmi köze nem lehet egymáshoz, ha már egyszer hasonlót jelentenek, egy régióban fordulnak elő (Mezopotámia-Irán), és történelmi kapcsolat van e szavakat használó népek közt.
Jól van, nézz utána még egyszer. A nagy pandának van széles fekete öve. Én is csak a Wikipediából tudom... habár biztosan láttam már élő pandákat is az állatkertben.
S valóban tévesen tettem hozzá a magyar táblázatban, hogy erszényes. Általában nem aznap dolgozom fel a táblázatokat, hanem néha csak egy hónappal azután, hogy összeszedtük a szavakat. Addigra meg biztos elfelejtettem, hogy utána kellene nézni a pandának, miféle öve van?
Még nagyon sok hiba lehet a könyvemben - hamarosan átjavítom.
Nagyobb baj az, hogy nem jeleztem valamilyen módon az összehasonlítások valószínűségét, minőségét.
Mert a 7300 magyar szóból csak kb. a fele biztos / majdnem biztos gyök-rokon. A másik fele csak: "esetleg","lehetséges". S van kb. 300, aminek egyáltalán nem lehet kapcsolata a magyarral - de azoknál is föléírtam egy értelmileg megfelelő héber szót.
Nemsokára átírom az egészet és addig kitalálok valami jelzést, hogy melyek azok a rokonítások, amiket szerintem 95-100%-ra lehet venni. (Ilyen például a héber rác= fut, szalad, a RÁC nép és a magyar RÉCE, RUCA.)
@Avatar: Krizsa nyilván a Kung-fu pandára gondolt, de az még nem fekete öves, csak az lesz.
@Krizsa: Vastag fekete öv? Láttál te már pandát? Az óriáspandának a végtagjai feketék, meg a szeme körüli foltok. A kis pandának (vörös macskamedve) pedig a hasa és a végtagjai feketék. Nincsen fekete öve egyiknek se.
És a szótáradban erszényesként értelmezed a pandát, nem övesként, bár igazából mindegy, mert mindkettő téves.
"A panda név a 19. században csak a vörös macskamedve neve volt. Az angol szó feltehetően az állat nepáli nevéből származik (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz „bambuszevő” kifejezésből). A kis panda név az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál, amelyet később ismertek meg, és szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották." (wiki)
De nem erszényes, hanem vastag fekete öv van a bundáján.
Nem írtad el, mert a 400-on is az van. Ott a héber punda=zsebes öv, pundak = fogadó, szálló.
bocs, elírtam, 402. o.