Hektikus kérdés
Hány méter mélyen énekel a basszus? Mégsem úgy jó magyarul, ahogy Jókai írta? Lázasan keressük a válaszokat.
Sokszor leírtuk már, hogy a nyelvben csak egy dolog állandó: a változás. Ennek ellenére, ki tudja, miért, de a nyelvhasználók feszültté, idegessé, mondhatni hektikussá képesek válni, ha egy szóval más jelentésben találkoznak, mint korábban. Például inkognitóját szigorúan őrző olvasónk is:
Több újabban – némelyik nem is annyira újabban – elharapózott szóval, kifejezéssel, pontosabban annak használatával szemben vannak ellenérzéseim. Konkrétan: A „hektikus”, az „idejekorán” és az „... óra magasságában”.
Kezdjük talán a végén, mert ezek az elcsépeltebb és kevésbé érdekes példák. Magunk is meglepődtünk, hogy a magasságában és az idejekorán eddig még egy olvasói levélben sem került elő – kommentben többször is előfordultak.
A „...óra magasságában” használói szellemeskedni akarnak, de fogalomzavarban vannak, mert az időnek sokféle tulajdonsága van, de magassága nincs /lehet, hogy nem jól tudom/.
Egészen biztos, hogy akik ma az ... óra magasságában (ill. szerda magasságában, vacsora magasságában, a hó vége magasságában stb.) kifejezéseket használják, azok nem szellemeskedni akarnak. Elképzelhető persze, hogy akik legelőször használták ezt a kifejezést, szellemeskedni szerettek volna. De számos kifejezés, forma viccként születhetett, az egyik legismertebb példa, hogy Kellér Dezső a maszek szót (a magánszektorból) tréfából alkotta. Mégsem állíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben mindenki viccből használta a maszek szót, vagy azt, hogy helytelenül tette, ha használta.
Ráadásul a magasságában az egyik legtermészetesebb nyelvi változás példája: a helyre utaló szóból időre utaló jelentést kapott: ugyanez történt a táján, a tájban vagy a körül esetében is. Elég furcsán néznénk arra, aki a találkozhatunk hat óra tájban? kérdésünkre azt válaszolná, hogy tájban nem, mert épp a belvárosban lesz. Ráadásul a magasságot nem csak az idővel kapcsolatban használjuk, hanem hanggal kapcsolatban is használjuk. Mit gondolnánk, ha hangmagasságról beszélnénk, és valaki megkérdezné, hogy na és hány méter? Az sem érv, hogy nem beszélhetünk az idő magasságáról sem, hiszen nem szokás az idő kerületéről sem beszélni, mégis mondjuk azt, hogy valamilyen időpont körül stb. Mondjuk azt is, hogy az idők folyamán, pedig az időt nem tekintjük vízrajzi fogalomnak, sőt, folyadéknak sem. Az ilyen kifogásokat is kötözködésnek hívjuk, pedig aki ilyenekkel jön, az nem köti a kákára a csomót, csupán keresi rajta.
(Forrás: Wikimedia Commons / Holger.Ellgaard / CC BY-SA 3 0)
A magasságában ilyen értelemben való használata valóban új lehet, Nyelvművelő kézikönyv meg sem említi: feltehető, hogy a hetvenes-nyolcvanas években még nem használták. Nem ez a helyzet azonban az idejekorán esetében.
Az „idejekorán”-t „túl korán” értelemben használják, holott annak értelme: „éppen idejében” „akkor, amikor annak ideje van”.
Olvasónknak ez a megállapítása azért érdekes, mert részben megegyezik a Nyelvművelő kézikönyv ítéletével, részben annak ellenkezője. A nyelvvédők bibliája ugyanis éppen azt írja, hogy a szó eredeti jelentése ’idő előtt, túlságosan korán’, ma (azaz a nyolcvanas években) viszont ’még a kellő időben; idejében; jókor; még mielőtt valamilyen hátrányos helyzet bekövetkezett volna’. Még Jókaitól is idéz példát az előbbi használatra („idejekorán megvénült ember”), de úgy véli, ma már helytelen, hiszen „elavult, olyannyira, hogy egy mai olvasó a Jókaitól idézett példát akár szótévesztésnek is minősíthetné”.
Olvasónk állításával szemben tehát az idejekorán „értelme” ’túl korán’, csak éppen manapság „rosszul” – azaz nem az eredeti jelentésében – használják. Persze mondhatnánk erre, hogy olvasónknak tulajdonképpen igaza van, hiszen ha nem a nyelvszokásnak megfelelően használják, akkor hibás. Csakhogy olvasónk nem azt állítja, hogy talált egy példát, ahol így szerepel – ezt mondhatnánk hibásnak –, hanem azt állítja, hogy szélesebb körben, rendszeresen így használják. Ebben az esetben viszont ez a nyelvhasználat, tehát nem lehet hibás.
Érdekes kérdés persze, hogy mi történt: tényleg megváltozott-e a jelentése, mint a Nyelvművelő kézikönyv állítja, majd később újra megjelent az eredeti jelentés (különösen a korán elem hatására), vagy a két különböző jelentést folyamatosan élt egymás mellett? Az a gyanúnk, hogy inkább az utóbbiról lehet szó: ha egyszer a jelentés egyértelmű lett volna, akkor a nyelvművelőknek sem lett volna dolguk vele, és nem érezték volna úgy, hogy könyvükben igazságot kell tenniük.
A „hektikus”-t, „heptyikás” formában nagyszüleim elég gyakran használták, orrfolyós, köhögős,, vézna, gyenge egészségű tüdőbeteg ember megjelölésére /egyszerű parasztember nem tett túlnagy különbséget a krónikus tüdőbetegség és az akut influenza között/. Ma a gazdaság bizonytalanságaira, „ideges rángatózásaira használják, nem fedve a szóval a jelenséget. A hasonló tünetek inkább az epilepsziára jellemzőek.
A hektikus szó a görög ἕξις [hekszisz] ’állapot’ szóból képzett ἑκτικός [hektikosz] ’szokásos, állandó, tartós’ melléknévből ered. Ez került be hecticus [hektikusz] formában a középkori latinba. Ez a melléknév a febris ’láz’ szóhoz kapcsolódva ’tartós láz’ jelentésben volt használatos. Idővel azonban a szerkezet alakja is jelentése is megváltozott: a febrist egyre inkább elhagyták, a hecticát pedig így főnévként kezdték használni; jelentése pedig ’tüdőbaj’ lett– a tüdőbaj tartós lázzal járó betegség volt. Ez a változássor visszahatott a hecticus melléknévre is, melyet egyre inkább ’tüdőbajos’ jelentésben kezdtek használni. Ez a jelentés került be több európai nyelvbe, így a magyarba is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Gelegenheitsautor2015 / CC BY-SA 4 0)
Mindezt A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából is tudhatjuk, de ez a szótár nem tartja számon a hektikus ’ideges, zaklatott, nyugtalan’ jelentését – a Magyar értelmező kéziszótárban (ÉKSz.) viszont ennek az alaknak csak ez a jelentése szerepel (a ’tüdőbajos, köhögős’ csak hektikás alakban). Ez vajon honnan ered?
Az angol online etimológiai szótár szerint a ’lázasan izgalmas, csapongó’ jelentés a szó angol megfelelőjénél, a hecticnél a 20. század elején jelent meg, de már a 15. század elején előfordult a szó ’lázas vágy, szenvedély’ jelentésben. Könnyű belátnunk, hogy a lázasság, betegesség képzete könnyen összekapcsolódik a kapkodás, idegesség, lelki felhevültség fogalmával. Lehet, hogy a magyar hektikus új jelentése az angolnak – vagy más idegen nyelvnek – a hatására jelent meg (az ÉKSz. szerint a sajtónyelvre jellemző), de az is elképzelhető, hogy belső fejlődés eredménye).
Miért hibáztatnánk? Láttuk, hogy a szó története során számos jelentésváltozáson ment át. Ezek közül miért épp a legutolsót hibáztassuk? És ha ezt hibáztatjuk, vajon hibáztassuk az olyanokat is, mint a lázas sietség vagy a lázasan készülődik? Ennek semmi értelme.
A saját egészségünknek és hangulatunknak is azzal teszünk jót, hogy ha új nyelvi formákkal vagy jelentésekkel találkozunk, akkor megpróbálunk gyönyörködni bennük, ahogy egy furcsa bogárban vagy különös alakú felhőben – ahelyett, hogy idegesítenénk magunk miattuk. Ha valakit tényleg érdekelnek a nyelvi jelenségek, akkor érdemes inkább annak utánajárnia, hogy hogyan jöttek létre, nem pedig érveket keresni az ellenük való harchoz.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (17):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@gymakara: A "ki tudja, miért" a cikkben nem kérdésként funkcionál -- én leginkább partikulai tagmondatnak elemezném. Azt fejezi ki, hogy a szerző indokolatlannak, ésszerűtlennek tartja a szóbanforgó reakciót.
Ettől függetlenül persze érdekes lehet megvizsgálni, milyen pszichológiai folyamatok állhatnak az ilyen reakciók hátterében. Az, hogy az illető "nem így szokta meg", az valóban része lehet egy lehetséges magyarázatnak, bár aligha ez az _egyetlen_ magyarázat. Gyakran szerintem szimplán arról van szó, hogy az illető számára nem volt szimpatikus az ember, akitől először hallotta az inkriminált fordulatot, és abbéli igyekezetében, hogy hibát találjon a delikvensben, éppen kapóra jött az utóbbi "helytelen nyelvhasználata".
@gymakara: Megválaszolod a saját kérdésed: „az általa vélelmezett”. A júzer nem tudja elképzelni, hogy más is van, mint amit ő vélelmez, és ahelyett, hogy megfigyelné, hogy máshogy is lehet mondani, a saját vélelmét kívánja másokra oktrojálni. Ez persze bizonyos helyzetekben elfogadhatóbb, de sokszor nem az.
Kedves Fejes László! Azt írod:"... ki tudja, miért, de a nyelvhasználók feszültté, idegessé, mondhatni hektikussá képesek válni, ha egy szóval más jelentésben találkoznak, mint korábban. "
Ha ez A KI TUDJA, MIÉRT kérdés komoly, akkor adjunk rá választ is, ha tudunk. A nyelv használata egy kollektíván belül, ha nem tévedek, a kollektíva szokásrenszerébe illeszkedik. Miért is ne lenne feszültségkeltő, idegesítő valaki számára, ha egyesek nyelvhasználata sérti az általa vélelmezett, közös szokások valamelyikét? Vérmérséklet dolga, hogy magában dohog, vagy azonnal pellengérre állíttatná a bnűnőst, nemde?
Írtam egy kis kiegészítést a cikkhez:
www.elmexicano.hu/2015/10/egy-hektikus-problema.html
Szerintem a köznyelvben praktikusabb az idő. Le akarok jutni Pestről Szolnokra. Megkérdezhetem, hogy hány km-re van, és mondják hogy 100. De ettől még nem tudom, mikor induljak el, ha 2-re akarok odaérni. A vonattal egy óra viszont releváns információt hordoz. Mert így tudom, mennyi idő megy el az utazásra. Van ahol 36 km-t tesz meg a vonat 1 óra alatt, van ahol 100-at. De ha utazást tervezünk mégis első az utazás ideje, nem az út hossza. Amikor reggel munkába indulunk, azt nézzük mikor kell elindulni, amit onnan tudunk, mennyi idő alatt érünk be. Feltételezhetően mindenki tudja mennyi idő alatt ér be a munkahelyére, de azt már kevesen, hogy pontosan hány kilométerre van.
@nadivereb: még mielőtt belekötne valaki: a méter természetesen a hosszúság SI-egysége, nem a távolságé.
@GéKI: " távolságot a szabvány szerint csak méterben mérünk" - tudományos munkában, szaknyelvben csak a métert (a távolság SI-mértékegységét) vagy az abból levezetett egységeket (milli-, mikro-, kilo-, atto- stb.) használjuk. (A csillagászat ráadásul olyan mértékegységeket is használ a szaknyelvben is - a számukra nagyon nem praktikus SI-egységek, pl. gigaméter helyett - , mint a parszek, csilagászati egység (AU), vagy épp a fényév.) A köznyelvet ez nem köti, ott bőven nem csak régiesen vagy színesítésre használjuk az olyan egységeket, mint az "egy órányi buszútra" vagy a "tíz percnyire gyalog", hanem teljesen általánosan.
@honestesiologist:
"Eratoszthenész, mikor a föld kerületét kiszámolta!"
Bár a stadin egy elég tág határok közötti távolság, én (110 - 215) méter közötit is hallottam már - nem tudjuk pontosan - talán nem is volt, az soha. Szokás a 160m - t választani, mert ezzel egy elég pontos szám adódik. Inkább azonban a mérés elve az ami zseniális és nem a pontosság.
@menasagh:
A fényév használata egy kivétel, távolságot a szabvány szerint csak méterben mérünk. ( Kivéve az angolszászokat, de talán itt most nem ez a téma ) Bár a hétköznapi beszéd használja az egy órányi távolságot, vagy az egy napi járótávolságot, de ezt is leginkább csak régi leírásokban, vagy a beszéd színesítésére. Pesttől - Szolnok egy órányira van - ( reméljük nemsokára ennél is kevesebb lesz.)
@Tamás74: Köszönjük!
@honestesiologist: Ez minket is rendszeresen elgondolkodtat. Az esetek egy részében valószínűleg arról lehet szó, hogy valaki annyira rossznak érez egy-egy nyelvhasználati szokást, hogy meg van róla győződve: ez lesz a kivétel, erről el fogjuk ismerni, hogy tényleg nem szabadna (!) így használni.... :)
@menasagh: Nincs szükség ilyenre. Sokkal valószínűbbek az olyan párhuzamok, hogy valaki hegyet mászik, és akkor azt mondja, hogy „két óra magasságában leültünk pihenni”, azaz ’azon a szinten, ahol éppen két órakor járt’, és az ilyen kifejezés értelmeződik át. Vagy „a harmadik emelet magasságában” ’a harmadik emelet körül’ – és ez analogikus mintája a ’három óra körül’ „három óra magasságában” kifejezés megalkotásának.
@menasagh:
Nem hinném, hogy ilyen megfontolások állnának a kifejezés mögött (már ez is érdekes szókép: a kifejezés "mögött áll"). A cikk analógiái inkább leírják a jelenséget, mint a nap állása.
A hangot viszont igen is lehet méterben mérni, csak nem mint magasság, hanem mint hosszúság; ti. a hanghullámok hossza méterben kifejezhető, ráadásul a nagyságrendjük is kb. a méter hosszának megfelelő.
Távolságot valóban fejeztek ki régen, és fejeznek ki ma is az út megtételéhez szükséges idővel: háromnapi járóföld, két óra repülőút, stb. Gyanítom te most a fényévre gondolsz, de ennél jobb is van: Eratoszthenész, mikor a föld kerületét kiszámolta, Alexandria
és Szüéné (Asszuán) távolságát is alapul vette, melyet az utazók elbeszélései alapján határozott meg. Akkoriban és ott a távolságokat praktikusan tevenapban mérték, amit ő átszámolt sztadionra.
Nem hiszem, hogy egy kifejezést mindig szó szerint kell értelmezni és annak használata elfogadható.
Ilyen amikor a magasságot idővel párosítjuk vagy amikor a hang helyzetét méterbe akarjuk kifejezni.
Az idő magasságának egyik valamennyire elfogadható magyarázata a nap állása de mivel már nagyon régen feltalálták az órát és az emberek 90% sem tudná pontosan vagy hozzávetőleg már megállapítani a nap állásából az időt ezért szerintem jobb ha a korral és az idővel haladva az óra állását vesszük alapul ahol nincs magasság.
A hangmagasságnál meg az a helyzet hogy ott a kottán elfoglaló helyét nevezik magasságnak nem a rezgésszámot ami több vagy kevesebb tehát azt méterben mérni sehogy sem volna lehetséges.
De ha már mérésnél tartunk távolságot nem csak méterben mérnek hanem évben is...
@Rézfánfütyülő fűzangyal: Hehe :)
@cikk: Nem értem olykor a levélírókat. Rendszeresen jönnek a "romló nyelvhasználatot" kritizáló panaszok, amiket a szerzők rendszeresen a helyükre tesznek pontosan ilyen cikkekkel. Mintha a beküldők nem olvasnák a nyest.hu-t. Vajon a saját beküldésükből írt cikk az első, amit olvasnak és nem írnak több nyelvművelő hangvételű e-mailt? De ha így van, honnan tudják, hogy hová küldjék a panaszt?
@Fejes László (nyest.hu): a linket szoktam, de mindig kell valami ami feldobja a linket, egy kis csali. És én pont ezt szántam annak. Tetszik a bogaras felhős hasonlat :)
Az alvás mértékegysége pedig az 1 szund, amikor 1 ember, 1 óra hosszat, 1 méter mélyen alszik.