A helyesírás Szkülláján és Kharübdiszén túl
Akkor is néha hibázunk, ha alapvetően nagyon jó a helyesírásunk. Egy erdőben hajózunk.
A helyesírásnak – elvileg – szolgálnia kell az olvasást, az értelmezést. Ezzel is szokták indokolni a helyesírás létét: ha mindig következetesen, ugyanúgy vannak leírva a szavak, akkor könnyebben tudjuk őket elolvasni, értelmezni. A bökkenő csak ott van, hogy a helyesírási szabályok csöppet sem keltik azt a benyomást, hogy következetesek lennének. A laikus szemében egyformának tűnő esetek ugyanis sokszor mégsem tartoznak ugyanaz alá a szabály alá. Szoktunk ezekről írni.
A helyesírást tanítók is elvárják tőlünk a következetességet. De mivel általánosságban nem az a benyomásunk a helyesírásról, hogy az következetes lenne, mi sem fordítunk erre figyelmet. (Bár azt sokan osztják, hogy valamit következetesen rosszul írni még mindig jobb, mint össze-vissza írni.)
Az alábbi tábla szövegezője például a helyesírás Szküllája és Kharübdisze között sikerrel vezeti helyesírása csónakját. Erdőterület, jégkárok, élet- és balesetveszélyes, kárelhárítási munkák – mind helyesen. Majd amikor már túljutott a nehezén, az erdő látogatás kapcsán mégis zátonyra fut.
A képet ismét Nórának köszönjük.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!