Erkölcstan + tankönyv = ?
Korábbi cikkünkben nem a normának megfelelően írtuk ezt a szókapcsolatot. Most azt is elmagyarázzuk, hogy miért jártunk el így.
A kísérleti tankönyvekről szóló sorozatunk legutóbbi részében, amelyben az ötödik osztályosoknak szóló Erkölcstan című kötetről szóltunk, több ízben két szóba írtuk az erkölcstan + tankönyv szerkezetet. Ez most ugyan nem véletlen hiba volt, hanem tudatos döntés eredménye, de olvasóink így is résen voltak. Több figyelmeztetést kaptunk, hogy a szókapcsolatot bizony egybe kellene írni.
Igaz: a szabályok szerint valóban egybeírandóak ezek a szerkezetek: irodalomtankönyv, kémiatankönyv, matematika-tankönyv. Hiszen a szerkezet elemzésekor kiderül, hogy a tantárgymegjelölés nem lehet minőségjelző. Sokan egyetlen szóeleji hangsúllyal is ejtik ezeket, de vannak olyanok is, akik külön hangsúlyozzák az összetételi tagokat. Ráadásul az is igaz közrejátszik a különírt változat elterjedtségében, hogy a kiadványok címlapjain rendre külön szerepelnek ezek. Persze, amikor a könyv címéről és műfaji megjelöléséről van szó, akkor más a helyzet: Irodalom – tankönyv vs. Irodalom – szöveggyűjtemény.
Az erkölcstan + tankönyv esete azonban ennél még eggyel csavarosabb. Ebben az esetben a tantárgy neve erkölcstan, a kiadvány típusa pedig tankönyv. A zavart sokak számára az okozza, hogy az összetételi tagok találkozásánál ugyanaz a szótag ismétlődik. Ezért sokan összetételként az erkölcstankönyv megjelölést használják. Az Osiris-féle Helyesírás (OH.) is ezt a megoldást tartalmazza: hittan és hittankönyv, mennyiségtan és mennyiségtankönyv. Ennek analógiájára az erkölcstan + tankönyv összetétel: erkölcstankönyv.
Ezek az alakok azonban azért furcsák, mert nem átlátható a szerkezetük. A hittankönyv valóban a hitre oktat, tehát hit + tankönyv? Az erkölcstankönyv tárgya valóban az erkölcs, tehát erkölcs + tankönyv? De a mennyiségtankönyv esetében ez az elemzés már nem állja meg a helyét: ez nem mennyiséget oktat. A másik elemzés, amely szerint az összetételi tagok hittan + könyv, erkölcstan + könyv, mennyiségtan + könyv pedig éppen a műfaji megjelölést nem tartalmazzák, ti. hogy tankönyvről van szó.
Végül: arról is szó van, hogy ez nem pusztán helyesírási kérdés. Van, aki erkölcstankönyv-et, hittankönyvet stb. mond, és ezeknek a szavaknak az írását meg is találja az OH.-ban. De aki [erkölcstan tankönyv]-et mond, az hogyan írja le helyesen ezt a kapcsolatot? Nagyon furcsa lenne, ha az így ejtett szerkezetet erkölcstankönyv-nek kéne írni.
Úgy látjuk tehát, hogy mindenképpen következetlenséget követünk el. Számunkra pedig az a következetlenség fogadható el leginkább, amely olyan írásképet eredményez, amely könnyen átlátható, könnyen olvasható. Ez pedig szerintünk teljesen egyértelmű, hogy melyik!
erkölcstankönyv
erkölcstantanköny
erkölcstan tankönyv
Írhatnánk így is:
erkölcs tan könyv
vagy erkölcs tantankönyv
vagy erkölcstantan könyv
vagy erkölcs tantan könyv
micsoda problémák:-)
amúgy így erkölcsös (micsoda szép szó nyelvész-megbotránkoztatásra): erkölcstan-tankönyv
így praktikus: erkölcstankönyv
nekem amúgy mindegy, úgyse olvasok ilyeneket:-)
Erkölcs(tan)²könyv
Ha már a szerző ódzkodik a <tan> szótag ismétlésétől, nem tudom miért nem merült föl benne a <sakk-kör> példája. Ez utóbbiban is ezért írat a szabályzat kötőjelet, mert a kodifikátorok ódzkodtak a kettőnél többszörös betűismétléstől. Egyébként a 262. b) kiemeli a szóismétlést, amely kötőjelezést indukál, és a <meg-megállt>, <vissza-viszatérés> típus is itt jelenik meg. Ugyanitt szó van a szokatlan, alkalmi szóösszetételek kötőjeles írásáról.
De nem véletlen, hogy nem külön íratják ezeket <*sakk kör>-nek, <*vissza visszatérés>-nek stb.
Ui. Amúgy nekem sincs gondom az <erkölcstantankönyv>-vel – de a <*sakkkör>-rel sem lenne. Ugyanakkor a cikkírónak azzal a megjegyzésével sem tudok azonosulni, hogy „Nagyon furcsa lenne, ha az így [erkölcstan tankönyv] ejtett szerkezetet erkölcstankönyv-nek kéne írni”. Szerintem számtalan eset van, amikor máshogy írunk, mint ahogy „ejtünk”. Ezek más nyelvi szegmensek. Azt, ahogy ejtünk, a fonetikai lejegyzéssel kell rögzíteni: az írás pedig egy sajátos nyelvi kultúra hordozója.
Az erkölcstantankönyv, hittantankönyv , stb. változatokkal mi a probléma? Melyik szabály alapján ejthetjük ki az összetételből az azonos szótagokat?
Ha mondjuk a telefon vezetékét telefon+fonálnak neveznénk, azt is 'telefonfonálnak' írnánk és nem 'telefonálnak', nem?