Flotír partfis
Olvasónktól kapott nagyszerű helyesírási furcsaságok végére értünk: most kerülnek sorra a legabszurdabb elírások.
Mindennapi helyesírás című sorozatunkban most nem mindennapi elírásokat mutatunk olvasóinknak – még mindig olvasónk, Hajnalka gyűjteményéből. Az első részben a mássalhangzók hosszúságával, a második részben a magánhangzók hosszúságával, a harmadik részben pedig a szóösszetételekkel foglalkoztunk. Most pedig átcsapunk abszurdba...
Az viszonylag gyakori helyesírási hiba, hogy a kiejtés szerint írunk le valamit ahelyett, hogy a szóelemzést alkalmaznánk. Előfordul ez például olyankor, ha két különböző zöngésségű mássalhangzó kerül egymás mellé, így a kiejtésben az előbbi hasonul az utóbbihoz: például a pad + ka elemekből fölépülő szóalak ejtése [patka]; és sokan így is írják ezt a szót: patka, pedig a helyes alakja padka. Nem ilyesmiről van azonban szó a következő példában:
A frottír szó leírása tényleg nehéz, de általában nem a szó eleji mássalhangzó-kapcsolat jelenti a gondot, hanem az, hogy egy t vagy kettő, illetve hogy hosszú í vagy rövid i...
A partvis elírása szintén nem mondható tipikusnak. Ezt a szót ugyanis nem ejtjük [partfis]-nak, mivel a magyarban a zöngésségi hasonulás regresszív, azaz visszafelé hat (a második mássalhangzó zöngéssége határozza meg a hangkapcsolat zöngésségét). Ráadásul a v a legtöbb magyar dialektusban nem hasonít, így a [pardvis] ejtés sem elterjedt. (Most attól tekintsünk el, hogy az összetételt persze egybe kéne írni: partvisfej.) Végül pedig következzék egy olyan példa, amit nem is igazán értünk:
Nem tudjuk, mi a bevett neve a képen látható tárgynak. Az biztos, hogy a fújópisztoly hosszú ú; és a levegőtömlő egybeírandó. A szerkezet pedig határozottan jobban hangzana fordított szórenddel: fújópisztoly levegőtömlőhöz.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!
Flotír - frottír: Az "l" és az "r" kiejtése ugyanolyan nyelvállással történik (annyira, hogy pl. a japánok nem is tudják megkülönböztetni). Ha nem nagyon ismeri valaki a szót és csak hallás után próbálja leírni, előfordulhat, hogy előfordulhat ilyen malőr.
@Loddi: No jó, ha a tepszi nyelvjárási, akkor nem hiperkorrekt. Ily késő éji órán már lusta vagyok Kosztolányitól puskázni, akkor tepszi helyett jöjjön egy újságírói rugam: csökkenjék.
Firctollat nem árulnak?
Nálunk is partfis. Annyira, hogy én egyszer még a táblára is felírtam, és csak pár perc múlva kezdtem el gyanakodni :-D
Az bizony nálunk is szigorúan [partfis]. A tepszire pedig anyai ágon emlékszem, Börcs községi rokonok használták előszeretettel.
@Galván Tivadar: A "tepszi" nem hiperkorrekciós alak. Vándorszó, megfelelői megvannak a románban, albánban és a délszláv nyelvekben, ahová az oszmán-törtökből került be; végső forrása valószínűleg kínai. A magyarban az első írásos előfordulása 1539-ből bizony "tepszi" (Tepzia), vagyis nemigen beszélhetünk ez esetben hiperkorrekcióról. A lehetséges átadó nyelvekben is változatos a kép, hol s-t, hol sz-t találunk, így aztán lehetséges, hogy a magyarba bekerült mindkét alak, majd nyelvjárásonként rögzült, melyik forma lett elfogadott(abb).
Teljesen flusztrált lettem ettől a cikktől. A [partfis] egyébként valami hiperkorrekt ejtésforma (mint a Rókusz, szoldavíz, tepszi és társaik), mert a partvis eredetileg nyilván valamiféle -wisch lehetett.
"Ezt a szót ugyanis nem ejtjük [partfis]-nak"
Dehogynem. A nagymamám mindig partfidt mondott, olyannyira hogy kisgyerekként meg voltam győződve hogy valami köze van a halakhoz.