Mit állítok?
Hülye a tanár. Mit állítok? Hülye. Ki hülye? A tanár. Mindenkinek, aki tanult mondatelemzést, ismerősen csengenek ezek a kérdések. És arra tudunk válaszolni, milyen típusú állítmánnyal van dolgunk? Egy hetedikesnek ezt már a kisujjából ki kell ráznia. Vagy ez mégsem olyan egyszerű?
Amikor az általában varázserejű „Olvasd el még egyszer a feladatot!” utasítás után újra felhangzik, hogy „Anyaaa, nem értem!”, szülő legyen a talpán, aki megállja, és nem néz bele a hetedikes nyelvtan munkafüzetbe. Az állítmányok fajtáiról volt szó. A feladat utasítása így hangzott:
Állítmányok népdalcímekben
Tippelj, hogy milyen állítmányt tartalmaznak a népdalcímek!
1= igei állítmány 2 = névszói állítmány X = névszói-igei állítmány
(Magyar nyelv és kommunikáció. Munkafüzet a 7. évfolyam számára, 57. oldal)
Kicsit meglepő ebben a szövegkörnyezetben a „Tippelj!” utasítás, de talán elsőre betudható annak, hogy a feladat úgy van megszerkesztve, mintha egy totószelvény lenne. Amikor azonban – segítségképpen – arra buzdítjuk a gyereket, hogy próbálja meg megoldani a feladatot, és érveljen a választásai mellett, rá kell ébrednünk, hogy az utasítás akár szó szerint is vehető...
(Forrás: Wikimedia Commons / John Christian Fjellestad / CC BY-SA 2.0)
Ugyanis a munkafüzetet kísérő tankönyvben, és ennek megfelelően a gyerek órai jegyzetében keresve sem találunk olyan kategóriát, hogy „névszói állítmány”. Ezt a problémát persze egy huszárvágással megoldjuk – nyilván becsapós a feladat: „2” válaszok nem lesznek egyáltalán. Az még halványan felmerülhet bennünk, hogy vajon pedagógiai szempontból mi rejtőzhet egy ilyen módon megszerkesztett gyakorlat mögött. Hisz nem elég, hogy a gyereknek két új, közel sem egyszerű fogalmat kell elsajátítania, de még meg is tévesztik egy extra kategóriacímkével.
A cikkben idézett szövegek hűen követik a tankönyvek helyesírását és tipográfiáját is.
A megadott 13+1 népdalcím kategorizálása még a „névszói állítmány” diszkvalifikálása után sem megy zökkenőmentesen. Így a tankönyv definíciói és példái alapján próbálunk előrejutni a feladatmegoldásban. Közben egyre erősödik bennünk a gyanú, hogy itt mégsem egy becsapós feladatról van szó. Egyszerűen elfelejtették átdolgozni a munkafüzetet – hiszen nem is oly rég még volt névszói állítmány, a Pisti katona típusú mondatokban. A tankönyvben már a névszói állítmány megszűnt (helyette névszói-igei állítmány van), a munkafüzetben viszont még él és virul.
Értetlenségünk csak fokozódik, amikor a tankönyv 38–39. oldalán megtaláljuk a következő, meglehetősen ellentmondásos szövegrészt. Figyeljük meg az első mondatot és a vastag betűs kiemeléses definíciót!
A névszói-igei állítmány kijelentő módú, jelen idejű, 3. személyű. Ha bármelyik feltétel megváltozik, akkor segédige kapcsolódik a névszói részhez.
A barátság fontos. -> A barátság fontos volt. A barátság fontos lesz. A barátság fontos volna. Te fontos vagy.
A névszói-igei állítmány két részből áll: a névszói részből és a segédigéből (fontos vagy). A segédigének az a szerepe, hogy segítségével fejezzük ki az 1. és 2. személyt, a feltételes, felszólító módot, a múlt és jövő időt, tehát mindazt, amit névszóval nem lehet kifejezni.
(Magyar nyelv és kommunikáció. Tankönyv a 7. évfolyam számára, 38–39. oldal)
Most akkor milyen idejű, módú és személyű is lehet egy névszói-igei állítmány? A fenti, két, egymásnak ellentmondó definíciót tartalmazó szövegrész után az igei és a névszói-igei állítmányt tartalmazó példák következnek. A számunkra érdekes névszói-igei rész így kezdődik:
Bálint diák Ø.
Bálint diák volt.
Ezután egy apró betűs rész következik – amit az átlagos diák el sem olvas. Pedig itt egy újabb rejtélyes fogalommal találkozhat, a nullafokkal:
A táblázat bizonyítja, hogy a névszói-igei állítmányban az igei rész kijelentő mód, jelen idő 3. személyben nincs jelölve, nullafokon van. Ha ezt megjegyzed, akkor könnyebben felismered a névszói-igei állítmányt.
(Magyar nyelv és kommunikáció. Tankönyv a 7. évfolyam számára,
39. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons / Paul Holloway / CC BY-SA 2.0)
Háttér
Hogy miért nevezték át a hetedikeseknek szóló tankönyvben a névszói állítmányt névszói-igei állítmánnyá? – Valószínűleg azért, mert a 2000-es kiadású Magyar grammatika című egyetemi leíró nyelvtan (szerk. Keszler Borbála), amelyből a leendő magyartanárok a leíró magyar nyelvtant tanulják, nem használja a névszói állítmány terminust. Persze a névszói-igei terminust sem használja...
Az állítmány felépítéséről azt mondja, hogy lehet egyszerű és összetett. Előbbi felel meg a régebbi igei állítmánynak, utóbbi pedig – együtt – a névszói és a névszói-igei állítmánynak. A hetedikeseknek szóló tankönyv tehát marad a régebbi terminológiánál, de az újabb leíró nyelvtan felosztását követi.
Ha arról nem is győzött meg minket a tankönyv írója, hogy a nullafok szó segíteni fog, itt már bizonyossá válik, hogy a szöveg ellentmondásai a tankönyv nem kielégítő átdolgozása során alakulhattak ki. A névszói-igei állítmány első – számra, személyre, módra utaló – definíciója tartozott ugyanis régebben a névszói állítmányhoz. Tehát korábban azt tanították, hogy a Pisti katona mondatban névszói állítmány van, míg a Pisti katona lesz mondatban névszói-igei. A tankönyv átdolgozása során pedig feltehetően a névszói állítmány kifejezést egyszerűen mindenütt kicserélték névszói-igei állítmányra – anélkül, hogy az így kialakuló ellentmondásokat feloldották volna, vagy a munkafüzetet az új elmélet alapján átírták volna.
A két művet 2011-ben is tankönyvvé nyilvánították. Már ezen apró kavarodás kapcsán is szívesen feltennénk azt a kérdéscsokrot, amivel a szerzőpáros másik tankönyvsorozata kapcsán már találkozhattak olvasóink: „Senki nem vette észre, hogy igen nagy baj van? Senki nem ösztönözte a szerzőket a javításokra? Vajon ki vagy mi győzte meg a bírálókat arról, hogy ezeket a taneszközöket tankönyvvé nyilvánítsák?”
Végül a még számtalan felmerülő elméleti és gyakorlati kérdésből csak egyet teszünk fel. Kap-e pontot a felvételin vagy az érettségin valaki, ha névszói állítmányként kategorizálja a Pisti katona mondat megfelelő mondatrészét a régebbi tankönyvek és a jelenleg használt munkafüzet sugallata alapján, vagy sem? Lehetséges-e, hogy egy tankönyv nem megfelelő színvonalú átdolgozásán múlik az, hogy ki hol tanulhat tovább? Ugyanis ez sokszor csak egyetlen ponton áll vagy bukik...
Források
Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció. Tankönyv a 7. évfolyam számára. Átdolgozott kiadás. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2011.
Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció. Munkafüzet a 7. évfolyam számára. Átdolgozott kiadás. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (78):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Janika: 74
Gondolom a magyarban azért nincs a hiányos (pl. -formám, -formád, formája/-forma beiktatás) Esz3 -i mondatokban a van, mert mint ahogyan alább is látszik, nem is lenne pontos (ahogyan Kormos is megjegyezte) a megfogalmazás.
"Krumplifejű tatár (formájú) csak a Viktor szerint vagyok."
"Krumplifejű tatár (formájú) csak a Viktor szerint vagy."
"Krumplifejű tatár formája (őneki/ valakinek, "tárgyas vagy tárgyatlan megközelítés) csak a Viktor szerint van."
"Krumplifejű tatár forma csak a Viktor szerint van." (vagyis nincs, nem létezik, csak V. szerint).
Tehát ilyen esetben a zéró kopula teljesen jogos szerintem. :)
@Kormos: @szigetva: köszönöm, így korrekt valóban. És azt hiszem értem is.
@Janika: Nem. Bocsi, de valamit összekeversz:
"Krumplifejű tatár csak a Viktor szerint vagyok." - Kizárólag Viktor gondolja úgy, hogy én egy krumplifejű tatár vagyok.
"Krumplifejű tatár csak a Viktor szerint vagy." - Kizárólag Viktor gondolja úgy, hogy te egy krumplifejű tatár vagy.
"Krumplifejű tatár csak a Viktor szerint van." - Kizárólag Viktor gondolja úgy, hogy létezik olyan, hogy krumplifejű tatár. --> Mi nem ezt a mondatot keressük. Mi azt a mondatot keressük, amely szerint kizárólag Viktor gondolja úgy, hogy "Ő" (valaki, aki se nem Viktor, se nem te, se nem én) egy krumplifejű tatár. Ez pedig "Ő csak a Viktor szerint krumplifejű tatár." Ez teljesen egyértelmű. A mondat, amit te írtál, teljesen mást jelent. Nem az volt a feladat, hogy írjunk mondatot, ami úgy néz ki, hanem, hogy folytassuk a felsorolást értelem szerint.
@Janika: Amit felsorolsz az nem egy paradigma. Az utolsó mondat ez:
"(ő) csak a Viktor szerint krumplifejű tatár"
A te utolsó mondatodban a "van" nem kopula, hanem létige (helyettesítheted a "létezik"-kel).
@Kormos: A példáid személyes névmás nélkül:
"Krumplifejű tatár csak a Viktor szerint vagyok."
"Krumplifejű tatár csak a Viktor szerint vagy."
"Krumplifejű tatár csak a Viktor szerint van."
@szigetva: Bocsi, nem juott eszembe. De mostmár beújítottam ehhez képest is. Jelenleg ott tartunk, hogy "Krumplifejű tatár én csak a Viktor szerint vagyok."
@Janika: @mederi: Szerintem itt nem az általánosság-specifikusság a kérdés (biztos, hogy nem), hanem hogy mennyire hangsúlyozottan a tulajdonság 𝐦é𝐫𝐭é𝐤𝐞 (mértéke) a lényeg, nem pedig az, hogy fennáll-e egyáltalán. Az alap kifejezés az:
"ő hülye".
Én ebből variáltam a saját példámat, kikényszerítve egy VONZAT_AKÁRMI_ÁLLÍTMÁNY szórendet, ami egyértelműen mutatja, hogy a kérdéses állítmánytípus névszói vagy igei azzal, hogy ilyen esetben hova kerül. Az első eszembe jutó példával éltem, ami nem tökéletes, mert belefut egy párhuzamosan létező másik kifejezésbe az 𝐚𝐧𝐧𝐲𝐢𝐫𝐚 (annyira) szó miatt, mivel erre létezik egy speciális kifejezés, a "Viktor van annyira hülye, hogy égve hagyja a gázt." és ennek a negatív változata természetesen a "Viktor nincs annyira hülye, hogy égve hagyja a gázt.". Nyilván ezeknek is létezik mindenféle szórendű változata, de én NEM erre gondoltam. Éppen ezért szeretném lecserélni a példamondatot valamire, ami nem zajos:
"Krumplifejű tatár én csak a Viktor szerint vagyok."
Ebben már se tagadás, se "annyira".
"Krumplifejű tatár te csak a Viktor szerint vagy."
"Ő csak a Viktor szerint krumplifejű tatár."
Ebből talán egyértelműbb: A "krumplifejű tatár" nem tud nem állítmányi pozícióban lenni.
Egyébként azért nagyon értékesek a példáitok, mert világosan mutatják, hogy minden olyan esetben, amikor az állítmány tényleg létige, akármilyen okból kifolyólag is (nem harmadik személyű az alany, nem jelen időt kell kifejezni, egyedi kifejezést használunk, amely harmadik személyben is létigés, stb.), akkor a létige kerül ebbe a pozícióba, mint állítmány. Ellenkező esetben viszont a komplett névszói frázis, vagyis, jelen példánknál maradva a "krumplifejű tatár".
@Janika: 70
Tetszik ez az összegzés..
Csoportosítva:
Általános megközelítés:
-van (létezik) annyira hülye, hogy
-nincs (nem létezik) annyira hülye, hogy
Konkrét állítás valamiről/ valakiről:
-annyira hülye, hogy
-nem annyira hülye, hogy
Nevezhetnénk fenti példákat "tárgyatlan" (határozatlan/általános), és "tárgyas" (határozott/ konkrét) megközelítésnek is.
Adott "általános esetben" a hülyék (nem homogén) csoportján belüli létezéséből, vagy nem létezéséből indulunk ki, azon belül hasonlítunk..
A konkrét esetben a várható feladat/ várható tevékenység szabja meg valaminek/valakinek a hülyeségi határát (saját hülyeségi tartományán belül). :)
@Kormos: @szigetva: Lehet olyan példát is találni, ahol ki lehet tenni, meg nem is.
Viktor szerint van annyira hülye, hogy...
Viktor szerint annyira hülye, hogy...
Viktor szerint nincs annyira hülye.
Viktor szerint nem annyira hülye.
@Kormos: Ezt mondhattad volna a _nem_+valamis felvetésemre, mert sikeresen kiüti.
Megtévesztő lehet, hogy az eredeti példámban tagadás volt, de máshogy is lehet hasonló helyzetet teremteni, pl. "Annyira hülye csak a Viktor szerint vagyok.". "Annyira hülye csak a Viktor szerint vagy." "Annyira..." rátok bízom. :D
@mederi: A "nincs"-es történet egy teljesen önálló vonal ebben a buliban, aminek szintén megvan az összes szórendi variánsa, pl "Ő nincs annyira hülye." vagy "Nincs ő annyira hülye.".
@Kormos: 55
Az első esetben szerintem a "nem vagyon" helyett maradt a "nem *",
a második esetben "nincs" (=nem van) helyettesítheti..
Ő annyira nem hülye.
Ő annyira hülye nincs.
@szigetva: Ez idáig oké, de egy általános iskolai (de igazából akármilyen gyakorlati célú) nyelvleírásnak nem az a feladata, hogy mindenféle elvi paradigmákat kielégítsen, hanem hogy "straightforward" legyen. A generatívok alaposan ellopták a showt, amivel csak az a baj, hogy amíg a nyelvleírások a generatív nyelvészet távlati és elvont céljait szolgálják, addig minden másra teljesen használhatatlanok. Például semmi sem írja elő azt, hogy különféle nyelvek azonos szakkifejezéssel megjelölt elemei azonos módon viselkedjenek, csak ha célom, hogy a különféle nyelvek azonos szakkifejezéssel megjelölt elemeit azonos viselkedésűként írjam le. Ehhez persze nyolc talicska zéró morféma, meg egy utánfutónyi extra szabály kell és mindez úgy, hogy a generatív nyelvészet egyébként az idő előrehaladtával egyre kevésbé kecsegtet azzal, hogy bármi is tényleg effektíven univerzálisként leírható lesz valaha is, plán úgy, hogy ehhez még alkalmazási terület is keletkezzen. De ha ezt tévesen ítélem is meg, és később ez megváltozik, ez az alkalmazási terület sohasem az anyanyelvű általános iskolások tanítása vagy külföldiek nyelvoktatása lesz, ez már réges-régen nyilvánvaló. Aki nem házasodott össze a generatív nyelvészettel, az zokszó és arcpirulás nélkül kijelenthet olyat, hogy a magyar névszó jelzői, alanyi, tárgyi, illetve állítmányi szerepet tud betölteni a fő szintaktikai szerepek közül és nyilván állítmányként ki tud osztani egy alanyi esetet (már ha egyáltalán ki akarunk jelenteni olyat, hogy az alanyesetet az állítmány osztja ki, én magamtól például nem tenném), más grammatikai esetet meg egy identifikáció vagy definíció elvileg sem osztana ki, a határozói eseteket meg az inflexió/névutók hozzák létre.
@Kormos: Szerintem a generatívoknak azért kell a zérus, mert kell valami, ami esetet oszt. Esetet osztani igék (vagy inflexiók), esetleg pre/posztpozíciók szoktak, főnevek nem (ld még destroy the city, destruction OF the city).