Honnan jön a vietnami papucs?
Népszerű nyári viseletünk a távol-keletről származik, de vajon hogyan alakult ki a neve? A történet nem annyira egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Érdemes szétnézni a világban, mielőtt levonnánk a nyelvtörténeti következtetést – és persze a puszta érdekesség kedvéért is.
Lassan tényleg elérkezik a nyár, mehetünk a strandra. Ilyenkor az ember strandpapucsot húz, hogy aztán azt a lehető leggyorsabban, könnyedén lerúghassa a pázsitra érve vagy a vízbe csobbanás előtt. A strandpapucsok közül pedig megkülönböztetünk egy sajátos típust: azt, amelynek pántja nem csak a talp szélén, hanem az Az öregujj a hüvelykujj megfelelője a lábon: ennek nevében az öreg még ’nagy’ jelentésű volt, ugyanúgy, mint az öregapa, öreganya szavakban. öregujj és a második lábujj között is lefut a talp alá, egyfajta stabilitást adva a lábnak: megelőzi a talp oldalirányú elcsúszását. Ezt a papucsfajtát magyarul vietnami papucsnak szokás nevezni. Ennek okát látszólag könnyen kitalálhatjuk. Tudjuk, hogy a KGST-n belül a kereskedelmi kapcsolatokat nem a piac, hanem a politika határozta meg: nem véletlenül szerepelt a nevében a segítség. Vietnam pedig a GST tagja volt, és úgy segítettünk rajta, ahogy tudtunk – azt vettük meg tőlük, amit gyártottak. Így kerülhettek Magyarországra, ahol az ilyen szerkezetű papucsok még ismeretlenek voltak: ennek köszönhető, hogy a vietnami papucs szókapcsolat hamarosan már nem a papucs származási helyére, hanem típusára utalt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Elisabeth Belik / GNU-FDL 1.2)
Ez a magyarázat annyira meggyőzőnek tűnhet, hogy akár lezártnak is tekinthetnénk – hacsak nem szembesülnénk azzal a ténnyel, hogy más nyelvekben is megtaláljuk párhuzamait. Hasonló elnevezést ugyanis nem csak a magyarban találunk, Vietnam nevéből képzik a papucs nevét a csehben és a szlovákban (vietnamky), az ukránban (в'єтнамки [vjetnamki]) és az oroszban (вьетнамки [vjetnamki]) is. Mivel a vietnami papucsok importja aligha történt a szovjet elvtársak útmutatása nélkül, ezek alapján már inkább azt feltételezhetjük, hogy az elnevezés az orosz alapján került a magyarba, és ennek köszönhetően fel sem merült, hogy a papucstípusnak olyan nevet alkossunk, minta finn varvassandaali (szó szerint ’(láb)ujjszandál’) vagy az olasz infradito (kb. ’lábujjközi’). Nem vietnamról nevezték el, de a papucs vietnami nevéből (dép tông) ered a francia tong. Köszönjük Cser Andrásnak, hogy felhívta figyelmünket a thong eredetére. Az erre igencsak hasonlító ausztráliai angol thongs viszont germán eredetű szó, eredetileg ’szíj, bőrcsík’ jelentésű volt, és csak a hatvanas években kezdték így nevezni a lábbelit is.
A lengyelben és a szerb-horvátban azonban az elnevezés alapjául egy másik távol-keleti ország, Japán neve áll: lengyel japonki, szerb-horvát japonke. Szintén Japán nevéből származik az új-zélandi angolban használt jandals (a Japan ’Japán’ és a sandals ’szandál’ vegyítése). Szintén japánhoz kötődhet a görög σαγιονάρες [szajonaresz] elnevezés – vö. japán さようなら [szajónara] ’viszontlátásra’. (Japánban az ilyen hagyományos, rizsszalmából készült papucs neve 草履 – ぞうり – [zóri].) Az indiai angolban használt hawai chappal azonban nem kapcsolódik Hawaiihoz, hanem a szó szerint ’légszandál’ jelentésű hindi kifejezés átvétele.
A brit és amerikai angolban elterjedt flip-flop elnevezés hangutánzó eredetű, a papucs klaffogására utal. Hasonló jellegű a dél-afrikai angolban használt slip-slops és a héber כפכפים [kafkafim], továbbá az olyan cseh tájnyelvi elnevezések, mint a ťapky [tyapki], vagy a Morvaországban használt cukle és šlapky [slapki]. A katalán xancleta [sankleta] a xancla [sankla] ’papucs’ kicsinyítő képzős alakja, akárcsak a spanyol chancleta [csankleta] a chancla [csankla] szó: ezek szó szerinti jelentése tehát ’papucs(ocs)ka’.
Figyelemre méltó elnevezés még a Csendes-Óceán déli részén beszélt angolban használt go-aheads (kb. ’menjetek tovább’). Figyelemre méltó még eddig nem említett, de leggyakoribb cseh elnevezése, a žabky [zsabki], mely valószínűleg a žába [zsába] ’béka’ kicsinyítő képzős alakjából keletkezett.
@LvT: Én úgy gondolnám, a ť/c variáció éppen arra utal, hogy a dolog hangutánzó jellegű, hiszen a két hang között tudtommal szabályos változás nem volt. Persze előfordulhat, hogy a capat mintájára lett a ťapat, de ezt valahogyan igazolni is illene. Én nem nagyon találok olyan forrást, amely bármelyik verziót is igazolná. (A Barto-féle szótár nekem nem nyílik meg. A szlovák forrás viszont megadja a ’laposüveg’ és a ’légycsapó’ jelentést is, ami arra utal, hogy mégiscsak hangutánzás áll a háttérben.)
Sajnálom, ha a szavak részletes történetére vonatkozó megjegyzésre írt mentegetőzés, miszerint nem volt kapacitás ezekkel részletesen foglalkozni, nem minősül érdemi válasznak. Sajnálom, de számomra a „hasonló” az nem azonos az „ugyanolyan”-nal, de azt kétséggel elismerem, hogy a megfogalmazás annyiban pontatlan, hogy nincs benne, miben azonos, miben nem. Mindenesetre én kérdeztem a „neologizmus” és a „képzés” terminusok használatával kapcsolatban, és ezekre választ nem kaptam.
Továbbá sajnálom, hogy vannak olvasók, akik azt állítják, hogy nem viseljük el az ellenvéleményeket, csupán azért, mert nem mindig és minden véleménnyel értünk azonnal egyet. Ezzel szemben tény az, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mi is hibázhatunk, és a hibáinkat javítani is szoktuk.
@Fejes László (nyest.hu): Szeretném azt a kultúrtörténeti tényt megemlíteni, hogy a népviseleti papucsok a szegedi papucstól a holland fapapucsig, „teljes értékű” lábbelik voltak. Nemhogy nem tipegtek benne, de még táncoltak is. www.youtube.com/watch?v=u8p8H3dV1fM
A nyelvi tények oldaláról pedig azt, hogy a cseh <ťapky> mellett nincs <capky> lábbeli-megnevezés, pedig a cseh „ismer ťapati/capati igét”. Vajon hány olyan tő van a csehben, ahol a přehláska nem érvényesült [*]? Valójában pont fordítva van: a cseh <ťapat> a szlovák eredetű <ťapy> ~ <ťapky> ’láb(acska) stb.’ főnévhez a <capat> mintájára képzett ige.
[*] cseh <tě> ≠ szlovák <ťa>, cseh <tahat> ≠ szlovák <ťahať> stb.
Ezenkívül ismét hangsúlyozom, hogy ezek a szavak nemcsak a mai értelemben vett papucsot jelenthetnek, hanem olyan könnyű női lábbelit is, amelyet ma cipőként osztályozunk; vö. a korábbi bejegyzésemben a szlovák <ťapky> jelentését.
-------
Kekeckedésnek azt neveztem, hogy nem érdemi reakció érkezik, hanem ellenvetésként az, hogy „nem volt kapacitás, hogy az egyes szavak történetiébe részletesen belemenjünk” (hát éppen ezért érezted szükségét, hogy írjak); meg hogy „[i]lyesmit nem is állítottunk” (pedig mégis). Amit ugye ki is hangsúlyoz az a nem túl szerencsés megjegyzés a hiányzó captatio benevolentiaetől. Nagyon sokszor az az érzésem, hogy egyes Nyest szerzők egy része csak a cikket megerősítő reakciókat tartják elfogadhatóknak, az olvasó kissé differáló véleményére is rögtön paríroznak („nem volt kapacitás”, „nem is állítottuk”), mintha támadás érte volna őket.
@LvT: Szerintem inkább arra utal, hogy „tipegésre” való (nem hosszú sétára). Szerintem a „hasonló jellegű” nem azt jelenti, hogy ugyanolyan. Az persze érdekes kérdés, hogy mai beszélők mennyire érzik bele a hangutánzó jelleget. Egyébként pl. a del-afrikai slip-slops esetében is felmerül, hogy mennyire játszhatott bele e slippers ’papucs’...
A képzés kapcsán egyre inkább zavarban vagyok. Lehet, hogy én vesztettem el a fonalat, de honnan kerül ide ez az -ás?
Egyébként nem egészen értem, mi ebben a kekeckedés, szerintem itt egyszerűen megvitatjuk a dolgokat. Vagy netán automatikusan el kellene fogadnom, bárki bármit ír? A köszönet elvárását sem értem: a komment talán azzal kezdődik, hogy „Köszönöm ezt az érdekes cikket, de...”? Nem értem a sértődöttséget.
@Fejes László (nyest.hu): >> „nem közvetlen hangutánzó képzés” Ilyesmit nem is állítottunk.<<
Pedig ezt olvashatni ki abból, hogy „a papucs klaffogására utal. Hasonló jellegű […] továbbá az olyan cseh tájnyelvi elnevezések”. Nem utal közvetlenül sem a klaffogásra, sem a csoszogásra: arra a testrészre utal, amelyen viselik.
.
>> Egyébként mi az, hogy hangutánzó „képzés”<<
Az <-Ás> képzőnek van nomen acti jelentése is, vö. <írás> ’az írás folyamata; az írás eredménye’ .
.
>>Arra aztán végképp nem volt kapacitás, hogy az egyes szavak történetiébe részletesen belemenjünk<<
Nos, én megtettem. Azt viszont nem értem, hogy a szerző köszönet helyett miért kekeckedik.
@elhe taifin: Igen, de gondolom, ezeket csak a modernekre használják, nem a hagyományosakra.
@LvT: Arra aztán végképp nem volt kapacitás, hogy az egyes szavak történetiébe részletesen belemenjünk. Máchek a ťapky-t nem ismeri, de ismer ťapati/capati igét, mely kb. ’tipeg’ jelentésű: „jíti drobnými kroky (zvl. o dětech)”.
„nem neologizmus” Miért? Pl. az egér ’számítógép-preféria’ jelentésben nem (volt) neologizmus?
„nem közvetlen hangutánzó képzés” Ilyesmit nem is állítottunk. Egyébként mi az, hogy hangutánzó „képzés”?
A szajónara kiejtését valóban elírtam, elnézést, javítom.
A morva szavak csak jelentéstapadással kaphattak új ’vietnámi papucs’ értelmet, mert amúgy (direkten vagy közvetve) benne vannak a 1906-os Dialektický slovník moravskýban [1] mint népi viseleti kifejezések:
- <cukeľ> (tb. sz. <cukle> = ’obuv s dřevěným podešvem, trepek’ (fatalpú lábbeli, papucs);
- <odšlapky> = ’ bláto, které odpadá od obuvi’ (a lábbeliről leeső sár)
Ez utóbbi egyébként a szlovák <šľapky> szó átvétele, amely ott mindenféle papucsot és könnyű (elsősorban női) lábbelit jelölhet. Ez a <sľapa> ’talp (akár a láb, akár a harisnya, cipő része)’ szó kicsinyített többes számú alakja. [2]
Hasonlóképpen lehet az említett cseh szóval is. A szlovákban ugyanis van <ťapky> ’alacsony sarkú, könnyű női cipő’, amely nem neologizmus, nem közvetlen hangutánzó képzés, hanem a csehben is ismert <ťapka> ’kezecske, lábacska’ szóhoz kapcsolódik. Ennek a tőnek az eredeti cseh alakja kemény <t>-vel van: <tápat> ’tapogat(ózik); csetlik-botlik’, a lágy <ť>-s formák szlovakizmusok.
[1] archive.org/details/dialektickslov00bartuoft
[2] slovniky.korpus.sk
.
-----------------
.
A japán さようなら ’viszontlátásra’ ejtése a hanghosszakban eltér a megadottól, mint az amúgy a hiraganalejegyzésből is kiderül: [szajónara].
Japánban meg 'bícsi szandaru' ビーチサンダル vagy 'bíszan' ビーサン névvel illetik :)