A kérdés: miért keverik magyarok az angol fan 'drukker' és fun 'buli' szavakat. A válasz: mert meglepő módon ugyanúgy ejtik őket.

Több misztériuma van a húsvétnek, mint gondolnánk. Cikkünkből kiderül, hogy a csodákra gyakran van ésszerű magyarázat, és az is, mit mondanak másképp a katonák, mint a szurkolók.

A nyelvben vannak olyan szabályok, amelyeket egy nyelvész észrevesz, de egy egyszerű nyelvhasználó soha. Jó, ha a helyesírási szabályzat nem támaszkodik ilyenekre, de nem elegáns, ha döntéseit nyelvi alapúnak tünteti fel, miközben magáról a szabályró...

Hiába hatott a Kalevala József Attilára, hiába énekeljük általánosban (valójában mit sem sejtve), hogy „erdő mélyén piros a szamóca”, hiába számít alapfelszerelésnek a szauna már a törököktől örökölt gőzfürdőinkben is – Uj Péter szerint ez semmi ahho...

Már megint valami, amit állítólag rosszul mondunk. A Föld legmagasabb helyének, a Mount Everestnek a nevéről derítették ki, hogy nem is úgy kéne ejteni, ahogy megszoktuk.

Az angol helyesírás számtalan bonyodalma közül azt vizsgáljuk, miért írjuk sokszor o-val azt, amit azután úgy ejtünk, mintha u-val lenne írva: love = luv, come = cum, London = Lundon.

A cikk nem a címben feltett naiv kérdést akarja megválaszolni, hanem a szlovák nyelv példáján keresztül azt akarja megmutatni, hogy egyrészt a nyelvek és a nyelvjárások elhatárolása nemcsak a jelenkorban, hanem történetileg sem feltétlenül egyértelmű...

Mi a teendő, ha mindenképpen meg kell szegnünk egy szabályt? Leghelyesebb, ha az optimális megoldást választjuk.

A cikk nem a címben feltett naiv kérdést akarja megválaszolni, hanem a szlovák nyelv példáján keresztül azt akarja megmutatni, hogy egyrészt a nyelvek és a nyelvjárások elhatárolása nemcsak a jelenkorban, hanem történetileg sem feltétlenül egyértelmű...

A nyelv ugyan magától sohasem tudhatna elromlani, de kitartó nyelvművelői igyekezettel mesterségesen el lehet rendesen rontani még ezt is. A szerencsétlen románokat sikerült olyan helyzetbe hozni, hogy legjobb lenne, ha bizonyos dolgokat már nem is a...

Behatolunk a beszédhangokba. Felfedezzük, hogy vannak hangok, amelyeket más hangok összetételeként képzelhetünk el. Kiderül, hogy a magánhangzó-illeszkedés és a hasonulás ugyanaz a folyamat.

A 18. században még léteztek a „foganodik”, „foganszik”, „foganzik” igék (ezek a „fog-” tőből képzett „fogan-” tő származékai). A 19. századra azonban – legalábbis nyomtatott szövegekben – teljesen kiszorította őket a „fogamzik”.

R előtt hatalmas keveredést találunk a mai angolban. Ez az oka, hogy sokan azt gondolják, Harry Potter szőrös, a tündér bundás, valamint egybeesik a vidám házasodó Mari. Megint másoknál Shaw és a tengerpart. Vagy az autógumi, a torony és a kátrány.

Ejthetjük-e a „fennkölt” szót [n]-nel. És ha igen, akkor ettől változik-e a [ŋ] megítélése a magyarban? Olvasónk felvetésére válaszolunk.

Azt tudjuk, hogy az angol „hit” és „heat” magánhangzói különböznek, de hogy miben, azt már sokan sokféleképp látják. Sorozatunk most következő részében ezt boncoljuk.

Kanadában sok a jég és a hó, szeretnek is csúszkálni. Minket viszont ezúttal a kanadai magánhangzók csúszkálása izgat, egy cikk alapján erről számolunk be.

Kényes téma, és nagyon diplomatikusan kell fogalmaznunk. A párosítgatás ingoványos terület. Izgalmasabb az az eset, amikor nem párok, hanem egy hármas figyelhető meg.

Az angolt – vagy bármilyen nyelvet – IPA-jelekkel is át lehet írni. Nem is egyféleképpen. Mitől más az angol és a magyar bank? Miért nem használják az amerikai nyelvészek az IPA-jeleket egy csomó mássalhangzóra? Hogy a magánhangzókról ne is beszéljün...

Sorozatunk előző részében a BBC-féle, az angol helyesíráson alapuló átírást mutattuk be. Most az amerikai szótárak gyakorlatával foglalkozunk.

Az iskolásoknak nem okoz súlyos gondot, hogy a „házi feladat” kifejezést két szóba írják, mert így is ejtik, viszont eszükbe sem jut (hacsak nincsenek már teljesen összezavarva a rengeteg hibás kiírás és a sok kivétel miatt) két szóba írni a „háziass...

Régi olvasónk mindennapi próblémáját próbáljuk magyarázni: miért nem értik a buszvezetők a megálló nevét, amikor jegyet kér tőlük. Több ötletünk is van, de csak egy jól tervezett kísérlettel lehetne kideríteni a valódi okot.

Angol átírási hagyományokat ismertető sorozatot indítunk. Az első részben egy a helyesírásra épülő brit hagyományt, a BBC-ét nézzük meg.

Fehéroroszország nevével kapcsolatban a helyzet nem annyira fekete-fehér, mint olvasónk gondolná. Ehhez képest meglepetés, hogy Fehéroroszország egyben fekete is. Ennek persze semmi köze ahhoz, hogy „a„ vagy „o” – egy nyelvtörténeti és helyesírási ké...

Szegény Bálint nevű olvasónk úgy tartaná helyénvalónak, ha a neve V-vel kezdődne, és nem érti, miért sújtotta a sors azzal, hogy B-vel kezdődik.