Miért nem mondta korábban senki?

A Nyelv és Tudomány oldalain is többször írtunk arról, hogy az iskolai nyelvtanoktatás céljai és módszerei nem igazán felelnek meg a kívánalmaknak. Hasonló problémákkal azonban nemcsak Magyarországon küzdenek.

Melissa Demyanovich amerikai nyelvészhallgató 2004-ben írt egy szemináriumi dolgozatot arról, hogy szerinte hogyan kellene nyelvtudományt oktatni amerikai iskolások számára. Az ilyen dolgozatok persze ritkán érdemesek arra, hogy foglalkozzunk velük: nem véletlen, hogy most kivételt teszünk.

A szerző elsősorban azt fájlalja, hogy az amerikai iskolában a nyelvről legfeljebb azt tanítják meg, ami az olvasáshoz és az íráshoz szükséges. Ezen túl legfeljebb néhány olyan fogalommal ismerkednek meg a tanulók, mint az ige vagy a főnév. Pedig sok minden van a nyelvtudományban, mely igen érdekes, és a gyerekeknek játékosan, szórakoztatva is megtanítható.

A világ nyelveitől a nyelv világáig

Demyanovich szerint azt kellene megtanítani, hogyan áll össze a nyelv, illetve hogyan használjuk. Az első évben a gyerekek arról tanulnának, milyen nyelveket beszélnek a világban. Ennek során már érinteni lehetne a nyelvtudomány nagy területeit, de csak igen felületesen. A gyerekek megismerkednének a nyelvcsaládok fogalmával, megtudnák, hogy az angol germán nyelv: a német testvére, a spanyol unokatestvére. Megismerkednének az angol nyelvű országokkal, és megismernék az angol különböző dialektusait. Ehhez kapcsolódóan az American Tongues (Amerikai nyelvek) című film bemutatását javasolja.

Az ismeretek átadását sok játék segíthetné, pl. térképeket színeznének ki aszerint, hogy hol milyen nyelveket beszélnek; családfákat rajzolnának; felvételeket hallgatnának és megpróbálnák kitalálni, hova való a beszélő; minden héten kiválasztanák a hét nyelvét, és megtanulnának az adott nyelven köszönni, bemutatkozni.

A második osztályban a tanulók megismerkednének a hangok világával. Megismernék hangképző szerveiket, és azt, hogy segítségükkel hogyan lehet a legkülönbözőbb hangokat létrehozni. Megismerkednének anyanyelvük hangjaival, sőt, a nemzetközi fonológiai ábécé megfelelő jeleivel is, majd rátérhetnének azokra a hangokra, melyek az angolban nincsenek meg. A „zajongást”, illetve az általuk előállított hangok „kódolását” játékként élveznék. Házi feladatként otthon feljegyezhetnék, hogy szüleik pontosan hogyan ejtenek bizonyos szavakat, az órán pedig felolvashatnák egymás lejegyzéseit, így a gyakorlatban is megtapasztalnák, mire jó a pontos fonetikai lejegyzés.

A harmadik osztályos tantervben a matematika és a számítástechnika kap nagyobb szerepet, és ez jól támogatná a mondattan oktatását. Ennek keretében megismerkednének azokkal a szabályokkal, hogy miként lehet a szavakból mondatokat összerakni, amihez persze az is szükséges, hogy felismerjék: a szavak kategóriákba (szófajokba) rendezhetőek. Olyan kérdéseket lehet megfogalmazni, mint hogy Milyen szavakkal kezdődhetnek a mondatok, és milyen mondatok kezdődhetnek ezekkel a szavakkal? – ezzel az egyetlen kérdéssel is el lehet egy hónapig szórakozni. Az ilyen gyakorlatok rendkívül jól fejlesztik a gyerekek felderítési, szabályfelismerési képességeit.

Behatolás a nyelv dzsungelébe

A negyedik osztályban az ismert dolgok felfedezése helyébe az új ismeretek szerzése lép előtérbe. Ennek során megismerkednek azzal, hogyan lehet feltárni egy idegen nyelv szabályait. Demyanovich ehhez a thai nyelvet javasolja, mely szerinte angol anyanyelvűek számára nem túl könnyű, de nem is lehetetlen kihívás. A tanév kezdetén átismételnék a fonetikai jeleket és a felfedezett mondattani szabályokat. Ezután thai hangfelvételek, illetve ritkábban az iskolába látogató thai anyanyelvű vendégek segítségével megpróbálnák elkészíteni a thai nyelv „tervrajz”-át.

Kezdetben megpróbálnák fonetikai jelekkel pontosan leírni az egyes thai szavakat, és kitalálni, mely hangokat használja a thai nyelv, melyeket nem. Ezután kész felvételek, illetve anyanyelvi beszélők segítségével megpróbálnák feltárni, hogy a thai miként fejezi ki a többes számot, az (ige)időket, hogy van-e benne névelő, és ha igen, miként használja, vagy hogy hogyan kell egy állító mondatból kérdőt formálni stb. Az év során a gyerekek valamennyire meg is tanulnák a nyelvet. (De még fontosabb, hogy sokat fejlődnének a nyelvtanuláshoz szükséges képességeik – nyest.)

A hatodik évben visszatérnének az angol mondattanhoz. Megismerkednének a generatív szintaxis legalapvetőbb fogalmaival. „Kémnapló”-kat vezetnének: leírnának olyan mondatokat, melyeket mások mondtak, és elemeznék őket. Megismerkednének az „igekötős igé”-kkel (phrasal verbs) és az olyan szavakkal, amelyeket csak bizonyos környezetekben lehet használni (pl. a magyarban az egyáltalánt csak tagadásban, esetleg kérdésben). Felfedeznék, hogy a szabályok megsértése mikor vezet a mondat érthetetlenségéhez, és mikor lesz csupán humoros hatású a mondat, és azt is, hogy az első hallásra értelmetlen mondatok is gyakran „megfejthetőek” az ember kombinációs készségének köszönhetően.

A nyelv használata

Grice társalgási maximái

Mennyiségi maximák

1. Hozzájárulásod legyen a kívánt mértékben informatív (a társalgás pillanatnyi céljai szempontjából).

2. Hozzájárulásod ne legyen informatívabb, mint amennyire szükséges.

Minőségi maximák

1. Ne mondj olyasmit, amiről úgy hiszed, hogy hamis.

2. Ne mondj olyasmit, amire nézve nincs megfelelő evidenciád (amiről nincs elegendő tudásod).

A relevancia maximája

Légy releváns! (Maradj a tárgynál!)

A mód maximái

1. Kerüld a kifejezés homályosságát.

2. Kerüld a kétértelműséget.

3. Légy tömör (kerüld a szükségtelen bőbeszédűséget).

4. Légy rendezett.

Hetedik osztályban a jelentéstan kerülne középpontba. Megismernék Grice társalgási maximáit, és a való életből kellene olyan példákat keresniük, amikor ezeket a maximákat valaki megsértette. Tanulnának az implikációkról is, és megtanulnák megkülönböztetni a mondat jelentését a mondatba foglalt implikációktól. (Például a Szeretem a húgomat mondat nem állítja, hogy van húgom, hanem implikálja: a mondat igazságértéke csak akkor vizsgálható, ha van húgom.) Megismerkednének a modális és a predikációs logika alapjaival, megtanulnák, hogy mik a hasonlóságok és a különbségek a logikai igazságítéletek és a hétköznapi „logika” között. A tévéből, könyvekből, mindennapjaikból gyűjtenének olyan mondatokat, melyeknek logikai igazságértéke különbözik attól, ahogy a természetes nyelvhasználatban értelmezzük őket.

A hetedik osztályban ismét az angol nyelv és annak változatai kerülnének terítékre, most azonban a szociális és etnikai hátterű változatok lennének középpontban. Megvizsgálnák a sztenderd angol és a különböző szociális csoportok által használt angol különbségeit. Az antropológia fogalmak segítségével értenék meg, miért beszélhet valaki több változatot is, illetve mik az okai a kódváltásnak (azaz amikor valaki akár egy társalgásban is felváltva használ több nyelvet vagy nyelvváltozatot). Megismerkednének az egyes csoportok közötti nyelvi szakadékokkal: erre elsősorban az afroamerikai köznyelv lenne jó példa. Ez nagyban segítené a diákokat abban, hogy megtanuljanak a sajátjuktól eltérő társadalmi csoportokba tartozó emberekkel érintkezni.

Nyolcadik osztályban a diskurzuselemzés lenne a fő téma. Grice maximáitól elindulva azt vizsgálnák, milyen feltételek teljesülése szükséges még ahhoz, hogy sikeres legyen a kommunikáció – akár a leghétköznapibb beszélgetés is. A gyerekek megtanulnák, hogy a társalgásban a résztvevők elvárásai és ki nem mondott gondolatai, következtetései és értelmezései legalább annyira meghatározóak, mint maguk a kimondott szavak. Házi feladatként is egy félreértés menetének feldolgozása lenne elképzelhető.

A változó nyelv

Kilencedikben az etimológia, azaz a szavak története kerülne középpontba. Megismernék, milyen eredetű szavak vannak az angolban, milyen úton-módon keletkezhetnek új szavak, hogyan hozhatunk létre mi is új szavakat. A nyelvtudományi ismeretek fejlesztése mellett nagy hangsúly kerülne a szókincs fejlesztésére, bővítésére is.

Tizedik osztályban már a szélesebb értelemben vett nyelvtörténettel ismerkedhetnének a diákok. Megismerkednének a középangollal (az angolnak a 11. és 15.  század közötti állapotával, állapotaival), és vizsgálnák a középangol és a mai angol közötti különbségeket. Külön kitérnének a mai standard amerikai angol fejlődésének lépcsőfokaira. A tanterv utolsó eleme a mai nyelv változásainak vizsgálata lenne: a szakzsargonok és a szleng változásait figyelhetnék meg. TV-showkat és mozifilmeket tanulmányozhatnának abból a szempontból, hogy milyen nyelvi változások érhetőek bennük tetten.

A 11. és a 12. évben a diákok szabadon válogathatnának olyan fakultatív tantárgyak között, mint a nyelvépítés (mesterséges nyelvek játékos létrehozása), nyelv és filozófia (mélyebb bevezetés a nyelvbe és a logikába), angol mint második nyelv (a tanuló szembesülne azzal, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak, akik az angolt idegen nyelvként tanulják), nyelvészeti elméletek (Chomsky elméletei, a Sapir-Whorph hipotézis stb.)

Mire jó ez az egész?

Természetesen Demyanovich elképzelései vitathatóak, és nehezen is lehetne őket egy az egyben átültetni magyar környezetbe. Ugyanakkor nem egy olyan gondolat van bennük, melyet feltétlenül alkalmazni kellene.

Ezek közé tartozik az, hogy a nyelvi jelenségeket a diákok maguk fedezzék fel és értsék meg, méghozzá olyan példákból, amelyekkel maguk is minden nap találkoznak. A ma használatos nyelvtankönyvek többségénél a tanulónak előbb meg kell tanulniuk valamilyen definíciót, majd ennek megfelelően bizonyos elemeket azonosítaniuk az erre a célra kipreparált példákban. Bár ezt Demyanovich sem hangsúlyozza, a valós példák vizsgálata azért is fontos, mert rámutat: a nyelv nem merev szabályok és kategóriák rendszere, nem minden jelenséget lehet egyértelműen besorolni valahova.

A Demyanovich-féle tanterv másik nagy erénye, hogy nagy teret szentel a kommunikációs jelenségek tudatosításának. Magyarországon a vitakultúra azért is alacsony, mert az emberek nem látják át egymás reakcióit, nem ismerik fel egymás állításaiban az implikációkat, a ki nem mondott gondolatokat, és gyakran kifejezetten a társalgási maximák megsértésével próbálnak győztesen kikerülni a vitából.

Források

“Why Didn’t Anyone Tell Me This Before?” Language Science in K-12 Education

Language science for schoolkids

Kapcsolódó tartalmak:

• Több, mint nyelvtan
• Magyartanárok zavarban
• „Nem leszünk tudatlanok.”
• Nem tanítják a finnugor rokonságot Finnországban?

Hasonló tartalmak:

• A nyest esete a kísérleti nyúllal
• Hipotézisek nélkül nem megy!
• Könnyed nyári „nyelvtanóra”
• Nyelvjárás: érték vagy kolonc?
• A magyar csapat már Manchesterben

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)