Vannak-e tudományos jelenségek?
Olvasónk egy nyelvtudományos jelenséggel kapcsolatos álláspontunkra kíváncsi.
Az utóbbi időben több olyan jellegű kérdést is kaptunk, mely azt firtatja, hogy egy-egy szó vagy alak létezik-e. Zoltán nevű olvasónk ezúttal egy jelzős szerkezet létezését, illetve értelmességét kérdőjelezi meg:
Az alábbi mondat olvasható az MTI egyik hírében, amely egy meteorbecsapódásról szól:
„A kormány amerikai geológusok segítségét kéri a tudományos jelenség felméréséhez.”
Kíváncsi lennék, hogy Önök szerint mi az a „tudományos jelenség” (mert szerintem ennek a fogalomnak nincs értelme).
Nyelvérzékünk ugyanazt sugallja, mint olvasónké: a tudományos jelenség szókapcsolatnak nem látjuk értelmét. Még az is felmerül bennünk, hogy esetleg egyszerű mondatszerkesztési hibáról van szó, és valójában a hírszerkesztő azt akarta írni, hogy „a jelenség tudományos felméréséhez”, csak figyelmetlenségből vagy a technika ördögének köszönhetően megbolydult a sorrend.
(Forrás: Wikimedia Commons / Dr. Svend Buhl / GNU-FDL 1.2)
Azt azonban egyértelműen látjuk, hogy ha nem erről van szó, itt ’tudományos szempontból érdekes vagy jelentős jelenség’ jelentésben szerepel. Nem tudunk egyetlen épkézláb nyelvészeti érvet mondani, hogy a szószerkezet miért ne jelenthetné ezt. A tudományos szenzáció vagy a tudományos kísérlet szókapcsolatban például egészen hasonlóan értelmezhetjük a jelzőt. Figyeljük meg azonban, hogy különböző szókapcsolatokban a tudományos melléknevet különbözőképpen értelmezhetjük:
tudományos ösztöndíj
’tudományos célokra fordítható, kutatásokat támogató ösztöndíj’tudományos játszóház
’tudományos kísérletekkel szórakoztató játszóház’tudományos idézet ’tudományos műből származó idézet’
tudományos számológép ’tudományos igényű számításokra (is) használható számológép’
tudományos kereső
’tudományos szakcikkekben kereső program’
Rámutatnánk arra az érdekességre is, hogy a tudományos igényű (ezt hogyan parafrazálhatnánk?) sokkal gyakoribbnak tűnik, mint a tudományos igény – mindenesetre úgy tűnik, hogy míg az elsőben a tudományos precizitásra utal, addig az utóbbiban inkább a tudomány szükségleteire. Mindez azt mutatja, hogy a tudományos jelentése – akárcsak sok más képzett melléknévé – meglehetősen rugalmas és képlékeny, jelentése ’a tudományhoz valamilyen módon kapcsolódó’, de ebben a valamilyen mód elvben bármi lehet – hogy milyen, azt a teljes szerkezet határozza meg. Vagy azáltal, hogy magát a szerkezetet ismerjüjk, vagy azáltal, hogy egy hasonló szerkezet alapján értelmezzük. Ha ilyet nem találunk (tudományos szőnyeg, tudományos papucs, tudományos kalapács), akkor a szerkezetet nem tudjuk értelmezni.
A nyelvész azonban nem elégedhet meg azzal, amit a nyelvi intuíciója sugall, hanem meg kell néznie azt is, hogy mások használják-e az adott szót, szerkezetet stb., és ha igen, hogyan. Rövid internetes kereséssel is megállapíthatjuk, hogy a tudományos jelenség gyakran használt szókapcsolat, méghozzá leginkább abban a jelentésben, amelyben az olvasónk által küldött szövegben is előfordul. De találtunk olyan jogi jegyzetet is, mely tudományos jelenségként a tudományos kutatásokat, a tudományos ismereteket, a tudományos diszciplínákat (tudományágakat) nevezi meg.
Mindezek alapján meg kell állapítanunk, hogy a tudományos jelenség a magyar nyelvhasználók jelentős körében használt szókapcsolat, melynek létjogosultságát semmilyen alapon nem tudjuk vitatni. Olvasónk kifogásával tehát hasonló intuíciónk ellenére sem tudunk egyetérteni.
@Janika:
Kedves Janika!
Érthető és valóban, ha ilyen szemszögből nézzük teljesen igaz amit mondasz..
Arra gondolok mikor az említettekhez hasonló "szabálytalanságok" megjelennek a nyelvekben, valójában csak azt mutatják, hogy egymással érintkeztek, keveredtek azok, és a "bekerült nyelvtani" darabkák (akárcsak a bekerült szavak), némi "alkalmazkodás" után (pl. a saját hangtani jellegzetességekhez idomultan), beépültek.
A beépülő részek "hozták" az átadó nyelvből a maguk "mozaik részeit".
-Jó példa a foltokban megjelent nyelvtanmódosítási "irányzatra" a "suk-sükölés", hiszen olyan származású népcsoportok alkalmazzák egyfajta "nyelvjárásként", akiknek az ősei betelepültek valamikor, és mikor a magyart átvették, még nem éreztek rá egészen annak korábban kialakult beszédmódjára ("logikájára").
Nem nevezném logikaátlanságnak, mint inkább őseik "új nyelvét" továbbvivő "másféle logikára" épülő tájszólásnak.
-Azt gondolom, hogy a "nyelvi logikák" (amikből sokféle van) éppen úgy keverednek a nyelvekben, mint a bekerült szavak.
-Persze nevezhetjük a végeredményt "logikátlanságnak" is..:)
@mederi: Kedves mederi! A logikát a következetes szinonimájaként értettem. Egy nyelvről akkor mondhatjuk el hogy következetes (azaz logikus), ha a szabályait következetesen alkalmazza és nincsenek alóla kivételek. MInél több kivételt vagy rendhagyó szabályt kell megfogalmazni, annál kevésbé lesz következetes. Ezt anyanyelvi beszélőként sokszor nehéz felismerni. Következetes nyelv nincs. (legfeljebb a teljesesn mesterséges nyelvek, mint pl az eszperantó) .
Egy példa magyarból az időhatározók és különféle vonzatai:
nézzük pl ezeket: ma, reggel, dél, este, kedd, vasárnap, január, tavaly, 6 óra, éjfél, december 10.,
ha megpróbáljuk ezeket olyan mondatba foglalni, ami a 'mikor' kérdésre ad választ, akkor a legkülönfélébb ragokkal, toldalékokkal kell elboldogulnunk:
ma, reggel, este, vasárnap, tavaly pl önmagában marad
a többi: dél-ben, kedd-en, január-ban, 6 óra-kor, éjfél-kor, december 10-én
tehát a 'semmi', a ban/ben, n/on/en/ön, án/én, kor végződések használatára nem tudunk egyszerű szabályt adni. Mégha tudnánk is, kevésbé lesz következetes, mintha csak az lenne, hogy az időhatározó mindig -kor végződést kap.
*hétfőkor, *keddkor, *vasárnapkor, *tavalykor, *délkor, stb. Így is érthető marad, mégsem így használjuk. Mégpedig azért mert nem következetes a nyelv (azaz nem logikus).
Ugyanígy helyhatározó ragok is következetlenek.
Hol vagyunk? Pécs-ett, Bécs-ben, Győr-ött, Pest-en, Párizs-ban, Siófok-on, Székesfehérvár-ott,
a ett/ott, ba/be, ban/ben használatára nincs szabály. vagyis következetlen = logikátlan. Mégha lenne is kevésbé logikus,m mint pl ahelyhatározó mindig a ban/ben ragot kapja: *Petsben, Pécsben, stb
Az angol pl itt logikusabb, mint a magyar, mert az 'in' prefix mindenkor jó. in Pécs, in Győr, in Siófok, stb. Ott meg más következetlenségek vannak, pl make/do/have cselekvést kifejező igék esetében.
@Janika:
"......... látszik, hogy a nyelv nem logikus."
-Mivel sokféle logika van, talán éppen a "lóg" szóval kapcsolatban érdemes megnézni néhány példát:
-"Fizikai" logika:
-"A falevelek szárukon légiesek (légi-ek, légik) ha a szél fúj,
lógó(sa)k (lefelé *lógi-ós-ak--lógósak---lógók), ha szélcsend van."
A "lóg" és a "lég/ leg" ellentétek..
A "légike" (becézve) mély változata "lógika".. Talán véletlen, talán nem az alaki azonosság a "logika" szóval, szerintem a szituációból itélve nem az!
Pl.:
-"Szimbólikus" logika:
/"Lógok a szeren" Karinthy híres könyvének címe.. (Lazít a torna szeren, igazából nem is tornázik rajta-- jelentéssel..)
/"Lógok az óráról" (Egyáltalán el sem megyek az órára---jelentéssel.)
-"Materiális és informáló" logika:
/"Lóg az orra."
1./ Taknyos.
2./ (Szomoró, sír, ezért taknyos is...)--Szomorú (következtet, majd informál.).
-"Materiális és szimbólikus" logika:
/"Bele lógatták" pl. a kútba. (materiális)
/"Belógatták" (Nem lógatták bele semmibe.) Becsapták (átverték), szimbólikus logika..
//A logika sokmindentől függ.. A tudomány fejlődik, az ismeretek bővülnek, átvitt értelemben használt kifejezésekre is szükség van..
Azt, hogy bármelyik nyelv nem "logikus", talán akkor mondhatnánk, ha nem fogadnánk el a logika sokféleségét.
"Segítségével" a nyelvek "aktualizálódnak" (más módon is, de az más kérdés)..
.
Talán azért tűnhet mégis értelmetlennek (nem nyelvész szemszögből, persze) a "tudományos jelenség" az idézett szövegkörnyezetben, mert míg a szerző által először sorolt példák (tudományos ösztöndíj, játszóház, idézet stb.) mindegyike valamilyen emberi tevékenységhez, ember alkotta dologhoz kötődik -- ahogy a tudomány(osság) is egy emberi tevékenységhez kapcsolódó fogalom --, addig egy természeti jelenségnek semmi köze az emberi tevékenységekhez (azt nem ember hozza létre tudományos kísérletben, és nem is tudja befolyásolni). Legalábbis én így értettem azt, hogy nincs értelme. (Persze ha a "jelenség"-et átvitt értelemben értjük valamilyen emberi tevékenységre vagy figyelemfelhívó tulajdonságra, eseményre, akkor nyilván értelmes a "tudományos jelenség" is.)
A tudományos szőnyeg, papucs, kalapács szintén nagyon furcsa ugyan, mert nem szokás ilyen összetételeket használni, de lehetne pl. 'tudományos kísérletben használt szőnyeg', 'tudományos laboratóriumban használt papucs' stb.
Talán fel sem tűnik, de maga a 'jelenség' is hasonlóan értelmetlen képzett alak. Mégis használjuk és csak ez számít. *Múltság és *jövőség helyett viszont logikai bukfencként múlt- és jövőbeli jelenségről beszélünk. Ebből is látszik, hogy a nyelv nem logikus.