Vannak idegen városnevek, amiket nem egyszerűen adaptáltak a magyar nyelvben, hanem inkább azt kell mondanunk, hogy van magyar nevük. A többi városnév esetében viszont egyszerűen megtartjuk az eredeti írásmódot, a kiejtést pedig úgy-ahogy utánozzuk, ...

Bármilyen kiváló egy hipotézis, hiába, ha nem tudjuk visszaigazolni? Vagy hiába nem tudunk visszaigazolni egy hipotézist, attól még lehet kiváló?

A „mind” és „mint” szócskáknak az eredete nem teljesen világos. Mindkettőt ugyanannak a mi-/me- névmási tőnek egy -n- képzős alakjából származtatják, amihez az egyik esetben egy -d, a másikban egy -t képző járult. Ki tudja ma már, hogy mit fejeztek k...

A múlt idejű feltételes módúnak nevezett igealakok kilógnak a magyar igeragozás rendszeréből abban a tekintetben, hogy ezek az alakok az egyetlenek, amelyeknek nem a legvégén van az alany személyére és számára utaló toldalék (vagyis a személyrag).

Magyar tudósok azt vizsgálták, hogy megfér-e két dudás egy csárdában. Az adatok azt mutatják, hogy igen. Ráadásul egyik sem játszik hamisan, legfeljebb másképp.

Ősrégi vita tárgya a nyelvhasználat és a gondolkodás összefüggése. A „politikai korrektség” szószólói szerint azért fontos a szavak megválasztása, mert az a gondolatokon is változtat. Vajon mennyire árulkodik a szóhasználatunk a gondolkodásmódunkró...

Mindenkivel előfordul, hogy egy kifejezés hallatán megakad, és elgondolkodik: „Vajon miért így fogalmazott a beszélő? Talán nem magyar? Talán tájnyelvi beszélő? Vagy nyelvbotlás volt?” Ilyenkor érzünk olyasmit, hogy valami „összekarcolja a fülünket”....

A mienktől eltérő nyelvhasználati szokásoknak semmi közük az illető beszélők elmeállapotához vagy képességeihez. Az ilyen minősítéseket tartsuk fenn azokra, akik zagyvaságokat beszélnek vagy írnak, van belőlük elég.

Vannak a nyelvnek olyan szóalakjai, amelyek elvben előfordulhatnak, a gyakorlatban azonban nemigen találkozhatunk velük. Főleg akkor nem, ha nemigen tudnánk nekik értelmet tulajdonítani.

Házi szakértőnk szívesen Föld körüli útra indulna, hogy olvasónk kérdésével kapcsolatban tapasztalatot szerezzen. Ehelyett ezúttal egyszerre kettő kérdésre is válaszol.

Olvasónk sikertelen merényletkísérlet áldozata lett. Megúszta, és levelet írt nekünk.

A konteó szót már 2008. december 10-e előtt is lehetett olvasni szerte a weben, ám a háttérhatalom minden nyomát eltüntette. Azok, akik mégis megtalálták, és jelentkeztek a jutalomért, már nincsenek az élők sorában, sőt holttestük sem bukkant elő. D...

A „véleményes” udvariasabb, mint a „vitatható”: egy-egy vitatható lépésből, döntésből nem kell vitát, veszekedést csinálni, de mindenkinek joga van elmondani róla a véleményét. Ez a szó nemhogy nem „ronda”, hanem kifejezetten finomnak van szánva.

Amikor a megszólaló orvosok kívülállókhoz (a sajtótermék olvasóihoz, nézőihez, hallgatóihoz) szólnak, tehát jobban teszik, ha nem a saját szakmájukban megszokott értelmezést tételezik fel.

„Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, hégemón, fáj a fejed, annyira fáj, hogy kishitűen már a halálra gondolsz. Nincsen erőd, hogy velem beszélj, még az is nehezedre esik, hogy rám tekints. Így most akaratlanul is hóhérod vagyok, és ezt módfele...

Nagyon sok olyan vicceskedő kiszólás van, ami már első hallásra sem nagyon vicces, de ha állandóan halljuk őket, akkor már kifejezetten kellemetlen érzésünk van.

Mi a különbség a cselekvés és a történés között? Nem mindig egyértelmű. Mindenesetre ha nem cselekszünk, hozzájárulunk ahhoz, hogy mindenfélék megtörténjenek...

[zs] hang hang a latinban sem volt, sőt, eredetileg a magyarosított latin szavakban sem. Ma mégis számos latin eredetű szavunkban megtalálható. Hogy lehetséges ez?

Az érdekes jelenségeket a nyelvészetben nem lehet úgy megragadni, hogy a jelenségeket kategóriákba soroljuk. Nagy bűne az iskolának, hogy ezt a tanulók elől eltitkolja.

Ige és névszó, hogyan is érthetnék meg egymást? Hisz mindegyik mást akar! Az ige névszóvá válni, a névszó igévé. Vagy legalábbis vannak ilyenek.

Elterjedt lehetett az, hogy a gyerekeket azzal ijesztgették, hogy elviszi őket egy különös ember, a bolond, esetleg a falu bolondja.

Házi szakértőnk ezúttal nem nyelvészül mondja el, hogyan gondolkodnak a nyelvészek az -ul/-ül toldalék használatáról. Nem kell megijedni, nem búcsúzóul: a nyelvész majd még sokszor megmondja.

A nyelvhelyességet a szokások határozzák meg. Sokszor nem felel meg a nyelvszokásnak az, ami nyelvtanilag helyes. És az is előfordul, hogy a nyelvszokás olyan szerkezeteket alakít ki, melyek szigorúan véve nem helyesek: elemeiket és szerkezetüket tek...

Az, hogy a tárgyas és tárgyatlan ragozás használata a külföldieknek nehézséget okoz, érthető, de hogy még magyar újságíróknak is?! Vagy maga a ragozási rendszer kezd lassanként leépülni?

Új-Guinea legalább 40 ezer éve benépesült, és nemcsak az ott élő népek eredete, de egymással való kapcsolataik is a távoli múltba vesznek, lehetetlen rekonstruálni, hogy mi minden történt ott.

Jó, jó, hogy hasonlít, de egy baskír szót miért eloroszosodott alakjában vettek volna át a magyarok?

Olvasónk a rajzszegről kérdez, de közben nagyon beletenyerel valamibe... De azért nem fogunk a kardunkba dőlni, és nem fogunk senkit fenékbe billenteni.

Az egyik -an/-en toldalékra a magyar nyelvtörténészek „nyomatékosító” toldalékként hivatkoznak, ami majdnem ugyanazt jelenti, mintha azt mondanák, hogy nem tudjuk, mi volt a funkciójuk.

Hogyan ejtjük az olasz író, Dante nevét? És hogyan a Dante nevű brazil focistáét? Lesz-e Mr. Sony Szőnyi úrból Amerikában? Szakértőnk azt a kérdést járja körül, hogy hogyan változtatnak az egyes nyelvek a nevek ejtésén a saját hangkészletük és hangta...

Egy jotta pont ugyanannyi, mint egy fikarc. Ráadásul mindkét szótőt csak -nyi toldalékos alakban használjuk, és úgy is leggyakrabban tagadott környezetben, és a „sem” szónak kell követnie őket.