Miért mondunk csütörtököt?
Áttekintjük a napok neveit az európai nyelvekben. Alapvetően két fő hagyományt találunk: vagy számozva vannak a napok, vagy égitestek és az égitesteknek nevet adó istenek nevéből erednek a neveik. A hétvége napjai kapnak sokszor egyedi nevet: készület, fürdőnap, sabbáth, szentnap, úr napja, feltámadás, dologtalan nap.
Az idő nagy mértékegységei – az év, a hónap, a nap – a Föld és a Hold mozgásán alapszanak, a kisebbek – óra, perc, másodperc – a nap önkényes felosztásán. Hogy a hét min alapszik, azt pontosan nem is tudjuk. Adódik, hogy a Hold négy fázisához kössük a hetet, de ehhez havonta másfél szökőnapra volna szükség, mivel egy holdfázis 29½ nap hosszú. Azt is tudjuk, hogy a zsidó/keresztény mitológia szerint Isten hét nap alatt teremtette a világot. Vagy azért hét napos a hét, hogy tükrözze a teremtés lefolyását, vagy azért alakult így a történet, mert hét napos volt a hét. Itt most azonban csak a hét napjainak neveit vizsgáljuk meg az európai nyelvekben. (A másik neves időegység, a hónapok elnevezéseivel egy későbbi cikkben foglalkozunk majd.)
(Forrás: Wikimedia Commons)
A számozós hagyomány
Kezdjük a magyarral. Elsőre nem nyilvánvaló, hogy a hétköznapok magyar nevei a sorban elfoglalt helyükből származnak. Az első nap neve nagyjából világos: a hétnek a fője (azaz feje, azaz kezdete), vagyis az első napja. Mivel a keresztény hagyományban a vasárnap számított a hét első napjának, régebben arra a napra is használták a hétfő nevet. A kettőnek megfelelő sorszámnév ma a második, de gyerekek használják az analógiásan létrehozott kettedik formát is, sőt tíz fölött felnőttek is: tizenkettedik stb. Jelzői helyzetben a kettő helyett inkább a rövidebb két alakot használjuk, az ebből a -d-vel létrehozott sorszámnév folyománya a kedd. Az ötlet, hogy ezt a napot másodiknak nevezzük valószínűleg valamely szláv nyelvből származott, amint azt a további napnevek mutatják.
A csütörtököt mond szólásnak nincs köze a napnévhez, valószínűleg egy korábbi csöttöt mond (’csettint, de nem lő’) vicces változata terjedt el.
A csütörtök és a péntek valamely délszláv nyelvből került a magyarba: pl. szlovén četrtek [cse-tr-tek] (három szótagban) ’csütörtök’, petek ’péntek’ (legtöbb szláv nyelvre jellemző volt a mássalhangzó előtti orrhangok kiesése, de a lengyel megőrizte: piątek [pjontek] – bár látjuk, a helyesírás sajátosan jelöli). Ezeket szlovén – és más szláv – napneveket sorszámnevekből képezték: szlovén četrti [csetrti] ’negyedik’, peti ’ötödik’.
A megadott kiejtések csupán megközelítőek. Ahol a helyesírás magyar szemmel viszonylag jól tükrözi, ott nem tüntetünk fel kiejtést. A s [sz] és a c [k] ejtését is ide soroljuk.
A szlovén sreda ’szerda’ a hét középső (szlovénül srednji [szrednyi]) napja. Ez a nézet köszön vissza a nap német Mittwoch, izlandi miðvikudagur [midvíkütágür] és finn keskiviikko [keszkivíkko] nevében: mindegyik jelentése ’a hét közepe, középső napja’.
A portugál is számozza a hétköznapok neveit, viszont itt a hétfő a második (segunda(-feira)), a kedd a harmadik (terça(-feira) [tersza-]) stb., a péntek a hatodik (sexta(-feira) [szesta-]), ez teljesen az egyházi latin mintát követi (feria secunda, feria tertia stb.). Az újgörögben ugyanígy a ’második’ nap a hétfő (Δευτέρα [deftéra]), ’harmadik’ a kedd (Τρίτη [tríti]) stb., de a péntek neve Παρασκευή [paraszkeví], ami a ’készület’, a sabbáthra való készülődés napja.
(Forrás: flickr / Duncan Hull / CC BY 2.0)
Az izlandi is azt a mintát követi, ahol a hétfő a második nap, viszont csak a kedd és a csütörtök van számozva: þriðjudagur ’harmadik nap’ a kedd, fimmtudagur ’ötödik nap’ a csütörtök. A törökben pedig a szerda (çarşamba [csarsamba]) és a csütörtök (perşembe [persembe]) a számozott nap, de – hasonlóan a magyar csütörtök-höz és péntek-hez – ezek nem török összetételek, hanem a perzsából származnak: چهارشنبه [csahársambe] ’negy(edik) szombat(tól)’, پنجشنبه [pandzs-sambe] ’öt(ödik) szombat(tól)’; a perzsa شنبه [sambe] ’szombat’ (a sabbáthból) a törökben a magánhangzó-harmónia hatására „kisimul”, a [csar-] után [-samba], a [per-] után [-sembe], ráadásul a szombat a törökben nem a sabbáth folytatása, hanem cumartesi [dzsumarteszi], azaz a péntek (cuma) utáni nap. A cuma [dzsuma] arab jövevényszó a törökben. (A [pandzs] esetleg ismerősen csenghet Pandzsáb, India egyik szövetségi államának a nevéből, amit ’öt folyó’-t jelent perzsául.)
A két ma is élő balti nyelv, a lett és a litván, hétfőtől szombatig a hét hat napját számozza, csak a vasárnapnak van külön neve. Az észtben – talán éppen a balti nyelvek hatására – hasonló figyelhető meg: esmaspäev, teisipäev, kolmapäev, neljapäev [-peëv] ’első-, második-, harmadik-, negyedik nap’, de láttuk, ugyanez a minta érvényesül a szláv nyelvek és a magyar több napnevénél is. A péntek itt sem sorszámot visel: reede, hanem a skandináv (dán, svéd) fredag ’péntek’ észtesített formája.
A hétvége
A hétvége két napja a lett és a litván kivételével egy európai nyelvben sem visel sorszámot, ezek különleges napok. A szombat sok nyelvben a héber sabbáth folytatása: ógörög σάββατον [szabbaton], később [szambaton]-nak is ejtették, innen a késői latin sambatum, újgörög Σάββατο [szávato], olasz sabato, portugál sábado [szábödu], francia samedi [szamödi] (< késői latin sambati dies ’sabbath napja’), román sâmbătă [szümbötö], és természetesen ide tartozik a magyar szombat is.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A magyar vasárnap nevében még felismerhető a vásár. Ugyanezt találjuk a törökben: pazar ’vasárnap’, amiben a bazár török megfelelőjére ismerhetünk. Több szláv nyelvben a vasárnap nevének „jelentése” ’dologtalan nap’: pl. cseh neděle [negyele], szlovén nedelja. Oroszul a vasárnap neve ’feltámadás’ jelentésű: воскресенье [voszkriszenyje]. A hétfő viszont a csehhez (pondělí [pongyelí]), szlovénhez (ponedeljek) hasonlóan oroszul is a ’munkátlan nap utáni’: понедельник [ponyigyeljnyik], ami arra utal, hogy korábban a vasárnap is a többi szláv nyelvhez hasonlóan a ’dologtalan nap’ volt az oroszban is. A török is hasonló: a hétfő neve pazartesi, azaz a ’vasárnap utáni’ nap.
Nagyon sok európai nyelvben a vasárnap az ’úr (latinul dominus) napja’: egyházi latin (dies) dominica, olasz domenica, francia dimanche [dimans], spanyol, portugál domingo, újgörög Κυριακή [kirjakí] (vö. a kirelejzumát) stb., vagy pedig a ’szent nap’: pl. észt pühapäev, lett svētdiena.
Égitestek
Az ógörögben és az klasszikus latinban a hét napjai a Naprendszer ókorban ismert – mert szabad szemmel látható – égitesteinek a neveit viselték. A vasárnap a ’Nap napja’: latinul dies Solis, görögül ἡμέρα Ἡλίου [hémerá héliú]. A hétfő a Holdé: dies Lunae, ἡμέρα Σελήνης [hémerá szelénész]. A többi napon a bolygók osztoznak: dies Martis, ἡμέρα Ἄρεως [hémerá areósz] ’Mars/Arész napja, azaz kedd’, dies Mercurii, ἡμέρα Ἑρμοῦ [hémerá hermú] ’Mercurius/Hermész napja, azaz szerda’, dies Jovis, ἡμέρα Διός [hémerá diosz] ’Jupiter/Zeusz napja, azaz csütörtök’ (a birtosok esetük bizony nagyon eltér az alany esetű alakjuktól), dies Veneris, ἡμέρα Ἀφροδίτης [hémerá aphrodítész] ’Venus/Aphrodité napja, azaz péntek’ és dies Saturni/ἡμέρα Κρόνου [hémerá kronú] ’Saturnus/Kronosz napja, azaz szombat’.
(Forrás: Wikimedia Commons )
Az újlatin nyelvek többsége a hétköznapokra ezeket a neveket folytatja: pl. francia lundi [löndi], mardi, mercredi, jeudi [zsödi], vendredi [vandrödi], román luni [luny], marți [marcj], miercuri [mjerkurj], joi [zsoj], vineri [vinerj]. Mint láttuk, a portugál kivétel: a katolikus hagyomány inkább megszabadult a pogány istenek nevét viselő bolygónevektől és beszámozta a napokat. A hétvége két napjára azonban egységesen új elnevezés alakult ki, a szombatra a sabbáthból, a vasárnap pedig az ’úr napja’.
Istenek
A germán nyelvek legtöbb napneve látszólag teljesen eltér a latin hagyománytól, azonban mégis ahhoz kötődnek. A vasárnap és a hétfő itt is a Nap és a Hold napja: pl. angol Sunday [szandej] (sun [szan] ’Nap’), Monday [mandej] (moon [mún] ’hold’), német Sonntag [zonták] (Sonne [zonö] ’Nap’), Montag [monták] (Mond [mont] ’Hold’).
(Forrás: Facebook)
A keddtől péntekig tartó szakasz bolygónevei istennevekből származnak. A görög és a latin isteneket funkcióik alapján már az ókorban azonosították, pl. mivel mindketten a háborúért voltak felelősök, a görög mitológia Arésze a római mitológia Marsának felel meg, úgy tartották, ez ugyanannak az istennek két neve. Később a germán mitológia isteneit is megfeleltették ezekkel. Marsnak például Tyr [tűr] a megfelelője, aki a jog és a hősi dicsőség felelőse a germán mitológiában. Óangolul Tīw volt a neve, ezért a kedd lett az ő napja: óangolul tīwesdæġ [tíwëzdej], ma Tuesday [tjúzdej] vagy [csúzdej]. Hermész/Mercurius Odint (protogermán Wodanaz, óangol Wōden, ófelnémet Wôtan) kapta párjául, ezért a szerda óangolul wōdnesdæġ [wódnëzdej], ma Wednesday [wënzdej]. Láttuk, itt a német és az izlandi különcködik, a ’hét közepe’ jelentésű Mittwoch-hal és miðvikudagur-ral, de a többi germán nyelv az Odinnak megfelelő nevet használja.
Csütörtök a főistené, Zeusz/Juppiteré, az ő germán megfelelője Thor, németül Donar: angol Thursday [θőzdej] (a [θ] a pösze [sz]), német Donnerstag [donöszták]. Péntek pedig Aphrodité/Venus napja, nekik a germán Frigg vagy Freja felel meg. (Az vitatott, hogy ez a két név ugyanarra a germán istennőre utal-e, vagy nem.) Az óangol frīġedæġ [fríjëdej], ma Friday [frajdej] az előbbi, a svéd, dán, norvég fredag viszont az utóbbi névre vezethető vissza. Itt az izlandi egyénieskedik, a péntek neve föstudagur azaz ’böjtnap’.
(Forrás: Wikimedia Commons / John Bauer)
A finn többnyire a skandináv hagyományt követi, de eltérő hangkészlete és szűkebb szótagkészlete miatt a péntek neve szinte a felismerhetetlenségig megváltozott: maanantai ’hétfő’, tiistai ’kedd’, torstai ’csütörtök’, perjantai (vö. svéd fredag) ’péntek’, sunnuntai ’vasárnap’. Már említettük, hogy a szerda a finnben is a ’hét középső’ napja: keskiviikko.
A germán szombat
A szerdán kívül a legnagyobb változatosságot a germán nyelvekben a szombat neve mutatja. Az angol és a holland itt a pogány római hagyományt követi, a szombatot Saturnus napjának nevezi: angol Saturday [szetödej], holland zaterdag [zátödach]. A német két nevet is használ: Samstag [zamszták], ami az ófelnémet sambaztag ’sabbáth nap’ folytatása. A volt Kelet-Németországban és a német nyelvterület északi részein viszont a Sonnabend [zonábnt] ’vasárnap estéje’, tkp. ’vasárnap előtti nap’ a megszokott név. Az óangolban is feltűnt az azonos jelentésű sunnanæfen [szunanevën], de végül a ’Saturnus napja’ kiszorította.
A skandináv nyelvekben viszont teljesen egyéni nevet találunk erre a napra: dán lørdag [lőöda], svéd lördag [lőöda(g)], újnorvég laurdag [leürdag], izlandi laugardagur [lejgardagür]. Ezek az közös ős óészaki laugardagr ’medence nap’-ból származnak, és arra utalnak, hogy ez volt a heti fürdés napja. A finn lauantai és az észt laupäev is skandináv kölcsönzés, illetve félig tükörfordítás (az észtben a péntek (reede) kivételével minden napnév a ’nap’ jelentésű päev-re végződik; s bár a finnben minden napnév taira végződik, ez önálló szóként nem használatos).
Összefoglalás
Az alábbi táblázatban a napok nevének jelentései találhatók. A napnevek sokszor kölcsönszavak, vagy alakjuk annyit változott az idők során a „jelentésük” már felismerhetetlen a nyelv beszélői számára: egy francia anyanyelvű beszélő számára nem világos, hogy a jeudi ’Jupiter napja’, vagy egy magyarnak, hogy a csütörtök a ’negyedik’ nap. Ilyen értelemben az itt adott jelentések nyelvileg nem valóságosak, csak kulturális érdekességek.
| hétfő | ’első’ (magyar, észt, lett, litván), ’második’ (portugál, újgörög), ’vasárnap utáni’ (szláv nyelvek, török), ’Hold napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn) |
|---|---|
| kedd | ’második’ (magyar, észt, lett, litván, szláv nyelvek), ’harmadik’ (portugál, újgörög, izlandi, török(?)), ’Mars/Tyr napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn) |
| szerda | ’harmadik’ (észt, lett, litván), ’negyedik’ (portugál, újgörög, török), ’hét közepe’ (magyar, finn, izlandi, német, szláv nyelvek), ’Merkúr/Odin napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv) |
| csütörtök | ’negyedik’ (magyar, észt, lett, litván, szláv nyelvek), ’ötödik’ (portugál, újgörög, izlandi, török), ’Jupiter/Thor napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, finn) |
| péntek | ’ötödik’ (magyar, lett, litván, szláv nyelvek), ’hatodik’ (portugál), ’készület’ (újgörög), ’böjtnap’ (izlandi), ’Venus/Freja napja’ (legtöbb újlatin és germán nyelv, észt, finn) |
| szombat | ’hatodik’ (lett, litván), ’vasárnap előtti’ (német), ’péntek utáni’ (török), ’fürdőnap’ (dán, svéd, norvég, izlandi, észt, finn), ’Saturnus napja’ (angol, holland), ’sabbáth’ (magyar, szláv nyelvek, újgörög, német, újlatin nyelvek) |
| vasárnap | ’szent nap’ (észt, lett), ’Úr napja’ (legtöbb újlatin nyelv, újgörög), ’feltámadás’ (orosz), ’vásár napja’ (magyar, török), ’dologtalan’ (legtöbb szláv nyelv), ’Nap napja’ (germán nyelvek, finn) |
További olvasnivaló
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (43):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Íme egy kis adalék, ha valakit az újlatin nyelvek tekintetében esetleg részletesebben érdekelne a téma:
elmexicano2010.blogspot.com/2014/09/hoy-...sak-nem-egeszen.html
@LvT: mondjuk ebben is van valami, a magyar értelmező szótárak szerint is szinonima a kettő. Mégis, szópazarlás, hogy van 3 kapcsolatos fogalom, amely leírhatna 3 különböző dolgot, mégis 1 dologra használják.
Egy biztos: ha valaki nem sziszegő foghangként ejti az sz-t, én arra azt szoktam hallani a többi embertől, hogy pösze. Mégse senkit nem hallottam a való életben, aki selypítést emlegetett volna ilyenkor (kivéve 1-2 régi könyv). A raccsolást meg az átlag magyar anyanyelvű kizárólag az r ejtésének anomáliájára használja, kivéve ha a gyerekek j-sen mondják, mert akkor a selypítést szokták emlegetni. Adja magát, hogy a selypítésnek mégis lehet valami specialitása, amely nem felel meg sem a pöszeségnek, sem a raccsolásnak.
Abban igazad van, hogy ha fontos az eltérés, akkor nem ezeket a népi kifejezéseket kell használni, hanem inkább utalni kell a képzés helyére.
@LvT: Csak így már _nem igaz_ az, hogy „két szóval el lehet intézni”
@El Vaquero: Ez így rendben is lenne, mert van benne rendszer… Csak így már az, hogy „két szóval el lehet intézni”, mert a „pösze” jelző előtt mindig ki kell fejtened hosszú mondatokban azt, hogy te mit értesz a „pösze” szó alatt. Ennyivel pedig már a pontos artikulációt is le lehet írni, így abszolút felesleges a pöszeség definícióba vonása: azoknak, akiknek a kedvéért elhagyjuk a pontos terminológiát, nem fogják megérteni így sem, de így már a hozzáértőbbek is elbizonytalanodnak.
Mert nemcsak a „hivatalos” logopédia nem azt tekinti pöszeségnek, amit te, hanem a „hivatalos” köznyelvi leírás sem. Elvégre az új Magyar értelmező kéziszótárban is ez áll:
„pösze […] Selypítő (kül az <s> hangot <sz>-szerűen ejtő).”
Hogy erről nem a „hivatalos” logopédia tehet, jelzi az is, hogy már Ballaginál (1873) felcserélhető a „pösz” és a „selyp”.
@szigetva: így van, büszke vagyok most Phídörre, kiosztom neki rövid időn belőle a második online vállveregetését. Magam sem győzöm hangsúlyozni, hogy más a pöszeség (foghangos képzés), más a selypítés (kemény szájpados, palatális) képzés, és más a raccsolás (közelítőhangos képzés).
Sajnos a hivatalos, magyar logopédia összemossa mindhármat és azt mondja, hogy csak egy beszédhiba van (selypítés), és a foghangos képzés, palatális képzés, raccsolás is ugyanennek a dolognak a 3 oldala. Kár, hogy ez a kijelentés a valóságnak nem felel meg.
Így az angol TH hangok nekünk magyaroknak és még sok nép számára pöszék, míg a finn, lengyes sz meg palatálisan selypítős. Egész más kategóriák.
@szigetva: Azt hittem, az idiolektusom általánosabb, de előbb kellett volna megnézni. Bocs.
@LvT: „Ugyanakkor a „pösze [sz]” konkrétan nem jelent semmit (pl. nem segít a lengyel <ś>-től, de akár a finn <s>-től megkülönböztetni),” Azt selypítésnek szoktuk nevezni.
@szigetva: > Az angolt jóval többen ismerik, és a [θ]-t két szóval el lehet intézni, a [ð]-t meg nem
A [ð] ugyanúgy része az angolnak, mint a [θ], tehát nem kevésbé ismert. Ugyanakkor a „pösze [sz]” konkrétan nem jelent semmit (pl. nem segít a lengyel <ś>-től, de akár a finn <s>-től megkülönböztetni), de legalábbis nem többet, mint a „pösze [z]”.
.
> A Google-ön a nő nem ejti, a Forvón a belga férfi igen.
A belinkeltem Wiktionaryn is ejti. De nem ez a lényeg, mert nem nekünk kell megtalálnunk az egyéni nyelvváltozatok közös eredőjét. Nem találkoztam még olyan fonetikai lejegyzéssel (beleértve nyelvkönyveket és szótárakat), ahol az /ərC/ clusterben az /r/ kiesett volna.
.
> Egyébként a g is [ɣ], meg az u-k sem [ü]-k.
A megjegyzésem nem a hiányról, hanem a rendszerből kiugrani látszó többletről szólt. Ha már ilyen magyaros szisztémát alakítasz ki a meglévő használhatók mellé, akkor legyen magyaros, vagyis a <Thursday> is legyen [szőzdej], vagy [szőzdi].
@LvT: „A hollandban ilyenkor nem tűnik el az /r/, tehát [zátördach].” A Google-ön a nő nem ejti, a Forvón a belga férfi igen.
„Nem kiegyensúlyozatlan ez?” De. Az angolt jóval többen ismerik, és a [θ]-t két szóval el lehet intézni, a [ð]-t meg nem. Az átírás nehézségeiről lesz még szó. (Egyébként a g is [ɣ], meg az u-k sem [ü]-k.)
A szlovénnel kapcsolatos helyesbítéseket köszönöm, a Forvón a nő ejtésében szillabikusnak hallottam, de a leírások szerint valóban nem az.
> szlovén četrtek [cse-tr-tek] (három szótagban) ’csütörtök’
.
A szlovénben a szótagképző <r>már csak a helyesírásban létezik, ejtésben előtte svá egészíti ki. A szó kiejtése APhI-val [tʃɛ'tərtək], így a cikkben használt ad usum infanti fonetikai jelöléssel [csetörtök] a kiejtése. Vö. en.wiktionary.org/wiki/%C4%8Detrtek Ugyanígy <četrti> [csetörti].
Valamint <sreda> [szréda], <srednji> [szrédnyi]. Vö. en.wiktionary.org/wiki/sreda
.
> holland zaterdag [zátödach]
.
A hollandban ilyenkor nem tűnik el az /r/, tehát [zátördach].
.
> izlandi miðvikudagur [midvíkütágür] … angol Thursday [θőzdej] (a [θ] a pösze [sz])
.
Nem kiegyensúlyozatlan ez? A [θ]-nak jár külön jel (annak ellenére, hogy a jelölés csak magyar grafémákat használ), a zöngés párjának, az izlandi <ð>-nek pedig nem?
@Frankie:
Vasmer az óoroszból adatolja a <недѣля> ’vasárnap, hét’ kettős jelentését. Szerinte ez görög mintára történt, mert az Újszövetségben a <σάββατα> szónak volt ’hét’ jelentése is. [1] Ezt a Györkösy-Kapiránffy-Tegyey-féle ógörög nagyszótár megerősíti.
.
@Fejes László (nyest.hu):
Ez a kettősség a pravoszláviához kötődő nyelvekben régen általánosabb volt, pl. a szerb Wikipedia <недеља> szócikke még ma is azzal kezdődik, hogy „ha a hét napos időszakról szóló cikket keresi, az a <седмица> oldalon található” [2]. Idővel az irodalmi nyelvekben a kettősség kiküszöbölődött azzal, hogy az orosz a népi <воскресенье> ’feltámadás’-t általánosította ’vasárnap’ értelemben, a szerb és a bulgár a ’hetes (szám)’ értelmű <седмица>-t, az ukrán pedig átvette a szlovák <týždeň>-t, mint <тиждень>.
.
Egyébként ez utóbbi a szó a ’hét (nap)’-ra a latin rítusú szlávoknál: lengyel <tydzień>, cseh <týden>, szlovén <teden>, horvát <tjedan>. Eredetileg ez ’ugyanezen (a) nap(on)’ értelmű határozó volt, vö. ószláv <tъjь(že) dьnь>. Ez tulajdonképpen megfelel a görög <σάββατα>, illetve ószláv <neděľa> szónál tapasztalható ’egy nap’ → ’egész hét’ jelentésbővülésnek, csak az aktuális nap a referencia, nem a hét kitüntetett napja.
.
[1] starling.rinet.ru/cgi-bin/response.cgi?root=%2Fusr%2Flocal%2Fshare%2
[2] sr.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D1%99%D0%B0
Köszönöm az információkat Fejes Lászlónak és szigetvának, tanultam megint!
Érdekességként azért oroszosoknak érdemes bekukkantani az orosz Wikipédia-lapra, ahol látszik, hogy azért az egyetértés nem volt ez ügyben teljes.
ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8F
@Frankie: „ A szláv nyelvekben (legalábbis az általam ismert oroszban) az egész hetet a "nyigyelja" jelenti, akkor talán egész héten lustálkodtak?” Hát, az orosszal ki is merült azon szláv nyelvek köre, ahol így nevezik. Le lehet ellenőrizni a megfelelőket: en.wikipedia.org/wiki/Week
L. még: en.wiktionary.org/wiki/Appendix:Proto-Slavic/t%C4%9Bd%D1%8Cn%D1%8A , en.wiktionary.org/wiki/%D0%BD%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8F#Etymolog
@Frankie: 1. Szerintem az egész hetet az eredetileg a vasárnapot jelentő _nedeljá_-ról nevezték el:en.wiktionary.org/wiki/%D0%BD%D0%B5%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8F#Russian az ilyet pars pro totónak hívják a filológusok.
2. Az orosz понедельник arra látszik utalni, hogy régebben az oroszban is *njedjelja volt a vasárnap neve, ahogy a többi szláv nyelvben ma is az: en.wiktionary.org/wiki/%D0%B2%D0%BE%D1%81%D0%BA%D1%80%D0%B5%D1%81%D0
Bátortalan kételkedésemet fejezném ki a szláv "dologtalan nappal kapcsolatban". A cseh neděle [negyele], szlovén nedelja stb. tényleg a dologtalanságot látszik jelenteni, de akkor felmerül két kérdés
1. A szláv nyelvekben (legalábbis az általam ismert oroszban) az egész hetet a "nyigyelja" jelenti, akkor talán egész héten lustálkodtak?
2. Az oroszban a hétfő a понедельник [ponyigyeljnyik], de előtte a vasárnap meg воскресенье [voszkriszenyje], ami szintén kétségessé teszi, hogy a dologtalan nap utánit jelentse a hétfő. Nem lehet, hogy hétfőt jelent? Azaz a hét kezdetét?