Táblák és ünnepek
Az iskola neve olyan márkanév, amely kulturális értékek és elköteleződések egész sorát jeleníti meg egyszerre, és amely az iskola vizuális arculatát éppúgy meghatározhatja, mint hétköznapjait és ünnepeit.
Korábbi cikkeinkben már beszámoltunk arról, hogy az iskolák falát beborító képeket és feliratokat nemcsak az unalmasabb órák alatt, hanem kutatási céllal is érdemes alaposabban szemügyre venni. Az iskola falán megjelenő feliratok és szimbólumok nem puszta dekorációk: mint a KRESZ-táblák az út mentén, irányt jelölnek ki, orientációt jeleznek. Most azért teszünk egy sétát, hogy megfigyeljük, mit árul el az iskola épülete az intézmény sajátos arculatáról.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Nemzeti értékek
Előző cikkünkben hangsúlyoztuk, hogy a nemzeti ünnepek környékén kihelyezett szimbólumok vagy éppen a diákok vagy tanáraik által készített tablók történeteket ragadnak ki és mesélnek újra. Hasonló szerepük van a falra szegelt Himnuszoknak és Szózatoknak is. A meglátogatott iskolák, osztálytermek jelentős részében olvashatók ezek a szövegek, rendszerint boltban kapható, szabványos késztermék formájában, mint ahogy a címer és a zászló is bolti áru. Ez az előző cikkünkben már említett szemléletformálási és egységesítési törekvéseket jelzi.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A Himnusz- és Szózat-nyomatok a magyar nemzet olyan kultikus szövegeit igyekeznek a mindennapok részévé tenni, amelyek a magyarság történelméből, illetve a magyar identitás lényegéből ragadnak ki és tesznek hangsúlyossá bizonyos elemeket. Eközben akár vitát is generálhatnak: gondoljunk csak arra, hogy a Szózat második versszaka milyen pluszjelentést kaphat mostanában, amikor diákok tömegei keresik boldogulásukat más országokban. Érdemes ezért a jövőben nemcsak azt vizsgálni, hogy mi van a falon, hanem azt is, hogy a címzettek – a diákok – hogyan értelmezik és értékelik ezeket a jeleket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Istvánka / CC BY-SA 3.0)
Szűkülő körök
Természetesen nem csupán a „jó állampolgár” identitás kialakítására és kifejezésére szolgálnak a falon elhelyezett jelek. Egy iskola a szűkebb közösségekhez – például város vagy városrész lakossága, etnikai vagy kulturális kisebbség stb. – való tartozás kifejezéséhez is keretet ad. Sőt, mint ahogy következő cikkünkből ki fog derülni, az iskolán belüli kisebb szervezeti egységek – mint amilyen az osztály, illetve a tanulócsoport – is felhasználhatják a falfelületet. A különféle identitások tehát egyre szűkülő körökben – nemzet, szűkebb régió/etnikai-kulturális csoport, iskolán belüli egységek – alakíthatók ki, és minden szinten léteznek bevett formák a kifejezésükre.
Ilyen megszokott forma a névadás. Számos iskola a 90-es évek elején szabadult meg központilag kiosztott szabványnevétől: sorra tűntek el az „X. számú Általános Iskolák” és az „Y úti Gimnáziumok”, a sorszám helyére illesztett (személy)név pedig többé-kevésbé bejáratott márkanévként kezdett funkcionálni – egyéni jelleget adva az adott iskolának. Az iskolák a nevükkel is igyekeznek olyan kulturális értékeket kijelölni, amelyeket közvetíteni akarnak. (Nem véletlen, hogy a rendszerváltáskor számos, hirtelen kellemetlenné vált nevet dobtak le az intézmények.) A névadás által pedig esetleg még azoknak a szülőknek a táborát is meg tudják szűrni, akik hozzájuk íratják a gyermeküket.
A névadás összefügghet a helyi hagyományok ápolásával (például helyi költőről vagy politikusról nevezik el az intézményt) vagy a szűkebb környezettel (például az Ady Endre téren álló iskola Ady nevét veszi fel), de persze még sok egyéb koncepciót is tükrözhet. Egy budapesti általános iskola igazgatónője például így indokolta a tantestület 1992-es döntését:
Ezen sokáig tanakodtunk, hogy végülis akkor ugye zenetagozatos iskola lévén ki legyen a névadónk, aztán később bejött a német vonatkozás, az akkor még csak nagyon tervben volt kilencvenkettőben, dehát Erkel ugye német vonalhoz is köthető, tehát valahogy így adta magát ez, hogy akkor legyünk Erkel mint a magyar nemzeti opera megteremtője, mint kiváló zenepedagógus […], és hát aztán így döntött a tantestület.
A helyi kultusz megalkotásakor tehát több szempontot is figyelembe vettek a pedagógusok. A névadó a nemzet egységének kifejezésében fontos szerepet játszó Himnusz megzenésítőjeként és a nemzeti opera megteremtőjeként a magyarság emblematikus alakja, hivatása révén az iskola képzési profiljához áll közel, és mióta az iskola német nemzetiségi oktatási programot vezetett be, a nagy zeneszerző német családi háttere is nagyobb jelentőséget kap.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A név azonban önmagában nem jelent sokat az iskola önazonosságának megalkotásakor, ha nem kapcsolódik hozzá a névadó emlékének tudatos ápolása. A rá való hivatkozással, a személye tiszteletére rendezett programokkal ugyanis a legkülönbözőbb témájú diskurzusokat lehet folytatni, és egyszerre számos kötődést, kulturális értéket lehet kifejezni és elsajátíttatni. A kultusz ápolásában az épületen belül vagy ahhoz közel kialakított emlékhelyek fontos szerepet töltenek be:
[…] ezen a falon most az ő emlékhelyét találjuk tulajdonképpen, és ez egy kicsit az iskola identitását is segíti, jelzi. Itt minden évben Erkel születését ünnepeljük [a születésnapjához közeli időpontban – Sz. T. P.] és egy hétig tartó rendezvénysorozattal tisztelgünk az emléke előtt. Ez egy nyitóünnepséggel indul, ami itt kezdődik a falnál, megkoszorúzzuk, minden évben, minden osztály részt vesz ezen, és aztán egész héten zajlanak a versenyek, [például] sakkverseny, ugye tudjuk, hogy ő híres sakkozó is volt, tehát így összekötjük ezt. Temetőbe elmegyünk, ott is meglátogatjuk a sírját, megkoszorúzzuk.
A falon található márványtábla tehát nem egyszerű dekoráció, hanem egyes programok középpontjaként, bizonyos értelemben szervezőerejeként funkcionál. Ahogy látjuk, az iskolai emlékhely sokban emlékeztet a köztériekre: a táblát körülvevő nemzeti színű szalagok egyszerre szólnak a nagy művészről és a nemzeti egységről, amelynek megformálásában szerepet játszott, illetve amelynek fenntartásában hivatkozni lehet az alakjára. Bizonyára az sem véletlen, hogy Erkel Bánk bánjából éppen a „Hazám, hazám, te mindenem” idézet került a szimbolikus tér középpontjába.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
A névadó alakja természetesen nem merevedik meg a márványba vésett betűkön: a zenét tanuló diákok folyamatosan példaképként tekinthetnek rá – az énekteremben is az ő képe látható középen, a tábla fölött –; az igazgatónő által említett sakkversenyeken pedig a diákok a híres művész hobbijában is osztozhatnak, így is közelebb kerülve hozzá és az általa képviselt értékekhez. Sőt, kiemelkedő alkalmakkor – ilyen volt nemrég az iskola fennállásnak századik évfordulója – a diákok abban versenyezhettek, hogy ki tudja a legjobban összefoglalni Erkel Ferenc életét és munkásságát egy faliújságon. Munka közben volt idő és lehetőség a névadó személyének alapos megismerésére. Mivel egy faliújság keretei szűkek, a megismert Erkel-történetekből a legjellemzőbbeket kellett kiválogatni és összesűríteni, akár szövegesen, akár képileg jelenítették meg azokat. A diákok szövegértési, vizuális és más képességeinek fejlesztésén kívül tehát egy identitásformáló kultusz újrateremtését is szolgálta a feladat.
(Forrás: Szabó Tamás Péter)
Kikből áll az osztály?
A nemzeti identitáson és a nemzet nagy tömegében egyedivé tevő márkanéven kívül a szűkebb, bensőségesebb csoporthoz való tartozás kifejezésének formáira is szükség van az iskolában. Az osztálytermek faliújságjai a szűkebb közösségek: egy-egy osztály vagy tanulócsoport életét, értékeit mutatják nekünk.
Persze nem minden életkép vagy önkifejezési forma kerülhet a falra, csak azok, amelyeknek a kifejezését, megjelenítését az iskola megengedi. Következő cikkünkben dicsőségfalakkal, babafotókkal és graffitikkel folytatjuk.