Nyelvileg a gáton

Orbán Viktor az egyik árvízi videójában megérzi a nyelvi változás szelét, és felelevenít néhány archaikus kifejezést. Mi a közös a kapcabetyárban, a bakmacskában, a bakegérben és a kanmajomban? – Utánanéztünk az internetes szövegkorpuszban…

Az elmúlt napok árvízi tudósításaiból már kiszemezgettük azokat a szakkifejezéseket, amelyeket újonnan megtanulhattunk. Az árvízi védekezés – legnagyobb örömünkre – a miniszterelnököt is megihlette nyelvileg. Egy néhány nappal ezelőtti sajtótájékoztató után készült videofelvételen a kormányfő néhány kissé archaikusnak tűnő szitokszón merengett el, míg az árvíz sújtotta helyszínről a parlamentbe utazott.

A gumicsizma és a zokni levetésekor jut eszébe a miniszterelnöknek a kapca szó, majd erről rögtön a kapcabetyár. A kapca szláv eredetű szó; valóban zokniféleséget jelent – funkcióját tekintve mindenképpen. Eredetileg a csizma alatt viselték a lábfejre és a lábszár alsó felére tekert rongyot, textilcsíkot. De kapcának hívták a csizma vagy bakancs alatt viselt vastag harisnyát, zoknit is (ami már a mai zoknira inkább hasonlít). De ez volt az elnevezése egy nemezből készült lábbelinek is. A kapca – csakúgy, mint a kapcarongy – átvitt értelemben lenézett, megvetett, semmire nem tartott embert is jelentett. A kapcabetyárnak sem pozitív a jelentéstartalma…

Ezt a kifejezés irodalmi olvasmányainkból lehet ismerős. Ottlik Géza Iskola a határon című regényében szidalmazza így egy őrnagy Medve Gábort, az egyik főhőst. Ennek alapján azt is gondolhatnánk, hogy ez valami speciális katonai szleng, a Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSz) adatai alapján azonban ezt kizárhatjuk. Összesen tizenhatszor fordul elő a korpuszban ez a szó; kisstílű bűnözőt, csirkefogót, megbízhatatlan, a nála gyengébbekkel erőszakoskodó embert jelöl. A miniszterelnöknek nagyon helyes az intuíciója azzal kapcsolatosan, hogy a szó kikopott a köznyelvből. Azt, hogy „milyen jó szó”, nem tudjuk megítélni. Minden esetre, hiába tetszik ez a kifejezés, akár még egy miniszterelnöknek is, a használatból kikopik és kész. A nyelv már csak ilyen.

 

A kapcabetyár után aztán asszociációs lánc indul: olyan kifejezéseket sorol Orbán Viktor, amelyek mind összetett szavak, és mindegyik archaikusnak, némelyik meseinek hat. Lássuk tehát sorban őket. Bakegér: erre szóra mindössze két találatot ad az MNSz korpusza, abból is az egyik inkább a vakegér elírásának tűnik, és a kontextus alapján ’szerencsétlen alak’-ot jelenthet átvitt értelemben. Bakmacska: erre már több, összesen tíz találatot hoz az MNSz; vagy a hím macskára, kandúrra használatos, vagy – emberre – ’szemérmetlen udvarló’-t, ’magát kellető ficsúr’-t jelent. Kanmajom: szintén két előfordulása van az MNSz. korpuszában, és szintén szó szerinti és átvitt jelentésben is használatos; jelenti egyrészt a majom hímjét, másrészt emberre (férfira) is alkalmazható. Utóbbit a focimeccsek kontextusában szintén átvitt értelemben emlegethette a miniszterelnök.

Mi a közös ezekben a szavakban – azon kívül, hogy mindegyik régies, ritka és képletes? Az, hogy átvitt értelemben, emberre használva mindegyik lenézést, degradálást sértést fejez ki. Ebben a kategóriában persze valóban „jó szavak” ezek, ma már humorosnak hatnak, így a sértő élük nem érződik. Azt pedig, hogy Orbán Viktor fogékony a nyelvi poénokra, mi sem bizonyítja jobban, mint a fenti videó elején elhangzó mondata: „Bajára kell menni, tábornok úr baja”.

Kapcsolódó tartalmak:

• A hullócsillag nem csillag – hát akkor mi?
• A kravátlis gyilkos esete az etimológiával
• A lényeg a lényeg:
  nem most jöttünk a falvédőről
• A paraszolvencia hungarikum
• Csinos és csintalan

Hasonló tartalmak:

• Ál- és Tudomány
• A disszidálás hungarikum
• A magyar -ny végződések kalandos története
• A patikus hungarikum!
• A tavasz első hírnöke

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)