Történetek a falon
Ez alkalommal azért tesszük iskolai körsétánkat, hogy megtudjuk, milyen gyümölcsöket érdemes leginkább szakítanunk a tudás fájáról. Piaci sétánkon tanárok kísérnek minket, akik látványos transzparensekkel igyekeznek a diákok tudásvágyát felkelteni.
Sorozatunk korábbi részeiben néhány általános és középiskolában néztünk körül, azt feltételezve, hogy az iskolaépület falain elhelyezett szövegek és kulturális szimbólumok közelebb visznek az adott iskola által képviselt értékrend megismeréséhez. A nemzeti ünnepekre készített dekorációk, a névadót övező kultusz és a tanulók életét megjelenítő képi elemek után most az oktatási céllal kihelyezett képekkel és szövegekkel foglalkozunk.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Az iskola piacán
A tanári magyarázatok, a csoportmunkában megoldandó feladatok, a diákok feleletei vagy az írásbeli beadandó feladatok egyaránt egy hatalmas, az iskola világához köthető diskurzus elemei. Az egyes tanóráknak meghatározott témájuk van, és természetesen nemcsak a témát szabályozzák oktatási dokumentumok, hanem azt is, hogy a témakör megvitatásának befejeztével milyen következtetésekre kell jutniuk a tanulóknak, miben kell fejlődniük, mit kell belátniuk, esetleg milyen korábbi nézeteiket kell feladniuk.
A téma egyik kutatója, Stanton E. F. Wortham az iskolában zajló tevékenységeket az ipari termeléshez és a marketinghez hasonlítja. Szerinte a tanárok az iskola (és annak fenntartói) által képviselt eszméket és történeteket mint fogyasztási cikkeket árusítják, és abban érdekeltek, hogy a diákok közül minél több fogyasztót találjanak, akik aztán később úgy fogják művelni a szakmájukat, illetve tanárként úgy fogják oktatni a következő generációkat, hogy ugyanazokat a termékeket – vagy azok korszerűbb változatait – értékesítik tovább.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A tudás fája
Wortham kritikai éllel megfogalmazott gondolatmenete régi szimbólumra épül, hiszen a tudás már a bűnbeesés bibliai történetében is – szó szerint véve – fogyasztható állapotban jelenik meg. E hagyomány ismeretében nem lehet véletlen, hogy egy budapesti általános iskolában a természettudományi tárgyak szaktermei mellett meg is jelenik a tudás fája – erről azonban nemhogy nem szabad enni, hanem kifejezetten ajánlatos!
Ha közelebbről megnézzük az ábrát – amit egy szekrény félig takar, ezért nem szerepel a fenti képünkön teljes egészében –, kívánatos gyümölcsöket látunk. Ha a fa a tudás fája, akkor logikus, hogy a gyümölcsök tudáselemeket jelenítenek meg. A szép piros almákon – talán nem meglepő módon – nem a diákok mindennapi tapasztalatai vagy észrevételei, hanem a tankönyvekből ismerős képletek jelennek meg. A tudás tehát az iskola által előcsomagolt formájában látható: csak le kell szakítani és el kell fogyasztani a(z iskolai) siker érdekében. Az iskola tanárai egy régi hagyományra támaszkodva megerősítették azt a képet, hogy tudásnak az az ellenőrzött, a tankönyvekben is szereplő, formalizált valami tekinthető, amihez az iskola és az annak kertjében szimbolikusan növő almafák nélkül a diákok nem kaphatnának meg.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A tanár mint almaárus
Bármelyik diák megteheti, hogy nem fogyaszt az iskola által számára felkínált szellemi javakból, ebben az esteben azonban azzal kell számolnia, hogy nem lesz jó bizonyítványa, esetleg előbb-utóbb kicsapják az iskolából – ezzel pedig a saját maga munkaerő-piaci értékét csökkenti.
A hagyományos – Magyarországon is domináns – iskolarendszerben a diákoknak javarészt a fogyasztó szerepe van kiosztva, a tanárok pedig a piac irányítóiként, termékelosztókként működnek: ők minősítik a szellemi javakat, ők címkéznek egyes eszméket követendőnek, kívánatosnak, elfogadhatónak vagy éppen elfogadhatatlannak. Ebben a szellemi marketingben kiemelkedő szerepet játszanak a szemléltető eszközök, amelyek segítségével több csatornán keresztül – hanggal és képpel – erőteljesebben lehet hatni a diákokra, mint csupán beszéddel.
A falakon található szemléltető eszközök vizsgálatakor természetesen figyelembe kell venni, hogy a teljes választéknak csak egy szűk szeletét reprezentálják. Az interaktív táblák, az oktatófilmek, a tanulók által használt online oktatócsomagok mellett a fali transzparensek ma már korántsem töltenek be olyan nagy szerepet, mint korábban, és természetesen egy iskolában még e hagyományos eszközökből sem kerül ki minden a falra, hiszen a készlet jó része a szertárban pihen.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Bár sok iskolában nap mint nap használják ezeket az eszközöket, ott sem érdemes figyelmen kívül hagyni őket, ahol már más technikára tértek át. Sőt: a dekorációként való használattal a szimbolikus szerepük még nő is, és funkciójukban a címerhez, a nemzeti lobogóhoz, a Himnusz-reprodukcióhoz vagy a feszülethez válnak hasonlóvá: bármiről legyen is szó, azt jelzik, hogy a képileg (például kiemelkedő képviselőik arcképe révén) megjelenített nézeteket, értékeket figyelembe kell venni nézeteink megfogalmazásakor.
Persze van, ahol hiába keresünk bármiféle oktató transzparenst. Egy alapítványi középiskolában csak a diákok munkái vagy az általuk kiválasztott képek vannak a falon. Ennek oka egy ott dolgozó tanárnő szerint az, hogy az órához csatlakozó szemléltetés bárhol megoldható, hiszen interaktív tábla minden teremben van. A tanárnő szerint egyébként korábban használtak fali ábrákat, azokat azonban az informatikai eszközök beszerzésével leszedték – ők tehát nem tartották fontosnak, hogy a fali dekorációval sajátos, egy-egy ismeretterületre jellemző atmoszférát alakítsanak ki.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Történetek között ülve
A felsőoktatási tankönyvek jelentős része a saját történetmesélését rendszerint meg-megszakítja azzal, hogy jelzi: az adott témakör más elméletek felől közelítve máshogy is leírható lenne.
Az oktatási célú fali tablók tudományos és kulturális szövegfolyamokból nagyítanak ki és merevítenek meg egyes részleteket. Úgy is mondhatjuk, hogy egy nagy történet egyes epizódjait mesélik újra. Ebből a szempontból elbeszélésnek tekinthető a kémiai elemek vagy a színkör felosztásának szemléltetése éppúgy, mint Szent István országlásának képi-szöveges megjelenítése. Az általános és középiskolai tankönyvekhez hasonlóan ezek a tablók nem igazán jelenítik meg a problémás, többféleképpen is értelmezhető pontokat, hiszen céljuk nem a vitaindítás, hanem egyes előre felállított szempontok következetes érvényesítése annak érdekében, hogy a diákok megismerjék és szükség esetén újra tudják mesélni egy hagyomány elemeit.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A szemléltető eszközöket követő történetmondást egyébként korán elkezdik a diákok: egy alsó tagozaton használatos képsorozat segítségével például az évszakok rendje beszélhető el a képen rögzített növények és időjárási sajátságok kiemelésével. Bár a diákok feltehetően a maguk tapasztalatai alapján is tudnának beszélni arról, hogy milyen a tél, a falra kitett kép orientálja őket abban, hogy mit ne felejtsenek ki semmiképpen, egyben pedig felkészíti őket arra, hogy a későbbiekben elvontabb ábrák – térképek, diagramok stb. – alapján is képesek legyenek (újra)mondani egyes fontos történeteket. Egy téli kép kapcsán azt lehet elbeszélni, milyen szokott lenni egy tipikus tél – felső tagozaton pedig a növekvő acéltermelést bemutató diagramok és munkásnegyedekről készült reprodukciók alapján azt kell tudni elbeszélni, hogyan változtatta meg az ember életét az ipari forradalom.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Egy általános iskola magyartermében írók arcképei és irodalmi művekből vett idézetek mellett térképeket is találunk. Ezek a kereskedelemben kapható szemléltető eszközök az európai romantika történetét, Ady Endre, Arany János, József Attila, Radnóti Miklós és Petőfi Sándor életét beszélik el. Az iskola magyartanár igazgatónője elmondta, hogy nem véletlenül ezeket a szerzőket emelték ki, hiszen ők a legfontosabbak a tananyagban:
Egyrészt ugye ők a legsúlyosabbak úgymond a tananyagban, tehát nyilván súlyozott a dolog, hiszen mondjuk Tóth Árpád életét közel sem olyan részletesen tanuljuk tantervileg előírtan, mint mondjuk Petőfiét, tehát nyilván azokhoz kerestünk szemléltető eszközt, akiket hangsúlyosabban tanítunk.
A szemléltetésnek tehát szerepe van abban is, hogy az iskola – és a képzési követelményeket előíró hatóságok – által fontosnak tartott történetek újra és úja elmondhatók legyenek. Az Arany János életét bemutató tabló azonban nem csupán azért szükséges, hogy képek és – a padokból egyébként nehezen olvasható – versrészletek segítségével támpontokat adjon Arany életútjának, művészi alkotásainak és kortársi fogadtatásának újbóli elbeszéléséhez, hanem azért is, mert ha valaki körbenéz a termen, láthatja, hogy a magyar irodalom szerteágazó történetéből kiket kell elsősorban kiemelni. A tablót kapott öt költő egyébként a terem szemközti falán portréval is szerepel, tehát kétszeresen is kiemelődik a magyar irodalomtörténetből, míg további néhány szerző – így az említett Tóth Árpád is – csupán portrét kapott. Ők tehát fontosak ugyan, de nem elsődlegesen meghatározó jelentőségűek – legalábbis a tanárnő véleményével egybecsengő képi benyomás alapján.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A fent bemutatott Arany-tabló kereskedelmi forgalomban kapható. A sorozatgyártott termékek a kiadó (illetve a kiadó tankönyveit író szerzők) szempontjait emelik ki és terjesztik széles körben, ez azonban nem minden tanárnak felel meg. Azon kívül, hogy a nyomtatott tablók drágák, és nem minden iskola tudja megvásárolni őket, az a hátrányuk is megvan, hogy csak passzív befogadásra alkalmasak. Egy gimnáziumi magyartanárnő éppen ezért sosem vásároltat efféle tablót, hanem diákoknak kiadott projektmunkák eredményeit függeszti a falra. Ennek megfelelően a terem képe néhány havonta megváltozik, és mindig aktuális témák jelennek meg a falon. A diákoknak maguknak kell kiválogatniuk és összeilleszteniük a téma szempontjából fontos képeket és szövegeket, időt kell tölteniük a tabló elkészítésével, így aktívabban gyakorolják a történet-újramondást – hasonlóan ahhoz, mint amikor ünnepi dekorációkat készítenek.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Következő cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogy a falakra kifüggesztett képek, szövegek és táblázatok mit mesélnek nekünk a nyelvek történetéről és legfontosabb(nak tartott) sajátosságaikról.
Forrás és ajánlott olvasnivaló
Kálmán László 2006. Iskolai nevelés Antal László szellemében: B. Nagy Ágnes–Szépe György (szerk.), Anyanyelvi nevelési tanulmányok 2. Pécs, Iskolakultúra. 107–115.
Wortham, Stanton E. F. 1997. The commodification of classroom discourse. In: van Lier, Theo–David Corson (eds.), Encyclopedia of Language and Education. 6. Knowledge about Language. Dordrecht–Boston–London, Kluwer, 251–260.