Szurkoló és drukker
Korábban írtunk a sport-szakkifejezések magyarításáról: akkor a pályára figyeltünk, de olvasónk a nézőtérre kíváncsi.
Egy korábbi cikkünkkel kapcsolatban olvasónk a következő kérdést teszi fel:
Kíváncsi lennék rá, hogy a "szurkoló" szavunk honnét jön?
Persze valójában nem is az a nagy kérdés, hogy a szurkoló szavunk honnan jön, hiszen ezt bizonyára minden magyar anyanyelvű olvasó kitalálhatja: a szurkol ige úgynevezett folyamatos melléknévi igenévi alakjából, melyből gyakran keletkeznek főnevek (pl. író, nyomozó, mentő, vasaló, csengő stb.). Itt a jelentésbeli összefüggés is világos, hiszen mondhatjuk, hogy valaki szurkol valakinek – akár sporteseményről van szó, akár más megmérettetésről, például vizsgáról.
Ahhoz már jobb nyelvérzékkel kell rendelkeznünk, hogy a tőben felismerjük a szurok szót – ez a lehetőség már csak azért is nehezen jut eszünkbe (ill. ha eszünkbe jut, hamar el is vethetjük), mert a szurkolásnak nem sok közét látjuk a szurokhoz. Persze elvben el tudjuk képzelni, hogy a 20. század elején a szurkolók szurokkal festették a transzparenseket, és innen ered a szurkolás elnevezés – de ahhoz, hogy ebben biztosak lehessünk, pontosabb kultúrtörténeti ismeretekkel kell rendelkeznünk.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint azonban nem ez a megoldás, hanem az elnevezésnek fiziológiai jellegű magyarázata van. Amikor az ember feszült, ideges, kezeit gyakran egymáshoz simítja, tenyereit összenyomja, s ilyenkor az izzadásnak köszönhetően a kész tapadóssá, ragadóssá válik – mintha enyvvel vagy szurokkal lenne bekenve. Ezt a magyarázatot támasztja alá, hogy a szurkol más, ma már nem használatos jelentésben is előfordul, melyek szintén az izgalomhoz köthetőek: ’félve izgul, szorong’, illetve ’eloson, lopva távozik’.
(Forrás: Wikimedia Commons / You+Pics: SMU Mustang Student Spirit / CC BY 2.0)
Nagyon hasonló eredetű a drukk, drukkol, drukker szócsalád is. Ez a német drucken ’nyom, szorít’ igéből ered. Ma ebben a formájában az ige csak ’nyomtat’ jelentésben fordul elő, korábbi jelentései a drücken forma őrzi (legalábbis az irodalmi nyelvben). A TESz. szerint a drukkol (’izgul, szorong’, ’eloson, lopva távozik’, ’kézimunka lapanyagán előnyomást végez’) és drukk (’szorongó izgalom, szurkolás’, ’előnyomás (kézimunkán)’ jelentései külön-külön kerülhettek a németből a magyarba. A drukker érdekessége, hogy Magyarországon kívül nem használják, a magyarországi németben jöhetett létre (az irodalmi németben ’szedő’, illetve ’nyomtató’ a jelentése).
A TESz. nem említi, de hasonló módon, de magyar tőből jöhetett létre a szurkoléhoz és a drukkoléhoz hasonló jelentésű szorít (valakiért) ige is. A szintén izgatott lelkiállapotot kifejező szorong ige azonban inkább a szívben vagy más belső szervekben érzett szorító érzésre utalhat.
@Fejes László (nyest.hu):
Úgy látszik, meleg van nálatok is. Forró szurokról szót sem ejtettem pedig. Azt írtam, a SORG- könnyen SZURK-nak hallatszik, ami alatt azt értem, hogy a (hazai) német szót elhallottuk, vagy ha úgy tetszik, hasonult egy másik szavunkhoz, amihez egyébként az "égegyadta világon" semmi köze sincs. (Az magától értetődő, hogy a SZUROK és a SZURK- ugyanaz.)
@Diczkó: Szerintem nem érted meg a kérdést. Nem azt kérdezem, honnan veszed, hogy a szurkolnak van (vagy legalábbis volt) ’szorong, aggódik’ jelentése, hanem azt, hogy ez hogy alakult ki a ’szurokkal csinál valamit’ jelentésből.
Az egyébként kétségtelen, hogy a két szó jelentéseinek hasonlósága azt sugallja, hogy a két szó erősen hatott egymásra, de ez csak azután történt, hogy a szurkol valamelyik lelkiállapotra vonatkozó jelentése már kialakult. (A szurkol magyar igének nem lehet „eredeti német” jelentése.)
Úgy látszik, a drukkerre vonatkozó megjegyzést is félreértetted. A drukker egy német képzés druck- + -er: a drucker azonban sehol nem használatos ’szurkoló’ értelemben: ez a jelentése Mo-n jött létre.
@Falvay Dóra: Az elképzelés szép, de milyen adatok támasztják alá? Különben elég valószínűtlennek tartomm, hogy egy ilyen jelentésű szót kezdett volna használni a sportsajtó a lelátókon szorongókra... :)
@Fejes László (nyest.hu):
"OK, és hogy alakult ki a szurkol ’szorong, aggódik’ jelentése (már ha van ilyen) a te elképzelésed szerint?"
- Ez az eredeti német jelentés, ami a hazai német nyelvben bővült, mint ahogy fentebb írtad a DRUKKERre vonatkozóan: "A drukker érdekessége, hogy Magyarországon kívül nem használják, a magyarországi németben jöhetett létre (az irodalmi németben ’szedő’, illetve ’nyomtató’ a jelentése)."
"és hogy alakult ki a szurkol ’szorong, aggódik’ jelentése (már ha van ilyen)..."
- Magad idézed a szótárat: "... a szurkol más, ma már nem használatos jelentésben is előfordul, melyek szintén az izgalomhoz köthetőek: ’félve izgul, szorong’, illetve ’eloson, lopva távozik’" - Egy időre átjött az eredeti jelentés is. :-)
S nem lehet, hogy "aggódik" értelmében nem annyira a tenyérről volt szó, hanem inkább arról, hogy "beszurkol" az illető (mármint a gatyába)?
@Diczkó: OK, és hogy alakult ki a szurkol ’szorong, aggódik’ jelentése (már ha van ilyen) a te elképzelésed szerint?
"A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint azonban nem ez a megoldás, hanem az elnevezésnek fiziológiai jellegű magyarázata van. Amikor az ember feszült, ideges, kezeit gyakran egymáshoz simítja, tenyereit összenyomja, s ilyenkor az izzadásnak köszönhetően a kész tapadóssá, ragadóssá válik – mintha enyvvel vagy szurokkal lenne bekenve. Ezt a magyarázatot támasztja alá, hogy a szurkol más, ma már nem használatos jelentésben is előfordul, melyek szintén az izgalomhoz köthetőek: ’félve izgul, szorong’, illetve ’eloson, lopva távozik’."
- ... enyves kézzel! Hahaha! Ehhez aztán kellett az erős fantázia! De kellett volna némi realitásérzék is hozzá, mert csak úgy ér valamit.
A kéz nyirkos lesz, nem szurkos. (analógia a szófejtő agyában)
Hiába mondom nektek, hogy a szófejtő szótárakat csak ellenőrzésre használjuk... Valójában a SZURKOL a DRUKKOLlal azonos eredetű, hiszen DRÜCKEN 'szorong', SORGEN 'aggódik' a németben is szinonímák. (a SORG- pedig könnyen SZURK-nak hallatszik)
nahát, eddig azt hittem, hogy onnan ered a szurkolás, hogy a középkorban a várvédők forró szurkot öntöttek az ellenség nyakába.
Vagyis segítették a katonák dolgát, hasonlóan, mint az új szurkolók a sportmérkőzésen segítiuk a játékosokat.
de a fentiek alapján nyilván ez butaság :-)