Az élet, a világmindenség meg minden
Ezúttal a hatodikosoknak készült Erkölcstan című kísérleti tankönyvet néztük át. Rengeteg talányos kérdéssel, „bon mot”-szerűen megfogalmazott általános igazsággal találkoztunk. Arról azonban nem vagyunk meggyőződve, hogy mindez a diákok hasznára válik.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) honlapjáról is elérhető kísérleti tankönyvekkel foglalkozó sorozatunkban eddig az ötödikes nyelvtan tankönyvvel és munkafüzettel, illetve szintén az ötödikeseknek készült erkölcstan tankönyvvel foglalkoztunk. Most pedig a hatodik osztályosoknak készült erkölcstan taneszközt vesszük elő.
Hasonlóságok és különbségek
Ahogyan azt az ötödikeseknek készült tankönyv bevezetőjében is előrebocsátották a fejlesztők, az ötödik-hatodik évfolyam tananyagának témái szorosan egymásra épülnek – a tartalmakat előíró és szabályozó kerettanterv szerint. Az ötödikesek és a hatodikosok könyvei sok mindenben hasonlítanak egymásra, de azért találtunk néhány fontos eltérést is – sajnos a hatodikos tankönyv rovására. Lássuk tehát, milyen is a hatodikosoknak készült erkölcstan tankönyv!
(Forrás: nyest.hu)
A tankönyv felépítése nagyon hasonlít az ötödikeséhez: a tanév folyamán három nagyobb témakör kerül elő, és mindegyik témakör több kisebb témára van osztva, így összesen 30 rövid fejezetből áll a tankönyv. A nagyobb témák a következők: 1. Mi és ők; 2. Mi és a környezetünk; 3. Mi és a mindenség. Ahogyan az ötödikes könyvben, itt is minden kisebb témához tartozik egy-egy rövidebb, néhány oldalas olvasmány; ezeket is tartalmazza a kötet. Jó válogatás ez is, akárcsak az ötödikes tankönyv esetében; többek között Móricztól, Adytól, Szabó Magdától, Lakatos Menyhérttől, Michael Endétől, Kiplingtől, Lewis Carrolltól találunk egy-egy olvasmányt. Az elrendezés azonban kissé más, mint ötödikben, ami akár meg is nehezítheti a használó tanárok és diákok dolgát. Az olvasmányokhoz tartozó kérdések itt nem közvetlenül az olvasmányok előtt szerepelnek, hanem a fejezetben magában – állandó lapozgatásra kényszerítve a felhasználókat. Sajnos szerkesztési hibát is találtunk: egy Verne-olvasmányhoz tartozó kérdések fölé a következő fejezetben szereplő Lucy és Stephen Hawkingtól származó olvasmány címe került.
Fontos különbség még az is, hogy ebben a kötetben nem találunk külön dramatikus játékokat. És az is föltűnő, hogy az ötödikes tankönyv látszólag sokféle, különböző ikonnal jelölt tevékenységtípusa itt nem jelenik meg. A kis fejezetek nagyjából a következő szerint épülnek föl: a fejezet elején találunk egy rövid bevezetőt, amely a legfontosabb kérdéseket veti föl a témával kapcsolatosan. Találunk még egy idézetet, bon mot-t valamely híres embertől – ehhez általában valamilyen illusztráció és kérdések is kapcsolódnak. Minden fejezetben vannak kérdések az olvasmány feldolgozásához. És vannak további kérdések, kérdések és kérdések, amelyek csak a tipográfia szintjén rendeződnek egy-egy „feladattípus” alá, mi nem fedeztünk szisztematikusságot a szerkesztésükben. A legtöbb fejezetben vannak gyűjtőmunkát igénylő,valószínűleg otthonra adható feladatok. Továbbá több fejezetben találunk játékot is: ezek csoportosan végzendő feladatok, és nagyon jól használhatónak tűnnek.
(Forrás: nyest.hu)
Módszerek
Az ötödikes könyvvel kapcsolatosan azt a kritikát fogalmaztuk meg, hogy annak ellenére, hogy a program célkitűzése szerint módszertanilag változatos kíván lenni, és látszólag ezt sikerül is megvalósítania, valójában egyhangú tevékenységeket vár a tanulóktól. A tanári / tankönyvi kérdés – tanulói válasz szisztémából ennek a tankönyvnek is csak igen ritkán sikerül kimozdulnia. Nagyon jó például a Mindennapi eledelünk, illetve a Kis lábnyom – nagy lábnyom című fejezetek tevékenységsora. A fejezetek nagy része azonban itt is csak kérdésekből áll: ezeknek sokszor még a sorrendjét sem értettük – és tanári útmutató híján nem is kaptunk választ a felmerülő kérdéseinkre.
(Forrás: nyest.hu)
Az ötödikes tankönyvből hiányoltuk a más tantárgyakkal, például a magyar nyelv és irodalommal, a természet- és környezetismerettel, de akár a testneveléssel való kapcsolódások kiaknázását. Ötödik osztályban lehet arról beszélgetni, hogy János vitéz miért gyújtotta rá a zsiványokra a csárdát; vagy hogy A Pál utcai fiúkban Ács Feri miért fürdeti meg a Nemecseket kinevető Pásztorokat. A hatodikos irodalmi tananyag ugyanígy kínál kapcsolódási pontokat az új tantárggyal. Az előítéletek, az identitás, a vallások és a szegénység témájához kiválóan kapcsolható mind a Toldi, mind pedig az Egri csillagok – a hatodik évfolyam két kiemelt kötelező olvasmánya. A tantárgyközi kapcsolatokat hatodikos könyv jobban kihasználja, mint az ötödikes, de ebben nem szisztematikus. Ugyanígy érdemes lett volna meggondolni az ökológiai lábnyom vagy az egészséges táplálkozás témájának kapcsolódási pontjait a környezetismereti tananyaghoz.
Egyik legfontosabb kritikánk az ötödikes erkölcstan tankönyvvel szemben az volt, hogy nem veszi figyelembe azt, hogy a tanulók nem homogén közösséget alkotnak. Teljesen hiányzik a taneszközökből a differenciálás, pedig sok téma kérdésében ez elkerülhetetlen volna. A tankönyv nem vesz tudomást arról, hogy maguk a tanulók különböző nemzetiségekhez tartozhatnak, különböző anyagi helyzetű családokból jönnek, és különböző mértékben lehetnek előítéletesek. Így az identitás, a szegénység, az előítéletek témáinak tárgyalásakor óhatatlanul is képmutatásra sarkallja a diákokat. Így azonban igencsak kétséges, hogy a tantárgy megvalósítja-e a kitűzött pedagógiai célokat.
(Forrás: nyest.hu)
Problémák
Végül, ahogy az ötödikes könyv esetében is tettük, összegyűjtjük a hatodikosoknak készített taneszközzel kapcsolatosan fölmerülő legfontosabb hibákat.
1. A legzavaróbb számunkra ismét az volt, hogy életkorilag nem tartottuk megfelelőnek a kérdéseket, a megfogalmazásokat. Olyan érzésünk volt a tankönyv olvasásakor, hogy az „mini felnőtteknek” készült. A hatodikos kötet minden fejezete végén találunk ajánlott olvasmányokat, filmeket, internetes anyagokat; nagyon elcsodálkoztunk, amikor azt láttuk, hogy például Kosztolányi Pacsirtáját vagy Petőfi Apostolát ajánlja a könyv a gyerekeknek.
(Forrás: nyest.hu)
2. Erre a könyvre is jellemző, hogy amellett, hogy kis felnőtteknek kezeli a diákokat, néha elítélően, a diákokkal szembehelyezkedve fogalmaz bizonyos kérdésekkel kapcsolatosan. Úgy gondoljuk, ez a fajta hozzáállás pedagógiailag nem vezethet semmilyen eredményre, viszont ellenállást nagyon könnyen kiválthat.
(Forrás: nyest.hu)
3. A tankönyv anyaga sokkal inkább kelti a végiggondolatlanság benyomását, mint az ötödikes anyag. A feladatok sokszor zavarosak, kérdések ismétlődnek, másutt pedig nem érteni, mire vonatkoznak. Emellett a szöveg sokszor szerkesztetlennek, gondolatlannak tűnik. Rengeteg zavaró sajtóhiba maradt az anyagban.
(Forrás: nyest.hu)
Reméljük, hogy az anyag tesztelése után az egyszerű hibákat kijavítják a fejlesztők. A koncepcionális kérdések átgondolása persze ennél jóval több munkát igényel majd.
@r0ller: A kérdésben rejlik a válasz. Az evidens, hogy minden ember más képességekkel, tulajdonságokkal rendelkezik. Nem vagyunk egyformák. Az egyenlőség azonban mást jelent – egyébként a címként parafrazeált Orwell-szövegben is. Abban az egyenlő esélyekről van szó, pl. a törvény előtti egyenlőségről, ami egy demokráciában alapvető jog.
A második képaláírást olvasva, miszerint "a tankönyv evidensnek veszi, hogy nincs egyenlőség az emberek között", volna egy kérdésem: miért kéne, hogy egyenlőség legyen az emberek között? Nekem olyasmi rémlik, hogy minden ember más, még az egypetéjű ikrek is. Mindenki másmilyen környezetbe születik ráadásul. Legfeljebb az esélyeik lehetnének egyenlők, de ez sincs igazán így egyetlen országban sem.