A fogadalom, pedig fogadalom
Nagyon izgalmas helyen talált vesszőt egy olvasónk, és azonnal el is küldte nekünk. Mi a szokásos módon nemcsak arra válaszolunk, hogy helyes-e a szabályok szerint az írásforma, hanem azt is megpróbáljuk megmagyarázni, mi lehetett a tévesztés hátterében.
A vesszőhasználattal kapcsolatos központozási problémákat nem tudjuk kimeríteni. Volt szó a diskurzusjelölőkről, az ugye előtti és utáni vesszőzés kérdéseiről, illetve a szerintem-ről is. Most Ádám az index egyik cikkében lett figyelmes egy furcsa központozású mondatra. Azt kérdezi tőlünk, helyes-e az alábbi idézet második mondatában a vessző használata:
Ha az akadémiai helyesírási szabályzatot (AkH.) követjük, azt kell, hogy mondjuk, hogy nem helyes: a fent idézett mondatba nem kell vessző: A fogadalom pedig fogadalom. Ez egy egyszerű, alany–állítmány szerkezetű mondat. Más esetben az ilyen szerkezetűekbe eszünk ágában sem lenne vesszőt tenni, de így, hogy tautológiát fejez ki, ráadásul még a pedig is belezavar a képbe, éppen arról tanúskodik a vessző, hogy a mondat valamiben mégis eltér a szokásos alany– állítmányi szerkezetű mondatoktól.
Ha olvasóink kimondják magukban a mondatot, legtöbben biztosan tartanak egy szünetet benne. Ez a mondatoknak az úgynevezett aktuális tagolásával függ össze. A semleges mondatok általában az úgynevezett topik összetevővel kezdődnek; ez a diskurzusból már ismert információt hordoz. (Egy mondatban több topik is lehet; ezek mindegyikének az eleje hangsúlyos.) A másik fő része a mondatnak az úgynevezett komment, amelyben az állítás, az új információ van. Ennek az összetevőnek az elejére esik egy nagyobb hangsúly. A topik és a komment között általában kisebb-nagyobb szünetet tartunk a beszédben. Ezt a szünetet, főleg több topik esetén mind gyakrabban szokás vesszővel érzékeltetni. (Holott a helyesírási szabályzat szerint ekkor nem kell vessző.)
Tegnap, elmentünk a Margitszigetre.
(Forrás: Wikimedia Commons / Illustratedjc / CC BY-SA 4.0)
Biztosan sokaknak ismerős ez az írásforma. Ha a fenti idézetet az „aktuális tagolás” szerint akarnánk vesszőzni, akkor a következőt kapnánk:
A fogadalom pedig, fogadalom
Tehát a vessző nem a pedig előtt, hanem utána állna. A cikkben szereplő telefonbeszélgetés lejegyzője tehát valószínűleg mégsem a mondat prozódiáját akarta írásban érzékeltetni. De akkor miért tehetett vesszőt? – A válaszunk elég prózai: azt hihette, hogy a pedig kötőszó, és a kötőszók elé „mindig vesszőt kell tenni”: Elmentünk a Margitszigetre, pedig esett az eső.
Ebben pedig két tévedés van. Egyrészt a pedig a fenti mondatban nem kötőszó (hanem diskurzusjelölő). Másrészt a kötőszók elé sem kell mindig vesszőt tenni. Akármelyik tényező is álljon a háttérben, egy biztos: az AkH. szerint a fenti írásmód helytelen.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!
És így nem helyes? "A fogadalom pedig: fogadalom".
Nagyon érdekes, én ezt magamban "sportvesszőnek" neveztem el, mert folyton sportújságíróknál találkozom vele.
Érdekelne, hogy miért terjed ez - észrevételeim szerint az utóbbi pár évben. A legtöbb példát a Facebookon látom. (A legtöbb példát, a Facebookon látom...) Talán valami hiányos tanári rutin mostanában megérő eredménye? Nem tudom, de mintha ez a fajta furcsaság tíz-húsz éve teljesen ismeretlen lett volna az átlag magyar szövegben, pedig sok minden változott a rendszerváltás óta.
Mivel szövegeket javítok, ebbe gyakran bele kell szólnom. Gyorsan olvasok, de az ilyen magyar mondat megakaszt: vissza kell ugranom, hogy megbizonyosodjak róla, biztos, hogy nem felsorolás.
Akit kérdezek, hogy "ide miért teszel vesszőt", azt feleli általában, "mert szünetet kell tartani". Dehát ez eddig is így volt... Szóval az állítmányi kifejezés előtt eddig is tartottunk szünetet.
Megfigyelésem szerint az a legérdekesebb, hogy tipikusan a "helyesírásnácik" hibája, hogy az alany után vesszőt tesznek, ill. általában egyáltalán nem tudják helyesen használni a központozást.
A legtöbben csak annyit jegyeztek meg a tanulmányaikból - ezt is tévesen -, hogy bizonyos szavak elé vesszőt kell tenni, pl. hogy, pedig, de, stb. Sokan még a tagmondatok közé sem tesznek. (Tagmondatok, az meg mi?)