0:05
Főoldal | Rénhírek
Mivel kísérleteznek a kísérleti tankönyvek? 2.

Ó idők, ó erkölcsök!

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján elérhetőek az új kísérleti tankönyvek. Az erkölcstan tantárgyhoz készített taneszközöket tekintettük át.

Molnár Cecília Sarolta | 2014. szeptember 18.
„Milyen felismerések segítik az embert abban, hogy értékelni tudja az élet szépségeit?”
„Segítenek-e mostani céljaid növelni az akaraterődet, a kitartásodat?”

„Lehetne-e jobban irányítani a napjaidat? Milyen új cél segítene visszatérni az esetleges mellékvágányokról?”

„Voltál-e már olyan helyzetben, hogy nem voltál képes magadat ellátni?”

„Miért nehéz időnként őszintének lenni? Mi a megoldás?”

Megannyi fontos kérdés, amiről gyakran nem könnyen beszélünk felnőtt fejjel. De vajon a 10-11 éves ötödik osztályos tanulók mennyire tudnak majd őszintén, legjobb tudásuk szerint felelni ezekre a kérdésekre? Ez is ki fog derülni az idei tanév során. Az idézetek ugyanis az OFI által a TÁMOP-3 1.2-B/13-2013-0001 jelű projekt keretében az ötödik osztályosoknak szóló Erkölcstan kísérleti tankönyvből származnak. (A kísérleti tankönyvek PDF formátumban elérhetőek az OFI oldalán.) Elolvastuk a kötetet, az alábbiakban benyomásainkat osztjuk meg.

Új tantárgy

A hit- és erkölcstan tárgyat a 2012-es Nemzeti alaptanterv (Nat) írja elő 2013 őszétől az általános iskola belépő évfolyamaitól, azaz első és ötödik osztálytól kezdődően felmenő rendszerben. Idén tehát már az ötödikesek és a hatodikosok is tanulnak hittant vagy erkölcstant heti egy órában. A szülők döntenek abban, hogy gyermeküket valamely vallás hittanórájára vagy pedig „világi” erkölcstanórákra íratják. Az általunk áttekintett kötet az utóbbi lehetőséget választók számára készült.

A tantárgy tehát új, a kerettanterv által meghatározott tananyagtartalmak már kevésbé. Az ötödikes erkölcstan tankönyv által érintett témák eddig magyar nyelv és irodalom (együttműködő kommunikáció, csoportnormák, konfliktusok, gyermeki lét vs. felnőtt lét, nyelvi illem stb.); környezet- és/vagy természetismeret (környezetvédelem, egészséges életmód, egészségmegőrzés stb.); és társadalomismeret órákon (haza, a nemzet mint közösség, kisebbségek stb.) is előkerülhettek. A tankönyv fejlesztőinek most ezeket a témákat más összefüggésben kellett körüljárniuk, és ehhez kellett tanórai tevékenységeket kitalálniuk.

A tankönyv címlapja
A tankönyv címlapja
(Forrás: nyest.hu)

A kísérleti tankönyvek ugyanis – azon túl, hogy az erkölcstan esetében tematikailag is új terepen mozognak – módszertani megújulást is ígérnek. A TÁMOP-projekt ugyanis célul tűzte ki a pedagógia és módszertani innovációt is: diákközpontú és kompetencialapú taneszközök készítését vállalták a fejlesztők. Ha csak belelapozunk az Erkölcstan 5. című könyvbe, azonnal láthatjuk, hogy nem „hagyományos” tankönyv, sokkal inkább úgynevezett munkatankönyv: tele van kérdésekkel, különböző ikonokkal megjelölt – páros és csoportos – feladatokkal. Valahogy így is képzelhetünk el egy alapvetően „beszélgetős” órához tartozó segédletet. A közlő szövegek valóban rövidek; a tankönyv végén pedig találunk egy „dramatizálási lehetőségek” című függeléket, amelyben az egyes tárgyalt témákhoz kapcsolódó, az osztályban elvégezhető dramatikus feladatok vannak.

Van benne rendszer

A tankönyv 23 egysége három nagyobb tematikus egységbe rendeződik: 1. Személyes kapcsolatok; 2. Egészséges élet; 3. Közösségben. Minden nagyobb tematikai egység után összefoglaló fejezet is van. A kötet második felében pedig egy külön fejezetben találhatjuk a fentebb már említett dramatizálási lehetőségeket, valamint a fejezetekhez kapcsolódó olvasmányokat. Az olvasmányok túlnyomó többsége szépirodalmi, prózai mű – részben olyan szerzőktől, akiknek a műveivel az ötödikesek már találkozhattak (Fekete István, Arany László, Lázár Ervin, Csukás István, Bálint Ágnes, A. A. Milne, Anoine de Saint-Exupéry stb.).

Az egyes kisebb fejezetek mindegyike közlő szöveggel kezdődik, amely nem tanulnivaló, sokkal inkább a téma fölvezetését, a téma jelentőségét, mindennapi hasznát fogalmazza meg; például így:

Sok helyütt kérdéses, hogy a fölvetett problémákról mennyi tapasztalata lehet egy 10-11 éves diáknak.
Sok helyütt kérdéses, hogy a fölvetett problémákról mennyi tapasztalata lehet egy 10-11 éves diáknak.
(Forrás: nyest.hu)

Néhány fejezetben találhatóak átkötő szövegek is az egyes feladatok között. De a fejezetek nagyobb részét valóban a kérdések és a feladatok teszik ki. Vannak egyéni, páros és csoportos feladatok. Ezeken kívül vannak az olvasmányokra vonatkozó utalások; olyan feladatok, amelyekhez internetkapcsolat szükséges; továbbá Feladatok otthonra – Önművelő című részek; ezen kívül találunk utalást az úgynevezett élménynaplóra is (de ez a kötetből nem derül ki, hogy pontosan micsoda; tanári segédletet pedig nem találtunk).

A feladattípusokhoz tartozó jelmagyarázat a bevezetőben
A feladattípusokhoz tartozó jelmagyarázat a bevezetőben
(Forrás: nyest.hu)

Az olvasmányok a tankönyv második felében találhatók. Itt minden szöveg elején találunk 3–5 kérdést a szövegre vonatkozóan. A kérdések többnyire az olvasás után válaszolhatók meg, tehát a szöveg feldolgozását ritkán segítik, inkább az olvasás utáni gondolkodást vezetik. (Éppen ezért talán szerencsésebb lenne, ha a szövegek után lennének.)

A kötetet rengeteg rajz és kép teszi színesebbé. Az illusztrációk általában tematikusan illeszkednek a feladatokhoz, sokszor szervesen kapcsolódnak a kérdésekhez. Néha azonban az volt az érzésünk, hogy a könyv képi világa egy a miénktől különböző világot tükröz. (Ugyan a képek forrásai nincsenek föltüntetve, de néha az volt a benyomásunk, hogy a képek némelyike nem is Magyarországon készült.)

Az előítéletekről szóló szövegrész illusztrációja
Az előítéletekről szóló szövegrész illusztrációja
(Forrás: nyest.hu)

Módszerek

Az már az eddig elmondottakból is kiderülhetett, hogy a munkatankönyvben rengeteg tevékenység, kérdés, feladat található. A legjellemzőbbek mégis a kérdések.

A célok tényleg fontosak...
A célok tényleg fontosak...
(Forrás: nyest.hu)

Didaktikailag azonban furcsa, hogy a kérdések között nagyon sok az eldöntendő kérdés – miközben a feladatok nagy része nyilvánvalóan a gondolkodtatást célozza. Az eldöntendő kérdéseket azért nem szokták didaktikailag szerencsésnek tartani, mert egy egyszerű igen-nel vagy nem-mel megválaszolhatóak (azaz visszautasítható a gondolkodás úgy, hogy formálisan meg van válaszolva a kérdés). Szerencsésebb lenne ezeket a kérdéseket valódi, megválaszolandó kérdésekké vagy pedig gondolkodtató feladatokká (felszólító mondatokká) alakítani.

Azt gondolhatnánk, hogy az a tankönyv, amely csupa-csupa kérdésből és feladatból áll, nem lehet egyhangú. Az Erkölcstan 5. kötetre azonban mégis ezt kell mondanunk: a tanulói tevékenység jórészt ugyanaz: kérdésekre kell felelni vagy párban, vagy csoportban, vagy önállóan. A feladatok többségének megoldása nem igényel kreativitást; de ebben is vannak üdítő kivételek: amikor kitalált családot kell összeállítani, vagy az álmaink iskoláját, vagy akár a poszterkészítések.

Nagy módszertani hiányosságnak látjuk azt, hogy a feladatok nem abból indulnak ki, hogy a diákok igen különböző hátterűek lehetnek, nagyon különböző értékrendű családokból jöhetnek. Ezekkel a különbségekkel a tankönyv feladatai nem kezdenek semmit: nincsenek differenciált feladatok, de még csak olyan feladatok sem, amelyek éppen a különbségek explicitté tételére törekednének. Ez pedig azért problémás, mert ha a diák családi értékrendje és az iskola által közvetített értékrend nem azonos, akkor a diák igen kellemetlen választás elé kerül. Vállalja a konfliktust? Inkább képmutatóan alkalmazkodik az iskolában? – A képességfejlesztési célok egyik esetben sem valósulnak meg!

Van, akinek mindebből semmi sem adott... Mit kezdjen ezekkel a tanácsokkal egy mélyszegénységből jövő ötödikes?
Van, akinek mindebből semmi sem adott... Mit kezdjen ezekkel a tanácsokkal egy mélyszegénységből jövő ötödikes?
(Forrás: nyest.hu)

Minden fejezetben találunk olyan feladatot, amelynek megoldásához az internetet kell használni. Ezekben rendszeresen bulvároldalakra, illetve felhasználók által szerkesztett tartalmú oldalakra vezetnek a linkek. Miközben nem gondoljuk, hogy meg kéne óvni a diákokat az internetes szeméttől (éppen ellenkezőleg: annak kezelésére kéne őket megtanítani), ezeket sokkal nagyobb óvatossággal kezelnénk, mint ahogyan a tankönyv teszi. (Érdemes figyelembe venni azt is, hogy sok iskolában ezek legfeljebb házi feladatként képzelhetőek el.) A könyv feladatai néhol arról sem vesznek tudomást, hogy az általuk megadott link alatt esetleg már teljesen más tartalom jelenik meg, amikor a gyerekek megnézik azokat.

A szerzők sem tudhatják, mit dob ki a kereső hónapokkal vagy évekkel később erre a keresésre
A szerzők sem tudhatják, mit dob ki a kereső hónapokkal vagy évekkel később erre a keresésre
(Forrás: nyest.hu)

Módszertanilag nem szerencsés, hogy a feladatok elenyésző részénél találunk az önértékelést, a csoporttársak értékelését célzó, reflektáló feladatokat. Ez azért is érdekes hiányosság, mivel a tankönyv tematikájába igencsak illeszkednének ezek az értékelő lapok.

Problémák

1. A fejezetek azonos felépítése ellenére a sokféleség miatt nem könnyű a tankönyvben eligazodni. Tanári szemmel az egyik legnagyobb problémát az okozhatja, hogy a feladatok, tevékenységek célja nem minden esetben egyértelmű. Sokszor igen különböző kérdések és feladatok kerülnek egymás mellé, amelyek között nem mindig világos, hogyan teremtsük meg a kapcsolatot. Ezért is égetően hiányzik a kötet mellől a tanári kézikönyv. [Ezt cikkünk megjelenésének napjáig nem találtuk az OFI honlapján. – A szerk.]

Varietas delectat
Varietas delectat
(Forrás: nyest.hu)

A tanári útmutató hiányát elszórtan pótolják olyan megjegyzések a feladatok mellett, amelyek nyilvánvalóan nem a diákoknak, hanem a pedagógusoknak szólnak. (Ilyeneket már az ötödikesek nyelvtankönyveiben is találtunk.) Sokkal világosabb, könnyebben használható lenne a kötet, ha csak a diákoknak szóló részek lennének benne. A feladatokhoz pedig célmegjelölések és módszertani leírások segítenék a tanárt a tanórai megvalósításban. (A célmegjelölések a feladatok közötti választást is megkönnyítenék!)

2. A fentiekben már említettük, hogy a tankönyvben nem találunk differenciált feladatokat. Általában is jellemző több feladatra, hogy nem veszi figyelembe a diákok különböző hátterét, családi viszonyait. Egy feladatban például a nagyszülőket kell megkérdezni valamiről. Nincs azonban azok számára alternatíva ajánlva, akiknek nem élnek a nagyszüleik, vagy nincsenek elérhető közelségben. Hasonló probléma merül föl akkor, amikor a háziállattal kapcsolatos a feladat: mi a feladata annak, akinek nincs háziállata? Az egészséges életmód megteremtése bizonyos anyagi minimumot feltételez: hogy érzik magukat a bőrükben azok a diákok, akiknek a családja nem tud egészséges ételekre, sportra, utazásra, kirándulásra költeni? (Ezeknél a részeknél igen kínos módon nem empatikus ez a könyv azokkal a potenciális olvasókkal, akiknek készült.)

3. Nagyon furcsa a tankönyv gyermekképe. Tapasztalatink alapján úgy érezzük, a feladatok életkorilag nem minden esetben megfelelőek. Sokszor éreztük, hogy a 10-11 évesektől idegen a kérdésfölvetés, idegen a probléma. Az is többször előfordult, hogy a megfogalmazásokat nem éreztük az életkorhoz illőnek. A tankönyv néha bizony „mini felnőtteknek” kezeli a gyerekeket. Eközben sokszor szembesíti a felnőttek és a gyermekek világát mint két, alapjaiban különböző, egymással konfliktusban álló világot. (Ez a sztereotípia több megfogalmazás hátterében fölfedezhető; egyáltalán nem tartjuk szerencsésnek.)

Közhelyek? Sztereotípiák?
Közhelyek? Sztereotípiák?
(Forrás: nyest.hu)

4. Végül: igazán nagy problémának érezzük, hogy a tankönyv által feszegetett komolyabb kérdések őszinte, képmutatás nélküli megvitatása, az ilyen beszélgetések koordinálása igen komoly pedagógiai és pszichológiai felkészültséget kíván. A pedagógusok számára szükség lenne valamilyen pszichológiai segédletre is a tankönyv használatához.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!