Ki fizeti a kaukciót?
Lehetséges-e, hogy egy szó nincs, mégis sokan használják?
Az utóbbi időben több olyan jellegű kérdést is kaptunk, mely azt firtatja, hogy egy-egy szó vagy alak létezik-e. Inkognitóba burkolózó olvasónk is hasonló kérdést tett fel:
Az albérletek keresésének időszakában az ezzel foglalkozó facebook-csoportbokban felmerült a kérdés, hogy kaucióról, vagy kaukcióról van-e szó. Többen állították, hogy olyan szó, hogy „kaukció” nem létezik. Ez valóban így van? (Mellesleg többen ironikusan megjegyezték, hogy amennyiben kaukciót kér a bérbeadó, akkor kauciót nem is kell fizetni...)
A szó eredeti alakja valóban kaució, a latin cautio ’óvatosság, elővigyázatosság; óvadék, jótállás’ szóból ered (elsődleges jelentése ma is megvan pl. az angol caution szóban). A jogkörnyezet módosulásával nyilvánvalóan módosult a szó jelentése is, sőt nyilván másként használja a köznyelv, mint a jogi szaknyelv, de a szó hibás jelentésben való használatáról mégis ritkábban hallunk.
Alakja nyilván az aukció ’árverés’, esetleg az akció ’cselekvés, eljárás’ hatására módosult, ezért szokták hibásnak minősíteni. Nyelvészetileg azonban ez az érvelés értelmezhetetlen, hiszen minden nyelvi változás „hiba” az előző nyelvállapot felől nézve. Az sem rendkívüli dolog, hogy egy szó tévedésből születik: ha használni kezdik, akkor az helyes lesz. Persze nem mindegy, hogy milyen környezetben: szerződésbe lehetőleg kauciót írjunk, és hivatalos közegben is lehetőleg ezt használjuk. Ha viszont magánjellegű beszélgetésről van szó, nyugodtan használjuk a kaukció alakot, különösen, ha beszédpartnerünk is ezt teszi. És persze lélekben legyünk rá felkészülve, hogy előbb utóbb valaki ki fog minket javítani.
Az u is hátsó nyelvállású, meg a k is hátrébb képzett, mint a t(sz), úgyhogy jobban nyelvre áll, ezért nem szeretik ezt kimondani. Nyelvművelők meg mondogattassák egymás után sokszor a nyelvművelt delikvenssel az "akciós kaució" nyelvtörőt büntetésképp százszor.
"legyünk rá felkészülve, hogy előbb utóbb valaki ki fog minket javítani"
Pl. én: előbb-utóbb. ;-)
@KATÓ ferenc: Ha a kaukció hapax legomenon volna, akkor nem kérdezte volna meg az olvasó, és nem született volna meg ez a cikk, nem?
Érdekes a vita, de számomra kevésbé nehéz a probléma. A kaukció szót soha senkitől nem hallottam, igaz, több felsőfokú végzettséggel bíró nyugdíjas vagyok. Erről jut eszembe, hogy annak idején a kétéves kisfiam a Zsigulit [zsugiló] alakban ejtette, magam hallottam, de nem hinném, hogy ettől még létezne zsugiló szó.
Idézem a TESz-t: „Olasz eredetű, vö. ol. tazza ’csésze, findzsa, serleg, szökőkút medencéje’. […] A magyarba feltehetően az olasz vendéglátóipar, ételkészítés révén került. Mai l-es hangalakja a tál, illetőleg R., N. tálcsa ’tálka’ származék analógiás hatására jött létre. […] Magának a tálca szónak 1808 előtt nem mutatható ki l-es változata.” Az l nélküli változat viszont már a 16. században is előfordul.
Most meg Te értesz félre. Én nem azért aggódtam - ha aggódtam - hogy úgy nem jó ahogy én mondom, írom,. gondolom, hanem azért, mert a cikkíró - nyelvész/?/ - megengedő az értelmetlen /nem létező/ "kaukcióval" szemben. A saját ejtési változatomban biztos voltam.
A Miskóc/z/ nem újdonság, ez egy személy- és nemzetségnév volt valaha.
A tálcával nem merek ennyire tisztában lenni, mert a tazza, fonetikusan nem is tudom, hogyan írjam, táca vagy taca biztosan nem, talán taddza vagy tadzdza, de semmi szín alatt nem hasonlít tálra, mert kupát jelent. Az pedig pohárra, de leginkább korsóra hasonlít. Természetesebbnek tartom a tál szónak a tovább fejlődését, a tazza közbejötte nélkül.
@Pistabátyám: Az a baj, hogy azt gondolod, hogy ha a nyelvész azt mondja, jó így is, úgy is, azt te (és sokan mások is) úgy érted, csak úgy jó, és elkezdesz aggódni, hogy akkor ahogy te mondod, az nem jó. Pedig ilyet senki nem mondott.
@Pistabátyám: Ez egy elég jellemzö érvelési trükk: úgy állítod be, mintha itt ilyesmiröl lenne szó. Pedig nem. Ráadásul számtalan példa van arra, hogy a nyelv ilyen félreértések nyomán változik. Tudtad, hogy Miskolc „eredetileg” Miskóc volt? Csak valaki azt gondolta, ha a polc [póc], akkor a [miskóc] nyilván Miskolc. Ugyanígy a tálca az olasz tazza folytatója, de mivel hasonlít egy tálhoz, lett belöle tálca stb, stb.
@szigetva: És még egy a félreértésből nem kell, hogy nyelvhelyességi szabály legyen. Ugyancsak dédnagyanyámmal történt, amikor Földesen /Hajdú-Bihar megye, akkor még Hajdú vármegye/, 1944-45-ben a Vékony portára betévedt az első orosz /szovjet/ katona. Tisztességtudó ember lehetett, mert illendően köszöntötte a tornácon üldögélő "nanám"-at: "Drásztvujtye Mama!" Nanám fel sem fogva, hogy idegen nyelven köszöntik, lenézett a lábára és azt válaszolta: "nem mondom, kopott, kopott, de itthonra jó ez még fiam!". Úgy értette, hogy a lábán lévő tutyira /posztócipő/ tesz megjegyzést a katona: "Rossz a tutyi Mama!". Hát ilyen tévedésekből ne csináljunk szabályt és ilyen szabályok alkotására ne biztassunk!
@szigetva: Az természetes, hogy a nyelv fejlődik. De fejlődjön, és ne változzon a tudatlanság irányába. Írástudatlan dédnagyanyámtól - már túl voltam az érettségin, amikor elhunyt, és ez roppant nagy szerencsém, mert rengeteget tanultam tőle - elfogadtam, hogy a padlót illetne a háznak az alatt való részét "pádimentom"-nak/ fundamentum =alap/, a jó levegőt "ájer"-nak, a kauciót "kóció"-nak, a kirakatot "ószlag" /auslag/ mondta. Iskolázatlansága mellett színes egyéniség, és történeteket jól előadó parasztasszony volt. Mentségére legyen mondva, hogy ezeket nála iskolázottabb emberek is mondták így. Ez már majdnem a tájnyelv kategóriájába tartozik. Sorolhatnám még más idős, vagy már nem is élő asszony- és férfirokonaimat. akik olyan szépen beszéln/t/ek hogy öröm /volt/ őket hallgatni.
Száz szónak is egy a vége, nekem a kaució /Cautio/ kaució marad /ha nem anyagi biztosíték, letét, stb./ és aki kaukciónak mondja, annak lelke rajta, de jól akkor se beszél. Egyébként 50 évvel ezelőtt már felnőttsorban lévő 20 éves fiatalember voltam. Mellesleg a kor meg a szakma /hivatás/ nem azonos kategória. Ez olyan mint a közhely számba menő alma-körte összehasonlítás.
@Pistabátyám: „talán jól gondolom, hogy fiatal vagy” Nem jól gondolod. Nyelvész vagyok.
@Pistabátyám: „A mondatod első részét értem, de nem tudom mi volt benne a hülyeség” Félreértetted. Pedig direkt idézőjelek közé tettem. Azt mondom, hogy ahogy te beszélsz most (helyesen), azt ötven évvel ezelőtt elborzadva hallgatta volna egy nyelvművelő hajlamú magyar beszélő. Ha most úgy kezdenél beszélni, ahogy ötven–száz éve beszélt valaki, akkor szintén csodabogárnak tartanának. Ahogy öregszik az ember, egyre jobban feltűnik neki, hogy az őt követő nemzedékek már máshogy beszélnek (és egy csomó mindent is máshogy csinálnak). Azonban ahogy mi meghalunk, és csak ők fognak beszélni, az lesz a norma.
Kedves Szigetva! A mondatod első részét értem, de nem tudom mi volt benne a hülyeség. Nem magyaráztad meg, csak kijelentetted. A mondatod második része viszont értelmetlen. Ki? Honnan? Hová néz? Mit? Én nem beszéltem, írtam. Akkor ki beszél /ír/ hülyeséget ? Ti fiatalok /talán jól gondolom, hogy fiatal vagy/ úgy el vagytok szállva magatoktól, de némelyiktek 30-on felül, a 40 felé, még egyetemre jár, és nem tud leszakadni a szüleiről. Magam, 14 éves, középiskolás koromtól magam láttam el magam ruhával, meg sok egyébbel, nem terhelve ezzel is szüleimet /60-as évek eleje/. Télen szenet, fát, nyáron jeget hordtam, akinek szüksége volt rá. Ti tudtok magatokról legalább részben gondoskodni? És ráadásul, az akkori idők Budapestjének egyik legjobb középiskolájába jártam. Ezek után nem a te felszólításodra fogom magam észre venni.
@Pistabátyám: Vedd észre, hogy te is egy csomó „hülyeséget” mondasz, ha néhány generációval korábbról nézzük a beszéded.
Na ne má'! Ezután valaki kitalálja, hogy a Tesco-t "Tekszkó"-nak mondja. Hülyeségre ne biztassunk.
Ha nem utcára néz az ablak, hanem a lifthókra, akkor nem illendő kaukciót kérni. ;-)