Bëlgát a magyarórára!
A mondat fő részei: az alany és az állítmány – énekli a Bëlga nevű zenekar ezt a nyelvtanóráról ismerősen csengő mondatot. A magyar nyelv és irodalom tanítása sokszor nem egyszerű feladat, hiszen a tananyag gyakran száraz és unalmas. Cikksorozatunkban olyan lehetőségeket mutatunk be, melyekkel a tananyag egyes részei érdekesebbé és szórakoztatóbbá tehetők.
„Na de Tanárnő/Tanár úr, ezt nekem miért kell megtanulni?” Pedagógusként az ember viszonylag gyakran találkozhat ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel. Tanár legyen a talpán, aki erre képes a diák számára kielégítő választ adni. Nyilvánvalóan azt tudjuk vagy sejtjük, hogy nem feltétlenül a konkrét tananyag, az ismeret a fontos, hanem sokkal inkább a gondolkodás és az olyan tudás, amely a későbbiekben hasznosítható. Ám azt elmagyarázni a gyereknek, hogy például a mondattan fejleszthetően hat a gondolkodására, majdhogynem reménytelen vállalkozás. Egyrészt egy tizenéves nagy eséllyel nem fogja megérteni vagy egyszerűen nem érdekli, hogy ez az ő érdekeit szolgálja. Másrészt a tudás átadására szánt idő – a 45 perces órák – nem teszi lehetővé azt, hogy a tanár kisebb-nagyobb kitérőket tegyen. Éppen ezért célszerűbb valamilyen úton-módon az adott anyagot a tanulók számára érdekesebbé tenni.
Nevelés- és oktatástörténeti szemléletmódváltás dióhéjban
A nevelést és az oktatást – a kezdeti közvetlen utánzásra, fizikai erőnlétre és fenyítésre korlátozódó szemléletet követően – már az ókorban áthatotta az akkor még csak szimbolikus közléseket (pl. erkölcsi szózatok, intelmek) felhasználó megközelítés. Az ókori Athénben például ahhoz, hogy valakiből „jó poliszpolgár” válhasson megfelelő műveltségre volt szükség. Ez a műveltség két fő részből állt: szakmai és általános műveltségből. Az utóbbi szintén két részből tevődött össze: gümnasztikai nevelésből (a test nevelése) és múzsai nevelésből (a lélek nevelése), ami eredetileg az énekelt, zenével és tánccal kísért költészetre nevelést, később a művészeti nevelést foglalta magába. A művészeti nevelésnek egyik ága az irodalmi nevelés volt, amely javarészt a klasszikus műveknek a feldolgozását jelentette. Ennek helyszínéül a grammatisztész háza szolgált, ahol az alapkészségeket, többek között az olvasást és az írást sajátíthatták el a gyerekek.
A szavak nevelő célzattal történő alkalmazása ugyan idővel változott, bővült, ám az iskolai nevelést sok évszázadon át uralta a verbalizmus. Mindez annak ellenére volt így, hogy többen hangoztatták a verbalizmus hibáit, hiányosságait (nagy hangsúlyt fektetve a szemléletesség hiányára és szükségességére). A 17. században például Comenius hívta fel a figyelmet arra, hogy a meddő szóismeretnél sokkal hasznosabb és fontosabb a tartalmas tudás, ami nem a dolgok szóbeli elbeszélésével, hanem a reális megfigyelés és a szemléletesség révén valósul meg.
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 3 0)
Végül igazi változást a verbalizmussal kapcsolatban – bár már a szemléletesség szenzualista elve is kikezdte a szómodell uralmát – a kommunikációelmélet, illetve a konstruktivista pedagógia hozott. A kommunikációelmélet az emberek közötti kapcsolatok, illetve a tárgyi világ és a személyiség közti kölcsönhatások létezési, létesülési módjait az üzenetcserék és a belső kommunikáció teljességében tette vizsgálat tárgyává. Ennek mentén – és a konstruktivista pedagógiai szellemnek megfelelően – az iskolai képzés célja ma már nem csak az, hogy a gyerek készen kapott tudásrendszereket képezzen le. A cél a tanuló segítése saját tudásának következetes és folyamatosan fejlődő rendszerként való építésében, mivel az iskolai oktatás során az új elemek az addigi tapasztalatai révén megszerzett, előzetes tudásával interakcióba lépve kerülnek be gondolkodásába.
Mit tanítunk, mit tudunk?
Amikor a tanár előkészül egy órára – és tisztázta, hogy, hogy miért azt tanítja, amit – a két legfontosabb kérdés, amit magának feltehet, hogy „mit tanítok?” és „hogyan tanítom”? A mit? kérdésre adott válasz az aktuális tananyagot, témakört határozza meg, míg a hogyan? kérdésre adott válasz a kiválasztandó módszert, technikát, eszközt.
Hasonló kérdéseket tehetünk fel a tudás típusait vizsgálva. Kétféle tudás különíthető el: deklaratív, azaz ismeretjellegű és procedurális, vagyis képességjellegű tudás. Tudni mit, és tudni hogyan. Például deklaratív tudás, hogy tudom, mi az a retorika. Procedurális tudás viszont az, ha tudok szónokolni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Eric Gaba / CC BY-SA 2 5)
Mindkét tudásfajta mindenképp jelen van az oktatásban, legyen az kompetencialapú vagy ismeretközpontú, ismeretközlő. A kérdés csak az, hogy milyen arányban oszlik el a kettő. Erre nincs standard szabály, aranymetszés, azonban annyi bizonyos, hogy amennyiben az ismeretek kerülnek túlsúlyba, a diákok jó eséllyel unni fogják az órát. Ennek elkerülése végett érdemes olyan elemeket bevetnie a tanárnak, amelyek az ismereteket játékos, szórakoztató, a tanuló tevékenységére épülő formában mutatják be a gyerekeknek. Hogyan teheti mindezt? Például bevisz egy Bëlga-számot a nyelvtanórára.
Bëlgát a magyarórára!
A Bëlga nevű zenekar 2010-es Platina című albumán több olyan zeneszám is található, amely a pedagógus munkáját és a gyerek tanulását segítheti. Ezek közül az egyik az A-Á című dal, melyhez videoklip is készült:
Miért jó ez? Tudjuk, hogy a nyelvtan, azon belül a mondattan az egyik legkevésbé népszerű tantárgy, illetve témakör. A gyerekek sokszor nem értik, miért kell nekik ilyesmit tanulniuk, megkérdőjelezik az adott téma hasznosságát, szükségességét. Ezáltal nem ritka, hogy kevésbé fogékonyakká, motiválatlanokká válnak.
Egy ilyen zeneszám két fontos tanórai mozzanat megvalósítására alkalmas. Az egyik a tanulók motiválása. Egy dal lejátszása valószínűleg vonzóbb a diák számára, mintha a pedagógus felírja a táblára, hogy „mondattan” és elkezdi magyarázni a logikai megközelítésű mondat részeit. A másik a vázlatírás, ami gyakran nehézséget okoz a gyerekeknek, de még a felnőtteknek is (aki tanított felnőtteket, valószínűleg találkozott ezzel a jelenséggel). Ezzel a dalszöveggel és megfelelő tanári utasítással (pl. Hallgassuk meg ezt a számot és a szöveg alapján írjuk le szellősen: 1. mondat részei, 2. állítmány fajtái, 3. alany fajtái!) ez a didaktikai feladat, a vázlatírás nemcsak megkönnyíthető, hanem élvezetesebbé is tehető. Mennyivel kellemesebb, ha egy dalhoz kötődő feladat segítségével írunk vázlatot, mint ha egyszerűen a tábláról másolunk vagy a diktálást próbáljuk lekörmölni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Linda Bartlett)
Továbbá az sem elhanyagolható, hogy a zene segítheti a tanulást, és nem csak abban az esetben, ha zenét tanulunk. Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy némely slágerek akarva-akaratlanul is rögzülnek, és néha azon kapjuk magunkat, hogy percekig másra sem tudunk gondolni. Általában minél többször hallgatunk meg valamit, annál könnyebben jegyezzük meg. Különösen, ha az a valami még fülbemászó dallammal is rendelkezik.
Végül kész példamondatok is rendelkezésére állnak mind a tanárnak, mind a diákoknak. Ennek kapcsán adhatunk olyan feladatot a tanulóknak, hogy a dalszövegben szereplő példamondatok alapján írjanak fel ők is mondatokat. Ezzel nemcsak gyakoroltatjuk a mondat főbb részeit, hanem az analógiás gondolkodást is fejlesztjük. Nem beszélve arról, hogy a visszacsatolás is megtörténik, hiszen a felírt mondatok alapján ellenőrizhető, hogy mi az, ami kevésbé érthető.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pete Souza)
Természetesen ez csak egy a számtalan lehetőség közül, ami színesebbé teheti a nyelvtant. A cikksorozat további részeiben még jó pár olyan konkrét módszerről és eszközről lesz szó, amelyek a a tananyag helyett inkább a gyereket (és az általa végzet tevékenységet) állítják a középpontba.
Felhasznált irodalom
Az anyanyelvi kompetencia fejlesztésének lehetőségei (2012) kurzus, Oktató: Zsigriné Sejtes Györgyi
Mészáros István, Németh András és Pukánszky Béla (2001): Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris Kiadó, Budapest.
Zrinszky László (2002): Gyakorlati pedagógiai kommunikáció. ADU-Fitt Image, Budapest.
Nahalka István (2003): Az oktatás társadalmi meghatározottságának értelmezési keretei. In: Falus Iván (szerk.): Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 38–56.
Kémiából és történelemből is nagyot alkottak ezek a srácok! :D Érdemes rá keresni!