0:05
Főoldal | Rénhírek
Napnevek az európai nyelvekben

Miért mondunk csütörtököt?

Áttekintjük a napok neveit az európai nyelvekben. Alapvetően két fő hagyományt találunk: vagy számozva vannak a napok, vagy égitestek és az égitesteknek nevet adó istenek nevéből erednek a neveik. A hétvége napjai kapnak sokszor egyedi nevet: készület, fürdőnap, sabbáth, szentnap, úr napja, feltámadás, dologtalan nap.

Szigetvári Péter | 2013. április 4.

Az idő nagy mértékegységei – az év, a hónap, a nap – a Föld és a Hold mozgásán alapszanak, a kisebbek – óra, perc, másodperc – a nap önkényes felosztásán. Hogy a hét min alapszik, azt pontosan nem is tudjuk. Adódik, hogy a Hold négy fázisához kössük a hetet, de ehhez havonta másfél szökőnapra volna szükség, mivel egy holdfázis 29½ nap hosszú. Azt is tudjuk, hogy a zsidó/keresztény mitológia szerint Isten hét nap alatt teremtette a világot.  Vagy azért hét napos a hét, hogy tükrözze a teremtés lefolyását, vagy azért alakult így a történet, mert hét napos volt a hét. Itt most azonban csak a hét napjainak neveit vizsgáljuk meg az európai nyelvekben. (A másik neves időegység, a hónapok elnevezéseivel egy későbbi cikkben foglalkozunk majd.)

Holdfázisok Galileo Galilei rajzán
Holdfázisok Galileo Galilei rajzán
(Forrás: Wikimedia Commons)

A számozós hagyomány

Kezdjük a magyarral. Elsőre nem nyilvánvaló, hogy a hétköznapok magyar nevei a sorban elfoglalt helyükből származnak. Az első nap neve nagyjából világos: a hétnek a fője (azaz feje, azaz kezdete), vagyis az első napja. Mivel a keresztény hagyományban a vasárnap számított a hét első napjának, régebben arra a napra is használták a hétfő nevet. A kettőnek megfelelő sorszámnév ma a második, de gyerekek használják az analógiásan létrehozott kettedik formát is, sőt tíz fölött felnőttek is: tizenkettedik stb. Jelzői helyzetben a kettő helyett inkább a rövidebb két alakot használjuk, az ebből a -d-vel létrehozott sorszámnév folyománya a kedd. Az ötlet, hogy ezt a napot másodiknak nevezzük valószínűleg valamely szláv nyelvből származott, amint azt a további napnevek mutatják.

A csütörtököt mond szólásnak nincs köze a napnévhez, valószínűleg egy korábbi csöttöt mond (’csettint, de nem lő’) vicces változata terjedt el.

A csütörtök és a péntek valamely délszláv nyelvből került a magyarba: pl. szlovén četrtek [cse-tr-tek] (három szótagban) ’csütörtök’, petek ’péntek’ (legtöbb szláv nyelvre jellemző volt a mássalhangzó előtti orrhangok kiesése, de a lengyel megőrizte: piątek [pjontek] – bár látjuk, a helyesírás sajátosan jelöli). Ezeket szlovén – és más szláv – napneveket sorszámnevekből képezték: szlovén četrti [csetrti] ’negyedik’, peti ’ötödik’.

A megadott kiejtések csupán megközelítőek. Ahol a helyesírás magyar szemmel viszonylag jól tükrözi, ott nem tüntetünk fel kiejtést. A s [sz] és a c [k] ejtését is ide soroljuk.

A szlovén sreda ’szerda’ a hét középső (szlovénül srednji [szrednyi]) napja. Ez a nézet köszön vissza a nap német Mittwoch, izlandi miðvikudagur [midvíkütágür] és finn keskiviikko [keszkivíkko] nevében: mindegyik jelentése ’a hét közepe, középső napja’.

A portugál is számozza a hétköznapok neveit, viszont itt a hétfő a második (segunda(-feira)), a kedd a harmadik (terça(-feira) [tersza-]) stb., a péntek a hatodik (sexta(-feira) [szesta-]), ez teljesen az egyházi latin mintát követi (feria secunda, feria tertia stb.). Az újgörögben ugyanígy a ’második’ nap a hétfő (Δευτέρα [deftéra]), ’harmadik’ a kedd (Τρίτη [tríti]) stb., de a péntek neve Παρασκευή [paraszkeví], ami a ’készület’, a sabbáthra való készülődés napja.

A görög hét
A görög hét
(Forrás: flickr / Duncan Hull / CC BY 2.0)

Az izlandi is azt a mintát követi, ahol a hétfő a második nap, viszont csak a kedd és a csütörtök van számozva: þriðjudagur ’harmadik nap’ a kedd, fimmtudagur ’ötödik nap’ a csütörtök. A törökben pedig a szerda (çarşamba [csarsamba]) és a csütörtök (perşembe [persembe]) a számozott nap, de – hasonlóan a magyar csütörtök-höz és péntek-hez – ezek nem török összetételek, hanem a perzsából származnak: چهارشنبه [csahársambe] ’negy(edik) szombat(tól)’, پنجشنبه [pandzs-sambe] ’öt(ödik) szombat(tól)’; a perzsa شنبه [sambe] ’szombat’ (a sabbáthból) a törökben a magánhangzó-harmónia hatására „kisimul”, a [csar-] után [-samba], a [per-] után [-sembe], ráadásul a szombat a törökben nem a sabbáth folytatása, hanem cumartesi [dzsumarteszi], azaz a péntek (cuma) utáni nap. A cuma [dzsuma] arab jövevényszó a törökben. (A [pandzs] esetleg ismerősen csenghet Pandzsáb, India egyik szövetségi államának a nevéből, amit ’öt folyó’-t jelent perzsául.)

A két ma is élő balti nyelv, a lett és a litván, hétfőtől szombatig a hét hat napját számozza, csak a vasárnapnak van külön neve. Az észtben – talán éppen a balti nyelvek hatására – hasonló figyelhető meg: esmaspäev, teisipäev, kolmapäev, neljapäev [-peëv] ’első-, második-, harmadik-, negyedik nap’, de láttuk, ugyanez a minta érvényesül a szláv nyelvek és a magyar több napnevénél is. A péntek itt sem sorszámot visel: reede, hanem a skandináv (dán, svéd) fredag ’péntek’ észtesített formája. 

A hétvége

A hétvége két napja a lett és a litván kivételével egy európai nyelvben sem visel sorszámot, ezek különleges napok. A szombat sok nyelvben a héber sabbáth folytatása: ógörög σάββατον [szabbaton], később [szambaton]-nak is ejtették, innen a késői latin sambatum, újgörög Σάββατο [szávato], olasz sabato, portugál sábado [szábödu], francia samedi [szamödi] (< késői latin sambati dies ’sabbath napja’), román sâmbătă [szümbötö], és természetesen ide tartozik a magyar szombat is.

Hétvége
Hétvége
(Forrás: Wikimedia Commons)

A magyar vasárnap nevében még felismerhető a vásár. Ugyanezt találjuk a törökben: pazar ’vasárnap’, amiben a bazár török megfelelőjére ismerhetünk. Több szláv nyelvben a vasárnap nevének „jelentése” ’dologtalan nap’: pl. cseh neděle [negyele], szlovén nedelja. Oroszul a vasárnap neve ’feltámadás’ jelentésű: воскресенье [voszkriszenyje]. A hétfő viszont a csehhez (pondělí [pongyelí]), szlovénhez (ponedeljek) hasonlóan oroszul is a ’munkátlan nap utáni’: понедельник [ponyigyeljnyik], ami arra utal, hogy korábban a vasárnap is a többi szláv nyelvhez hasonlóan a ’dologtalan nap’ volt az oroszban is. A török is hasonló: a hétfő neve pazartesi, azaz a ’vasárnap utáni’ nap.

Nagyon sok európai nyelvben a vasárnap az ’úr (latinul dominus) napja’: egyházi latin (dies) dominica, olasz domenica, francia dimanche [dimans], spanyol, portugál domingo, újgörög Κυριακή [kirjakí] (vö. a kirelejzumát) stb., vagy pedig a ’szent nap’: pl. észt pühapäev, lett svētdiena.

Égitestek

Az ógörögben és az klasszikus latinban a hét napjai a Naprendszer ókorban ismert – mert szabad szemmel látható – égitesteinek a neveit viselték. A vasárnap a ’Nap napja’: latinul dies Solis, görögül ἡμέρα Ἡλίου [hémerá héliú]. A hétfő a Holdé: dies Lunae, ἡμέρα Σελήνης [hémerá szelénész]. A többi napon a bolygók osztoznak: dies Martis, ἡμέρα Ἄρεως [hémerá areósz] ’Mars/Arész napja, azaz kedd’, dies Mercurii, ἡμέρα Ἑρμοῦ [hémerá hermú] ’Mercurius/Hermész napja, azaz szerda’, dies Jovis, ἡμέρα Διός [hémerá diosz] ’Jupiter/Zeusz napja, azaz csütörtök’ (a birtosok esetük bizony nagyon eltér az alany esetű alakjuktól), dies Veneris, ἡμέρα Ἀφροδίτης [hémerá aphrodítész] ’Venus/Aphrodité napja, azaz péntek’ és dies Saturni/ἡμέρα Κρόνου [hémerá kronú] ’Saturnus/Kronosz napja, azaz szombat’.

A napnévadók
A napnévadók
(Forrás: Wikimedia Commons )

Az újlatin nyelvek többsége a hétköznapokra ezeket a neveket folytatja: pl. francia lundi [ndi], mardi, mercredi, jeudi [zsödi], vendredi [vandrödi], román luni [luny], marți [marcj], miercuri [mjerkurj], joi [zsoj], vineri [vinerj]. Mint láttuk, a portugál kivétel: a katolikus hagyomány inkább megszabadult a pogány istenek nevét viselő bolygónevektől és beszámozta a napokat. A hétvége két napjára azonban egységesen új elnevezés alakult ki, a szombatra a sabbáthból, a vasárnap pedig az ’úr napja’.

Istenek

A germán nyelvek legtöbb napneve látszólag teljesen eltér a latin hagyománytól, azonban mégis ahhoz kötődnek. A vasárnap és a hétfő itt is a Nap és a Hold napja: pl. angol Sunday [szandej] (sun [szan] ’Nap’), Monday [mandej] (moon [mún] ’hold’), német Sonntag [zonták] (Sonne [zonö] ’Nap’), Montag [monták] (Mond [mont] ’Hold’).

Alternatív angol napnevek
Alternatív angol napnevek
(Forrás: Facebook)

A keddtől péntekig tartó szakasz bolygónevei istennevekből származnak. A görög és a latin isteneket funkcióik alapján már az ókorban azonosították, pl. mivel mindketten a háborúért voltak felelősök, a görög mitológia Arésze a római mitológia Marsának felel meg, úgy tartották, ez ugyanannak az istennek két neve. Később a germán mitológia isteneit is megfeleltették ezekkel. Marsnak például Tyr [tűr] a megfelelője, aki a jog és a hősi dicsőség felelőse a germán mitológiában. Óangolul Tīw volt a neve, ezért a kedd lett az ő napja: óangolul tīwesdæġ [tíwëzdej], ma Tuesday [tjúzdej] vagy [csúzdej]. Hermész/Mercurius Odint (protogermán Wodanaz, óangol Wōden, ófelnémet Wôtan) kapta párjául, ezért a szerda óangolul wōdnesdæġ [wódnëzdej], ma Wednesday [wënzdej]. Láttuk, itt a német és az izlandi különcködik, a ’hét közepe’ jelentésű Mittwoch-hal és miðvikudagur-ral, de a többi germán nyelv az Odinnak megfelelő nevet használja.

Csütörtök a főistené, Zeusz/Juppiteré, az ő germán megfelelője Thor, németül Donar: angol Thursday [θőzdej] (a [θ] a pösze [sz]), német Donnerstag [donöszták]. Péntek pedig Aphrodité/Venus napja, nekik a germán Frigg vagy Freja felel meg. (Az vitatott, hogy ez a két név ugyanarra a germán istennőre utal-e, vagy nem.) Az óangol frīġedæġ [fríjëdej], ma Friday [frajdej] az előbbi, a svéd, dán, norvég fredag viszont az utóbbi névre vezethető vissza. Itt az izlandi egyénieskedik, a péntek neve föstudagur azaz ’böjtnap’.

Freja hajmosás után
Freja hajmosás után
(Forrás: Wikimedia Commons / John Bauer)

A finn többnyire a skandináv hagyományt követi, de eltérő hangkészlete és szűkebb szótagkészlete miatt a péntek neve szinte a felismerhetetlenségig megváltozott: maanantai ’hétfő’, tiistai ’kedd’, torstai ’csütörtök’, perjantai (vö. svéd fredag) ’péntek’, sunnuntai ’vasárnap’. Már említettük, hogy a szerda a finnben is a ’hét középső’ napja: keskiviikko.

A germán szombat

A szerdán kívül a legnagyobb változatosságot a germán nyelvekben a szombat neve mutatja. Az angol és a holland itt a pogány római hagyományt követi, a szombatot Saturnus napjának nevezi: angol Saturday [szetödej], holland zaterdag [zátödach]. A német két nevet is használ: Samstag [zamszták], ami az ófelnémet sambaztag ’sabbáth nap’ folytatása. A volt Kelet-Németországban és a német nyelvterület északi részein viszont a Sonnabend [zonábnt] ’vasárnap estéje’, tkp. ’vasárnap előtti nap’ a megszokott név. Az óangolban is feltűnt az azonos jelentésű sunnanæfen [szunanevën], de végül a ’Saturnus napja’ kiszorította.

A skandináv nyelvekben viszont teljesen egyéni nevet találunk erre a napra: dán lørdag [lőöda], svéd lördag [lőöda(g)], újnorvég laurdag [leürdag], izlandi laugardagur [lejgardagür]. Ezek az közös ős óészaki laugardagr ’medence nap’-ból származnak, és arra utalnak, hogy ez volt a heti fürdés napja. A finn lauantai és az észt laupäev is skandináv kölcsönzés, illetve félig tükörfordítás (az észtben a péntek (reede) kivételével minden napnév a ’nap’ jelentésű päev-re végződik; s bár a finnben minden napnév taira végződik, ez önálló szóként nem használatos).

Összefoglalás

Az alábbi táblázatban a napok nevének jelentései találhatók. A napnevek sokszor kölcsönszavak, vagy alakjuk annyit változott az idők során a „jelentésük” már felismerhetetlen a nyelv beszélői számára: egy francia anyanyelvű beszélő számára nem világos, hogy a jeudi ’Jupiter napja’, vagy egy magyarnak, hogy a csütörtök a ’negyedik’ nap. Ilyen értelemben az itt adott jelentések nyelvileg nem valóságosak, csak kulturális érdekességek.

hétfő ’első’ (magyar, észt, lett, litván),
’második’ (portugál, újgörög),
’vasárnap utáni’ (szláv nyelvek, török),
’Hold napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn)
kedd ’második’ (magyar, észt, lett, litván, szláv nyelvek),
’harmadik’ (portugál, újgörög, izlandi, török(?)),
’Mars/Tyr napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn)
szerda ’harmadik’ (észt, lett, litván),
’negyedik’ (portugál, újgörög, török),
’hét közepe’ (magyar, finn, izlandi, német, szláv nyelvek),
’Merkúr/Odin napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv)
csütörtök ’negyedik’ (magyar, észt, lett, litván, szláv nyelvek),
’ötödik’ (portugál, újgörög, izlandi, török),
’Jupiter/Thor napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn)
péntek ’ötödik’ (magyar, lett, litván, szláv nyelvek),
’hatodik’ (portugál),
’készület’ (újgörög),
’böjtnap’ (izlandi),
’Venus/Freja napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, észt, finn)
szombat ’hatodik’ (lett, litván),
’vasárnap előtti’ (német),
’péntek utáni’ (török),
’fürdőnap’ (dán, svéd, norvég, izlandi, észt, finn),
’Saturnus napja’ (angol, holland),
’sabbáth’ (magyar, szláv nyelvek, újgörög, német, újlatin nyelvek)
vasárnap ’szent nap’ (észt, lett),
’Úr napja’ (legtöbb újlatin nyelv, újgörög),
’feltámadás’ (orosz),
’vásár napja’ (magyar, török),
’dologtalan’ (legtöbb szláv nyelv),
’Nap napja’ (germán nyelvek, finn)

További olvasnivaló

http://en.wikipedia.org/wiki/Day_of_the_week

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (43):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
5 éve 2014. szeptember 26. 20:03
43 Sultanus Constantinus

Íme egy kis adalék, ha valakit az újlatin nyelvek tekintetében esetleg részletesebben érdekelne a téma:

elmexicano2010.blogspot.com/2014/09/hoy-...sak-nem-egeszen.html

6 éve 2013. április 8. 10:37
42 El Vaquero

@LvT: mondjuk ebben is van valami, a magyar értelmező szótárak szerint is szinonima a kettő. Mégis, szópazarlás, hogy van 3 kapcsolatos fogalom, amely leírhatna 3 különböző dolgot, mégis 1 dologra használják.

Egy biztos: ha valaki nem sziszegő foghangként ejti az sz-t, én arra azt szoktam hallani a többi embertől, hogy pösze. Mégse senkit nem hallottam a való életben, aki selypítést emlegetett volna ilyenkor (kivéve 1-2 régi könyv). A raccsolást meg az átlag magyar anyanyelvű kizárólag az r ejtésének anomáliájára használja, kivéve ha a gyerekek j-sen mondják, mert akkor a selypítést szokták emlegetni. Adja magát, hogy a selypítésnek mégis lehet valami specialitása, amely nem felel meg sem a pöszeségnek, sem a raccsolásnak.

Abban igazad van, hogy ha fontos az eltérés, akkor nem ezeket a népi kifejezéseket kell használni, hanem inkább utalni kell a képzés helyére.

6 éve 2013. április 7. 12:25
41 LvT

@LvT: Csak így már _nem igaz_ az, hogy „két szóval el lehet intézni”

6 éve 2013. április 7. 12:24
40 LvT

@El Vaquero: Ez így rendben is lenne, mert van benne rendszer… Csak így már az, hogy „két szóval el lehet intézni”, mert a „pösze” jelző előtt mindig ki kell fejtened hosszú mondatokban azt, hogy te mit értesz a „pösze” szó alatt. Ennyivel pedig már a pontos artikulációt is le lehet írni, így abszolút felesleges a pöszeség definícióba vonása: azoknak, akiknek a kedvéért elhagyjuk a pontos terminológiát, nem fogják megérteni így sem, de így már a hozzáértőbbek is elbizonytalanodnak.

Mert nemcsak a „hivatalos” logopédia nem azt tekinti pöszeségnek, amit te, hanem a „hivatalos” köznyelvi leírás sem. Elvégre az új Magyar értelmező kéziszótárban is ez áll:

„pösze […] Selypítő (kül az <s> hangot <sz>-szerűen ejtő).”

Hogy erről nem a „hivatalos” logopédia tehet, jelzi az is, hogy már Ballaginál (1873) felcserélhető a „pösz” és a „selyp”.

6 éve 2013. április 7. 09:33
39 El Vaquero

@szigetva: így van, büszke vagyok most Phídörre, kiosztom neki rövid időn belőle a második online vállveregetését. Magam sem győzöm hangsúlyozni, hogy más a pöszeség (foghangos képzés), más a selypítés (kemény szájpados, palatális) képzés, és más a raccsolás (közelítőhangos képzés).

Sajnos a hivatalos, magyar logopédia összemossa mindhármat és azt mondja, hogy csak egy beszédhiba van (selypítés), és a foghangos képzés, palatális képzés, raccsolás is ugyanennek a dolognak a 3 oldala. Kár, hogy ez a kijelentés a valóságnak nem felel meg.

Így az angol TH hangok nekünk magyaroknak és még sok nép számára pöszék, míg a finn, lengyes sz meg palatálisan selypítős. Egész más kategóriák.

6 éve 2013. április 6. 23:57
38 szigetva

@szigetva: Azt hittem, az idiolektusom általánosabb, de előbb kellett volna megnézni. Bocs.

6 éve 2013. április 6. 23:54
37 szigetva

@LvT: „Ugyanakkor a „pösze [sz]” konkrétan nem jelent semmit (pl. nem segít a lengyel <ś>-től, de akár a finn <s>-től megkülönböztetni),” Azt selypítésnek szoktuk nevezni.

6 éve 2013. április 6. 23:17
36 LvT

@szigetva: > Az angolt jóval többen ismerik, és a [θ]-t két szóval el lehet intézni, a [ð]-t meg nem

A [ð] ugyanúgy része az angolnak, mint a [θ], tehát nem kevésbé ismert. Ugyanakkor a „pösze [sz]” konkrétan nem jelent semmit (pl. nem segít a lengyel <ś>-től, de akár a finn <s>-től megkülönböztetni), de legalábbis nem többet, mint a „pösze [z]”.

.

> A Google-ön a nő nem ejti, a Forvón a belga férfi igen.

A belinkeltem Wiktionaryn is ejti. De nem ez a lényeg, mert nem nekünk kell megtalálnunk az egyéni nyelvváltozatok közös eredőjét. Nem találkoztam még olyan fonetikai lejegyzéssel (beleértve nyelvkönyveket és szótárakat), ahol az /ərC/ clusterben az /r/ kiesett volna.

.

> Egyébként a g is [ɣ], meg az u-k sem [ü]-k.

A megjegyzésem nem a hiányról, hanem a rendszerből kiugrani látszó többletről szólt. Ha már ilyen magyaros szisztémát alakítasz ki a meglévő használhatók mellé, akkor legyen magyaros, vagyis a <Thursday> is legyen [szőzdej], vagy [szőzdi].

6 éve 2013. április 6. 22:40
35 szigetva

@LvT: „A hollandban ilyenkor nem tűnik el az /r/, tehát [zátördach].” A Google-ön a nő nem ejti, a Forvón a belga férfi igen.

„Nem kiegyensúlyozatlan ez?” De. Az angolt jóval többen ismerik, és a [θ]-t két szóval el lehet intézni, a [ð]-t meg nem. Az átírás nehézségeiről lesz még szó. (Egyébként a g is [ɣ], meg az u-k sem [ü]-k.)

A szlovénnel kapcsolatos helyesbítéseket köszönöm, a Forvón a nő ejtésében szillabikusnak hallottam, de a leírások szerint valóban nem az.

6 éve 2013. április 6. 21:59
34 LvT

> szlovén četrtek [cse-tr-tek] (három szótagban) ’csütörtök’

.

A szlovénben a szótagképző <r>már csak a helyesírásban létezik, ejtésben előtte svá egészíti ki. A szó kiejtése APhI-val [tʃɛ'tərtək], így a cikkben használt ad usum infanti fonetikai jelöléssel [csetörtök] a kiejtése. Vö. en.wiktionary.org/wiki/%C4%8Detrtek Ugyanígy <četrti> [csetörti].

Valamint <sreda> [szréda], <srednji> [szrédnyi]. Vö. en.wiktionary.org/wiki/sreda

.

> holland zaterdag [zátödach]

.

A hollandban ilyenkor nem tűnik el az /r/, tehát [zátördach].

.

> izlandi miðvikudagur [midvíkütágür] … angol Thursday [θőzdej] (a [θ] a pösze [sz])

.

Nem kiegyensúlyozatlan ez? A [θ]-nak jár külön jel (annak ellenére, hogy a jelölés csak magyar grafémákat használ), a zöngés párjának, az izlandi <ð>-nek pedig nem?

6 éve 2013. április 6. 20:54
33 LvT

@Frankie:

Vasmer az óoroszból adatolja a <недѣля> ’vasárnap, hét’ kettős jelentését. Szerinte ez görög mintára történt, mert az Újszövetségben a <σάββατα> szónak volt ’hét’ jelentése is. [1] Ezt a Györkösy-Kapiránffy-Tegyey-féle ógörög nagyszótár megerősíti.

.

@Fejes László (nyest.hu):

Ez a kettősség a pravoszláviához kötődő nyelvekben régen általánosabb volt, pl. a szerb Wikipedia <недеља> szócikke még ma is azzal kezdődik, hogy „ha a hét napos időszakról szóló cikket keresi, az a <седмица> oldalon található” [2]. Idővel az irodalmi nyelvekben a kettősség kiküszöbölődött azzal, hogy az orosz a népi <воскресенье> ’feltámadás’-t általánosította ’vasárnap’ értelemben, a szerb és a bulgár a ’hetes (szám)’ értelmű <седмица>-t, az ukrán pedig átvette a szlovák <týždeň>-t, mint <тиждень>.

.

Egyébként ez utóbbi a szó a ’hét (nap)’-ra a latin rítusú szlávoknál: lengyel <tydzień>, cseh <týden>, szlovén <teden>, horvát <tjedan>. Eredetileg ez ’ugyanezen (a) nap(on)’ értelmű határozó volt, vö. ószláv <tъjь(že) dьnь>. Ez tulajdonképpen megfelel a görög <σάββατα>, illetve ószláv <neděľa> szónál tapasztalható ’egy nap’ → ’egész hét’ jelentésbővülésnek, csak az aktuális nap a referencia, nem a hét kitüntetett napja.

.

[1] starling.rinet.ru/cgi-bin/response.cgi?root=%2Fusr%2Flocal%2Fshare%2

[2] sr.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D1%99%D0%B0

6 éve 2013. április 5. 15:34
32 Frankie

Köszönöm az információkat Fejes Lászlónak és szigetvának, tanultam megint!

Érdekességként azért oroszosoknak érdemes bekukkantani az orosz Wikipédia-lapra, ahol látszik, hogy azért az egyetértés nem volt ez ügyben teljes.

ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8F

6 éve 2013. április 5. 14:51
31 Fejes László (nyest.hu)

@Frankie: „ A szláv nyelvekben (legalábbis az általam ismert oroszban) az egész hetet a "nyigyelja" jelenti, akkor talán egész héten lustálkodtak?” Hát, az orosszal ki is merült azon szláv nyelvek köre, ahol így nevezik. Le lehet ellenőrizni a megfelelőket: en.wikipedia.org/wiki/Week

L. még: en.wiktionary.org/wiki/Appendix:Proto-Slavic/t%C4%9Bd%D1%8Cn%D1%8A , en.wiktionary.org/wiki/%D0%BD%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8F#Etymolog

6 éve 2013. április 5. 14:07
30 szigetva

@Frankie: 1. Szerintem az egész hetet az eredetileg a vasárnapot jelentő _nedeljá_-ról nevezték el:en.wiktionary.org/wiki/%D0%BD%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8F#Russian az ilyet pars pro totónak hívják a filológusok.

2. Az orosz понедельник arra látszik utalni, hogy régebben az oroszban is *njedjelja volt a vasárnap neve, ahogy a többi szláv nyelvben ma is az: en.wiktionary.org/wiki/%D0%B2%D0%BE%D1%81%D0%BA%D1%80%D0%B5%D1%81%D0

6 éve 2013. április 5. 13:38
29 Frankie

Bátortalan kételkedésemet fejezném ki a szláv "dologtalan nappal kapcsolatban". A cseh neděle [negyele], szlovén nedelja stb. tényleg a dologtalanságot látszik jelenteni, de akkor felmerül két kérdés

1. A szláv nyelvekben (legalábbis az általam ismert oroszban) az egész hetet a "nyigyelja" jelenti, akkor talán egész héten lustálkodtak?

2. Az oroszban a hétfő a понедельник [ponyigyeljnyik], de előtte a vasárnap meg воскресенье [voszkriszenyje], ami szintén kétségessé teszi, hogy a dologtalan nap utánit jelentse a hétfő. Nem lehet, hogy hétfőt jelent? Azaz a hét kezdetét?