Nem csak játék és mese – első rész
Modernizálódik-e a magyar nyelvtan tanítása? Mit tanulnak a mai tizenévesek nyelvtanórán? Mennyi a felelőssége a szövegértés fejlesztésében a nyelvtanórának? – Az egyik legnépszerűbb szerzőpáros újabb sorozatát vettük szemügyre.
Álljunk meg egy szóra! Álljunk meg, és gondoljunk vissza általános iskolai vagy középiskolai nyelvtanóráinkra. Mi jut eszünkbe először? Vagy inkább másodszor, mert elsőre nyilván a helyesírás, a tollbamondások előtt érzett furcsa borzongás, és az utánuk érzett tettetett szégyen, ami azért ritkán palástolhatta a dühöt, hogy itt most szívatva vagyunk, de kőkeményen. Nem valószínű, hogy az iskolai nyelvtan sokak kedvence lett volna. Kérdés, hogy a gyerekeink számára mit jelent? Mit tanulnak ők ma nyelvtanból?
Hogy ennek a kérdésnek utánajárjunk, áttekintettünk több általános és középiskolai nyelvtankönyv-csomagot, jobban mondva: taneszközcsomagot. Ugyanis ezek a mai sorozatok sokszor már nemcsak tankönyvek, nyelvtani összefoglalók, hanem munkafüzetek, feladatgyűjtemények és interaktív táblára készült segédanyagok is. Ezek közül is az egyik legteljesebb, a tanárt és a diákot leginkább kiszolgáló az Antalné Szabó Ágnes és Raátz Judit által jegyzett Beszéd és írás című sorozat, amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó ad ki 2008-tól kezdődően. Tankönyveket bemutató sorozatunk első két részében ennek a taneszközcsaládnak az általános iskola ötödiktől nyolcadik osztályáig terjedő köteteivel foglalkozunk.
Az Antalné–Raátz-féle taneszközcsomagot bemutató kritikánk első részében általánosságban járjuk körül azt a kérdést, hogy a szerzők milyen pedagógiai célokat tűztek maguk elé, milyen alapelveket kívántak érvényesíteni új sorozatukban. A kritika második részében pedig azt fogjuk megvizsgálni, hogy a kész taneszközök mennyiben valósítják meg ezeket a célokat, mennyire követik az alapelveket.
Kötetek
Mivel a sorozat évfolyamonként négy kötetből és egy CD-ből áll, képtelenség mindegyikről külön-külön megemlékeznünk. Recenziónkban tehát a rendelkezésünkre bocsátott kötetek közül az ötödik évfolyamra vonatkozó teljes eszköztárat vettük alapul. Ezek a kötetek a következők:
- Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit – Zuborné Sallai Márta:Beszéd és írás 5. Tanári kézikönyv
- Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Beszéd és írás 5. – tankönyv
- Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Beszéd és írás 5. – munkafüzet
- Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Beszéd és írás 5. – feladatlap
A Beszéd és írás című sorozat már első látásra is figyelemreméltóan sokrétű. Minden évfolyamra készült belőle tankönyv, a tankönyvhöz tartozó munkafüzet, a felmérőket, a nagyobb részek összefoglalóit tartalmazó feladatlap, egy úgynevezett interaktív flipbook, amely a tankönyv interaktív táblán használható változata és egy tanári kézikönyv, amely tartalmazza a taneszközcsomag koncepcióját, pedagógiai és módszertani alapjait, valamit az egyes feladatokhoz tartozó tudnivalókat, megoldásokat. A fizikai adathordozókon kívül még ígér a könyv egy internetes oldalt is, amelynek pontos címét nem adja meg, és mi sem bukkantunk rá az interneten, csak a kiadó oldalán a sorozat bemutatására. Ez az öt különböző funkciójú eszköz – ha jó – biztosíthatja azt, hogy a tanárok sikeresen, hatékonyan taníthassák a nyelvtant.
Milyen célok és alapelvek érvényesülnek a könyvekben?
Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, először is vizsgáljuk meg, hogy milyen célokat állít maga elé a program. Egyúttal vizsgáljuk meg azt is, hogy ezek a célok mennyiben válaszolnak a nyelvtantanítás ma már köztudott nehézségeire. Előrebocsátjuk: a sorozat által kijelölt alapelvek és célok mindegyike modern, és számol a mai iskola kihívásaival.
Az alapelveket a tanári kézikönyv általános, bevezető részeiben találhatjuk meg. E szerint fontos cél, hogy a tananyag – mind tartalmában, mind pedig módszertanában – igazodjon az életkori sajátosságokhoz.
Mit is jelent ez? Például azt, hogy a taneszközök nyelvezete megfelel-e a tanulók fejlettségi szintjének; vagy az ismeretanyagot bemutató mondatok hosszúsága (150 karakter szóközökkel) nem haladja meg az összes mondat 20 százalékát (5-6. osztályban); hogy a szakszavak, szakkifejezések mennyisége és nehézségi foka megfelel-e az adott évfolyam tanulási céljainak; hogy a képi elemek 25 százalékához közvetlenül kapcsolódnak-e kérdések, feladatok.
Feladattípusok
Rögzítést elősegítő feladatok: a tanultak felidézése, a tények és fogalmak rendszerezése, lényegkiemelés.
Elmélyítést elősegítő feladatok: analizálás, szintetizálás, konkretizálás, összehasonlítás, általánosítás, rendszerezés, következtetés, értékelés, összefüggés- és szabálykeresés.
Alkalmazást elősegítő feladatok: önálló munka, feladatmegoldás.
Problémamegoldást elősegítő feladatok: a probléma definiálása, a releváns információk kiválasztása, előzetes tudás szelektív felidézése, a megfelelő megoldás megtalálása, a megoldási mód végrehajtása, a megoldás ellenőrzése és értékelés.
Azt is, hogy a tankönyv kérdései és feladatai megfelelő feltételeket biztosítanak-e a tanulási célokban meghatározott ismeretszerző és ismeretalkalmazási készségek és képességek fejlesztésére; hogy a rögzítést elősegítő feladatokon kívül, az elmélyítést, alkalmazást és a problémamegoldást elősegítő feladatok együttes aránya eléri-e az összes kérdés és feladat 60 százalékát. És nem hanyagolható el az sem – éppen az előző évtizedek tapasztalatai alapján –, hogy a komoly absztrakciós készséget igénylő tevékenységek, a bonyolult nyelvtani fogalmak ne képezzék a tananyag részét 10-11 éves korban, csak később, inkább a 8. osztály környékén, esetleg csak középiskolában.
(Forrás: Wikimedia Commons / Joanbanjo / CC-BY SA 3.0)
Nem mondhatjuk, hogy a korábbi nyelvtankönyvek erre különösebben nagy hangsúlyt fektettek volna. Ugyanis hagyományosan az alsóbb nyelvi szintektől (hangok, morfémák, szavak) elindulva a nagyobbak felé (mondat, szöveg) haladt a tananyag. Ez pedig azt eredményezte, hogy a gyerekek éppen a tanulás korai fázisában találkoztak olyan fogalmakkal, amelyek számukra nem ismert dolgokat írnak le, és csak később találkoztak a nyelv jobban érzékelhető, könnyebben felfogható, értelmes részeivel (a mondatokkal, a szövegekkel). Így rendelődtek alá az életkori sajátosságok a hagyományos nyelvtan belső logikájának.
A sorozat – a koncepció szerint – nyelvhasználat-központú, sokféle, változatos szöveggel dolgozik, és párhuzamosan érvényesíti a szóbeli és az írásbeli kommunikáció fejlesztését.
Azt, hogy a tanuló-központúság, a tanulók igényeinek a figyelembevétele felerősödött, az is bizonyítja, hogy a tanári kézikönyv deklarálja, hogy a konstruktivista pedagógia és a kognitív pszichológia tanításai mentén igyekszik szervezni a tanulási folyamatot. A konstruktivista pedagógia (ami a kognitív pszichológia bizonyos eredményein alapul) fő elve az, hogy a tanulás soha nem olyan környezetben történik, amiben a gyerek tiszta lappal indul. (Nincs tabula rasa!) A tanulók igenis rendelkeznek rengeteg megfogalmazott és meg nem fogalmazott tapasztalattal, tudással, sok előfeltevéssel, sztereotípiával – az iskolától függetlenül. Éppen ezért az iskolai munkának, tanulásnak erre kell épülnie. Azaz az órákról nem kizárni kell a diákok mindennapjait, hanem éppen ellenkezőleg: előhívni az előzetes tudást, a hétköznapi tapasztalatokat, és ezekhez kell kötni az újabb információkat. Máskülönben nem lehet sikeres a tanulás. Ebből következik a sorozat további alapelve, hogy minél sokrétűbb tanulói tevékenységet kínál.
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)
A célkitűzések szerint a sorozat egyik legnagyobb és leginkább jelentős újítása, hogy a csoportos, együttműködésen alapuló tanulást állítja előtérbe. Miért fontos ez? – Számos tapasztalat és kísérlet bizonyítja, hogy a hagyományos tanítási helyzet, amelyben az előadást tartó tanár a főszereplő, az egyedüli információforrás, a diák pedig túlnyomórészt csak passzív befogadó: nem hatékony. Tegyük hozzá: ez egyre kevésbé hatékony és egyre kevésbé tolerálható, hiszen a diákok a mindennapokban azzal szembesülnek, hogy az információk a lehető legegyszerűbben, egy kattintással hozzáférhetők. Sokkal célravezetőbbnek tűnnek a tanulás és a tanítás kooperatív, együttműködésen alapuló formái; ezek keretében a diákok párban vagy kisebb csoportban dolgoznak úgy, hogy munkájuk közös eredményéhez mindenki hozzájárul. Ezek a munkaformák lehetővé teszik azt is, hogy a különböző képességű diákok különböző feladatokat végezzenek. (Ezt nevezi a pedagógia differenciálásnak.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Nicki Dugan / CC-BY SA 2.0)
A sorozat koncepciója azt is hangsúlyozza, hogy ügyelnek a szakmai naprakészségre, ami azt jelenti, hogy a szerzők a tananyag kialakításakor figyelembe veszik mind a nyelvtudományi, mind pedig az anyanyelv-pedagógiai kutatások legújabb eredményeit. Öröm volt ezt olvasni a tanári kézikönyvben, azonban amikor kiderült, hogy a tankönyv nyelvészeti-nyelvtani anyagában a Magyar grammatikára (Keszler Borbála szerk., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000) épül, reményeink szertefoszlottak a tudományosság és naprakészség tekintetében.
A taneszközsorozat által kitűzött utolsó cél, az irodalmi neveléssel való kapcsolat megteremtése a nyelvtantanításban. Az eddig felsoroltakhoz hasonlóan ez is nagyon modern, előremutató elv. A nyelvtan és az irodalom összekapcsolása, integrálása, a tantárgyrészek közötti igen erőteljes határok lazítása, a nyelvtan szöveg- és szövegértés-központúvá tétele igen fontos törekvés – elsősorban a képességfejlesztés szolgálatában.
Megvalósítja-e a maga elé kitűzött célokat a taneszközcsomag?
Miután áttekintettük a koncepcióban kitűzött célokat, lássuk, mennyiben valósítják meg ezeket a különböző taneszközök: a tankönyv, a munkafüzet, a feladatlap és a flipbook. Ha csak a könyvek és a munkafüzetek tartalomjegyzékét tekintjük át, azt láthatjuk, hogy valóban nem a szokásos módon épül fel a tananyag. A korábbiakban egyértelműen a feldolgozandó nyelvtani témák és fogalmak szervezték a könyveket; és a fejezetcímek is e szerint alakultak: pl. Hangtan, Szófajtan, Mondattan vagy Helyesírásunk alapelvei. Ezek a címek valóban tükrözték a tartalmat, átláthatóvá tették a tananyag felépítését, azonban a diákok számára valójában nem mondtak semmit.
Ezzel a régi szokással szakított a Beszéd és írás az érdeklődést inkább felkeltő fejezetcímekkel. Az ötödikes anyag például így épül fel: A mi világunk, Mese és valóság, Képzeletbeli utazások, Versről versre, Regényes történetek, A nagy világ. A fejezeteken belül minden évfolyamon vannak visszatérő alcímek: pl. a Mit tudunk? Ismételjünk! – az év eleji ismétlést, a Mit tanultunk? – a témazáró összefoglalást, a Mit tanultunk ebben az esztendőben? – pedig az év végi ismétlést tartalmazza. Visszatérő fejezet A tanulás tanulása, ami tanulás-módszertani ismereteket nyújt, és magába foglal gyakorlatokat is; a Szövegről szövegre pedig szövegértési gyakorlatokat tartalmaz, és a szövegtípusokkal kapcsolatos ismereteket tanítja. Ezeken kívül pedig minden kötet végén találunk egy Fogalomtárat, amely az új fogalmak rövid magyarázatát adja meg. A Játéktár a feladatok megoldásához ajánlott eljárások leírását tartalmazza. A munkafüzet felépítése követi a tankönyvét, minden fejezethez találunk benne gyakorlófeladatokat.
(Forrás: Nemzeti Tankönyvkiadó)
Ennek a felépítésnek egyértelmű előnye az, hogy a diákok számára nem olyan elidegenítő, mint a hagyományos könyvek szerkezete. Fontos az is, hogy mind a tanár, mind a szülő, mind pedig a tanuló számára egyértelmű, hogy a nyelvtanórai tevékenységek jóval változatosabbak, mint amiket korábban megszokhattunk. Külön érdemes itt kiemelni azt, hogy – a tartalomjegyzék alapján – rendszeresnek tűnnek a szövegértést és a szövegalkotás fejlesztő, illetve a tanulási képességeket fejlesztő gyakorlatok. Hátránya lehet azonban egy ilyen elrendezésnek az, hogy kevésbé átlátható, mint a hagyományos. Ugyanakkor az alfejezetek böngészésével természetesen könnyen megtalálhatóak a kifejezetten leíró nyelvtani ismeretek is. Ezeknek a felidézésében természetesen a fogalomtár is segítségére van mind a tanárnak, mind a diáknak. – Bár a fogalomtárakban nem feltétlenül szokásos, mégis hasznos lenne, ha a szerzők a tárgyszavak után közölnék azokat az oldalszámokat, amelyeken az adott fogalom előfordul.
Cikkünk első részében tehát eljutottunk odáig, ameddig egy igen körültekintő pedagógus eljuthat, ha bemegy egy könyvesboltba, és áttekinti a taneszközcsomagot: megvizsgáltuk az alapelveket és a könyvek nagyobb szerkezeti egységeit. A Beszéd és írás című taneszközcsomagot bemutató cikkünk következő részében már belenézünk magukba a diákoknak szóló anyagokba: az ötödik évfolyamra készített tankönyvekbe és a munkafüzetekbe is. Fő kérdésünk továbbra is az lesz, hogy mennyiben valósulnak meg a kitűzött célok.
Ha kíváncsi a válaszokra, olvassa el cikkünk második részét is!