Szláv szó-e a csiszár?
Ahhoz, hogy elfogadjuk egy feltételezett idegen szó eredetét, hangtani és jelentéstani kritériumoknak kell megfelelnie – és az sem árt, ha ki tudjuk mutatni az állítólagos átadó nyelvben.
Laci nevű olvasónk a Facebookon írt nekünk, és egy a romániai Szabadságban megjelent írással kíván vitatkozni. Az írás szerint a csiszár szó a csisz(ol)- ige tövéből, és az -ár képzővel keletkezett, hasonlóan Meglepő módon a vezír szónak nincs köze a vezérhez: ennek ’miniszter, főhivatalnok’ a jelentése, a magyarba a törökből került, oda pedig a perzsán át az arabból. A két hasonló alakú és jelentésű szó a magyarban szinte eggyé olvadt. a búvár, vezér, solymár, pincér, tanár, bankár, tüzér vagy a hordár szavakhoz. Korábban mi is ezt írtuk, és a leírtak megfelelnek annak, ami A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (TESz.) szerepel. Olvasónk azonban ezt vitatja. Hosszadalmas leveléből csak egy részletet idézünk:
A ´csiszol´ ige nyilvánvalóan szláv jövevény, a csisztyí-tisztít-ból. Az ebből képzett csiszár is nyilvánvaló, de az ´-ar´/.ár,-iar/ egyértelműen szláv képző számtalan bizonyíték van erre. Azt el tudom képzelni, hogy pl a nyelvújítás korában ezt nem tudták s magyar szavakat képeztek vele, talán a ´futó-futár´ lehetett ilyen, de a csiszár nyilvánvalóan régebbi. Szerintem a szláv előképe a ´csisztyiar´ volt, pl a szlovákban, ami egyszerűen tisztítót jelent.
Lássuk előszőr olvasónk első állítását: származhat-e a csiszol a szláv čist- [csiszt], čisť- [csiszty] ’tiszta, tiszt-’ szótövekből? Az egészen biztos, hogy a tiszta, tisztít, tisztul stb. szavak erre vezethetőek vissza: a szó eleji [cs] > [t] változás a szó belseji [t]-hez való hasonulás eredménye, ez ment végbe a tiszt szó elején is. Ez persze nem zárná ki, hogy a szót még egyszer átvegye a magyar nyelv, és ezúttal a hasonulás ne menjen vége. Arra azonban nincsen magyarázat, hogy a szó belseji [szt], [szty] hangkapcsolat miért egyszerűsödne, miért esne ki belőle a [t] vagy a [ty]. Ilyesmire a magyar nyelvtörténetben nincs példa. A TESz. szerint egyébként a csisz(ol)- hangutánzó eredetű, és a csoszog, illetve a csesz igéhez hasonlóan keletkezett: az utóbbi eredeti jelentése ’karcol, súrol’, és csak ebből fejlődött a mai ’közösül’ jelentése ebből fejlődött.
Azt persze semmi nem zárja ki, hogy a csiszol eredetétől függetlenül a szlovák čistiar került volna be a magyarba. Ezzel az elsődleges probléma az, hogy úgy tűnik, a szlovákban nincs ilyen szó – van viszont čistiareň ’tisztító (vállalat vagy berendezés)’. Persze az, hogy most nem találunk ilyen szót, még nem zárja ki, hogy valaha volt, esetleg csak nyelvjárásokban. Amíg azonban ere vonatkozó adatot nem találunk, addig nehéz úgy gondolni, hogy innen jönne a magyar csiszár. Arról nem is szólva, hogy a szó belseji [szt] > [sz] változásra itt sem találnánk magyarázatot.
(Forrás: laugaricio.com)
De tekintsünk el az olyan szőrözgetésektől, mint hogy a feltételezett átadó nyelvből nem mutatható ki az átvett szó, vagy hogy hangtanilag nem meggyőző az etimológia – maradjunk a jelentésnél! Mint azt a Szabadságban (és a TESz.-ben) olvashatjuk, a csiszár eredeti jelentése ’fegyverkovács’. A fegyverkovácsról el tudjuk képzelni, hogy a fegyvert csiszolta (élezte), de valószínűtlen, hogy a fegyvertisztítás érdekében szakemberhez kellett volna fordulni. Azaz eleve indokolatlan, hogy a szót bármilyen ’tiszta’ vagy ’tisztít’ elemmel hozzuk összefüggésbe. Az pedig, hogy ebből a jelentésből hogyan alakult ki a ’lókereskedő’ jelentés, a linkelt cikkből szintén megérthető.