0:05
Főoldal | Rénhírek
hasít, mint a betárcsázós internet

Digitális pattintott kőszerszám

Remek dolog, ha számítógépes programok segítik a gyerekeket a tananyag elsajátításában – különösen, ha ezt szórakoztatva teszik. A tanévkezdés alkalmából a nyest egy nyelvtani oktatóprogramot tesztelt. Vajon idéntől sikerül az íróasztalhoz szegezni a gyerekeket? Tényleg játék lesz a tanulás?

Molnár Cecília Sarolta | 2011. szeptember 1.

Mindig nagy öröm, amikor nem papíralapú, hanem digitális tananyaggal vagy oktatási segédlettel találkozik az ember. Annak ellenére, hogy egyre inkább terjed mind az általános, mind a középiskolákban a számítógépes segédeszközök bevonása a tanítási-tanulási folyamatba, az ilyenek még mindig nem mondhatóak elterjedtnek Magyarországon. Ezért nagyszerű, ha kezünkben tarthatunk egy oktatási DVD-t, ami A magyar nyelvtan alapjai címet viseli.

www.tantaki.hu

Mielőtt azonban nekivágnánk a tesztnek, nem árt tisztázni, hogy mit is várunk el egy ilyen anyagtól, és mi az, amit nem érdemes elvárnunk. Az elvárásaink megfogalmazása azért nem könnyű, mert nagyon kevés jó mintát láttunk eddig digitális tananyagra. És bár több szakember foglalkozik az ún. IKT lehetőségeivel (például a Tanárblog szerzői), még mindig kevés az igazán jó példa. Gondoljunk például a Sulinet anyagaira, az SDT-re : Tényleg ilyesmit szeretnénk? A régi tartalmakat digitalizálva, megspékelve néhány animációval, esetleg videóval? Az ilyen tudásbázisok kényelmesek, mert sok információt találunk egy helyen, de messze nem mondható rájuk, hogy vonzóak, interaktívak lennének, és segítenék az önálló tanulást. Sajnos, ez a fajta tudásbázis ugyanolyan „holt anyag” marad, mintha könyvben, enciklopédiában lenne az információ.

A másik végletre is láttunk már példát: Olyan, nyelvtanulást célzó oktatóprogramra, amely nagyon kevéssé különbözött egy számítógépes játéktól: játékbeli karakterünk London utcáin sétált, és ahhoz, hogy elérje a megtekinteni kívánt látványosságokat, értelmeznie kellett az utcán található feliratokat, illetve még teljesítenie kellett néhány (nyelvi) kihívást. A program játék volt a szó szoros értelmében (pl. volt a tanuláson kívüli célja), és észrevétlenül, indirekte tanított angolul. Ez azonban – sajnos – még nem lehet reális elvárás.

A legjobb minta, amire gondolni tudunk, a minőségi angol nyelvkönyvekhez tartozó CD- vagy DVD-melléklet. Ezek csakis azt célozzák, hogy a nyelvtanuló otthon önállóan tudjon gyakorolni. Ezek a DVD-k sokféle feladatot tartalmaznak, értékelik is azonnal a megoldásainkat, mérik az összteljesítményünket. Annyival mindenképpen többet adnak a nyelvtanuló számára, mint a hagyományos feladatgyűjtemények, hogy nemcsak írásbeli, hanem hangzó feladatok is vannak bennük. Használatuk általában egyszerű, és akár 10 percre is érdemes bekapcsolni, hiszen a feladatok rövidek, bárhol elkezdhetők, és abbahagyhatók.

Lássuk, hogy a kezünkben tartott magyar nyelvtani oktatóprogram mit valósít meg a fentiekből?

A technika ördöge

Windows only?

Mivel a DVD útmutatója nem figyelmeztetett arra, hogy csak Windows operációs rendszeren fut a program, kipróbáltuk, hogy fut-e Linuxon. Természetesen nem jártunk sikerrel. Ez csak azért lehet problémás, mert tipikusan az iskolákban lehetséges az a helyzet, hogy a gyenge, régi gépeken a jobb erőforrás-kihasználás miatt Linux fut. (Ismerünk ilyen oktatási intézményt.)

Kipróbáltuk azt is, hogy a Linuxra telepíthető virtuális Windows-on működik-e a program. Az Oracle VM Virtualbox alkalmazásában tökéletesen futó Windows XP-nk elindította a programot. És ugyan virtuális gépünk  memóriáját 1G-ra állítottuk, mégsem sikerült elviselhető sebességen futattni a DVD-n található oktatóprogramot.

Amikor betesszük a DVD-t a számítógépbe, és várjuk, hogy elinduljon, máris kétségeink támadnak afelől, hogy őszintén örülünk-e. Van ugyanis időnk elgondolkodni, jól meghányni-vetni a kétségeinket, ti. a DVD csak nem akar bebootolni. A DVD-t először egy Windows 7-es operációs rendszerrel futó, igen nagy kapacitású számítógépbe helyeztük. A Windows 7 azonban nem bírt el vele.
Szerencsére akadt nálunk egy 512 Mb RAM-os gép, amin Windows XP futott; öreg járgány, de jól működik. És láss csodát: a DVD magától elindult. Az első randevú azonban igen rövidre sikerült, ugyanis az oktatóprogram minden második kattintásnál lefagyott. Megelégeltük a dolgot, és a DVD-ben található papíralapú, látványosan MS Wordben szerkesztett (Times New Roman, sorkizárt!) útmutatónak megfelelően a DVD tartalmát gépünkre másoltuk: „Ha nem szeretné, hogy minden alkalommal be kelljen helyeznie a DVD lemezt a számítógépbe, akkor másolja fel a teljes tartalmát a számítógépre egy új mappába! Ezen a módon sokkal gyorsabban lehet a menürendszerrel navigálni, így nincs hosszas várakozás és akadozás.”

A használati útmutató
A használati útmutató
(Forrás: Molnár Cecília Sarolta)

A használati útmutatónak megfelelően természetesen az összes barátunk és üzletfelünk gépéről letöröltük közben a DVD-ről felmásolt mind a 354 MB információt. – Egy DVD-re 3,8 GB információt lehet írni, egy CD-re 700 MB-ot.

Az eredmény sikerrel kecsegtetett, a lefagyások ritkultak. De a menüben – az ígéret ellenére – nem lehetett sokkal gyorsabban navigálni. Az első menüpontok közt található használati útmutatót (később kiderült: egy videót) sem sikerült kivárnunk. Elszégyelltük magunkat a kis kapacitású gép miatt, és kerestünk egy 1 GB RAM-os Windows XP-s gépet. Ezen a DVD – az előzőhöz képest – valóban hasított, mint a betárcsázós internet, és tényleg csak néha, kb. 15 percenként fagyott le.

A design ördöge

Végre hozzájutottunk a DVD tartalmához! És a lefagyások közepette, sok gondolkodási idővel a következőt találtuk. Az oktatóprogram automatikusan elindul egy felugró ablakban. (Ha ezt mégsem tenné meg, akkor a Launch_Presentation.exe-t kell elindítani – a gyerekfelhasználók legnagyobb örömére.) Az ablak két részből áll: a bal oldalon egy keskeny sávban található a menü, amelyben a szöveges tartalomjegyzék (menü) jelenik meg, a fő ablakban pedig a tartalom látható – egy prezentáció diái (ezekről részletesebben később). A fő ablak alján külön navigáló gombokkal lehetne léptetni az oldalakat – ezek a gombok azonban nekünk sajnos egyik gépen sem működtek. A baloldali menüvel azonban sikerült léptetni a diákat – nagyon nehezen és lassan. (Átlagosan minden ötödik kattintás vezetett a program lefagyásához.) Ebben a menüben három lehetőségünk is van: olvashatjuk a diák címeit, azaz a szöveges tartalomjegyzéket, nézhetjük a diák előnézetét a Képes menü című fül alatt, illetve itt található egy külön fülön egy kereső is, amivel célzottan kereshetünk a tartalomjegyzékben. A felépítés tehát nem bonyolult: minden teljesen egyértelmű, a program használata egyszerű lenne (ha működne).

A diákon, ahogy a DVD címlapján is, a fehér és a bordó színek dominálnak. A diák felépítése és dizájnja is egyszerű: bal oldalon található egy díszes bordó sáv, a dia használható része fehér. Felül található egy díszes-cirkalmas betűkkel szedett címsor a fejezet vagy alfejezet címével, alatta fekete Arial típusú betűkkel szerepel a szöveg, a szövegben a kiemelések pirosak. Minden oldalon található még legalább egy kép is, ami a szövegben (többször a példamondatban) szereplő tartalmat illusztrálja. A képek többsége stílusában és minőségében leginkább a MS Office ClipArt-jára emlékeztet, illetve néhány dián fotó is található. Az egész megejtően diszharmonikus; a profizmusnak a látszatát sem kívánja kelteni. Az az első benyomásunk, hogy egy gyengébb pillanatban elkövetett prezentációt látunk.

A diákon szerepel maga a megtanulandó szöveg, rövid, pattogós mondatokban. A fontosabb fogalmak ki vannak emelve, így jól kiugranak a szövegből: néha pirosak, de van, hogy félkövérek, vagy félkövérek és alá is vannak húzva a biztonság kedvéért. De a szövegeket nem muszáj elolvasni, ugyanis egy női hang felolvassa őket a tanulni vágyók számára. A felolvasás hangneme, hangszíne a legrosszabb általános iskolai olvasásórákat idézi: egyetlen természetes hangsúly, egyetlen helyén lévő és megfelelő hosszúságú szünet sincs, de megvan a jellegzetes tanítós kántálás. (A fitness-DVD-k jellegzetes hangvilága is eszünkbe jutott, de dinamizmus hiánya miatt ezt a hasonlatot elvetettük.)

Talán sikerült érzékeltetni, hogy A magyar nyelvtan alapjai c. DVD jól felidézi az általános iskolai nyelvtanórák hangulatát, legalábbis ami az avíttságot és a természetellenességet illeti. Hiába digitális anyag, valójában nem sokban különbözik egy könyvtől. Ez többek között azért probléma, mert a mai tizenévesek nem ehhez a látvány- és hangvilághoz szoktak. Szomorú vagy sem, a mai digitális tananyagoknak igenis versenybe kellene szállni a számítógépes játékokkal: mind a sebességet, mind a grafikai megvalósítást, mind pedig a hanghatásokat illetően. Minél távolabb van a diákok hétköznapi digitális világától a tananyag, annál kisebb az esélye arra, hogy kényszerítő hatások nélkül is használják őket . Így még a legnagyszerűbb tartalom sem jut el a célközönséghez. Lássuk, valóban nagyszerű-e!

A tartalom ördöge

A DVD anyaga alapvetően az általános, illetve a középiskolai nyelvtani tananyag elsajátítását segíti. És bár ez sehol sincs nyíltan kimondva, alapvetően azoknak szól, akik az órán kívül ismételni, gyakorolni szeretnének. Az érintett témák követik és nagyjából lefedik az ún. hagyományos leíró nyelvtan témáit a szokásos, alsóbb nyelvi szintektől a felsőbb nyelvi szintek felé épülő sorrendben: hangtan, szótan, mondattan. A fejezetek tökéletesen követik a hagyományos leíró nyelvtanok tematikáját, bár az alaktan feltűnően hiányzik. Az egyetlen érdekesség, hogy minden nagyobb egységhez tartoznak feladatok (ezekre hamarosan kitérünk).

A célközönség nem teljesen világos – valószínűleg szándékosan. Beletartoznak mind a kisiskolások (általános iskola 3. osztálytól felfelé), mind pedig a gimnazisták. Jól mutatja ezt, hogy a tananyag tabula rasaként tekint a befogadó elmére, és Ádámtól-Évától kezdi magyarázatait:

A magyar nyelvtan egyszerű dolog, csupán meg kell érteni a szabályait. A nyelvtan azt jelenti, hogy a szavakat a megfelelő sorrendben és módon rakjuk egymás mellé. A szavakat azért kell helyesen elrendezni a beszédben és írásban is, hogy a gondolatainkat át tudjuk adni más embereknek, akik ezeket megértik.

Mindez A magyar nyelvtan című dián olvasható. Ugyanakkor az is igaz, hogy váratlanul ismertnek tekint olyan fogalmakat, mint pl. a kommunikáció. (A DVD-t készítő cég honlapjáról derült ki csupán, hogy az anyagot 10 éves kor felettieknek ajánlják.)

Nem érdemes hosszan kritizálni A magyar nyelvtan alapjait mindazért, ami minden hagyományos leíró nyelvtan gyengesége. De az igazságnak mindenképp tartozunk annyival, hogy rögzítjük: ez a kiadvány sem kerüli el a szokásos hibákat. Nem abból indul ki, hogy a gyerekek tudják az anyanyelvüket, hanem úgy tesz, mintha a nyelvtan tanulása révén tanulnák meg azt:

A nyelvtan megmutatja, hogy hogyan kell a szavakat helyesen használni, hogy gondolatainkat pontosan el tudjuk mondani. Azért fontos jól ismerni, mert ha a szavakat valaki nem helyesen fűzi össze, akkor nem fogják érteni, amit mondani akar.

Összemossa a helyesírást és a nyelvtant, az írott és a beszélt nyelvet, és természetesen az írott nyelvre helyezi a hangsúlyt:

A szavak hangokból vagy betűkből állnak. Ha kimondunk egy szót, akkor hangokat mondunk, ha leírunk egy szót, betűket írunk.

Úgy tesz, mintha a magyar nyelv egyféle, egységes lenne, mintha a „szabályai” könnyen és biztosan megfogalmazhatóak és megtanulhatóak lennének, mintha egyféle mércéje lenne a helyességnek:

A magyar nyelvtan egyszerű dolog, csupán meg kell érteni a szabályait.

Ennek megfelelően a példamondatok szövegkörnyezetükből kiragadott laboratóriumi mondatok, nincs sok közük az élő nyelvhez.

A magyar nyelvtan alapjai azonban mégis több tekintetben más, mint a jól ismert, papíralapú nyelvtanok. A célközönség megválasztásának megfelelően definíciók, a fogalmak többnyire egyszerű, közérthető nyelven vannak megfogalmazva. Látszik, hogy a szerzőjük gondosan ügyelt arra, hogy ne használjon hosszú, bonyolult mondatokat. Ez nagyon fontos és jó – főleg, ha a régebben használatos összefoglaló nyelvtanok bonyolult nyelvezetére gondolunk. De megvannak a hátrányai is: tarthatatlanul leegyszerűsítő megfogalmazások, nyelvi tévhitekre való építkezés a fogalommagyarázatban, nyelvtanilag döcögő, stilárisan értékelhetetlen mondatok. Lássunk ezekre egy-egy példát!

Nehéz dolog definiálni, hogy mi a mondat, a hagyományos nyelvtan mégis rákényszerül erre. A DVD így oldja meg a problémát:

Mondat: egy teljesen lezárt gondolat, ami szavakból épül fel. Ha a mondatot leírjuk, akkor az első betűjét mindig nagybetűvel írjuk [sic!], és írásjelet teszünk a végére. Például a következő gondolat egy mondat, aminek az első betűjét nagybetűvel írtuk [sic!] és a végére egy pontot tettünk. A kaméleon változtatni tudja a színét.

A definíció valóban egyszerű, de teljesen értelmetlen (gondolat, ami szavakból áll).

Előfordul az is, hogy a megfogalmazások egyszerűsítése nyelvtani problémákhoz vezet:

Szó: Nyelvünknek azt a kis egységét, aminek jelentése van, szavaknak nevezzük. A szavak hangokból (ha kimondjuk), vagy betűkből (ha leírjuk) állnak. Minden szónak van jelentése. Amikor elolvasunk vagy meghallunk egy szót, annak a szónak képe megjelenik a fejünkben. Például ha azt olvassuk, hogy eper, akkor a gondolatainkban megjelenik egy eper képe. Talán az ízét is érezzük a szánkban.

Ebben a meghatározásban sem az egyszerűsítés (zárójeles megjegyzések), sem a szándékolt életszerűség nem valósul meg. A szerző elfeledkezik arról, hogy általában a beszédben nem különálló szavakkal bombázzuk egymást. (A definíció megértését itt egyébként még egy rajzolt eper is segíti; a nyelvi példa azonban, ahogy az egész DVD-n, itt sincs kiemelve a szövegből.)

Az alapfogalmak meghatározása természetesen nehéz, minden tudományban az. De a leíró nyelvtan a maga fogalmi rendszerén belül valamelyest szigorú és következetes. Jóllehet, a valóságot kevéssé írja le, és praktikusan is kevéssé használható (például a szövegértésben vagy fogalmazáskor), mégsem tartalmaz a következőhöz hasonló logikai bukfenceket. A választott példa a szófajtan bevezetése, ahol a sor a névszókkal kezdődik, majd a névszók fajtáit ismerheti meg a tanulni vágyó: a főnevet, a melléknevet és a számnevet. Érdemes itt megfigyelnünk, hogyan épülnek egymásra ezek a meghatározások:

A főnév

A főnevek azok a szavak, amik valakit vagy valamit megneveznek. Egyszerűen csak megadják egy dolognak a nevét, elmondják, hogy minek neveznek egy bizonyos dolgot. Mi az a szó, amit annak megnevezésére használunk. A főnevek kimondásakor mindig valaki vagy valami jelenik meg előttünk. Valakinek vagy valaminek a neve.

Például, ha azt mondom, hogy sátor, akkor megjelenik a gondolataimban egy felállított sátor.

Ebből a definícióból csak annak világos, hogy a főnév a szavaknak egy csoportja, aki már ezt eleve tudja. Hiányzik ugyanis az a logikai lépés, hogy a szófajtan a szavakat csoportosítja bizonyos tulajdonságaik alapján. Félrevezető az is, hogy a főnevek megadják valaminek a nevét. Hétköznapi értelemben ugyanis a megnevezés a tulajdonnevek egy szűk csoportjára igaz: a barátom neve Pisti, a kutyámé Bodri, de az adott gyümölcsnek nem így neve az, hogy alma, inkább azt mondhatnánk, hogy a típusa. Furcsább a helyzet, ha egy tál almára gondolunk: annak – a definíció szerint – az a neve, hogy almák? Még ennél is furcsább a helyzet, ha olyan főnevekre gondolunk, amilyen a barátság vagy a gondolat. Ezeket már nagyon nehéz nevekként elképzelni. Még súlyosabb probléma, hogy a definíciók, ahelyett, hogy tudatosítanák, hogy a világunkban létező dolgok és a nyelvi kifejezőeszközök nem azonosak egymással, hanem valamilyen viszonyban állnak, e kettőt rendszeresen összemossák (ld. fent idézett példánkat arról, hogy a mondat egy gondolat). Ráadásul egyáltalán nem egyértelmű, hogy kinek mi jelenik meg a fejében egy-egy szó kimondásakor. Asátor szó hallatán miért épp egy felállított sátor jelenne meg előttem? Ha azt olvasom, hogy A hátizsákba raktam a sátrat, biztosan nem egy kinyitott sátrat képzelek el. Vagy gondoljunk az olyan főnevekre, mint például az értelem vagy az elmélyülés – milyen kép jelenik meg erről a fejünkben? Hogy a nem főnevekről már ne is beszéljünk, mint a nem, a de vagy éppen a például. A főnév definíciójára épül rá a melléknév meghatározása:

A melléknév

Azok a szavak tartoznak a melléknév szófajába, amelyek megmutatják, hogy egy főnév milyen. A főnevek tulajdonságait írják le. Valakinek vagy valaminek a milyenségét, tulajdonságait mondják el.

Például: Peti kék nadrágot visel. (Ebben a mondatban a kék a melléknév.)

Olyan megfogalmazással már nagyon ritkán találkozhatunk az iskolai nyelvtanokban, hogy a melléknév az a szó lenne, ami elmondja, hogy a főnév milyen. A leegyszerűsítés, és a hagyományos – egyébként szintén rossz és valóban bonyolult – definíciók elhagyása méltányolandó és jó törekvés, azonban nem sikerül megvalósítani, ugyanis az új definíciók sem frappánsak, nem érthetőek, zavarosak és néha hatalmas sületlenségeket tartalmaznak.

Az interaktivitás ördöge

Sok tankönyvet ment meg, tesz szerethetővé a jó feladatanyag, a használhatóság. Ezt vártuk A magyar nyelvtan alapjaitól is, ugyanis minden nagyobb egység végén találtunk húsz gyakorlatot. A feladatok többfélék: vannak olyanok, amelyek a fogalmi tudást ellenőrzik, és vannak olyanok, amelyek a fogalmak alkalmazását várják el. A diáktól tényleges aktivitást várnak el a feladatok: elemek kiválasztását, elemek átrendezését, csoportosítását, szövegek önálló kiegészítését stb.

Probléma azonban, hogy a feladattípusok egyáltalán nem különböznek a kőkorszaki nyelvtanok feladattípusaitól: ugyanezeket a feladatokat papíron, ceruzával is lehetne végezni. Az, hogy a DVD hanganyagot is tartalmazhatna, egyáltalán nincs kihasználva a feladatoknál (elsősorban a hangtani részeknél játszhatna nagy szerepet, de akár a mondattannál is). Így az interaktív részekben sem veszi fel a versenyt A magyar nyelvtan alapjai azokkal a digitális felületekkel, amelyeket a diákok hétköznapjaikban használnak. Nagyon jó, hogy minden egyes feladat megoldása után kapunk visszajelzést arról, hogy jól oldottuk-e meg a feladatot. Viszont elég bosszantó, hogy nem tudunk visszalépni és javítani, sőt, azt sem tudjuk meg, hogy mi lett volna az elvárt helyes válasz.

De ezek a problémák mind apróságok ahhoz képest, hogy feladatok mechanikusan, gondolkodás és értelem nélkül is megoldhatóak. Tökéletes megoldást tud valaki produkálni akkor is, ha csak bemagolta a leckéket. Érteni, értelmezni, valódi problémát megoldani egyik esetben sem kell.

A digitális korszak ördöge

Manapság a digitális tananyagok fejlesztése igen nagy üzlet. Lehet rá pénzt szerezni és jól eladható a kevésbé jó minőség is, mivel sajnos még mindig nincs nagy verseny ezen a piacon. Jó példája ennek a szomorú helyzetnek A magyar nyelvtan alapjai című DVD. A fentiekben több szempontból igyekeztünk bemutatni, hogy ez az interaktív digitális oktatási segédlet mennyiben jelent előrelépést az ún. IKT-ban, azaz az infokommunikációs eszközökkel támogatott tanulásban. Azt találtuk, hogy semmiben: a DVD minden szempontból megbukott.

A magyar nyelvtan alapjai. (DVD), Nagy Erika, Tantaki, 2009. eredeti ára: 12000 Ft

Lejátszása olyan számítógépes erőforrásokat igényelt, amelyek nem állnak mindenkinek a rendelkezésére. Az oktatóprogram még a jó teljesítményű gépen is csak akadozva és nagyon lassan működött, sokszor lefagyott lehetetlenné téve az élvezetes tanulást. Az oktatóanyag grafikai megvalósítása messze elmarad a manapság elvárhatótól. A tananyag tartalma alapjaiban ugyan egyezik az iskolákban tanított leíró nyelvtannal, mégis több ponton (például a fogalmak meghatározásában) eltért tőle – sajnos nem jó, hanem inkább rossz irányban. A DVD-n található gyakorlatok pedig a nyolcvanas évek feladatlapjait idézik.

Könyvekről olvasna?

Könyvismertetések a nyesten!

Összefoglalva tehát annyit mondhatunk, hogy nem hiszünk abban, hogy akár a magyartanároknak, akár a diákoknak valós segítséget, élvezetes tanulást/tanítást nyújthatna ez a digitális tananyag.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
8 éve 2011. szeptember 1. 18:44
2 prezzey

"program játék volt a szó szoros értelmében (pl. volt a tanuláson kívüli célja), és észrevétlenül, indirekte tanított angolul. Ez azonban – sajnos – még nem lehet reális elvárás."

Az én angol nyelvtudásom nem elhanyagolható része a point & click kalandjátékokból jön, olyan 15 évvel ezelőttről, úgyhogy ha ez már akkor is működött, akkor ma is működhetne... főleg hogy most épp szezonja van a régi kalandjátékok újrakiadásának, pl. Monkey Island 1-2 (nagyon szépek lettek és nem is drágák + gyakran vannak leárazva, érdemes megvenni őket).

8 éve 2011. szeptember 1. 12:01
1 Nước mắm ngon quá!

Windows only? --> lsd. www.winehq.org/